Néha csak azután jövünk rá, hogy milyen boldogok voltunk, amikor a pillanat tovaszáll. De nagy ritkán, ha szerencsénk van, már akkor tudatában vagyunk a boldogságunknak, amikor megtörténik velünk.
Egyszerűen felemelő érzés,amikor reggel hatkor ahelyett,hogy átfordulsz a másik feledre,felkelsz arra hogy valaki ugrál a hátadon,olyan régen volt ilyenben részem.Mérgesen kinyitottam a szemeimet, de nem hittem el, amit látok.Ahelyett,hogy ordítani kezdtem volna rá,megöleltem,ő sem tudta hova tenni a cselekvésemet.De hát jobb ember vagyok,vagyis leszek.Félénken viszonozta a gesztusomat,valószínűleg nem tudta hova tenni az új Katie-t.Meghúzta a hajam,de én semmit sem csináltam. Nem csíptem meg,nem húztam vissza haját,nem rúgtam meg,nem kiabáltam.
-Te vagy az?- kérdezte meglepetten.
-Nem elraboltak az ufók és kicseréltek-forgattam a szememet.-Ki lennék?
-Huh, akkor megnyugodtam. Képzeld!Megvan a mai programod!
-Igen,kifekszek a kertbe és napozok-ugortam fel.
-Nem kifejezettem erre gondoltam.
-Eric! Pedig ez lesz!
-Holnap,biztosan-mosolygott rám.
-De, én...-próbáltam meg ellenkezni, erre ő közbeszólt.
-Semmi de!
-Legalább azt áruld el,hogy mi lesz a program.
-Kezdetnek villás reggeli, utána ha van kedved egy kis vásárlás, állatkert, vidámpark- sorolta izgatottan a programot.
-És kivel is mész?-kérdeztem.
-Veled!- bökött a homlokomra.
-Juhú-húztam ki a sötétítőt.
Amíg készülődtem kiküldtem Ericet a szobámból.Mikor kimentem egyedül ült a konyhaasztalnál.Mint kiderült Chris ma egésznapos az étteremben,Lexi át se jött, mert Andrew elcipelte magával,David pedig valami barátját vár az állomáson.Szóval csak ketten maradtunk.
-Na,menjünk már-sürgetett.
-Hova?
-Chrisnél fogunk reggelizni,David is odajön a barátjával-beszélt.
-Melyik barátja jön? Ugye Rich?!- néztem rá érdeklődő tekintettel.
-Nem valami más de férfinév volt-már a kocsijától kiabált.
-Jake?
-Talán igen- vont vállat- de gyere már!
Az út Chris étterméig viszonylag csendes volt,ha nem nyomatta volna maximum hangerőn a Troublemakert.Csak százszor kértem meg,hogy kapcsolja ki.De miért is hallgatott volna rám.Mikor odaértünk Chris már javában benne volt a munkában.Olyan cuki volt,ahogy járkált az asztalok között.Mikor meglátott minket intett, majd eltűnt egy hatalmas lengőajtó mögött,amely valószínűleg a konyhába vezetett.Leültünk az ablak mellé egy négyes asztalhoz.Chris pár perc múlva jött is ki két púpos tányérral a kezében és kivitte egy gazdag házaspárhoz.Az előre ítélkező énemet a régi életemben kellett volna hagynom.Csak sajnos jött velem. Chris komótosan odasétált hozzánk kezében egy vastag jegyzettömbbel.
-Ne kérjetek gofrit,kérlek!Csak gofrit ne!Kérlek!-nyafogott.
-Mi a baj?
-Sok kávét igyatok,aludjatok sokat.
-Mi van?-Chris széthúzta a zakóját,két hatalmas lekvárfolt volt az ingén.
-Hm, hát én akkor nutellás gofrit kérek- néztem rá ártatlanul- és szerintem Eric is.
-Nem, én lekvárosat kérek- nevetett rám.
-Nagyon viccesek vagytok!-,,muhaházott",aztán az ajtó felé fordult és egy őszinte nevetés is elhagyta a száját.-Haver!-az összes vendég felénk fordult és egy emberként nézték hülyének Christ,szerintem a gazdag házaspár nem ad neki borravalót,vagy befizetik őt dilidokihoz.-Hé,Jake.-a gazdag házaspár szúrós tekintettel méregette Jaket.
-Én,nem.Én nem ismerem a pincérfiút, én ehhez a két cukipofihoz jöttem-mutatott ránk.
A gazdag házaspár elfordult és tovább fogyasztották a lekváros gofrit,közben magukban elkönyvelték azt hogy ide sem jönnek többet.
Jake és David is rendeltek.Pár perc múlva Chris kihozta a gofrikat és a kávékat és nekem a cappuchinomat.David azon szórakozott,hogy megcsinálja-e Chrissel azt, amit Jane-nel szokott,de Chris nem dőlt be,már ismeri a trükköt.A drága kis pingvinünk ment a számlát rendezni a gazdag házaspárral.
-Azért adunk magának borravalót,hogy legközelebb elkerülje az asztalunkat-mondta a férj,odanéztem és a feleség rögtön elkezdett nekem beszélni.
-Már egy órája itt ücsörgünk és az első pár adag gofrit sikeresen magára borította.Szerintem ő nem való pincérnek-mondta a nő.
A fantasztikus reggeli után David és a messziről érkezett barátja mentek kicsomagolni,mi pedig mentünk plázázni.Éljen.Eric a fejébe vette,hogy ma színes ruhákat veszünk,de én rávezettem,hogy a fekete is egy szín.Ha jobban átgondoljuk,akkor régen azért jártunk hármasban vásárolni,mert Eric az aki betuszkol minket az üzletekbe.És csak neki van autója,és imád vásárolni.Igen,ez furán hangzik,de senkit ne tévesszen meg.És az se,hogy legutóbb órákig próbálgatott három inget és nem tudta eldönteni,hogy melyik a legjobb a szeméhez.Azt hiszem,hogy abban a pillanatban egy világ tört össze bennem.Ha nem ismerném azt hinném,hogy meleg,mert ő az egyetlen fiú barátom, aki órákig áll a tükör előtt.Azonban ha valaki jobban megismeri,akkor rájön,hogy egy csajt tíz percig tart neki felszedni.Natenak napokba telik,sőt hetekbe.Esetleg hónapokba.
Miután letudtuk a fárasztó vásárlást,amibe inkább én fáradtam bele,meglátogattuk a helyi állatkertet.Tehát Eric hazalátogatott.Mikor a majomházhoz értünk bandzsítva intett az egyik kis állatnak és úgy köszönt neki,hogy ,,Szia Tesó!".Engem nem ez keserített el,hanem,hogy Eric pontosan követi a reggel felsorolt listát,holott ő mindent elfelejt.Délután háromig mászkáltunk az állatkertben,mert Ericnek látnia kellett a cuki kis zsiriket.Én se tudtam először,hogy mi az,mert amíg én depiztem Bristolban ő fejlesztette a szókincsét,vagyis visszafejlesztette.Tehát a zsiri azt jelenti,hogy Zsiráf,Eric nyelven.Az állatsimogató mellett is leragadtunk egy-két órára,ugyanis ez az agyalágyult hazaakarta hozni a kis kecskéket,meg még ki tudja mit.De végül egy kis hazugság árán sikerült kirángatnom őt onnan.Éljenek az érett huszonévesek.Ma felszabadultan nevettem,már régen nem volt ilyen,úgy látszik,hogy csak össze kellett zárni engem egy őrült zsiráfimádó barommal,akit nagyon szeretek,még.A vidámpark még rosszabb volt.Próbáltam győzködni,hogy menjünk már haza,mert nem érzem a lábamat és holnap elmegyek vele vidámparkba,de nem.Hajthatatlan.Neki vattacukor kellett és fel kellett ülnöm vele minden baromságra.Lőtt nekem plüssegeret.Sajnos nem jött neki össze a pici zsiri,de megígérte,hogy majd legközelebb.A hullámvasútban mást nem csinált csak ordítozta,hogy a szél szétfújja a haját.Így járj Ericcel vidámparkba.Sötétedés után néhány órával estünk be a Morgan ház ajtaján,miután buszoztunk és London Eyeztunk.Majd megnéztük a Temze vizét,elmentünk a Big Benhez,Eric váltig állította,hogy ő tudja hol lakik az igazi Sherlock Holmes,ezért azt a házat kutattuk órákig.Úgy viselkedett,mintha életemben először járnék Londonban,holott az egész életemet itt éltem le a szomszéd városban és ide jártam suliba,de bemutatja nekem LONDONT. És mikor azt hittem,hogy a másnapot megúszhatom nélküle,bejelentette hogy holnap ijesztő viaszbabákat fogunk bámulni.
Na szóval,jött is a vesztem okozója másnap délelőtt és elcipelt viaszbabalesre.Mikor megnéztük a hatalmas történelmi alakokat jöttek a híres popsztárok.A One diretion valahogy messziről kiszúrta a szemem.Eric odarángatott és rájuk mutogatott:
-Nézd,öt meleg!
-Ó,és nemsokára megismerem őket!-kiabáltam.-És te jössz velem!Muhahaha!
A viaszbabák után jöttek a Tarafalgar tér oroszlánjai,amit megvizsgáltunk.A kis túránk itt még nem ért véget.Taxiba pattantunk és ellátogattunk a Hyde Parkba.És ezzel ki is merítettük az Eric szerint érdekes dolgokat Londonban.Most jöttem én,nevezetességként elvihettem volna Natehez vizsgálni az ágya alatt erjedő pizza maradványokat,de nem tettem,ehelyett elcibáltam a Nando's-ba.Utána elmentünk haza,vagyis mindenki a saját otthonába,de előtte még felültünk egy buszra,mert mi ezt miért is hagynánk ki.A két nap Ericcel rá döbbentett arra,hogy nincs is másra szükségem, csak egy kiadós alvásra legalább két napig.
