23.fejezet: Az emberek változnak

Sziasztok! Meg is érkezett az új rész, amihez jó szórakozást kívánunk. 

Puszi: Amy és Liza♥

A hét második próbáját csütörtökön tartottuk, a többiekkel megbeszéltük, hogy először találjuk ki a saját koreográfiánkat, és majd hozzátesszük az egészet, szóval csak ketten voltunk Greggel.Már az elején tudtuk, hogy nehéz munka lesz.Először a múltunk miatt mindkettőnket zavarta a másik közelsége.
-Katie, kérlek ne legyél ennyire merev, mint egy fadarab!- szólt rám Greg.
-Te meg fogd meg a derekam és ne az oldalam- kezét ráhelyeztem a derekamra.
-Miért is táncolok veled?- kérdezte mérgesen, amire én szúrósan ránéztem.
Utána sikeresen kitaláltunk egy elég ütős kis táncot. A végén annyira gyorsan húzott vissza, hogy a kelleténél közelebb kerültem hozzá. Néhány másodpercig csak figyeltem az arcát.
-Na mi van?- kérdezte mosolyogva.
Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet, de a távolság nem szűnt meg, végül megcsókolt. Megszeppenve néztem rá.
-Mi a baj?-simította végig az arcom, végül nevetni kezdtem.
-Semmi- ráztam a fejem.
-Próbáljuk el még egyszer- két lépést hátra lépett.
Újra kezdtük a táncot és a végén újra közel kerültem hozzá és már én csókoltam meg, amiből csókcsata lett.
-Na de Katie- mosolygott.
-Nem tetszik?- néztem a szemébe.
-Mondtam én ezt egy szóval is?- kacsintott.
-Nem-nevettem.
-Akkor meg ne találgass- mosolygott.
Hátat fordítottam neki és leültem a kanapéra, ő pedig követett.
-Nem kajálunk holnap?- kérdezte.
-Otthon egy kis bulit akarunk tartani- válaszoltam. - De amúgy szeretnék.
-Ma is kajálhatunk- kacsintott.
-Én benne vagyok, de hol?- kérdeztem.
-Rendelhetünk hozzám kaját, aztán majd hazaviszlek- kacsintott.
-Benne vagyok- bólintottam.
Lezuhanyoztunk és az épületet előtt találkoztunk, gyalog mentünk. Már néhány perce sétáltunk, amikor megfogta a kezem, először összekulcsolt kezünkre néztem majd rá.
-Zavar?- elhúzta a kezét.
-Nem, csak emlékeket hoz elő előlem- mosolyogtam.
-Szép emlékeket?- tudakolózott.
-Amikor boldog voltam veled- szembe fordultam vele.
-Volt olyan?- vonta fel a szemöldökét.
-Miért, te nem voltál velem boldog?- néztem rá rémülten.
-Én egy paraszt voltam veled- mondta.
-Igen az voltál- helyeseltem.
-Sajnálom- sajnálkozó arcot vágott.
-Az már a múlt- mosolyogtam rá kedvesen.
-Lehet köztünk valami?- kérdezte, ebben a percben nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy igen. Talán a Harrys dolgok miatt, vagy csak azért, mert feljöttek bennem a régi dolgok.
-Várjunk vele egy picit- suttogtam.
-Meddig?- közelebb hajolt és suttogta.
-Nem, nem tudom- dadogtam.
-Mióta lehet így zavarba hozni?- suttogta, lehelete szinte égette a bőrömet.-Változnak az idők- éreztem, ahogy elpirulok.
-Ez még jobban tetszik, mint a régi Katie- vigyorgott.
-A régi Kate már egy ideje eltűnt- sóhajtottam.
-El ne kezdj sírni- arc aggódóra váltott.
-Nem fogok- ráztam a fejem.- Ma nem.
Közelebb húzódtam hozzá, arcunk olyannyira közel volt egymáshoz, hogy csak néhány centiméter választott el minket.
-Nem kéne mennünk- hajtottam le a fejem.
-Hozzám?- nézett döbbenten majd bólintott.- Nem azért akarlak magamhoz vinni- kezdett magyarázkodni.
-Tudom, de inkább sétáljunk- folytattam.
- De csöpög az eső- nézett az égre. - Nem zavar?
-Hol zavarna?- vigyorogtam.
-Tudom, hogy zavar,- nevetett- mert ha megázol olyan leszel a smink miatt, mint egy mosómedve.
-De én nem olyan vagyok, mint azok a lányok akikkel mostanában dolgod volt- ezer wattos vigyort villantottam.
-Ebben teljes mértékben biztos vagyok,- helyeselt- de azt nem akarom, hogy megfázz.
-A régi Greg nem volt ilyen figyelmes- lépdeltem párat, majd vigyorogva visszafordultam.
-Hát a régi Greg most veszekedni kezdene veled, de nem! Szóval mi lenne, ha beülnénk valahova? Addig se fázunk- vetette fel ötletét.
-Üljünk, a régi Katie inkább hozzád ment volna- vigyorogtam.
-Ne beszéljünk a múltról,- rázta fejét- éljünk a jelennek.
Beültünk a legközelebbi hamburgereshez, amit ő ajánlott, és nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy belekössek.
-Hol van az a Greg, aki piszkál, hogy vigyázzak a kondimra?- böktem oldalba.
-Te salátát fogsz enni- nevetett.
-Az öreganyád eszik salátát- morogtam magam elé, de szerencsére nem hallotta, utána vigyorogva felnéztem.- Te is.
-Én hambit eszek- nevetett.
-Mit adhatok?- kérdezte mosolyogva a fiatal lány a pult mögül.
-Egy sajtos hamburgert- Greget megelőzve jó hangosan szóltam.
-Még valamit?- kérdezte unottan a lány.
-Igen,sültkrumplit és kólát- soroltam.- Ó, és még fagyit is kérek.
Greg szúrósan rám nézett.
-És salátát is kér a hölgy- vigyorgott.
-Az úr is azt szeretne- kacsintottam.
Ott hagytam Greget a lánnyal, és kerestem helyet magunknak, az egyik sarki boxot választottam.Néhány perc múlva megjelent kísérőm, kezében két nagy tálcával.
-Greg és mikor futod le azt a rengeteg hízlaló kaját?- mutattam a tálcájára.
Csak vállat vont és falatozni kezdett.Elfogyasztottunk a kajánkat, közben elbeszélgetünk. Úgy érzem mintha megváltozott volna, a régi Greg mintha már csak néha törne felszínre.
-Láttalak az újságban,- hozta fel a témát- valami göndör srác oldalán sétáltál.
-Az unokatesóm legjobb barátjának a húga összejött azzal a szőke énekessel, a One Directionból- beszéltem, közben felálltunk az asztaltól és elkezdtük magunkra venni kabátunkat. - És a Göndör srác pedig szintén bandatag és elég jóba lettem vele.
-Mennyire jóba?- vonta fel a szemöldökét.
-Legjobb fiú barátilag jóba- magyaráztam.
-Akkor jó- ezzel már ki is léptünk az épületből.
-Miért érdekel ennyire?- érdeklődtem.
-Reménykedek- mosolygott.
Megtorpantam és meglepetten néztem rá.
-Miért már azt sem lehet?- kérdezte.
-Te újra akarod kezdeni azt, ami már egyszer tönkrement?- elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Nem ment tönkre, csak,- szünetet tartott és elgondolkozott- csak meghibásodott és mi túl lusták voltunk megjavítani.
-Én nem vagyok semmi jó elrontója- mosolyogtam rá, Greg valószínűleg meg akart csókolni, de elkezdett zuhogni az eső, elkaptam a kezét és futásnak eredtünk. Nevetve húzódtunk be az egyik üzlet ponyvája alá, ahol Greg befejezte, amit elkezdett.
-Meg akarom javítani- suttogta.
-Én meg segítek-suttogtam a fülébe.
-Akkor hol itt a gond?- kacsintott.
Megvártuk, amíg kicsit enyhül az eső és útnak indultunk.
-Merre szeretnél menni?- néztem fel rá.
-Nem tudom- rázta a fejét.
-Akkor hazakísérsz?- néztem rá könyörgően.
-Persze- átölelte a derekam és így sétáltunk tovább.
-Olyan aranyos vagy- néztem fel rá, fúj, de nyálas lettem.
-A leendő barátnőmet, hogy ne kísérném haza- nézett rám, amire egy pillanatra megálltam.
-Leendő?- vontam fel a szemöldököm.
-Pontosan,- bólintott- nem hagylak veszni.
-Pont erre céloztam- mosolyogtam.
Észre se vettem, hogy már a házunk előtt vagyunk.
-Akkor- néztem a földet.
-Hát akkor- túrt bele a hajába.
Meg akartam ölelni, de valahogy mindig majdnem összekoccant a fejünk, ezért a végén megcsókoltam.
-Jobban tetszett, mint egy szimpla ölelés- nevetett fel.
Mosolyogva mentem az ajtó felé, onnan még visszaintettem neki.Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas boldog sóhaj közepette levetettem a cipőmet.
-Mi van Katie?- jelent meg előttem vigyorogva David.
-Semmi, semmi- feleltem szinte dalolászva.
-Ezt a mosolyt ismerem,- csillantak fel a szemei- te valami sráccal voltál!
-Próbáltam Greggel- vágtam ártatlan arcot.
-Aha, persze próbáltál- forgatta a szemeit. - Vajon a kis Harold mi fog szólni ehhez a kis kalandodhoz?
-David el ne mond neki- könyörögtem.
-Szóval ez egy titok- cirógatta az állát. - És a titkoknak ára van.
-Mit akarsz?- néztem rá.
-Azt még eldöntöm- nevetett gonoszan.
-Egy randi Alysonnal- szóltam utána, amire megfordult és az állát vakargatta.
-Benne vagyok- bólintott vigyorogva.
Amint a szobámba értem, felhívtam Alysont és kitálaltam neki, és azonnal megígérte, hogy randizik Daviddel, de csak azért, hogy a titok, titok is maradjon.Igazából egy hatalmas idiótának tartja Davidet, de neki erről nem kell tudnia.

22.fejezet:Itt mindenki hülye

Sziasztok! Megérkeztünk, szorosan összefügg ez a rész a másik blogunk legújabb részével. 

Puszi:Amy és Liza♥

A szünet a végét ért, és újra kezdődik a kínszenvedés, az iskola.Viszlát szabadság, üdv börtön. Hiányoztál.Kora reggeli ébredés, gyors készülődés, ma kivételesen nem aludtam el.Csoda történt, ezt, azt hiszem beleírom a naptáramba.Magamra kaptam egy kényelmes farmert és pulcsit, kiegészítettem egy sállal, kifestettem a magam és megfésültem a hajamat. Következhet a reggelizés. David már a konyhában várt a szokásos pirítós és narancslé menüvel.
-Többiek?- kérdeztem mosolyogva.- Azt hittem, hogy ma nem aludtam el- jegyeztem meg, látva, hogy más nincs a konyhában.
-Sophie aludt el, Chris pedig még nem jött ki- válaszolt.
-Értem- bólintottam.
Én békésen reggeliztem, amikor Sophie köntösben végig rohant a nappalin.
-Elkések, elkések, elkések!- kiabálta.
Vigyorogva figyeltem őt, miközben arra gondoltam, hogy ez mindig fordítva szokott lenni és nagyon jó érzés, amikor te vagy kész és nem kell rohannod, befejeztem a reggelizést, felkaptam a táskámat és kabátomat, és már mentem is a buszra.Szegény Sophiet otthon hagytam egyedül, nemhogy segítettem volna neki. Hát már mindegy.Felszálltam a buszra és a szokásos találkozóhelyünkre mentem, de ott egy árva lélek nem volt. Mit is hittem, hogy azok után, amik mostanában történtek, szóba fognak velem állni? Alexa haragszik Chris miatt, karácsonykor bár békében megajándékoztuk egymást, koránt sincs úgy semmi, mint azelőtt. Nate és Ben pedig csak simán haragszanak rám azért, mert szerintük többet vagyok az új barátaimmal és nem törődöm velük.Hát akkor ma egyedül megyek suliba.De nem ez fájt a legjobban,hanem, hogy haragszanak rám, és nagyon hiányoznak. Szomorúan ballagtam a suli felé, a folyosókon is szomorúan sétáltam.
-Katie!- futott felém a folyosón az egyik osztálytársam, Emily- ezer éve nem láttalak -kiabálta, majd mikor odaért hozzám szorosan megölelt.
-Mi újság?- kérdeztem, próbáltam kedves leni, de elég nehezen ment hiszen nagyon rossz kedvem volt, de jól esett, hogy legalább ő szóba áll velem.
-Á, semmi különös csak a szokásos, tudod- vont vállat.
-Nem, nem tudom- ráztam a fejem.
-Nem akarok tolakodó lenni- kezdett bele kérdésébe, miközben a tanterem felé tartottunk.- Mi történt veletek?- értetlenül néztem rá.- Alexát és a fiúkat is láttam bejönni, de nem állnak szóba egymással és valószínűleg veled sem.
-Hát ez egy eléggé vicces kis történet- kezdtem volna bele.
-Vicces, hogy nem beszéltek?- kérdezte döbbenten.
-Igazából, gyerekes veszekedés sorozatok- vontam vállat.- Mesélj inkább.
-Hát tudod, ugye volt egy pasim Jason, akivel hát szakítottunk, aztán elmentem síelni és találkoztam Ronyval és hát- kuncogott. Mély levegőket kellett vennem ahhoz, hogy ne üssem meg vagy szóljak be neki valami nagyon csúnyát.
Nagyon örültem amikor beértünk az osztályba, mindhárom barátom valami osztálytársunk mellett ült, ezzel furcsa párosokat kialakítva és nekem csak Emily mellett maradt hely, hallgathatom tovább Ronyt.Már azt hittem, hogy lefejelem a padot.
Az egész órát végig pofázta, és meglepő módon most nem kötöttem ki a titkárságon, bezzeg, ha Emilyvel beszélgetek a kis tökéletessel, akkor a tanároknak nem szúrok szemet. A csengetés pillanatában szinte kiugrottam a padból és kirohantam az osztályból, mintha ágyúból lőttek volna ki.Emily pedig jött utánam és csak beszélt, beszélt és beszélt.Megkértem, hogy pihenjen, szóval sértődöttem odébbállt és más agyát kezdte leszívni. Én meg a kémia terem felé mentem, ami meglepő módon nyitva volt.Beültem a terembe s vártam a csengetést.Az egyik fiú Ben haverjai közül pont engem szúrt ki és leült mellém. Én imádom Bent, de a haverjait, azt nem.Túl, nem is tudom, mi rá a megfelelő szó. Olyan mások azok a srácok, mint amihez szokva vagyok.Ők inkább szombatonként a bulik helyett az otthonukat választják és tanulnak, hát ők a stréberek. Szóval Emily a Barbie baba után egy könyvmoly szívja az agyam.Nincs is jobb. Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?Valahogy sikerült túl élnem és mentem ebédelni. Szépen sorba álltam a kajáért, utána már tálcámmal a kezemben álltam az ebédlő közepén.
Az ebédlő az a hely, ahol látni, hogy ki kivel bandázik, ki hova tartozik. A mi négyesünk az ablak alatt foglalt helyett mindig, de most csak Ben ült ott. Ha jobbra nézel, ott vannak a sportolók, balra a szurkoló lányok, középtájt a kockák. A mi asztalunk mellett az emók mellettük pedig a gótok, a deszkás srácok pedig a sarokban ültek.A mi asztalunkat pedig csak a maradékok asztalának hívták. A mi négyesünkben volt minden, kocka, deszkás, a többi klikk kitaszítottjai voltunk. Mondhatjuk akár így is.
- Ne itt állj meg, lúzer- szólt oda az egyik sportoló fiú, csak a szememet forgattam és rá vigyorogtam, majd szépen megindultam a kitaszítottak helyéhez az ablak alá, ahol Ben egyedül üldögélt.
-Sziaa- ültem le mellé.
Ben jó messzire elhúzódott és elfordult.
- Ben!- rákiabáltam,de nem szólt semmit.
Pár percig némán ettünk. Tudtam, hogy mivel tudom beszélgetésre kényszeríteni.
-Tudom, hogy össze vagy veszve Nateval- morogtam, amire rám nézett.-Siker- könyveltem el magamban.
-Honnan?- kérdezte meglepetten.
Reakcióul mosolyogtam.
- Á, te szegény, egész nap- megköszörülte a torkát.- Hagyj békén- látszik, hogy tartania kell magát, pedig már nem is haragszik.
-Halli, tudod, hogy nekem elmondhatod- mosolyogtam rá biztatóan.
- Hát, - vakarta meg a tarkóját.- Senki sem normális.
-Legalább nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel- motyogtam.
-Alexa azért haragszik, mert hasonló véleménnyel vagyunk mint te- magyarázta Ben komolyan.- Nate meg azért mert, hogy én többre tartom magam, mert, hogy okosabb vagyok- sóhajtott.
-Ez most komoly?- a meglepettségtől még a szám is tátva maradt.- Nate ilyen kis semmiség miatt?
Vállat vont és csendben körbe nézett az ebédlőben, szememmel a barátainkat kerestem.
-Mire jó ez az iskola?- kérdeztem.- Mindenki veszekszik mindenkivel.
- Nem tudom- rázta a fejét.
-Anyu biztos tudná a megoldást- suttogtam.
-Katie,most ne kezdj el sírni- átölelt.- És sajnálom.
-Én nem sírok- szipogtam.
-Ohh- vigyorgott.
-Komolyan- vertem vállba.
Befejeztük az étkezést, és mehettünk matekra.
-Meg van a házid?- kérdeztem Bent.
-Ja- elém rakta a füzetét, bámultam a számomra idegen nyelvű szöveget.
Alexa és Nate öt perces különbséggel lépdeltek be a terembe és kerek szemekkel nézték párosunkat.Nem köszöntek se semmi csak elmentek mellettünk.Én nem vártam, hogy elkezdjenek beszélni, de legalább egy köszönést megérdemeltünk volna.
-Meddig fognak még puffogni?- néztem Benre, aki tanácstalanul bámult barátaink után.
Alig meghallottuk a csengőt Mr Taylor már be is sétált a terembe, arca még a szokásosnál is morcosabb volt, ez rosszat sejtet.
-Vegyetek elő papírt és tollat, 5 percest írunk!- szólt ránk.
-Aj már- szólalt fel az egyik osztálytársam.
-Négy perces- jelent meg egy hatalmas vigyor a kedvenc tanárunk arcán.
- Ne már- jajdult fel az elöl ülő Emily.
- Három perces- jelentette be tanár urunk az ítéletet.
- De tanár úr, kérem ne- szólalt meg az egyik focista, kivételesen bandánk tagjai csöndben maradtak, mert tudtuk, hogy a perc levonások után mi következik, tapasztaltuk.
-Átvehetik Miss Green és a bandája helyét az igazgatóiban- mutatott vigyorogva az ajtó felé, amire mi hangos nevetésben törtünk ki.
-Van hozzáfűznivalója Miss Green?- kérdezte.
-Nincs, csak vicces- válaszoltam, utána már el is kezdtem felírni a dolgozat példákat a papíromra.-Ben- súgtam padtársamnak.- Ugye megsúgod?
-Ugye nem?- súgta vissza.
-Te hol vannak a számok? Én csak betűt látok- szóltam Bennek, aki sóhajtott majd röhögött.
-Segítek- mondta.
-Kérem, mellőzzék a csapatmunkát- köszörülte meg a torkát Mr Taylor, hangja elég közelről jött, oldalra fordultam és a feje ott volt kettőnk feje között.
-Én csak ellenőrzöm, amit Ben ír, hogy ne legyen benne hibája- szólaltam meg, mire csak sóhajtott.
-Akkor mellőzze az ellenőrzést, az az én dolgom és még van ott hely az első padban Miss Parker mellett- jelentette be.
-De ne-szólaltam meg, szinte könyörögtem. -Ugye tudja, hogy két perce van?- vonta fel a szemöldökét, miközben már vonult vissza az asztalához.- Tik tak, tik tak, Miss Green!
Miután amit csak tudtam leírtam Benről, leadtam a papírt, hát valószínűleg vizsgázhatok matekból. Az óra hátralévő részében a tanár úr elkalauzolt a matematika világának egy olyan szegletébe, ahol csak betűk vannak és nincsenek számok, vagyis vannak, csak olyan kevés, hogy nem veszed észre. Mondjuk eddig is ilyeneket vettünk, de abban kettővel több szám volt. Végre letelt a fantasztikus hétfői napom, amit elég érdekes volt, nem értem, hogy miért nem a jobb kezem törtem el, akkor legalább írnom sem kéne. Szóval az iskolából egyből a tánciskola felé vettem az irányt. Igaz, hogy most nem táncolhatok, de megyek bejelenteni a drágáimnak, hogy el van törve a kezem. Beléptem a terembe és mindenki középen ült és kiabáltak, szépen csendben észrevétlenül beültem közéjük.
- De Greg, négy hét van, hogy akarod összehozni Katie nélkül? El van törve a keze! Nem tud kézen állni és semmi egyéb,- kiabálta Alyson- és ne is haragudj, de én nem fogom megcsinálni, azt amit az egész csapatban csak ő tud a legjobban.
-Sziasztok- integettem.
-Tényleg el van törve a keze, én azt hittem, hogy viccelsz- szólalt meg Jared mosolyogva.
- Most min kiabáltok?- kérdeztem meg.
-Lesz egy verseny négy hét múlva, ahova Greg benevezett, de azt a koreográfiát nem vihetjük, amit eddig gyakoroltunk- magyarázta heves kézmozdulatokkal fűszerezve Kelly. Végül megbeszéltük a srácokkal, hogy találunk ki egy teljesen újat, amit kombinálunk Greg és az én társastáncommal. Úgy örülök, hogy még törött kézzel is táncikálok, de ez egy neves verseny, és folyton ezt szajkózzák. Így én lettem a jópofa önfeláldozó gyerek. Amikor vége lett az örökkévalóságnak tűnő próbának, gyorsan lezuhanyoztam és kirohantam az épület elé. Mert David írt egy üzenetet körülbelül, egy órája, hogy értem jön, de ha kések, elmegy. Kocsija épp most parkolt le, gyorsan be is szálltam.
-Szia! Hogy vagy? Jó napod volt? Megyünk az étterembe, beszélnem kell Chrissel- hadarta el gyorsan mondandóját.-Neked is szia- néztem rá döbbenten.- Nem megyünk sehova!
-Én vagyok a felnőtt én döntök- vigyorgott, majd beindította a motort.
Néhány perc alatt az étteremhez értünk, én pedig kitörő örömmel nyitottam ki a kocsi ajtaját, Davidet követve lassú léptekkel haladtam az ajtó felé, ilyenkor bezzeg nem siet. Ebben a percben megjelent előttem könnyes szemekkel a legjobb barátnőm, aki már el is tűnt.
-Katie, elmondtam, menj utána- súgta Chris.
-Állj meg-kiabáltam, de vissza se nézett, erre rohanni kezdtem barátnőm után, aki csak rohant és rohant. Majd mikor már nem bírtam futni, de már alig választott el minket fél méter elkiáltottam magam és megállt. Semmi lecseszés, kiabálás csak a nyakamba borult és zokogott. Gondolkodtam rajta, hogy most bejelentem, hogy nekem igazam van, de ez nem az a pillanat. Most csak a barátja leszek.
Megpróbáltam Chris tettét szépíteni, mert én csak azt szerettem volna, ha kibékülnek, nem érdekelt, hogy mit csinált, csak legyenek boldogok.

Valamikor este:
Alexa most hívott, hogy Chris járt nála és azt mondta, összefoglalva, hogy többet érez puszta barátságnál, de ők nem lehetnek együtt. Hát ki ez az ember? Én itt töröm magam egész délután, hogy ők boldogok legyenek, ez meg tönkre teszi a munkám. De legalább visszakaptam a legjobb barátnőmet. Végre Lexi is rájött, hogy nekem volt igazam, bár ezt nem dörgöltem az orra alá.
Épp a nappaliban ültem, már rég befejeztem a tanulást-igen olyat is csinálok néha napján,- amikor motoszkálást hallottam az előszoba felől. Daviddel egymásra néztünk és kimentünk, követtük Christ a konyha felé.
-Mi nem lehetünk együtt, nem érdemellek meg- utánoztam Chirst.- Ki vagy te ember?
-Hagyj békén- morogta, miközben a hűtőből kiemelt egy üveg bort, minket kikerülve elindult a lépcső felé.
-Haver, te normális vagy?- szólt utána David, amire hátra fordult, szeme szinte szikrákat szórt.
-Ne gyere be a szobámba, haver- válaszolt.
Hivatalosan is kijelenthetem, hogy Chris egy beteg állat.

21.fejezet:Balesetek és egyéb finomságok

Sziasztok! Az új rész mellett egy hírrel is szolgálhatunk.Új blogot nyitottunk, de ez most nem egy történetes blog. Puszi: Amy és Liza♥

A harmadik napon szintén kimentünk síelni és már én is próbálkoztam, Harryvel jókat nevettünk egymáson. Mindketten elég bénák voltunk, de hál' Istennek a többiek hamar megunták a síelést, így történt, hogy elmentünk korcsolyázni. Még jobb, mit ne mondjak! Abban legalább elég profi vagyok. Harryvel kézen fogva korcsolyázunk, bár neki se megy olyan rosszul, viszont láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet.Miután hazamentünk elmentünk valami kis sörözőbe, otthon kávézóba járunk, a hegyekbe ezt sörözőre cseréltük.Praktikus egy megoldás. A következő napok is hasonlóan teltek.
Minden rendben volt egészen az utolsó napig, amikor ugyanis balesetet szenvedtem.A nap úgy indult, ahogy az összes többi eddig. Egy órába telt, mire reggel összeszedtük magunkat. Chrissel továbbra is kerültük egymást, mert még mindig haragszom rá, jobb.
Ma csináltunk egy kis palacsintát reggelire, így mindenkinek meglett a napi boldogság adagja.Leültünk a nappaliba, egy kicsit játszani.
Nincs is jobb egy kis barkóbánál.
-Én kitalálom- jelentkezett Harry.-Tuti, hogy egy fa!
-Nem- rázta a fejét Sophie.
-Akkor távirányító?- vonta fel a szemöldökét.
-Még azt se tudod, hogy tárgy-e- nevettem.
-Tárgy?- kérdezte erre Zayn.
-Akkor tuti barack- kiabálta Louis.
-Nem mert egy fa!- akadékoskodott Harry.
-Akkor tuti óvszer- vigyorgott Chris, mire a szerelmesek szemforgatással reagáltak.
-Nem vagy vicces- dünnyögte Niall.-Napszemüveg- kiabálta Liam.
-Távirányító!- kontrázott Harry
-Nagy tárgy?- kérdeztem Sophiet.
-Végre!-kiabálta Sophie.-Igen.
-Akkor fa!-kiabálta Harry.
-Szerintem meg Kevin- tippelt tovább Louis.
-Nagy tárgy-veregettem vállon.
-Szerintem egy elefánt- túrt a hajába Harry.
-Igen az- nevetett Sophie.
-Tényleg?- Harry arcára boldogság ült ki.
-NEM!- nevetett fel.- Az elefánt egy állat.
-De lehet elefánt szobor- von vállat sértődötten.
-Igen, lehetne, de nem mert kanapé- mondta ki a szavát.
-Egy kanapéra gondoltál?- nézett döbbenten Harry.- Sophie milyen kreatív- forgatta a szemét Harry.
-Te elmondtad, hogy mire gondolsz?- kérdeztem felháborodottan.
-Igen, mert ők nem tudnak játszani- forgatta a szemeit.
A kis játék befejezte után becsomagoltunk bőröndjeinkbe, és mehettünk is egy utolsót síelni.Nekem nem volt hozzá sok kedvem, de a többiek erősködtek, hogy nem hagyhatom ki.De miután egy óvatlan pillanatban nagyot estem, megbánták győzködésüket.Ugyanis nem tudtam felemelni a kezem, amikor csak megmozdítottam hatalmas fájdalmat éreztem, a többiek próbáltak felsegíteni, hogy megnézhessék, de fekvő sztrájkot tartottam, amit Harry megelégelt és óvatosan felkapott a földről. Azonnal bevittek a legközelebbi kórháza.Végül már csak Harry és David ültek mellettem a váróban, a többiek ott hagytak.Igaz, hogy én kértem, hogy menjenek el.Pár órával később már úton voltunk haza, én egy gipsszel gazdagabb lettem.Lyndáék nem fognak örülni,Lily hívott minket, hogy Londonban vannak, ő tud a kezemről de nem mondja el.Megvárja amíg én teszem.
Másnap délben Lynda épp kiment a konyhából és engem ott hagyott mosogatni. Nem tudja, hogy eltörött a kezem,de majd rájön, eddig sikerült titkolnom.
-Nem úgy volt, hogy elmondod?-rontott nekem Lily.
-De, csak hát- kezdtem magyarázkodni.
-Estig kapsz időt- ezzel már ki is ment.
-De nem tudok mosogatni- szóltam utána.
-Sophie, csináld meg a kis titkolózó munkáját- utasította Sophiet, aki hatalmas sóhaj kíséretében besétált a konyhába.
-Ez az- ,,örvendezett".
-Nem tudom, hogy tudod titkolni anya előtt, ő olyan mint a sas,- lépett be a konyhába David és halkan beszélt.- Nem is sejti.
-Lehet, hogy a sasnak rossz a szeme- kacsintottam rá és ott hagytam őket a konyhában.
Levetettem magam a kanapéra és kerestem valami jó filmet, vagyis kerestem volna, de nem volt semmi a tévében, ezért áthívtam Harryt, az egyetlen barátomat, aki egyelőre szóba áll velem.Eldöntöttük, hogy ma már a tévében nincs semmi akkor majd az interneten keresünk valami filmeket.
-Na mit nézünk?- kérdezte.
-Éhezők viadala 2?- kérdeztem.
-Láttam- nevetett.
-Családi üzelmek?-vigyorogtam.
-Megvolt- vágott sajnálkozó arcot.
-Nagyfiúk 2- egyre elkeseredettebb lettem.
-Háromszor- csettintett.
-Akkor beszélgessünk- mosolyogtam.
-Barátság extrákkal?
-Láttam- válaszoltam unottan.
-Nem a filmre gondoltam- nevetett fel hangosan.
-Bocsi, átélni nem akarom, rossz Timberlake lennél- kacsintottam.
-Én jobb vagyok nála- kacsintott vissza.
-Extrázgass Miss Swifttel- kacsintottam rá.
-Na ezt most hagyd abba- bökött oldalba.
-Szeretted?- kérdésemre arca eltorzult, de nem tudtam, hogy most dühös vagy szomorú.
-Nem tudom- rázta fejét.
-Hogy hogy nem tudod?- kérdeztem, mire keserűen felnevetett.
-Szeretted Greget? Ha jól emlékszem ő az exed- vakargatta az állát.
-Nem- ráztam a fejem.
-Nem?- kijelentésemen nagyon meglepődött.
-Nem úgy ahogy kellett volna-válaszoltam,- nagyon elviselhetetlen lett, nem sokkal miután összejöttünk.
-Sajnálom- mondta őszintén.
-Ő csak Greg- vigyorogtam.- Nekem mindig a rosszfiúk jöttek be.
-Mint én?- kacsintott.
-Te jófiú vagy, azért nem lesz köztünk soha semmi- nyeltem egyet.
-Akkor azt hiszem bizonyítanom kell, hogy rossz vagyok- kacsintott.
-Meztelenül vonulj végig London belvárosában- nevettem fel.
-Hát- túrt bele a hajába.
-Katie- kettőnk beszélgetését Lil kiabálása törte meg.
Pulcsim ujját ráhúztam a gipszre és lementem, Hanryék akartak velem beszélgetni, miközben Lily a tekintetével akarta nyomatékosítani hogy tálaljak ki.
Körülbelül fél óra elteltével dobogást hallottam és Harry megjelent lent.
-Elmondtad Hanryéknek?- kérdezte, csúnyán ránéztem, ő még csak akkor vette észre, hogy ezt a kérdést kik előtt is tette fel.
-Mit kellett volna elmondanod?- egyszerre két szempár szegeződött rám.
-Ömm, semmit- válaszoltam.
-Mit akart Harry?- kérdezte Lynda.
-Csak azt akartam, kérdezni, hogy fáj még a- vakargatni kezdte a homlokát, csúnyán ránéztem nehogy valamit mondjon.-A tegnap este.
-Hogy mi? -kérdezte Hanry kissé dühösen.
Felugrottam a kanapéról és elkezdtem ütni Harryt, amikor felcsúszott a pulcsi ujja.
-Az ott mi?- lépett mellénk Hanry.
Miután Harrynek köszönhetően kiderült minden, Hanryék kiabálás helyett teljesen normálisan fogadták az apró balesetemet.Nem volt okom félni.

20.fejezet:Összepasszoltok

Sziasztok! Már meg is érkezett a következő rész! Jó olvasást!
Puszi: Amy és Liza♥

Másnap, amikor kinyitottam a szemem, először nem tudtam, hogy hol is vagyok, majd lassan visszatértek az emlékeim, utána meghallottam a tűz ropogását és megéreztem Harry kidolgozott kockáit és meghallottam szuszogását. Zavarban voltam, de élveztem is a helyzetet, reméltem, hogy senki sem lát meg minket, de miközben legurultam Harryről megláttam a kanapén vigyorgó Zaynt.
-Te meg mit?- kérdeztem.
-Unatkozok- vont vállat.
Feltűnt, hogy Harry keze még mindig a derekamon pihen, de nem zavart, hirtelen elkezdett fészkelődni és ahogy kinyitotta a szemét, azonnal levette rólam a kezét.
-Ömm bocsi- hebegte.
-Semmi gond- mosolyogtam.
Vicces, ahogy az esti beszélgetésből együttalvás lett, és végül furcsa helyzet.Ezt hívják karmának, azt hiszem.
-Ti összepasszoltok- amint meghallottam Zayn mondatát éreztem, hogy vörösödöm.
-Fogd be- dobtam neki egy párnát,Harry szinte gyilkolta a tekintetével.
Na, ez érdekes egy szitu, mit ne mondjak.
Reggeli közben a többiek kitalálták, hogy főzzük meg együtt az ebédet.Nos nem ez volt a legjobb ötlet.Én igyekeztem távol maradni Christől, ő pedig tőlem, ezért végül a csoportos főzésen egyikünk sem jelent meg.Mondjuk ennek az volt a hátránya, hogy mivel nem segítettünk egyikünk sem kapott ebédet, de talán jobb is, hogy abból nem kellett ennünk.Elég érdekesen nézett ki, ahogy az állítólagos sajt ráolvadt a ,,húsra".Ebéd gyanánt rendeltem magamnak pizzát, szegény Harry könyörgött, hogy adjak neki belőle, ezért a szobámba elvonulva ketten elfogyasztottuk,legalább mi kettten együnk valami normálisat.
-Bocsi, hogy a derekadat fogtam- mondta, zavarában beletúrt a hajába.
-Engem nem zavart, még egy kicsit tetszett is- ahogy ezt kimondtam már meg is bántam és kezemmel betapasztottam a számat, fürtös barátom pedig vigyorgott.
-Igen?- vonta fel a szemöldökét,- és ez is tetszik?- nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
Most, ha azt mondom, hogy ez is tetszik, akkor lehet, hogy felkeltem benne reményt, de hülyíteni nem akarom, de ha azt mondom, hogy nem, akkor hazudok, és azt sem akarok.
-Igen- vigyorogtam.
-És ez?- nyomott egy puszit számra.
-Harry- szóltam rá, szomorú voltam, hogy le kellett állítanom. Mi ütött belém?-Ez már nem fér bele.
-Miért nem?- nézett rám szomorúan.
-Barátság- hangsúlyoztam ezt a szót, mire felállt.
-Most akkor nekem mennem kéne- felállt, azonnal felpattantam az ágyamról és a hátára ugrottam.
-Nélkülem nem mész sehova!- szóltam rá.
-Hát akkor maradok- dobott le az ágyra, majd elfeküdt mellettem és csak bámulta a plafont.
-Min gondolkozol egész nap?- kérdeztem meg, mert szemmel láthatóan egész nap csak mászkált gondolataiba merülve,
-Á, nem érdekes- legyintett.
-Nem hiszek neked!
-Rajtad- válaszolta, a meglepetéstől leesett az állam.
-Rajtam?- suttogtam.
-Csak azon, hogy hogyan lettünk barátok- mosolygott, láttam, hogy más is van a háttérben, de nem kérdezősködtem.
-Érdekes- bólintottam- mondjuk, akkor nem értem, hogy miért akarsz annyira extrákat a barátságunkba.
-Jaj, képzelődsz- nevetett fel.- Lehet, hogy te szeretnéd.
-Azt te csak szeretnéd- kacsintottam,.
-Jaj Katie- nevetett.
-Megmutatod a tetoválásaid?- kérdeztem, mire döbbent lett.
-Most ez, hogy jutott eszedbe?- kérdezte.
-Mert én is szeretnék- súgtam.
-Ez esetben- egy gyors mozdulattal lekapta a felsőjét, így elém tárult a látvány,először megfigyeltem tökéletesen kidolgozott felsőtestét, Harry megköszörülte a torkát.
-Mi van?- kérdeztem.
-A tetoválásaimat nézd,- vigyorgott- ha kérhetlek.
-Azt nézem -kacsintottam.
-És hova szeretnél és mit?- kérdezte.
-Hát a fülem mögé egy villámokat szóró felhőt- válaszoltam.
-És mikor csináltatod meg?- kérdezte.
-Amint hazaértünk, és szeretném, ha elkísérnél- mondtam.
-Rendben- egyezett bele.
-Semmi ellenkezés, hegyi beszéd? -néztem döbbenten. -Az egész testem tele van tetoválva és tőlem kérsz hegyi beszédet?- nevetésben tört ki.
-Igazad van- nevettem együtt vele.
Az ajtó kicsapódott és a szobatársaim léptek be rajta.
-Készüljetek, megyünk síelni- kiabálta David nagy lelkesedéssel.
-Hát, ti mehettek, de én maradok- jelentettem ki.
-Nekem sincs sok kedvem hozzá- húzta el a száját Harry.
-Tudom, hogy el tudnád magad foglalni Katieval- kacsintott Chris Harryre, aki csak reagálásképpen súgta neki, hogy ,,Meghalsz!'.
-Na jó, akkor síeljünk- álltam fel.
Beöltöztem, el is mentem velük, de én csak befeküdtem a hóba és figyeltem őket.Mondjuk ők is többet voltak fekve, mint sílécen.Végül,amikor nem figyeltek Harry és én leléptünk.Így legalább nem kellett a folytonos jajveszékelésüket hallgatnunk.
Azonnal hazamentünk és befeküdtünk a kandalló elé, mindketten a plafont bámultuk.
-Na csak nem fáztál?- kérdezte.
-Utálok síelni- fordultam felé, mire ő is szembe fordult velem.
-Miért?-érdeklődött.
-Nem tudom, egyszerűen utálom- mondtam, mire felnevetett, döbbenten figyeltem, és gondolkoztam, hogy ezen most mi olyan vicces.
-Rajtad meg sem lepődök- vigyorgott.
-Miért? Igenis sportos alkat vagyok- vágtam be a durcit.
-Kinek akarod ezt beadni?- nevetett,nekem nem kellett több, felálltam és felhúztam őt is a földről.
-Vetekedik a tieddel a hasam- vigyorogtam, felhúztam a felsőm és büszkén mutattam neki.
-Bocsi- mosolygott.
-Min mosolyogsz?- kérdeztem.
-Semmin- legyintett.
Kezemet a vállára helyezte, majd az övét a derekamra a másik kezemet pedig megfogta és elkezdtünk keringőzni, vagy valami hasonlót, arcomat a vállába temettem és mosolyogtam.
-Most mi van?- kérdezte.
-Nem tudsz táncolni, botlábad van- felnéztem rá.
-De, én tudok keringőzni- ahogy ezt kimondta elkezdtem táncolni, most már én irányítottam.
-Én tudok-nevettem.
-De a férfiak szoktak vezetni- nyavalygott.
-Akkor vedd a kezedbe az irányítást.
Pár perc után kijelenthető volt, hogy nem is annyira rossz, de azért vicces volt.
-Megy ez neked!
-Tudom- egy óvatlan pillanatban hátradöntött és ő is hajolt velem,és hátra estünk, hogy ne essen rám a fejem mellett rátámaszkodott a kezeire, nevetésben törtünk ki,eldőlt mellém és tovább röhögött.
-Te egy szerencsétlen vagy- nevettem fel.
-Te se panaszkodhatsz!
-Csináljunk valamit- szólaltam meg, ő meg csak bámult rám, hogy ez honnan jött már megint.
-Mit?- kezdett el gondolkodni.
-Valami érdekeset- mosolyogtam.
-Hát, lenne egy-két tippem- kacsintott.
-Nem arra gondoltam- nevettem.
-Én sakkozásra gondoltam, de a te elméleted is tetszik nevetett.
-Azt mondtad, hogy egy-két tipp, mond a többit- kacsintottam.
-Egy jó kis teniszmeccs a szobámban- vigyorgott.
-Hát nem!
-Vicc volt- simított végig a karomon.
-Tudom- mosolyogtam.
-Na, mit csinálunk?- kérdezte.
-Hát mondjuk, nem is tudom- töprengtem.
Végül maradtunk a kandalló előtt,beszélgettünk és hülyéskedtünk.

19.fejezet: Mi így kirándulunk

Sziasztok!Így a hónap vége felé megérkezett a következő is. Várjuk a komikat és jó olvasást! 

Puszi: Amy és Liza♥

Január elejét tapossuk már, a téli szünetünk lassan véget ér, de még egy utolsó kis síelés belefér. Lily nem jön velünk, mert be kell járnia az irodába,Lyndáék szabadsága pedig már véget ért. Ezért a Morgan és az Anderson gyerekek a One Direction fiúkkal, Rickkel és Aliceval mennek a hegyekbe,nincs is jobb egy kis fagyoskodásnál az Isten háta mögött.Én szeretek síelni, de ezekkel az ökrökkel? A szobaelosztás volt a legjobb,a legnagyobb szobába,a földszinti négyszemélyesbe Sophie, David, Chris és én költöztünk. Izgalmas hetünk lesz minden esetre.Legalább jó szobatársakat kapok.Sophienak ez már nem tetszett annyira, de az óvszer botrány miatt, ami végül az ő fülükbe is eljutott, még egymás közelébe se mehetnek.De majd, ha minden kötél szakad én falazok nekik.Vagy majd szemétkedek, most úgy is haragszom Niallre.
-Bepakoltál már?-nyitott be a szobámba Harry.
-Be- az utolsó pulcsit a ruhahalom tetejére dobtam, és megpróbáltam becipzározni a bőröndöm, amibe nyugodtan két ember mehetne lakni.
-Ezt hogy fogod lecipelni?-nevetett.
-Én sehogy, majd te!-vigyorogtam.
Göndör haverom sorsába beletörődve felememelte a bőröndömet, majd egy szitkozódás hagyta el a száját.
-Még Lyndát is beletetted?-kérdezte.
-Lehet, hogy kellett volna, mert ő legalább tud főzni- gúnyosan néztem rá.
-Én tudok zacskós levest főzni- nevetett.
Vállon veregettem és ott hagytam,nevetve vártam a lépcső alján, hogy lehozza a bőröndöm.
-Jössz nekem egyel-fenyegetett.
-Jaj, és mivel bogaram?- vigyorogtam rá, mire közelebb lépdelt, nekem most ebbe nem volt kedvem belemenni, ezért gyorsan elhúztam a bőröndömet és eltűntem a helyszínről.
-Egy hétig össze leszünk zárva-kiáltott utánam.
Velem még nem voltak síelni, majd megtudják és a végén egyedül maradok a kis bérelt, hegyi házunkban.Ez mindig így van.


A házat egy kedves középkorú férfi adta át, a lelkünkre kötötte, hogy ne törjünk, zúzzunk, ne vaduljunk nagyon. Chris pedig, mint megbízható és felelősségteljes ember bizonygatta, hogy ő természetesen vigyázni fog rá, engem pedig kapkodott a röhögés a kis beszéde alatt.A férfi csak legyintett és beengedett minket.A ház varázslatos volt, főleg fával kombinált dolgok voltak, amit egyenesen imádtam.A kis kandalló volt a hab a tortán.Hiperaktív barátaink már az első nap síelni akartak menni, én inkább kiélveztem volna a kandalló nyújtotta meleget és a jacuzzit, és döntésemet még az is megerősítette, hogy Harryék furcsa színkombinációkban pompáztak, és mindenféle állatos sapkájuk volt.
Sophie sem nagyon akart síelni, de a többiek csak nem akarták hagyni, hogy nyugalomban otthon pihenjünk.
-De miért nem élvezhetem ki Sophieval a jacuzzit?- kérdeztem.
-Olyan aztán nem lesz- csattant fel Niall.
- Majd, ha az lekerül rólatok- mondta Sophie és végig mutatott a fiúkon.
-Most akkor meztelenül síeljünk?- vonta fel szemöldökét Louis.- Nem akarsz kicsit sokat?
-Tudom, hogy más cuccotok is van,hiszen együtt csomagoltam a fürtös haverunkkal- mondtam.
- Attól még, hogy neki van, nem muszáj, hogy nekünk is legyen- kacsintott Zayn.
-Hát akkor nem síelünk-jelentettem ki.
A fiúkat sikerült leráznunk és csak mi lányok maradtunk hárman.Végre egy kis csend és nyugalom.Alice az ablakból nézte, ahogy a fiúk elhagyják a ház környékét.
-Elmentek- sóhajtott fel.
-Ez az-sóhajtotam.
-Örülök- nevetett fel Sophie.- Mióta Chris megtalálta azt a szart Niall zsebében, azóta szívja a vérünket.
-Ne is mond,-legyintett Alice-túldramatizálja.
-Jacuzzizunk?- kérdeztem, mire Alice felnevetett.
-Nem hoztam fürdőruhát!
-Nekem van kettő-vigyorogtam.
Fél órával később már a jacuzziban ültünk és kibeszéltük a pasikat.
- Neked bejön Jake?- kérdeztem, régóta figyeltem őket és gyanúsak nekem, Alice kicsit elvörösödött.
-Nem-rázta a fejét.
-Nekem nem tudsz hazudni- szóltam rá.
-Próbálkozni szabad-vont vállat.-És ti hogy megvagytok Niallel?- kérdezte Alice mosolyogva Sophietól.
-Nem hagyom annyiban- súgtam Alicenak, aki vigyorgott Sophie pedig felsóhajtott.
-Mi volt ez?- néztem rá gyanakodva.
-Mi?- kérdezte ijedten.
-Ez a sóhaj.
-Ez a nem értem a pasikat sóhaj- vont vállat.
-Na mesélj! Mi történt?
Sophie nem válaszolt csak némán ült, mi pedig vártunk.Már azt hittem, hogy megkukult, amikor szólásra nyitotta a száját,de újra becsukta és nem szólt semmit.Még vártam pár percig, aztán mikor nem kezdett el beszélni, leszökteltem.
-Na!- kiáltott rám.
-Mondjad már el!
-Csak nem értem- vont vállat.
-Mondd el- utasítottam, próbáltam szigorú lenni és sikerült, mert bocsánatkérően nézett rám.
-Hát tudod, Niall a múltkori eset után elégé féltékeny- vont vállat- mindenre és mindenkire.
-Milyen eset?- nézett gyanakvóan Alice.
-Jaj, te nem tudod? Hát Louis karácsony előtt véletlenül lesmárolt és Niall ránk nyitott.
-És rá féltékeny?- kérdeztem, mert ez lenne a logikus, de Niall esetében ki tudja.
-Meg Liamre, Jeremyre- sorolta.
-Liamre?- kérdezte elkerekedett szemekkel Alice.
-Jeremyre?-nevettem fel.
-Érzékeny a lelke,- vont vállat- de nem hibáztatom.
-Én hibáztatnám- tört ki belőlem. -Mit csinált ez a két szerencsétlen, amivel kihozták Niallből a harcias tigrist?
-Ők semmit, de Louis mindent, és épp ezért van az, hogy ilyen lett,- csapott a vízre- vagyis az én kezem is benne volt a dologban.
-Nem csináltak semmit? -kérdeztem.
-Jeremy megölelt még múltkor, Liam pedig tett egy megjegyzést a felsőmre- válaszolt Sophie.
-Furcsa egy gyerek ez a Niall- könyveltem el magamban.
-Meg persze ott van még Chris. Őt se értem- folytatta tovább.
-Miért is?
-Tudod volt az a kis ügy, meg minden, és azóta eléggé érdekes.
-Sophienak van a legtöbb gondja hármunk közül- nevetett fel Alice.
-Ó, Alice- vigyorogtam.- Mi van Jakeval?
A vak is látja, hogy valami alakul köztük, de tagadják.
-Seeemi- nyújtotta el az e betűt.
Bevetettem a szokásos ne mond nekem tekintetemet, mire Alice vigyorgott és vörösödni kezdett.Na már alakul az a vallomás.
-Jaky olyan cuki- mondta. Szerintem nem cuki, á szóval szerelmes, vagy nem ugyanarról az emberről beszélünk,
-Cuki?- vonta fel a szemöldökét Sophie.
-Olyan kedves- mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
-Arról a Jakeről beszélünk, aki egy vérfarkashoz hasonlít?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert szerintem ebben a srácban semmi cuki nincs. Egy kiscica az cuki, de ő nem- folytatta Sophie,amit elkezdtem, mire lepacsiztunk.
-Ne bántsátok, nem is ismeritek- vágta be a durcit.
-Nem?- kérdezte Sophie felvont szemöldökkel.
-Na jó, te lehet.
-Ez jó volt- hallottuk meg Rick hangját.
-David olyan, mint egy hóember- hallottuk meg Chris hangját is.
Szóval eddig tartott a nagy síelés, csajos program vége.
-Sziasztok!- sétált be Louis az ajtón.- Azta medencés buli! Beszállhatok?
-Jacuzzi- forgattam a szemem és már ki is szálltam.
-Akkor nem?- nézett szomorúan.
-Hát nem- rázta a fejét Sophie.
-Ha a lányok nem csatlakoznak, én attól beülök- jelent meg Harry Louis háta mögött.- Csak megkeresem a fürdőgatyám, bár nekem nincs akadály.
-Miért hozott mindenki fürdőruhát?- kérdezte Alice döbbenten, neki még mindig ezen kattog az agya.
-Tudod, amikor foglaltuk a házat, akkor fel volt tüntetve, hogy van jacuzzi-magyarázta Harry.
-És nekem miért nem szóltatok?- vonta kérdőre őket.
-Mi szóltunk, csak valószínűleg nem figyeltél- bökte őt vállon Zayn.
-Nagyon el voltál varázsolva Jack üzenetétől- csatlakozott hozzánk Rick is, Alice csak vörösödött.
-Ne bántsátok- szólaltam meg.
-Téged is tudnánk kivel piszkálni- jelent meg egy ördögi vigyor Louis arcán és Harry felé biccentett.
-De nem fogjátok- szólt rá Harry.
-Honnan veszed?-kérdezte Zayn.
Már kezdett zavarni a fiúk tekintete magamon, ezért körbetekertem magam egy törölközővel és gyors léptekkel elsétáltam.Ennyit a nyugodt napunkról.Megtörölköztem, melegen felöltöztem, ki akartam menni egy kicsit sétálni.Úgy terveztem, hogy egyedül leszek, de a sors valamiért mindig közbeszól,Harry úgy gondolta, hogy most ő bizony elkísér engem, bár erre nem kérte senki. Nem messze a háztól belelökött a hóba, gondolhattam volna, hogy hátsó szándéka van, neki mindig van.Én pedig szinte azonnal bosszút akartam állni, felugrottam és el akartam lökni, de sejtette,hogy mit akarok, ezért magával rántott, arcunk közel volt egymáshoz, zöld szemei megbabonáztak, de nem engedtem a kísértésnek és valahogy sikerült felkelnem.
-Jaj már, múlt héten bezzeg hagytad- morgott.
-És azóta meg is bántam, mert barátok vagyunk, vagyis úgy érzem, és nem fogok ilyenekbe belemenni- mondtam, ezt magamnak akartam csak bemagyarázni, hiszen nagyon is szerettem volna.
-Valóban?- vonta fel a szemöldökét- pedig egy kis barátság extrákkal mindig jó móka- kacsintott.
-Harry- sóhajtottam.
-Megvagytok- hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül.
-Na én megyek is, megszabadultál tőlem- nézett rám Harry.- Élvezzétek egymás társaságát- ezzel elsétált.
-Mi volt ez?-kérdezte Zayn meglepetten.
-Harry valamit összekevert egy más dologgal- válaszoltam, láttam Zaynen hogy gyanakszik.
-A múltkori kis csókotokra célzol?
-Aha- bólintottam.
-Meg fog bántani- állapította meg.
-Én fogom megbántani- mondtam halkan, de meghallotta.
-Tessék?- kérdezte.
-Semmi- tagadtam.
-Hallottam, csak rákérdeztem hátha rosszul- mondta.
-Dehogy hallottad.
-Katie, te nem vagy ilyen- állt velem szembe.
-Te nem tudod, milyen vagyok- vigyorogtam.
-Ugyan kérlek- legyintett.
-Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve és nekem ez nem számít- mondtam, mire Zayn csak vigyorgott.
-Üdv a klubban- tárta szét a karjait.- Csak azt ne hidd, hogy én elhiszem, hogy neked nem számít a Harrys dolog.
-Pedig elhiheted- vontam vállat.
-Ezt utálom benned és Chrisben is. Ti a fejetekbe veszitek, hogy rosszak vagytok a másiknak- emelte fel kicsit a hangját.
-Nekem Harry a barátom és téma lezárva- szóltam rá.
- Elég legyen! Hagyd ezt abba, jó?- parancsolt rám.
-Zayn, barátok vagyunk a göndör haveroddal- kiáltottam rá.
-Miért kell hazudnod?
Életemben először most voltam a legőszintébb és nem hisz nekem.Nem értem, hogy miért nem.
-Jó akkor váltsunk témát- törte meg a csendet Zayn.
- Jó.És miért jöttél utánunk?- kérdeztem.
-Többiek elmentek, én pedig gondoltam, hogyha rátok találok,akkor veletek leszek, ha nem akkor céltalanul kóborgok- válaszolta.
-Értem. Hát akkor kóboroljuk kettesben- vetettem fel.
-Oké- bólintott.
Csendben sétálgattunk a frissen hullot hóban.Hirtelen ötlettől vezérelve elfeküdtem a hóban, Zayn felnevetett és csatlakozott.Hóangyalokat csináltuk, majd lezavartunk egy páros hócsatát.A ház kongott az ürreségtől, amikor beléptünk, a bejáratnál ledobtuk magunkról a kabátot és a cipőt és és elindultunk befelé, Zayn kikerült és felment a szobájába átöltözni, én pedig benéztem a nappaliba, Harry nem volt ott,de a tűz égett.Elindultam a szobám felé, de utamba került az ajtó mellett Chris, aki egy lányt csókolt hevesen a fal mellett. Hirtelen dühös lettem, miatta vesztem el a legjobb barátomat, amikor én megmondtam, hogy ő is csak olyan, mint a többi.Alexáról beszél és amikor nincs a közelében, akkor egy más lánnyal van.
-Mit képzelsz te? Hogy tudod ezt megtenni Alexával?- kezdtem el kiabálni.
Chris azonnal több lépést hátrált a lánytól.
-Ki vagy te? Az anyám?- kiabált rám. - Bocs, az nincs itt.
-Hogy tudod ezt megtenni Alexával, akibe állítólag beleszerettél?- szegeztem neki a kérdést.
-Nem a barátnőm és most pont kiverem a fejemből- válaszolta, mire annyira dühös lettem, hogy pofon vágtam.
-Neked van barátnőd?- kérdezte a butácska szőke lány.
-Nincs neki- válaszoltam és berohantam a szobába, az ajtót becsaptam magam mögött.
Dühösen levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem, amikor valaki kopogott, akkor csak egy morgással válaszoltam.
-Mi volt ez?- dugta be a fejét Harry.
-Menj ki- lépett be az ajtón Chris és mogorván szólt Harrynek.-Beszélnem kell vele.
-Ilyen állapotban nem kéne- próbálta kihúzni a szobából Harry.
-Neked nem osztottam lapot- válaszolta Chris.
-Chris menj innen!- szóltam rá.
-Nem, mert ez az én szobám is- válaszolta és leült a Daviddel közös ágyuk szélére.
-Akkor én megyek ki- kikerültem és elindultam ki, de elkapta a kezem. -Engedj el- sziszegtem.
-Nem!
-Ó, dehogyisnem- ráléptem a lábára és kimentem.
A nappaliba mentem, a tűz fénye betöltötte az egész szobát, a kandalló előtt ott kuporgott fürtös barátom, leültem mellé és átöleltem.
-Nyugodj meg- simogatta a hátam.- Minden rendben?
-Nincs- ráztam a fejem.- Megbántottam a legjobb fiú barátom, és Chris- ideges lettem és erősen megütöttem a földet.
-Gyere te- olyan erősen szorított magához, hogy szinte levegőt sem kaptam, de nem érdekelt. Jó érzés volt ennyire közel lenni hozzáKözelsége megnyugtatott.
-Sajnálom, én voltam a hülye- mondta.-Nem kellett volna.
-Ne rontsd el a pillanatot- csitítottam le.
-Nem rontom, na- egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm- suttogtam.
Órákig ott ültünk a tüzet figyelve, élveztük, hogy nincs nyüzsi és ,,üres" a ház. A kandalló előtt nyomott el minket az álom.