A fejlécet nagyon szépen köszönjük Miss Me-nek :))

2014. július 31., csütörtök

32.fejezet:Natalie titka

Az utolsó táncpróba. Több hétnyi készülődés és most itt tartunk. Ahogy a tükörbe nézek egy halom ijedt, fáradt arcot látok visszatekinteni rám. Próbáltunk koncentrálni, de alig tudtunk figyelni, megsajnáltam a többieket, és lekapcsoltam a zenét.
-Kate, most ezt miért?- vonta fel a szemöldökét Ryan. - Elfáradtál?
-Nem- ráztam a fejem mosolyogva- csak beszélnünk kell. Tudom, hogy nagyon izgultok, meg azt is, hogy ez az eddigi legnagyobb versenyünk, de nekünk menni fog- lelkesítettem a csapatot.
-Várjál, te tudod, hogy a legjobb londoni csapatok is részt vesznek ezen? És jók vagyunk, de nem annyira. Kellenek új tagok- kezdett bele mondókájába Natalie, de amikor dühös pillantásokat kapott válaszul csöndbe maradt.
-Nem kell ide új tag- csapta őt fejbe Esther- jók vagyunk, nagyon jók. Állj hozzá így, kell nekünk a pozitív energia!
-Srácok, igaza van- szólalt meg Kelly, egy emberként kaptuk rá a tekintetünket.-De új táncosokkal csak a baj lenne és elölről kellene kezdeni.
-Én ismerek pár embert- csillant fel Natalie szeme.
-Két nap van a versenyig- mordult fel Greg.
-Ha továbbjutunk a válogatókon, csak utána gondoltam- mosolygott Natalie.
-Az után sem kell- ráztam a fejem- mi így vagyunk összeszokva, ők csak bekavarnának nekünk.
-Legalább át kellene gondolni, és tőled vártuk a támogatást- nézett rám Gina.
-Én nem támogatom- ráztam a fejem.
-Srácok, először jussunk be, utána összeveszünk ezen- szólt ránk Zeke.
-Igazad van- verte őt vállba Esther- folytathatjuk? Most bennem van a lendület.
-Pihentetni kéne a lábad- lépett mellé és karolta át Jared, szemében az aggódás apró szikrái jelentek meg.
-Jaj dehogyis- legyintett- nincs semmi baja, higgy nekem- nyomott egy puszit az arcára.
-Utoljára, utána pihenjünk- szólalt meg Greg.
-Utána Starbucks?- kérdezte Gina.
-Én benne vagyok- jelentette ki Aly szinte azonnal. Persze a kis kávé mániás sose hagyná ki a lehetőséget.
-Más tervünk volt- Greg átkarolt, közben vigyorgott.- De egy kávé belefér.
-Akkor csináljuk és menjünk inni!- kiáltotta Jared.
-Akkor álljunk be-csapta össze a tenyereit Natalie, és mellém sétált, a melegítőjének ujja egy pillanatra felcsúszott, és mindenféle kék zöld foltokat pillantottam meg, de azonnal visszahúzta a pulcsi ujját.
Utána elindították a zenét és csak a táncra figyeltem. Pár perc múlva a szám egyre csak halkulni kezdett majd felvettük a végső pózt és vége lett.
-Csajok nektek mennyi idő kell a zuhanyzásra?- kérdezte Elliot közben a sporttáskájában kutatott.
-Hát legyen 15 perc, oké?- felelte Natalie.
Mindenki összeszedte a cuccait és gyorsan az öltözők felé mentünk. Alysonék zuhanyzás közben szokás szerint a hülyeségeikről beszélgettek, és a pasikról.
-Na és mi van veled és Greggel?- kiabált nekem Esthert- ez most komolyabb mint a múltkori futó valamitek?
-Úgy tűnik- kiabáltam vissza.
-Szereted? - jött a kérdés Natalie felől.
-Nem tudom- próbáltam túlkiabálni a víz csobogását.
-Szóval nem- állapított meg ennyiből Gina.
-Én ilyet nem mondtam- háborodtam fel.
-Azt se, hogy szereted- szólalt meg Natalie, és már felöltözve sétált elő.
-De- kezdtem volna bele a magyarázkodásba, azonban semmi sem jutott az eszembe.
A lányok csak nevettek rajtam, aztán már nem is foglalkoztak velem tovább, miután mindenki elkészült mentünk is a fiúkhoz az épület elé.
-Na végre- szólalt meg Ryan, amikor meglátott minket.
-Pontosan 20 percet voltunk bent- nevettem és megfogtam Greg kezét.
-Az öt perccel több a beígértnél- ütögette az óráját Zeke.
-Belehaltatok?- kérdezte Kelly kicsit mogorván.
-Csak háromszor kellett újraéleszteni- vágott komolya arcot Elliot.
-Na jó, nekem ez sok- legyintett Gina.
-Nekünk is az volt- vágott közbe hirtelen Ryan.
Az egész úton a Starbucksig a fiúk nyávogtak, mint valami kislányok, mikor beértünk mindenki kért magának valamit és leültünk egy nagyobb asztalhoz, de még székeket is kellett odahúzni. Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk szombaton. És a többieket eszembe juttatták, hogy rokonokat is vihetünk, még nem szóltam Hanrynek. Pedig szerintem már épp ideje lenne. Örülnék neki, ha ott lenne és támogatna engem. Majd, ha hazamentünk felhívom.
Mindenféle témáról beszéltünk, olyan régen viselkedtünk már úgy mint egy csapat. Feltöltöttük egymást pozitív energiákkal és ez volt a lényeg. Távol ültünk az ajtótól, de amikor belépett több ember nevetgélve, akkor arra felfigyeltünk. Natalie egy pillanatra rémült lett és elbújt Ryan háta mögé, közben a sála után nyúlt.
-Francba- csapott az asztalra.- Mennem kell- hangja nagyon rémült lett, közben a szeme sarkából a pult felé nézett, már a kabátját ráncigálta magára.- Szombaton találkozunk!- intett és gyors léptekkel ment ki a Starbucksból.
-Fél- szólaltam meg.
-Mitől?- ráncolta a szemöldökét Ryan.
-Attól, aki most bejött- intettem a fejemmel a pult felé- láttam hogy tele van ütésnyomokkal. Szerintetek van valakije aki bántalmazza őt?
-Ütésnyom?- nevetett Jared. -Táncos, nekünk is vannak sérüléseink.
-Tudom milyenek a táncos sérülések, ez nem az- ráztam a fejem.
-Most arra célzol, hogy- kezdett bele Kelly.
-Hogy valami nagyon nincs itt rendben- fejeztem be a mondatát.
-Én még ennyire nem láttam félni, amikor bejöttek ezek a fiúk az ajtón, megijedt, félt, és elrohant- magyarázta Elliot.
-Segítenünk kell neki- jelentette ki Esther.
-Nem szereti, ha beleártjuk magunkat a dolgaiba- szólt közbe Zeke.
-Jó, de ez nem valami piti ügy. Szüksége van ránk- győzködte Kelly.
Megbeszéltük, hogy majd megkérdezzük, hogy mi van vele.
Meggyőztem Greget, hogy jöjjön át hozzám.
-De ugye semmi One Direction tag nincs a közelben?- kérdezte útközben.
-Nincs- vágtam rá rögtön, gyanakvóan rám nézett.
-Ki?- kérdezte.
-Sophie pasija- válaszoltam, amire egy halk morgást hallatott.
-Na jó- sóhajtott- egyet még talán kibírok, de remélem, hogy nem lesz semmi meglepi tag.
-Nem lesz- mosolyogtam.
-De muszáj?- nyafogott.
-Légy férfi és bírd ki- szóltam rá.
Nem válaszolt semmit, csak mosolygott és némán vezetett tovább.
A ház előtt állva csak ült, hiába kérleltem, hogy jöjjön, nem mozdult, ezért elkezdtem puszilgatni a nyakát.
-Kérlek- suttogtam a fülébe, hátha hatással leszek rá.
Kiugrott a kocsiból, hiába örültem, hogy na meggyőztem, hát nem. Néha megtorpant és csak állt és nézte az ajtót.
-Az csak egy nagy barna fadarab- löktem egyet rajta-, nem esz meg!
Rám mosolygott és elindult, előkerestem a kulcsomat és már ki is nyitottam. Lerakodtunk az előszobába és már el is indultunk volna, de Chris elénk sétált, izzadtan, hiányos öltözékben, egy törölközővel a vállán.
-Ez meg mi?- kérdeztem ijedten.
Úgy tett mintha ott sem lennék, és kezet nyújtott Gregnek:
-Csá haver!
-Csá!- Greg viszonozta a gesztusát.
-Többiek?- kérdeztem.
-Anya a Jasonnel veszekedik skypen a dolgozószobában, David a szakácskönyvet nyálazza, Sophiék pedig egymást nyalogatják a konyhában- magyarázta. - Egyéb kérdés?
-Nem nincs- rázta a fejét- ez így is túl sok infó volt így egyszerre.
-Én pedig lezuhanyzom, mert tornáztam- kiabálta vissza.
-Szuper- szóltam utána- hát akkor irány a konyha!
Sophie amikor megpillantott minket, felugrott az asztaltól és üdvözölte Greget. David a szakácskönyv mögül integetett párat.
-Főzni tanulsz?- vontam fel a szemöldököm.
-Nem, kiválasztom a vacsorát- nevetett. -Aztán megfőzöm.
-Na szóval, Niall, ő a barátom Greg- mutattam a mellettem álló páromra.
-Szia-nyújtott kezet kedvesen.
-Miattad csörgött múltkor Katie telefonja állandóan?- vonta fel a szemöldökét.
-Nem, dehogyis- rázta hevesen a fejét- egyáltalán nem.
-De- suttogtam a fülébe.- Segítek ennek a szerencsétlennek- David mellé léptem.
-Ennek a szerencsétlennek van lelke is- kapott a szívéhez sértődötten.
-Ezt csináljuk- mutattam az egyik receptre.
-Nekem nem kell a segítséged- makacskodott- egyedül fogom csinálni.
-De szerintem, nagyon is kéne- szólt közbe Sophie is.
-Nem, mert én vagyok a főzés királya- vigyorgott az unokatesóm.
-Hagyjuk a főzés királyát- fogtam meg Greg kezét és kihúztam a konyhából.
Bementünk a szobámba és leült az ágyamra, vagyis elfeküdt rajta.
-Szerinted jók leszünk szombaton?- kérdeztem, és hozzábújtam.
-Nem csak jók, a legjobbak- kacsintott.
Felismertem, hogy csak megjátsza magát, régóta ismerem már, nem tud becsapni.
-Greg- szóltam rá.
-Na jó- sóhajtott- lenne min javítani, de attól még jók leszünk.
-És Natalie ötlete?- kérdeztem,
-Meg kell fontolni- nézett rám.
-Én nagyon ellene vagyok. Mi így vagyunk jók és ezen nem akarok változtatni- magyaráztam.
Greg egy szót sem szólt, csak némán tanulmányozta a plafont.
Láttam rajta, hogy valami nagyon aggasztja őt, csak nem akarja elmondani.
-Mi a baj?- simítottam végig a karján, ő pedig egy ügyes mozdulattal magára húzott engem.
-Nagy mázlim van veled- suttogta.
-Mi bánt? -kérdeztem.
-Natalie- bökte ki.
-Mi van vele?- ráncoltam a szemöldököm. - Te is azon a kávézós eseten töröd a fejed?
-Én a hét elején- kezdett bele, de csöndben is maradt.
-Ha elkezdted fejezd is be- szóltam rá ingerülten.
-Amikor Chris jött érted, én gyalogoltam- kezdett bele a mesélésbe és sokszor megakadt.-Útközben kiabálásra lettem figyelmes, az egyik ilyen mellékutcából.
-És?- siettettem.
-Ismerős hangot hallottam- mondta.-És odamentem, Natalie volt valami pasassal, aki kiabált rá, ő pedig a falhoz préselődve sírdogált- fejezte be.
-Hogy mi?- néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Utána a pasi ott hagyta, és ő elmondta, hogy a pasija-magyarázta.
-De miért nem szól nekünk?- kérdeztem értetlenül.
-Másnap elmentem hozzá, és ez a csávó futott ki a házukból, megmondtam, hogy hagyja már békén Nataliet- magyarázta.
-Megvert téged?- kezdtem el aggódni.
-Nem, csak azt válaszolta, hogy maradjak ki ebből és ők szeretik egymást- keze ökölbe szorult.
-Közbe kell lépnünk-jelentettem ki a lehető leghatározottabban.
-Nem- szólt rám.- A történetnek még nincs vége.
-Akkor folytasd- sóhajtottam. - De miért kel ekkora szüneteket tartani közben?
-Bementem a házba és Natalie a szobájában kuporgott sírva, és elmondta, hogy ezt a csávót minden zavarja és mindig kiabál vele- folytatta.
-De akkor miért nem dobja ki?- vágtam közbe.
-Mert szereti- mondta Greg.
-De ez hülyeség! Bántalmazza őt és kiabál vele! Rettegésben él szegény lány- csattantam fel.
-A pasit az is zavarja, hogy táncol velünk és kitalálta, hogy biztos valamelyikünkkel kavar az ő kis Natalije, és ezért vannak azok a sérülések a kezén- beszélt.
-Még valami?- Kérdeztem.
-Ki akar lépni a csoportból- sóhajtott.
-Miért?- csattantam fel.
-Azért, hogy ne bántsa őt többé- felelte, mintha ez annyira egyszerű lenne.
-Azért akar tagokat felvenni?- csaptam a homlokomra.
-Pontosan-felelte- látod ezért erőlteti ennyire.
-És te ezért nem szóltál közbe- kezdett kitisztulni minden.
-Igen- bólintott- megígértem neki, hogy tartom a szám.
-De a pasi- kezdtem volna a mondókámba.
-Kérleltem, hogy szakítson vele, mert ez nem szerelem, de nem, fejébe vette, hogy kilép- mondta.
-Nem hagyhatom- jelentettem ki-, ez nem az e mese.
-Nem, te ebből szépen kimaradsz- hangja szokatlanul nyugodt volt.
-De nem- kezdtem ellenkezni.
-Ez nem kérés volt-nézett a szemembe.
-Szüksége van ránk- bizonygattam.
-Mégis kéne a segítség- kiabált David.
-Szerinted ég valami?- néztem ijedten Gregre.
-Még nem- nevetett Greg és segített felállnom.
-Szerintem siessünk- megfogtam a kezét és elkezdtem magam után rángatni.
Sophiék már a nappaliban voltak, és Lily most lépett ki a dolgozószobából.
-Mi történt itt?- sápadt le azonnal Lily arca.
-Mr. Én tökéletes szakács vagyok rántottát készített- feleltem.
-Nem rántottát- Chris a fürdőszoba felől sétált.
-Akkor mit?- fordult felé Sophie, időközben már a nappaliba költöztek Niallel.
-Tükörtojást- kezdett el nevetni.
-De mást néztél a szakácskönyvben- beszéltem.
-Lebeszéltem- nevetett Chris.
-Értem- bólintottam. - Komolyan ezt elrontottad?
-Én főzök- kiáltott fel Lily.
-Megbeszéltétek a dolgokat azzal a csávóval?- vonta fel a szemöldökét Chris.
-Jason- forgatta a szemét Lily.
-Azzal-legyintett az idősebb Morgan testvér.
Lily csak nevetve reagált és elkezdett főzni David segítségével.
Így legalább majd valami ehető is kerül azt asztalra.Nem engedtük Greget vacsora nélkül elmenni, persze aztán megbántam, hogy marasztaltam.A többiek elárasztották őt milliónyi kérdéssel. Plusz még Niallel is összehaverkodott, ezért egy kicsit csalódtam benne.Pedig azt mondta, hogy nem szeretne vele beszélgetni. Na erről ennyit.Búcsúzáskor megsúgta, hogy csak megjátszotta.Én pedig mint jó barátnő bólogattam, de egyáltalán nem hittem el. Nekem ő nem tud hazudni. Miután elment kényelembe helyeztem magam a kanapén, és úgy döntöttem, hogy most akkor felhívom Hanryt, és megkérem, hogy kísérjen már el szombaton. Ötödszöri próbálkozásra végre felvette a telefont.
-Szia, hogy vagy?-köszönt bele vidáman.
-Én jól. Mi újság Bristolban?- kérdeztem.
-Minden a szokásos- felelte- és minek köszönhetem, hogy megkerestél?
-Szombaton lesz egy versenyem, és szükségem lenne rád - magyaráztam, de közbevágott.
-Milyen verseny? Mikor? Miért csak most szólsz?- bombázott kérdéseivel
-Mert eddig elfelejtettem- sóhajtottam. - Eljössz?
-Talán nem dolgozom- válaszolt.
-Nemleges válasz nincs- nevettem.- Mindenki vihet valakit a családjából, és szeretném, ha engem te kísérnél.
-Ez megható- játszott sírást.
-Hanry- nevettem.
-Jó elmegyek- egyezett bele- akkor ma el is indulok hozzátok, hogy időben odaérjek.
-Hanry csütörtök van- mondtam.
-És holnap péntek?- kérdezett vissza.
-Igen.
-Akkor még nem tudok indulni, holnap még dolgozom, de majd akkor holnap elindulok- magyarázott.
-Ennyire el vagy tévedve?- nevettem.
-Lynda dolgozik, magamnak kellett főznöm, és hát aztán ki is kellett takarítanom a konyhát és eléggé szétszórt vagyok- magyarázta.
-Jaj értem- nevettem-, akkor szedd össze magad és holnap gyere.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése