19.fejezet: Mi így kirándulunk

Sziasztok!Így a hónap vége felé megérkezett a következő is. Várjuk a komikat és jó olvasást! 

Puszi: Amy és Liza♥

Január elejét tapossuk már, a téli szünetünk lassan véget ér, de még egy utolsó kis síelés belefér. Lily nem jön velünk, mert be kell járnia az irodába,Lyndáék szabadsága pedig már véget ért. Ezért a Morgan és az Anderson gyerekek a One Direction fiúkkal, Rickkel és Aliceval mennek a hegyekbe,nincs is jobb egy kis fagyoskodásnál az Isten háta mögött.Én szeretek síelni, de ezekkel az ökrökkel? A szobaelosztás volt a legjobb,a legnagyobb szobába,a földszinti négyszemélyesbe Sophie, David, Chris és én költöztünk. Izgalmas hetünk lesz minden esetre.Legalább jó szobatársakat kapok.Sophienak ez már nem tetszett annyira, de az óvszer botrány miatt, ami végül az ő fülükbe is eljutott, még egymás közelébe se mehetnek.De majd, ha minden kötél szakad én falazok nekik.Vagy majd szemétkedek, most úgy is haragszom Niallre.
-Bepakoltál már?-nyitott be a szobámba Harry.
-Be- az utolsó pulcsit a ruhahalom tetejére dobtam, és megpróbáltam becipzározni a bőröndöm, amibe nyugodtan két ember mehetne lakni.
-Ezt hogy fogod lecipelni?-nevetett.
-Én sehogy, majd te!-vigyorogtam.
Göndör haverom sorsába beletörődve felememelte a bőröndömet, majd egy szitkozódás hagyta el a száját.
-Még Lyndát is beletetted?-kérdezte.
-Lehet, hogy kellett volna, mert ő legalább tud főzni- gúnyosan néztem rá.
-Én tudok zacskós levest főzni- nevetett.
Vállon veregettem és ott hagytam,nevetve vártam a lépcső alján, hogy lehozza a bőröndöm.
-Jössz nekem egyel-fenyegetett.
-Jaj, és mivel bogaram?- vigyorogtam rá, mire közelebb lépdelt, nekem most ebbe nem volt kedvem belemenni, ezért gyorsan elhúztam a bőröndömet és eltűntem a helyszínről.
-Egy hétig össze leszünk zárva-kiáltott utánam.
Velem még nem voltak síelni, majd megtudják és a végén egyedül maradok a kis bérelt, hegyi házunkban.Ez mindig így van.


A házat egy kedves középkorú férfi adta át, a lelkünkre kötötte, hogy ne törjünk, zúzzunk, ne vaduljunk nagyon. Chris pedig, mint megbízható és felelősségteljes ember bizonygatta, hogy ő természetesen vigyázni fog rá, engem pedig kapkodott a röhögés a kis beszéde alatt.A férfi csak legyintett és beengedett minket.A ház varázslatos volt, főleg fával kombinált dolgok voltak, amit egyenesen imádtam.A kis kandalló volt a hab a tortán.Hiperaktív barátaink már az első nap síelni akartak menni, én inkább kiélveztem volna a kandalló nyújtotta meleget és a jacuzzit, és döntésemet még az is megerősítette, hogy Harryék furcsa színkombinációkban pompáztak, és mindenféle állatos sapkájuk volt.
Sophie sem nagyon akart síelni, de a többiek csak nem akarták hagyni, hogy nyugalomban otthon pihenjünk.
-De miért nem élvezhetem ki Sophieval a jacuzzit?- kérdeztem.
-Olyan aztán nem lesz- csattant fel Niall.
- Majd, ha az lekerül rólatok- mondta Sophie és végig mutatott a fiúkon.
-Most akkor meztelenül síeljünk?- vonta fel szemöldökét Louis.- Nem akarsz kicsit sokat?
-Tudom, hogy más cuccotok is van,hiszen együtt csomagoltam a fürtös haverunkkal- mondtam.
- Attól még, hogy neki van, nem muszáj, hogy nekünk is legyen- kacsintott Zayn.
-Hát akkor nem síelünk-jelentettem ki.
A fiúkat sikerült leráznunk és csak mi lányok maradtunk hárman.Végre egy kis csend és nyugalom.Alice az ablakból nézte, ahogy a fiúk elhagyják a ház környékét.
-Elmentek- sóhajtott fel.
-Ez az-sóhajtotam.
-Örülök- nevetett fel Sophie.- Mióta Chris megtalálta azt a szart Niall zsebében, azóta szívja a vérünket.
-Ne is mond,-legyintett Alice-túldramatizálja.
-Jacuzzizunk?- kérdeztem, mire Alice felnevetett.
-Nem hoztam fürdőruhát!
-Nekem van kettő-vigyorogtam.
Fél órával később már a jacuzziban ültünk és kibeszéltük a pasikat.
- Neked bejön Jake?- kérdeztem, régóta figyeltem őket és gyanúsak nekem, Alice kicsit elvörösödött.
-Nem-rázta a fejét.
-Nekem nem tudsz hazudni- szóltam rá.
-Próbálkozni szabad-vont vállat.-És ti hogy megvagytok Niallel?- kérdezte Alice mosolyogva Sophietól.
-Nem hagyom annyiban- súgtam Alicenak, aki vigyorgott Sophie pedig felsóhajtott.
-Mi volt ez?- néztem rá gyanakodva.
-Mi?- kérdezte ijedten.
-Ez a sóhaj.
-Ez a nem értem a pasikat sóhaj- vont vállat.
-Na mesélj! Mi történt?
Sophie nem válaszolt csak némán ült, mi pedig vártunk.Már azt hittem, hogy megkukult, amikor szólásra nyitotta a száját,de újra becsukta és nem szólt semmit.Még vártam pár percig, aztán mikor nem kezdett el beszélni, leszökteltem.
-Na!- kiáltott rám.
-Mondjad már el!
-Csak nem értem- vont vállat.
-Mondd el- utasítottam, próbáltam szigorú lenni és sikerült, mert bocsánatkérően nézett rám.
-Hát tudod, Niall a múltkori eset után elégé féltékeny- vont vállat- mindenre és mindenkire.
-Milyen eset?- nézett gyanakvóan Alice.
-Jaj, te nem tudod? Hát Louis karácsony előtt véletlenül lesmárolt és Niall ránk nyitott.
-És rá féltékeny?- kérdeztem, mert ez lenne a logikus, de Niall esetében ki tudja.
-Meg Liamre, Jeremyre- sorolta.
-Liamre?- kérdezte elkerekedett szemekkel Alice.
-Jeremyre?-nevettem fel.
-Érzékeny a lelke,- vont vállat- de nem hibáztatom.
-Én hibáztatnám- tört ki belőlem. -Mit csinált ez a két szerencsétlen, amivel kihozták Niallből a harcias tigrist?
-Ők semmit, de Louis mindent, és épp ezért van az, hogy ilyen lett,- csapott a vízre- vagyis az én kezem is benne volt a dologban.
-Nem csináltak semmit? -kérdeztem.
-Jeremy megölelt még múltkor, Liam pedig tett egy megjegyzést a felsőmre- válaszolt Sophie.
-Furcsa egy gyerek ez a Niall- könyveltem el magamban.
-Meg persze ott van még Chris. Őt se értem- folytatta tovább.
-Miért is?
-Tudod volt az a kis ügy, meg minden, és azóta eléggé érdekes.
-Sophienak van a legtöbb gondja hármunk közül- nevetett fel Alice.
-Ó, Alice- vigyorogtam.- Mi van Jakeval?
A vak is látja, hogy valami alakul köztük, de tagadják.
-Seeemi- nyújtotta el az e betűt.
Bevetettem a szokásos ne mond nekem tekintetemet, mire Alice vigyorgott és vörösödni kezdett.Na már alakul az a vallomás.
-Jaky olyan cuki- mondta. Szerintem nem cuki, á szóval szerelmes, vagy nem ugyanarról az emberről beszélünk,
-Cuki?- vonta fel a szemöldökét Sophie.
-Olyan kedves- mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
-Arról a Jakeről beszélünk, aki egy vérfarkashoz hasonlít?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert szerintem ebben a srácban semmi cuki nincs. Egy kiscica az cuki, de ő nem- folytatta Sophie,amit elkezdtem, mire lepacsiztunk.
-Ne bántsátok, nem is ismeritek- vágta be a durcit.
-Nem?- kérdezte Sophie felvont szemöldökkel.
-Na jó, te lehet.
-Ez jó volt- hallottuk meg Rick hangját.
-David olyan, mint egy hóember- hallottuk meg Chris hangját is.
Szóval eddig tartott a nagy síelés, csajos program vége.
-Sziasztok!- sétált be Louis az ajtón.- Azta medencés buli! Beszállhatok?
-Jacuzzi- forgattam a szemem és már ki is szálltam.
-Akkor nem?- nézett szomorúan.
-Hát nem- rázta a fejét Sophie.
-Ha a lányok nem csatlakoznak, én attól beülök- jelent meg Harry Louis háta mögött.- Csak megkeresem a fürdőgatyám, bár nekem nincs akadály.
-Miért hozott mindenki fürdőruhát?- kérdezte Alice döbbenten, neki még mindig ezen kattog az agya.
-Tudod, amikor foglaltuk a házat, akkor fel volt tüntetve, hogy van jacuzzi-magyarázta Harry.
-És nekem miért nem szóltatok?- vonta kérdőre őket.
-Mi szóltunk, csak valószínűleg nem figyeltél- bökte őt vállon Zayn.
-Nagyon el voltál varázsolva Jack üzenetétől- csatlakozott hozzánk Rick is, Alice csak vörösödött.
-Ne bántsátok- szólaltam meg.
-Téged is tudnánk kivel piszkálni- jelent meg egy ördögi vigyor Louis arcán és Harry felé biccentett.
-De nem fogjátok- szólt rá Harry.
-Honnan veszed?-kérdezte Zayn.
Már kezdett zavarni a fiúk tekintete magamon, ezért körbetekertem magam egy törölközővel és gyors léptekkel elsétáltam.Ennyit a nyugodt napunkról.Megtörölköztem, melegen felöltöztem, ki akartam menni egy kicsit sétálni.Úgy terveztem, hogy egyedül leszek, de a sors valamiért mindig közbeszól,Harry úgy gondolta, hogy most ő bizony elkísér engem, bár erre nem kérte senki. Nem messze a háztól belelökött a hóba, gondolhattam volna, hogy hátsó szándéka van, neki mindig van.Én pedig szinte azonnal bosszút akartam állni, felugrottam és el akartam lökni, de sejtette,hogy mit akarok, ezért magával rántott, arcunk közel volt egymáshoz, zöld szemei megbabonáztak, de nem engedtem a kísértésnek és valahogy sikerült felkelnem.
-Jaj már, múlt héten bezzeg hagytad- morgott.
-És azóta meg is bántam, mert barátok vagyunk, vagyis úgy érzem, és nem fogok ilyenekbe belemenni- mondtam, ezt magamnak akartam csak bemagyarázni, hiszen nagyon is szerettem volna.
-Valóban?- vonta fel a szemöldökét- pedig egy kis barátság extrákkal mindig jó móka- kacsintott.
-Harry- sóhajtottam.
-Megvagytok- hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül.
-Na én megyek is, megszabadultál tőlem- nézett rám Harry.- Élvezzétek egymás társaságát- ezzel elsétált.
-Mi volt ez?-kérdezte Zayn meglepetten.
-Harry valamit összekevert egy más dologgal- válaszoltam, láttam Zaynen hogy gyanakszik.
-A múltkori kis csókotokra célzol?
-Aha- bólintottam.
-Meg fog bántani- állapította meg.
-Én fogom megbántani- mondtam halkan, de meghallotta.
-Tessék?- kérdezte.
-Semmi- tagadtam.
-Hallottam, csak rákérdeztem hátha rosszul- mondta.
-Dehogy hallottad.
-Katie, te nem vagy ilyen- állt velem szembe.
-Te nem tudod, milyen vagyok- vigyorogtam.
-Ugyan kérlek- legyintett.
-Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve és nekem ez nem számít- mondtam, mire Zayn csak vigyorgott.
-Üdv a klubban- tárta szét a karjait.- Csak azt ne hidd, hogy én elhiszem, hogy neked nem számít a Harrys dolog.
-Pedig elhiheted- vontam vállat.
-Ezt utálom benned és Chrisben is. Ti a fejetekbe veszitek, hogy rosszak vagytok a másiknak- emelte fel kicsit a hangját.
-Nekem Harry a barátom és téma lezárva- szóltam rá.
- Elég legyen! Hagyd ezt abba, jó?- parancsolt rám.
-Zayn, barátok vagyunk a göndör haveroddal- kiáltottam rá.
-Miért kell hazudnod?
Életemben először most voltam a legőszintébb és nem hisz nekem.Nem értem, hogy miért nem.
-Jó akkor váltsunk témát- törte meg a csendet Zayn.
- Jó.És miért jöttél utánunk?- kérdeztem.
-Többiek elmentek, én pedig gondoltam, hogyha rátok találok,akkor veletek leszek, ha nem akkor céltalanul kóborgok- válaszolta.
-Értem. Hát akkor kóboroljuk kettesben- vetettem fel.
-Oké- bólintott.
Csendben sétálgattunk a frissen hullot hóban.Hirtelen ötlettől vezérelve elfeküdtem a hóban, Zayn felnevetett és csatlakozott.Hóangyalokat csináltuk, majd lezavartunk egy páros hócsatát.A ház kongott az ürreségtől, amikor beléptünk, a bejáratnál ledobtuk magunkról a kabátot és a cipőt és és elindultunk befelé, Zayn kikerült és felment a szobájába átöltözni, én pedig benéztem a nappaliba, Harry nem volt ott,de a tűz égett.Elindultam a szobám felé, de utamba került az ajtó mellett Chris, aki egy lányt csókolt hevesen a fal mellett. Hirtelen dühös lettem, miatta vesztem el a legjobb barátomat, amikor én megmondtam, hogy ő is csak olyan, mint a többi.Alexáról beszél és amikor nincs a közelében, akkor egy más lánnyal van.
-Mit képzelsz te? Hogy tudod ezt megtenni Alexával?- kezdtem el kiabálni.
Chris azonnal több lépést hátrált a lánytól.
-Ki vagy te? Az anyám?- kiabált rám. - Bocs, az nincs itt.
-Hogy tudod ezt megtenni Alexával, akibe állítólag beleszerettél?- szegeztem neki a kérdést.
-Nem a barátnőm és most pont kiverem a fejemből- válaszolta, mire annyira dühös lettem, hogy pofon vágtam.
-Neked van barátnőd?- kérdezte a butácska szőke lány.
-Nincs neki- válaszoltam és berohantam a szobába, az ajtót becsaptam magam mögött.
Dühösen levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem, amikor valaki kopogott, akkor csak egy morgással válaszoltam.
-Mi volt ez?- dugta be a fejét Harry.
-Menj ki- lépett be az ajtón Chris és mogorván szólt Harrynek.-Beszélnem kell vele.
-Ilyen állapotban nem kéne- próbálta kihúzni a szobából Harry.
-Neked nem osztottam lapot- válaszolta Chris.
-Chris menj innen!- szóltam rá.
-Nem, mert ez az én szobám is- válaszolta és leült a Daviddel közös ágyuk szélére.
-Akkor én megyek ki- kikerültem és elindultam ki, de elkapta a kezem. -Engedj el- sziszegtem.
-Nem!
-Ó, dehogyisnem- ráléptem a lábára és kimentem.
A nappaliba mentem, a tűz fénye betöltötte az egész szobát, a kandalló előtt ott kuporgott fürtös barátom, leültem mellé és átöleltem.
-Nyugodj meg- simogatta a hátam.- Minden rendben?
-Nincs- ráztam a fejem.- Megbántottam a legjobb fiú barátom, és Chris- ideges lettem és erősen megütöttem a földet.
-Gyere te- olyan erősen szorított magához, hogy szinte levegőt sem kaptam, de nem érdekelt. Jó érzés volt ennyire közel lenni hozzáKözelsége megnyugtatott.
-Sajnálom, én voltam a hülye- mondta.-Nem kellett volna.
-Ne rontsd el a pillanatot- csitítottam le.
-Nem rontom, na- egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm- suttogtam.
Órákig ott ültünk a tüzet figyelve, élveztük, hogy nincs nyüzsi és ,,üres" a ház. A kandalló előtt nyomott el minket az álom.

18.fejezet: Jó barát

Sziasztok! Megérkeztünk az első résszel ebben az évben.  
Jó olvasást! Puszi: Amy és Liza♥

Morganék jobban meglepődtek az érkezésünkön mint ahogy mi azt vártuk.Chris szerint az, hogy én tehettem fel a csúcsdíszt több,mint megtisztelő. Nem értem hogy mi olyan nag dolog ebben, de hát ők tudjak.Abban a napban semmi extra nem volt,mert megérkeztünk,kajáltunk,fát díszítettünk,kajáltunk,tévéztünk,kajáltunk és tévéztünk,ja és a legjobbat kiahagytam. Lily és Sophie egymillió képben örökítették meg a napot.Szerintem egy fotóalbumnyi képünk lett csak arról a napról.Másnap reggel ajándékoztunk,az volt a fénypontja az ünnepeknek,Chrisék arca,amikor megláttok az ajándékaikat.Felbecsülhetetlen.Sophie nagyon kreatív volt, vett nekem felsőt,amit használhatok táncra és egy szivecskés nyakláncot.Chris vett ehy cuki pulcsit, aminek az elején egy alvó cica van,majdnem kihagytam a legfontosabbat, az egyik ajndékcsomagom alján ott lapult a CD,Chris első és szerintem utolsó lemeze.Azt hittem, hogy már meg sem kapom.Üres lenne az életem,de esküszöm,ha híres lesz,akkor dedikáltatom vele és ezt fogom árulni,még lehet, hogy sokat fog érni valamikor.Hanryéktől kaptam csomó ruhát,David volt a legkreatívabb vett egy egyszerű papucsot. Állìtólag le van égve.Lily vett nekem parfümöt.
Mindent összvetve jó kis karácsonyom volt,nem gondoltam volna,hogy anya nélkül is érezhetem jól magam.Viszont mikor eszembe jutott elszomorodtam,de legalább már nem fakadok sírva.Hanryék éreztetik velem,hogy szeretnek és nem változott meg semmi.Jó érezni, hogy van családom,Hanry a rokonom,de Lynda is olyan kis aranyos,nagyon megszerettem őket.David pedig olyan, mint a nem létező testvérem.

A fénypont az ünnepek után következett be,amikor megérkeztek az One Direction fiúk,akik nagyon színes ajándékokkal készültek,a kreativitás nem áll közel hozzájuk,de azért okoztak meglepetéseket, és a Zayntől kapott sapka, ami ugyanolyan volt mint az övé,nagyon ötletes volt,szerintem csak benyúlt a szekrényébe és kihúzott egyet. Liamtől és Nialltől fejenként kaptam egy-egy illatgyertyát,az egyiken egy unikornis volt,azt hittem,hányok, mikor megláttam,de azért az illata jó volt. Ahhoz képest,hogy gazdagok elég sóherek,és nem erőltették meg magukat, már azt hittem, hogy egy autót kapok, de nem, vagyis kaptam egy játék Ferrarit, a kreatív Tomlinsontól. Harry volt talán a legtalálékonyabb és nagyvonalúbb az összes közül, vett egy Hannah Montanás párnahuzatot és pokrócot, utána leintett, mielőtt dührohamot kapok,hogy ezt az unokahúgának vette,aztán az unokahúga megmondta neki, hogy nem szereti és látni sem akarja, aztán kiderült,hogy a testvérének nincs is gyereke,utána megkaptam az eredeti ajándékomat, az Így jártam anyátokkal összes évadát, kiegészítőkkel együtt, amiről kiderült,hogy az enyém,de hozzá vette a 9.évadot és ezért legyek nagyon hálás.Miután kijelentettem,hogy ez volt a legjobb ajándék,Zayn besértődött és kénytelen voltam azt mondani,hogy a sapkája is tetszett,ami amúgy tényleg tetszett,csak én rosszul mutatom ki.

Miután megünnepeltük a Szilvesztert úgy,ahogy azt illik, Zayn az est közepére berúgott én pedig egy órával később követtem és koccintottunk az új évre egy pohár vízzel, de csak mi ketten.A többieknek járt pezsgő is. Igazságtalanság.Nem mintha hányás nélkül meg tudtuk volna inni, szerencsére ezt az egészet Hanryéknek nem kellett végig nézni, mert bálozni mentek. Találtak Lilynek valami ügyvédet, valami Alexet.Női neve van, de ez csak nekem tűnik fel.A többiek ezt mind okésnak tartották, szerintük kell neki a kikapcolódás.Másnap fejfájással ébredtem, mintha a fejem szét akarna robbanni. Szóval egész nap aludtam és élőhalott módjára mászkáltam. Már el is felejtettem, hogy milyen érzés másnaposnak lenni,mióta itt élek, másodszor rúgtam be, de valahogy mindig Zaynnel.Ez egy jelnek tűnik.Valamikor este úgy döntöttem, hogy elég volt az ébrenlétből, muszáj kialudnom magam. Zayn furcsa módon jól viselte a másnaposságot,amit azzal magyarázott, hogy ő már megszokta,engem is meg kéne rá tanítania.
Kilenc körül arra ébredtem, hogy Harry az ágyam szélén ül és engem figyel alvás közben, amikor megpillantottam a fejemre húztam a takarót, mire csak nevetni kezdett.
-Jó reggelt napfény- köszönt.
Egy morgással válaszoltam, ő pedig csak lehúzta rólam a takarót, majd, amikor feléfordultam nagyon vigyorgott, akkor jöttem rá, hogy csak egy felsőben és bugyiban aludtam. Hátba vágtam és visszarántottam magamra a takarót.
-Na,- nyafogott.- Miért kellett?
Megforgattam a szemem és most már a hátamra feküdtem, hogy jobban láthassam az arcát.
-Mit akarsz?- ma nem voltam jópofizós kedvemben.
-Azt, hogy felöltözz,- magyarázta, majd egy vigyor költözött arcára- nem mintha nem tetszett volna, amit látok, de szerintem így nem szeretsz az utcán mászkálni.
-Nem is fogok az utcán mászkálni- mordultam fel.
-Pedig fogsz, 10 perc múlva vsszajövök és ha nem leszel felöltözve, akkor én segítek-kacsintott és kiment a szobából.Nagyot sóhajtva kimásztam az ágyból, inkább felöltözök, mert ez a végén tényleg felöltöztet és már így is sokat látott,vagyis többet,mint, amit kellett volna.És látom rajta, hogy bármire képes lenne.Gyorsan felöltöztem, és kisminkeltem a magam, el akartam készülni 10 perc alatt, hogy hamarabb leérjek és sikerült. Harry a konyhaasztalnál ült a többi fiú társaságában és úgy döntöttem,hogy leégetem. Odaléptem mellé, majdnem leültem az ölébe és egy hajtincsét az ujjamra csavartam.
-Nem kell felöltöztetned, nagyfiú- mikor ezt kijelentettem az összes fiú hangos nevetésben tört ki, Harry egy szemforgatással véleményezte és kilökött az öléből.
-Hát haver, ez szívás- nevetett Niall.
-Te beszélsz? Én legalább nem várok a teniszezésel nyár óta- vágott vissza.
Chris erre megveregette Niall vállát, én pedig, hogy még jobban szivassam Harryt, közel léptem hozzá és felhúztam melegítőjének cipzárját.
-Ezt elfelejtetted, Te teniszbajnok- kacsintottam.
Harry elém lépett és csuklómat elkapva kirángatott az előszobába, falnak nyomott és megcsókolt.
-Csak, hogy tudd én nem ijedek meg-reagáltam.
Erre én megcsókoltam, nekem ez most csak szórakozás volt.
-Nem akartam semmit megzavarni fiatalok- amikor felnéztünk Lily nevetve hátrált ki az előszobából.
-Ez nem az, aminek látszik-szabadkoztam azonnal.
-Én meg elhiszem- kiabált vissza, felvettem a kabátomat és a Zayntől kapott sapkát.

-Te végig tudtad, hogy jönni fog- boxoltam Harry vállába.
-Szerintem én nyertem- szemei csillogtak, láttam bennük valami ördögit.- És élveztem is.
-Megsúgom, hogy én is- mondtam, de komolyan is gondoltam.
-Komolyan?-kérdezte rekedtes hangján.
-Igen, de csak hogy tudd, a játéknak még nincs vége- vigyorogtam rá.
Vigyorogva léptünk ki a hideg, havas utcára.A ház előtt még állt a hatalmas hóember,amit néhány napja építettünk. Apró pelyhekben hullott a hó. Csak egy pillanatra bámészkodtam el, de a baj már meg is történt,ráléptem egy befagyott pocsolyára és sikeresen hátraestem volna, ha Harry nem kap el.Pár centméter távolság volt köztünk, azonnal kiszabadítottam magam a karjai közül.
-Mi csak barátok vagyunk- motyogta maga elé Harry, majd maga elé kapta tekintetét.- Ugye tudod, hogy ez nem komoly?
-Én ezt nem veszem komolyan-nevettem fel, én ezt teljesen viccnek vettem.
Tovább sétálgattunk fel-alá az utcákon, de azért most már óvatosabban lépkedtem.
-Amúgy, hogy állsz a csajokkal?- tettem fel Harrynek egy kérdést, és felé néztem.
-Érdekesen- vont vállat.- És te a pasikkal?
- Sehogy- vigyorogtam.
-És nem akarsz velük valahogy állni?- nevetett.
-Ha magadra célzol, akkor nem- vigyorogtam rá, nekem az ilyen göndör cuki fiúk és a sztárok nem az eseteim, de ezt csak úgy magamnak jegyeztem meg.
-Nem magamra, én ezt csak a piszkálásod miatt csináltam ma- mondta, láttam, hogy igazat mond.
Talán megtaláltam a legjobb fiú barátomat egy nőcsábász személyében. Ki hitte volna?Ezek a fajta fiúk mindig elkerültek engem, mert nem jártam olyan helyekre ahol megfordulnak és a vörös hajam és sötét öltözékem sem éppen vonzó számukra. De Harry más, Ő nem ítélt el elsőre. Az egész bandából szerintem ő a legnormálisabb, a többiek szerint talán Niall és Liam, de szerintem pont a másik három.Igazából egyikkel sincs különösebb gondom.
-Katie- gondolataimból Harry hanngja szakított ki.
-Hm?- néztem fel.
-Bocsi a reggeliért- nézett rám bűnbánóan.
-Ne bánj meg semmit- vigyorogtam rá.
-Mert?- meglepte a válaszom.
-Soha ne bánd meg a múltat mert akkor az ki fog hatni a jövődre is.
-Te ezt hol olvastad? - nézett rám döbbenten.
-Lyndának van egy egész jó életbölcsességes könyve- vontam vállat.
-A menő lány olvas?- gúnyolódott.
Morcosan ránéztem.
-Miért?- kérdeztem.- Szerintem az tök jó, én nem teszem magam hülyének, hiszen nem vagyok az.
-Na jó, igazad van- forgatta a szemeit.- De életbölcsességek, komolyan?
- Olvassak pletykalapot, ahonnan csak ti folytok?- kérdeztem és egy kis szánalmat próbáltam mutatni.
-Jobb lenne.
Néma percek következtek, szinte nem is beszéltünk, csak a földet néztünk mindketten.
-Teljesen más vagy, mint amilyennek képzeltelek- vallottam be.
-A média kialakított rólam egy képet, ami nem igaz- sóhajtott.
Közben valami parkhoz értünk, Harry szemben velem egy padnak támaszkodott és beszélni kezdett.
-Az emberek csak azért akarnak velem jóban lenni, mert híres vagyok és van pénzem- beszélt.
-Nyugi, én nem azért- vállára tettem kezemet.
-Nem vagy vicces. Soha nem tudhatom, hogy ki az igaz barátom, de a Morgan és Anderson családban megbízok.
-Én nem viccnek szántam- néztem rá komolyan.- Én a barátod vagyok, szóval elvárom, hogy megbízz bennem.
-Miért te bízol bennem?- suttogta.
-Meglepő, de igen- válaszotam, és mellé álltam.- Mióta Alexa megismerte Christ, azóta alig beszélünk, Benékkel pedig csak távolodunk.
-Sajnálom.
-Minden ami eddig biztos pont volt az életemben szép lassan tönkremegy és ez olyan rossz,mintha Isten azt akarná, hogy a régi életem teljes mértékben tűnjön el- éreztem, hogy a hangom megremeg és erősen kellett visszafolytanom a könnyeimet.
-Tudod, szerintem nemsokára minden megoldódik,hiszen a barátaid szeretnek téged- mosolygott rám.
-Te ezt nem érted,- ráztam a fejem- neked mindig ott lesznek ők négyen és a családod, a szüleid és a testvéred,de nekem nincs anyukám, apukám pedig még kiskoromban elhagyott. Ja igen és egyke vagyok. Félek, hogy egyedül maradok- sóhajtottam.
-Ha más nem is, én mindig melletted leszek- mosolygott.- És Lyndáék annyira szeretnek téged.
-Megígéred, hogy örökre a barátom leszel?- kérdeztem félve.
- Nem ígérek olyat, amit lehet, hogy nem tudok betartani, de amíg lehet- mosolygott és megölelt.
-Köszönöm- suttogtam.
- De te is igérd meg, hogy mellettem leszel- súgta a fülembe rekedtes hangján.
-Itt leszek neked- nyomtam egy puszit az arcára. - Sokat jelentesz nekem.-De szerintem ne ölelkezzünk az utcán,- ezzel elnegedett- mert nem akarok megint magyarázkodni, minden kapcsolatomat a rohadt média teszi tönkre.
-Ezt a kapcsolatot nem teheti- erősítettem meg.
A nap további részében kicsit meséltem neki anyáról, és a régi időkről, ő szintén mesélt a családjáról.Jól esett vele ez a beszélgetés. Sokat segített.