Sziasztok! Jó szórakozást kívánunk az új részhez és sajnáljuk, hogy megint ennyi idő telt el két rész között.Puszi:Amy és Liza♥
Remélem sikerülni fog úgy tennem, mintha elfelejtettem volna Ben szülinapját, pedig igazából nem. Talán még így, hogy Katie orvoshoz ment, mert leveszik a gipszét, és úgy, hogy Nate fogorvoshoz ment, könnyebb is lesz, kisebb az esély arra, hogy véletlenül elszóljuk magunkat, hogy nem felejtettük el. Ezt eddig minden évben megpróbáltuk, de valamiért sosem jött össze. Mindig Nate volt a hibás. Tavaly Ben fél óra után beköpte, hogy nem kell tovább játszani, mert ő tudja, hogy nem felejtettük el. Idén nagyon csalódott lesz szerintem. Attól függetlenül, hogy sosem beszél róla, tudom, hogy jól esik neki, hogy gondolunk rá. Igaz, hogy általában arról panaszkodik, hogy miért ,,hatalmas" bulit tartunk, de a végén valamiért ő lesz a buli lelke. De szegény, ha tudná, hogy most még csak azt se tudjuk, hogy hol tartjuk a meglepetés bulit, ami idén tényleg az lesz és nem hagyom senkinek, hogy elszólja magát. Ma délután szépen egy tortával és az ajándékokkal átmegyünk hozzá. A bulit pedig majd holnap elkezdjük szervezni, hiszen hétfő van és szombaton lesz, nem vagyunk elkésve.A telefonom csörgése zökkentet ki komoly gondolkodásomból.
-Na kinek nincs gipsze?- hallottam Katie vidám hangját.
-Kinek lesz matekja két perc múlva?- ezzel próbáltam figyelmeztetni, hogy valaki még iskolába is ment ma.
-Nekem nem- nevetett-, egész napos igazolás.
-Azt gondoltam, hogy nem jössz be- nevettem, miközben a terembe beérve lepakoltam a padomra.
-Hülye lennék- szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy ezt mondja. - Inkább elmegyek valamerre Lilyvel. Ma szabadnapos és azt mondta, hogy ráfér a pihenés.
-Jó szórakozást, ha plázába mentek akkor ott lesz apa is Erickel, családi nap- nevettem.
-Akkor oda nem megyünk- mosolygott. - Szeretnék kicsit kettesben lenni Lilyvel. Náluk lakok, de szinte nem is ismerjük egymást.
-Beszámolsz neki arról, hogyan szöktél ki bulizni?- kérdeztem, közben intettem Bennek, aki egy ajándéktáskával a kezében cammogott a padunkhoz, valószínűleg valamelyik zseni haverja meglepte valami könyvvel.
-Azt azért nem, de te se hangoztasd- nevetett.
Elköszöntünk egymástól és Benhez fordultam.
-Voltál olvasni álmaid könyvét?- vontam fel a szemöldököm.
-Nem, valaki megvette az utolsó könyvet, egy világ omlott össze bennem- láttam arcán a szomorúságot, de milyen boldog lesz, ha megtudja, hogy az utolsó könyv az övé.
-Istenem, hogy bírtad?- nevettem rá.
-Ez nem vicces. Tragikus- nyafogott.
-Miért nem olvasod online?- vontam fel a szemöldököm.
-Vagy a könyvet vagy sehogy nem olvasom- rázta a fejét.
-És még válogatsz is- forgattam a szemeim.
Mr Taylor a szokásos barna nadrágjában volt, amihez kockás inget viselt, aktatáskáját az asztalra rakta, majd a tábla elé sétált.
-Szeretném látni a házikat- ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem lemásolni, mert valahogy ez most nagyon távol áll tőlem, amit veszünk.
-Azt én is- kuncogtam.
-Parancsol, kisasszony? Van házija?- állt fölém.
-Van. Töltsek?- az egész osztály röhögni kezdett én pedig büszkén tekintgettem körbe.
-Van magánál alkohol?- meredt rám.
-Dehogy, én jó gyerek vagyok- vigyorogtam.
-Most mondanám, hogy menjen az igazgatóiba, de mindig én küldöm magukat oda, és amúgy is jó kedvem van ma- magyarázta, amire halkan nevetni kezdtem.
-Köszönöm- néztem rá.
-Nos Ms. Parker, ehhez ne szokjon hozzá- kacsintott-, de ez tényleg jó poén volt.
Valami baj van a tanár úrral, lehet , hogy részeg, vagy lázas, minden esetre, ezek közül bármi is történt, meglepődtem.
Legalább nem kell festegetnem, vagy könyveket pakolnom. Mr Taylor egész órán nem úgy viselkedett, ahogy szokott, önmagához képest nagyon kedves és segítőkész volt. Elgondolkoztam a dátumon és eszembe jutott. Neki is ma van a szülinapja! Tényleg, egyszerre van neki a kedvenc diákjával.
Az óra után odamentem hozzá.
-Segíthetek valamiben?- nézett fel rám.
-Boldog születésnapot szerettem volna kívánni- mondtam, Ben nem messze állt tőlem és elég magasra felcsúszott a szemöldöke.
Gondolom, hogy mik járhatnak a fejében. Valószínűleg hasonlók, mint például:,, az enyémet elfelejtette, de az utált tanáráét nem."
Van egy olyan tippem, hogy gondolatban most nagyon sokszor le lettem gyilkolva.
Már a teremből kifelé sétáltunk Bennel, amikor felemelte az ajándéktáskát.
-Fogalmam sincs, hogy Matt honnan tudta, hogy nekem ez tetszene- mondta, még mielőtt megmutatta volna, gyorsan elsétáltam.
Megnéztem az órámat és még volt hátra 5 percem a szünetből. Komótosan odaballagtam a szekrényemhez és ráérősen pakolgattam a cuccaimat. Szegény Ben, be se fog minket engedni az ajtón délután, amikor megyünk felköszönteni. Szerintem vérig sértődött az előbbi kis akcióm után. Az utolsó óráimat némaságban ültem végig, mert Ben nem igazán szólt hozzám. Bezzeg, majd amikor tortával a kezemben fog látni engem a küszöbén.
Az utolsó órám után apáék a suli előtt vártak rám. Olyan régen jöttek már értem és vittek haza suliból.Beültem a hátsó ülésre és hallgattam, ahogy a bátyámmal eszik egymás agyát.
-Én vagyok az apád- hangzott el a már jól megszokott mondat apa szájából, amikor nem tudja észérvekkel meggyőzni a csökönyös bátyámat, aki amúgy ugyanolyan, mint ő.
-De- folytatta volna Eric a vitát, viszont ilyenkor jön az is, amikor elveszti a szócsatát.
Apa felnevetett, a testvérem pedig durcásan hátradőlt az ülésben.
-Milyen volt a suli?- kérdezte apa.
-Csak a szokásos- vontam vállat.
-Ma van Ben szülinapja nem?- fordult hátra Eric.
-Aha és eljátszottam, hogy elfelejtettem- mosolyogtam.
-Idén sikerült?- kérdezte apa.
Büszkén bólintottam.
-Jaj, apu majd elviszel a cukrászdába? Nekem kell elmennem a tortáért.
-El, és még sütit is ehetünk- olyan boldog lett.
-Biztos vagy benne , hogy neked jó ötlet a süti?- nézett rá Eric. - Egyre nagyobb a pocid.
-Ki szólalt meg- sóhajtott.
-Bocsi apu- vont vállat-, csak őszinte vagyok.
-És hova megyünk?- kérdezte, gondolom tőlem.
-Oda, ami ott van a kereszteződésben- magyaráztam.
-Melyik kereszteződésben?- enyhén megrázta a fejét.
-Tudod, ami a Starbucks mellett van- ráncoltam a homlokom.
-Melyik mellett?
-Apa- sóhajtottam-, ahova szoktunk járni.
-Jól van na. Ne egyél meg- nevetett. -És hova szoktunk járni?
-Apa én kiszállok- sóhajtott Eric.
-Csak viccelek- mosolygott.- Jaj de befásult valaki.
Felsóhajtottam és vártam, hogy végre odaérjünk.
Bementünk és kiválasztottuk a szimpatikus sütiket, majd leültünk egy eldugottabb asztalhoz.
-Mi van veletek Chrissel?- kérdezte apa, nagyon meglepett kérdése, felnéztem, és Eric vigyorgott.
-Semmi, nincs semmi se- mosolyogtam.
-Tudok rólatok- böködött felém a villájával.- És nem zavar- mosolygott-, annyira.
-Annyira?- néztem fel rá.
-Ha egy ujjal is hozzád mer érni, bajok lesznek- kacsintott.
-Jössz és megvered?- nevettem fel.
-Akár- ennek a válasznak köszönhetően egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcomról.
-Csak viccelek- lökött oldalba.
-De jó- felsóhajtottam.
-Vagy nem?- vigyorgott rám.
-Apu- csaptam vállba- most már megeszem a sütidet.
-Vagy én a tiédet- mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
-Ez nem az ovi- mondta komolyan Eric.
-Igazad van- porolta le apu az öltönyét. Nem értem, hogy miért hord mindig öltönyt? Kinek képzeli magát?
-Apa, miért hordasz mindig öltönyt?- vontam fel a szemöldököm.
-Nincs más ruhája- jelentette be bátyám.
-Eric- csaptam fejbe.
-De igaz- nyavalygott, és a fájó pontot szorongatta.
-Nem igaz, csak már megszokásból veszem ki az öltönyt a szekrényből- magyarázta apa.
-Megszokás, mi?- röhögött a bátyám.
-Holnap elmehetünk vásárolni- jelenettetem be, amire Eric megveregette apa vállát.-Hárman.
-Gyerekek- kezdett bele a hegyi beszédbe-, én szeretek öltönyt hordani és ez az egyéniségemhez tartozik.
-De legalább családi programokon ne hord azt- nézett rá Eric.
-Hordjak inkább mackónadrágot?- vonta fel a szemöldökét.
-Úgy is kevésbé lennénk feltűnőek- mondtam, és egy öreg néni felé biccentettem, aki már hosszú percek óta minket bámul.
-Ez nem feltűnő- rázta a fejét.
-Dehogy- ráztam én a fejem.
Néhány perc múlva úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, a cukrászda elől kellett visszarohannom a tortáért.
-Szia- intettem a pincérnőnek.- Rendeltem egy tortát Parker névre.
-Egy pillanat- lapozgatott a füzetébe- igen már egy órája elvitte egy fiú, Nateként mutatkozott be- magyarázta, gondolhattam volna, hát persze.-Azt mondta, hogy megbeszéltétek.
-Csak éppen velem nem beszélte meg senki- sóhajtottam.
-De ugye nem baj, ha odaadtam neki?- vágott nagyon kétségbeesett arcot.
-Nem dehogyis- mosolyogtam rá.
Elköszöntem és kisétáltam az épületből.
-Hol a torta?- nézett végig rajtam a bátyám. -Már meg is etted?
-Nate gyorsabb volt- sóhajtottam és már tárcsáztam is a számát.
-Haló?- szólt bele.
-Elvitted a tortát?- sóhajtottam.
-Milyen tortát?- kérdezte.
-Ne szórakozz, hol van?!- pirítottam rá.
-Milyen süti? Ben torájára gondolsz?- kérdezte, de már hallottam, hogy visszafolytja a nevetést.- Az a cukrászdában.
-Nate, ide figyelj nálad van, vagy nincs nálad?- akartam rövidre zárni a beszélgetést.
-Kacsintgat rám- válaszolta.
-Na azért- sóhajtottam.
Miután hazaértünk és átöltöztem már csak azt vártam, hogy a többiek is megérkezzenek, és remélem, hogy a torta is épen fog megérkezni. Hiszen, ha Natenél van akkor sosem lehet tudni.
Elsőként Katie jelent meg, aki azonnal megkritizálta apa mackónadrágját, ami akkor került rá, miután hazajöttünk és úgy döntött, hogy akkor laza apa lesz.
-Látod, én mondtam- nyafogott apu kezében egy fakanállal, ugyanis épp valami szószt csinált a tésztára.
-Beteg?- suttogta a fülembe Katie.
-Dehogyis- ráztam a fejem nevetve.
-De mi lenne, ha nem úgy csinálnád?- kritizálta Eric aput, ebből megint veszekedés lesz, szerintem le kéne lépni.
-Merre jár már ez az idióta?- türelmetlenkedtem.
Ebben a percben megszólalt a csengő, gyorsan felvettem a kabátomat és a cipőmet és már ki is nyitottam az ajtót.
-Nyomás- indultam el Nate anyukájának autója felé.
-Hogy sikerült amúgy a tervünk?- kérdezte Nate.
-Vérig sértődött- válaszoltam.
-Szerinted be fog engedni?- nevetett Katie.
-Majd az anyukája- válaszoltam.
Beszálltunk Nate anyukájának autójába, aki vidáman köszöntött minket.
-Nate már mondta nektek, hogy megvan a meglepetés buli helyszíne?- kérdezte.
-Tényleg?-kérdezte Katie.
-Anya, én akartam elmondani- nyavalygott Nate.
Az út hátralévő része csendben telt.
Ben anyukája engedett be minket az ajtón.
-Csókolom- mosolyogtunk-, Ben?
-Épp durcizik- legyintett- szobájában megtaláljátok.
Nagyot sóhajtottunk, kabátunkat felakasztottuk és már mentünk is a birodalma felé.
Az ajtaja előtt elkezdtük énekelni a boldog szülinapot így rontottunk be hozzá. Ben kissé mérgesen nézett fel a könyve mögül, majd látszott, hogy vonásai lágyulnak és mosolyra húzódik a szája.
-Idén összejött- nevetett fel.
-Elhitted?- kérdeztem döbbenten.
-Rendesen megsértődtem, hogy Mr Taylorhoz odamész, hogy boldog szülinapot kívánj, és hozzám nem, aztán akarom mutatni az ajándékom és elrohansz- Ben már nevetve mesélte a mai nap történéseit. - Jobban megy neki, mint neked- nézett Natera.
-Szégyen- csóválta a fejét Katie.
-Boldog szülinapot haver- Nate a barátjához sétált, hogy megölelje, de közben a tortát lehelyezte az asztalra.
Mindannyian felköszöntöttük a kis szülinapost.
-Üdv a 17 évesek között- nevetett Katie.
Ben sorban megnézte az ajándékait.
-Nem mondod, hogy megvetted? - elsőként a Natetől kapott játékot emelte magasba, szeme szikrázott a boldogságtól.
Amikor Katie ajándékára pillantott hangos nevetésben tört ki.
-Ez komoly?- mutatta fel neki- napokig kerestem.
-Amikor visszamentem megnézni a Csontvárost- macskakörmöket rajzolt a levegőbe. -Megvettem az utolsót, gondoltam túléled, hogy nem tudod elolvasni a könyvesboltban, mivel megkapod a szülinapodon- vigyorgott barátnőm.
-Nagyon köszönöm- mosolygott meghatottan a barátunk.
Utána a tőlem kapott pulcsit nézte.
-Nem mondod, azt hittem, hogy nem figyelsz, amikor ruhákat nézegettem- mosolygott.
-Nem akarsz tortát enni?- fogta a hasát Nate.- Korog.
-Jaj, de persze együnk- kiment a szobából és egy késsel meg tányérokkal tért vissza.
-De ugye idén nem lesz semmiféle meglepetés buli?- kérdezte miközben a tortát vágta, remélem, senkinek sem jár el a szája, hiszen ez is a meglepetés része.- Mert a tavalyi sem sikerült valami fényesen.
-Nem, dehogyis- ráztuk a fejünket.
-Ez a meglepi buli- nevetett Katie.
-Tuti?- kérdezte Ben felvont szemöldökkel.
-Tudnál róla- nevetett Nate. -Nem tudunk titkot tartani.
-Csak te nem tudsz- veregettem vállon.
-Hé- vágta be a sértődött arcot.
-Lexinek igaza van- nevetett Ben.- Mindig miattad buktatok le. A többieknek ment a titoktartás.
-Összetöritek a lelkem- kapott a szívéhez.
-Miért, van?- bökte oldalba őt Katie.
-Van- nézett durcásan.- És arra is csak én emlékszem, amikor Mr Taylor matekon mondta, hogy hányadik szülinapja van és Katie megkérdezte Bentől, hogy neki hányadik van ma? Akkor nem én rontottam el, szerintem- mellkasán összekulcsolta a két karját,.
-Mi?- néztünk rá- ilyen nem is volt.
-Álmodtad- veregette meg a vállát Ben.
-De én- kezdett el dadogni.
-Semmi baj, szeretünk- ezzel Katie átölelte Natet.
-Nem kell hazudni- ölelte vissza.
-Egyetek tortát- mutatott Ben a tányérokra.
-Nem kell kétszer mondani- ezzel Nate maga elé vette az egész tortát és enni kezdett.
Ben kivette a kezéből.
-Úgy gondoltam, hogy mindenki.
-Ja. Akkor pontosítanod kellett volna- ráncolta össze a homlokát.
Közös erővel az egész tortát elpusztítottuk, nem maradt más csak pár morzsa a tányér közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése