Sziasztok! Az új rész mellett egy hírrel is szolgálhatunk.Új blogot nyitottunk, de ez most nem egy történetes blog. Puszi: Amy és Liza♥
A harmadik napon szintén kimentünk síelni és már én is próbálkoztam, Harryvel jókat nevettünk egymáson. Mindketten elég bénák voltunk, de hál' Istennek a többiek hamar megunták a síelést, így történt, hogy elmentünk korcsolyázni. Még jobb, mit ne mondjak! Abban legalább elég profi vagyok. Harryvel kézen fogva korcsolyázunk, bár neki se megy olyan rosszul, viszont láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet.Miután hazamentünk elmentünk valami kis sörözőbe, otthon kávézóba járunk, a hegyekbe ezt sörözőre cseréltük.Praktikus egy megoldás. A következő napok is hasonlóan teltek.
Minden rendben volt egészen az utolsó napig, amikor ugyanis balesetet szenvedtem.A nap úgy indult, ahogy az összes többi eddig. Egy órába telt, mire reggel összeszedtük magunkat. Chrissel továbbra is kerültük egymást, mert még mindig haragszom rá, jobb.
Ma csináltunk egy kis palacsintát reggelire, így mindenkinek meglett a napi boldogság adagja.Leültünk a nappaliba, egy kicsit játszani.
Nincs is jobb egy kis barkóbánál.
-Én kitalálom- jelentkezett Harry.-Tuti, hogy egy fa!
-Nem- rázta a fejét Sophie.
-Akkor távirányító?- vonta fel a szemöldökét.
-Még azt se tudod, hogy tárgy-e- nevettem.
-Tárgy?- kérdezte erre Zayn.
-Akkor tuti barack- kiabálta Louis.
-Nem mert egy fa!- akadékoskodott Harry.
-Akkor tuti óvszer- vigyorgott Chris, mire a szerelmesek szemforgatással reagáltak.
-Nem vagy vicces- dünnyögte Niall.-Napszemüveg- kiabálta Liam.
-Távirányító!- kontrázott Harry
-Nagy tárgy?- kérdeztem Sophiet.
-Végre!-kiabálta Sophie.-Igen.
-Akkor fa!-kiabálta Harry.
-Szerintem meg Kevin- tippelt tovább Louis.
-Nagy tárgy-veregettem vállon.
-Szerintem egy elefánt- túrt a hajába Harry.
-Igen az- nevetett Sophie.
-Tényleg?- Harry arcára boldogság ült ki.
-NEM!- nevetett fel.- Az elefánt egy állat.
-De lehet elefánt szobor- von vállat sértődötten.
-Igen, lehetne, de nem mert kanapé- mondta ki a szavát.
-Egy kanapéra gondoltál?- nézett döbbenten Harry.- Sophie milyen kreatív- forgatta a szemét Harry.
-Te elmondtad, hogy mire gondolsz?- kérdeztem felháborodottan.
-Igen, mert ők nem tudnak játszani- forgatta a szemeit.
A kis játék befejezte után becsomagoltunk bőröndjeinkbe, és mehettünk is egy utolsót síelni.Nekem nem volt hozzá sok kedvem, de a többiek erősködtek, hogy nem hagyhatom ki.De miután egy óvatlan pillanatban nagyot estem, megbánták győzködésüket.Ugyanis nem tudtam felemelni a kezem, amikor csak megmozdítottam hatalmas fájdalmat éreztem, a többiek próbáltak felsegíteni, hogy megnézhessék, de fekvő sztrájkot tartottam, amit Harry megelégelt és óvatosan felkapott a földről. Azonnal bevittek a legközelebbi kórháza.Végül már csak Harry és David ültek mellettem a váróban, a többiek ott hagytak.Igaz, hogy én kértem, hogy menjenek el.Pár órával később már úton voltunk haza, én egy gipsszel gazdagabb lettem.Lyndáék nem fognak örülni,Lily hívott minket, hogy Londonban vannak, ő tud a kezemről de nem mondja el.Megvárja amíg én teszem.
Másnap délben Lynda épp kiment a konyhából és engem ott hagyott mosogatni. Nem tudja, hogy eltörött a kezem,de majd rájön, eddig sikerült titkolnom.
-Nem úgy volt, hogy elmondod?-rontott nekem Lily.
-De, csak hát- kezdtem magyarázkodni.
-Estig kapsz időt- ezzel már ki is ment.
-De nem tudok mosogatni- szóltam utána.
-Sophie, csináld meg a kis titkolózó munkáját- utasította Sophiet, aki hatalmas sóhaj kíséretében besétált a konyhába.
-Ez az- ,,örvendezett".
-Nem tudom, hogy tudod titkolni anya előtt, ő olyan mint a sas,- lépett be a konyhába David és halkan beszélt.- Nem is sejti.
-Lehet, hogy a sasnak rossz a szeme- kacsintottam rá és ott hagytam őket a konyhában.
Levetettem magam a kanapéra és kerestem valami jó filmet, vagyis kerestem volna, de nem volt semmi a tévében, ezért áthívtam Harryt, az egyetlen barátomat, aki egyelőre szóba áll velem.Eldöntöttük, hogy ma már a tévében nincs semmi akkor majd az interneten keresünk valami filmeket.
-Na mit nézünk?- kérdezte.
-Éhezők viadala 2?- kérdeztem.
-Láttam- nevetett.
-Családi üzelmek?-vigyorogtam.
-Megvolt- vágott sajnálkozó arcot.
-Nagyfiúk 2- egyre elkeseredettebb lettem.
-Háromszor- csettintett.
-Akkor beszélgessünk- mosolyogtam.
-Barátság extrákkal?
-Láttam- válaszoltam unottan.
-Nem a filmre gondoltam- nevetett fel hangosan.
-Bocsi, átélni nem akarom, rossz Timberlake lennél- kacsintottam.
-Én jobb vagyok nála- kacsintott vissza.
-Extrázgass Miss Swifttel- kacsintottam rá.
-Na ezt most hagyd abba- bökött oldalba.
-Szeretted?- kérdésemre arca eltorzult, de nem tudtam, hogy most dühös vagy szomorú.
-Nem tudom- rázta fejét.
-Hogy hogy nem tudod?- kérdeztem, mire keserűen felnevetett.
-Szeretted Greget? Ha jól emlékszem ő az exed- vakargatta az állát.
-Nem- ráztam a fejem.
-Nem?- kijelentésemen nagyon meglepődött.
-Nem úgy ahogy kellett volna-válaszoltam,- nagyon elviselhetetlen lett, nem sokkal miután összejöttünk.
-Sajnálom- mondta őszintén.
-Ő csak Greg- vigyorogtam.- Nekem mindig a rosszfiúk jöttek be.
-Mint én?- kacsintott.
-Te jófiú vagy, azért nem lesz köztünk soha semmi- nyeltem egyet.
-Akkor azt hiszem bizonyítanom kell, hogy rossz vagyok- kacsintott.
-Meztelenül vonulj végig London belvárosában- nevettem fel.
-Hát- túrt bele a hajába.
-Katie- kettőnk beszélgetését Lil kiabálása törte meg.
Pulcsim ujját ráhúztam a gipszre és lementem, Hanryék akartak velem beszélgetni, miközben Lily a tekintetével akarta nyomatékosítani hogy tálaljak ki.
Körülbelül fél óra elteltével dobogást hallottam és Harry megjelent lent.
-Elmondtad Hanryéknek?- kérdezte, csúnyán ránéztem, ő még csak akkor vette észre, hogy ezt a kérdést kik előtt is tette fel.
-Mit kellett volna elmondanod?- egyszerre két szempár szegeződött rám.
-Ömm, semmit- válaszoltam.
-Mit akart Harry?- kérdezte Lynda.
-Csak azt akartam, kérdezni, hogy fáj még a- vakargatni kezdte a homlokát, csúnyán ránéztem nehogy valamit mondjon.-A tegnap este.
-Hogy mi? -kérdezte Hanry kissé dühösen.
Felugrottam a kanapéról és elkezdtem ütni Harryt, amikor felcsúszott a pulcsi ujja.
-Az ott mi?- lépett mellénk Hanry.
Miután Harrynek köszönhetően kiderült minden, Hanryék kiabálás helyett teljesen normálisan fogadták az apró balesetemet.Nem volt okom félni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése