Sziasztok! Meg is érkezett az új rész, amihez jó szórakozást kívánunk.
Puszi: Amy és Liza♥
-Katie, kérlek ne legyél ennyire merev, mint egy fadarab!- szólt rám Greg.
-Te meg fogd meg a derekam és ne az oldalam- kezét ráhelyeztem a derekamra.
-Miért is táncolok veled?- kérdezte mérgesen, amire én szúrósan ránéztem.
Utána sikeresen kitaláltunk egy elég ütős kis táncot. A végén annyira gyorsan húzott vissza, hogy a kelleténél közelebb kerültem hozzá. Néhány másodpercig csak figyeltem az arcát.
-Na mi van?- kérdezte mosolyogva.
Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet, de a távolság nem szűnt meg, végül megcsókolt. Megszeppenve néztem rá.
-Mi a baj?-simította végig az arcom, végül nevetni kezdtem.
-Semmi- ráztam a fejem.
-Próbáljuk el még egyszer- két lépést hátra lépett.
Újra kezdtük a táncot és a végén újra közel kerültem hozzá és már én csókoltam meg, amiből csókcsata lett.
-Na de Katie- mosolygott.
-Nem tetszik?- néztem a szemébe.
-Mondtam én ezt egy szóval is?- kacsintott.
-Nem-nevettem.
-Akkor meg ne találgass- mosolygott.
Hátat fordítottam neki és leültem a kanapéra, ő pedig követett.
-Nem kajálunk holnap?- kérdezte.
-Otthon egy kis bulit akarunk tartani- válaszoltam. - De amúgy szeretnék.
-Ma is kajálhatunk- kacsintott.
-Én benne vagyok, de hol?- kérdeztem.
-Rendelhetünk hozzám kaját, aztán majd hazaviszlek- kacsintott.
-Benne vagyok- bólintottam.
Lezuhanyoztunk és az épületet előtt találkoztunk, gyalog mentünk. Már néhány perce sétáltunk, amikor megfogta a kezem, először összekulcsolt kezünkre néztem majd rá.
-Zavar?- elhúzta a kezét.
-Nem, csak emlékeket hoz elő előlem- mosolyogtam.
-Szép emlékeket?- tudakolózott.
-Amikor boldog voltam veled- szembe fordultam vele.
-Volt olyan?- vonta fel a szemöldökét.
-Miért, te nem voltál velem boldog?- néztem rá rémülten.
-Én egy paraszt voltam veled- mondta.
-Igen az voltál- helyeseltem.
-Sajnálom- sajnálkozó arcot vágott.
-Az már a múlt- mosolyogtam rá kedvesen.
-Lehet köztünk valami?- kérdezte, ebben a percben nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy igen. Talán a Harrys dolgok miatt, vagy csak azért, mert feljöttek bennem a régi dolgok.
-Várjunk vele egy picit- suttogtam.
-Meddig?- közelebb hajolt és suttogta.
-Nem, nem tudom- dadogtam.
-Mióta lehet így zavarba hozni?- suttogta, lehelete szinte égette a bőrömet.-Változnak az idők- éreztem, ahogy elpirulok.
-Ez még jobban tetszik, mint a régi Katie- vigyorgott.
-A régi Kate már egy ideje eltűnt- sóhajtottam.
-El ne kezdj sírni- arc aggódóra váltott.
-Nem fogok- ráztam a fejem.- Ma nem.
Közelebb húzódtam hozzá, arcunk olyannyira közel volt egymáshoz, hogy csak néhány centiméter választott el minket.
-Nem kéne mennünk- hajtottam le a fejem.
-Hozzám?- nézett döbbenten majd bólintott.- Nem azért akarlak magamhoz vinni- kezdett magyarázkodni.
-Tudom, de inkább sétáljunk- folytattam.
- De csöpög az eső- nézett az égre. - Nem zavar?
-Hol zavarna?- vigyorogtam.
-Tudom, hogy zavar,- nevetett- mert ha megázol olyan leszel a smink miatt, mint egy mosómedve.
-De én nem olyan vagyok, mint azok a lányok akikkel mostanában dolgod volt- ezer wattos vigyort villantottam.
-Ebben teljes mértékben biztos vagyok,- helyeselt- de azt nem akarom, hogy megfázz.
-A régi Greg nem volt ilyen figyelmes- lépdeltem párat, majd vigyorogva visszafordultam.
-Hát a régi Greg most veszekedni kezdene veled, de nem! Szóval mi lenne, ha beülnénk valahova? Addig se fázunk- vetette fel ötletét.
-Üljünk, a régi Katie inkább hozzád ment volna- vigyorogtam.
-Ne beszéljünk a múltról,- rázta fejét- éljünk a jelennek.
Beültünk a legközelebbi hamburgereshez, amit ő ajánlott, és nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy belekössek.
-Hol van az a Greg, aki piszkál, hogy vigyázzak a kondimra?- böktem oldalba.
-Te salátát fogsz enni- nevetett.
-Az öreganyád eszik salátát- morogtam magam elé, de szerencsére nem hallotta, utána vigyorogva felnéztem.- Te is.
-Én hambit eszek- nevetett.
-Mit adhatok?- kérdezte mosolyogva a fiatal lány a pult mögül.
-Egy sajtos hamburgert- Greget megelőzve jó hangosan szóltam.
-Még valamit?- kérdezte unottan a lány.
-Igen,sültkrumplit és kólát- soroltam.- Ó, és még fagyit is kérek.
Greg szúrósan rám nézett.
-És salátát is kér a hölgy- vigyorgott.
-Az úr is azt szeretne- kacsintottam.
Ott hagytam Greget a lánnyal, és kerestem helyet magunknak, az egyik sarki boxot választottam.Néhány perc múlva megjelent kísérőm, kezében két nagy tálcával.
-Greg és mikor futod le azt a rengeteg hízlaló kaját?- mutattam a tálcájára.
Csak vállat vont és falatozni kezdett.Elfogyasztottunk a kajánkat, közben elbeszélgetünk. Úgy érzem mintha megváltozott volna, a régi Greg mintha már csak néha törne felszínre.
-Láttalak az újságban,- hozta fel a témát- valami göndör srác oldalán sétáltál.
-Az unokatesóm legjobb barátjának a húga összejött azzal a szőke énekessel, a One Directionból- beszéltem, közben felálltunk az asztaltól és elkezdtük magunkra venni kabátunkat. - És a Göndör srác pedig szintén bandatag és elég jóba lettem vele.
-Mennyire jóba?- vonta fel a szemöldökét.
-Legjobb fiú barátilag jóba- magyaráztam.
-Akkor jó- ezzel már ki is léptünk az épületből.
-Miért érdekel ennyire?- érdeklődtem.
-Reménykedek- mosolygott.
Megtorpantam és meglepetten néztem rá.
-Miért már azt sem lehet?- kérdezte.
-Te újra akarod kezdeni azt, ami már egyszer tönkrement?- elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Nem ment tönkre, csak,- szünetet tartott és elgondolkozott- csak meghibásodott és mi túl lusták voltunk megjavítani.
-Én nem vagyok semmi jó elrontója- mosolyogtam rá, Greg valószínűleg meg akart csókolni, de elkezdett zuhogni az eső, elkaptam a kezét és futásnak eredtünk. Nevetve húzódtunk be az egyik üzlet ponyvája alá, ahol Greg befejezte, amit elkezdett.
-Meg akarom javítani- suttogta.
-Én meg segítek-suttogtam a fülébe.
-Akkor hol itt a gond?- kacsintott.
Megvártuk, amíg kicsit enyhül az eső és útnak indultunk.
-Merre szeretnél menni?- néztem fel rá.
-Nem tudom- rázta a fejét.
-Akkor hazakísérsz?- néztem rá könyörgően.
-Persze- átölelte a derekam és így sétáltunk tovább.
-Olyan aranyos vagy- néztem fel rá, fúj, de nyálas lettem.
-A leendő barátnőmet, hogy ne kísérném haza- nézett rám, amire egy pillanatra megálltam.
-Leendő?- vontam fel a szemöldököm.
-Pontosan,- bólintott- nem hagylak veszni.
-Pont erre céloztam- mosolyogtam.
Észre se vettem, hogy már a házunk előtt vagyunk.
-Akkor- néztem a földet.
-Hát akkor- túrt bele a hajába.
Meg akartam ölelni, de valahogy mindig majdnem összekoccant a fejünk, ezért a végén megcsókoltam.
-Jobban tetszett, mint egy szimpla ölelés- nevetett fel.
Mosolyogva mentem az ajtó felé, onnan még visszaintettem neki.Kinyitottam az ajtót és egy hatalmas boldog sóhaj közepette levetettem a cipőmet.
-Mi van Katie?- jelent meg előttem vigyorogva David.
-Semmi, semmi- feleltem szinte dalolászva.
-Ezt a mosolyt ismerem,- csillantak fel a szemei- te valami sráccal voltál!
-Próbáltam Greggel- vágtam ártatlan arcot.
-Aha, persze próbáltál- forgatta a szemeit. - Vajon a kis Harold mi fog szólni ehhez a kis kalandodhoz?
-David el ne mond neki- könyörögtem.
-Szóval ez egy titok- cirógatta az állát. - És a titkoknak ára van.
-Mit akarsz?- néztem rá.
-Azt még eldöntöm- nevetett gonoszan.
-Egy randi Alysonnal- szóltam utána, amire megfordult és az állát vakargatta.
-Benne vagyok- bólintott vigyorogva.
Amint a szobámba értem, felhívtam Alysont és kitálaltam neki, és azonnal megígérte, hogy randizik Daviddel, de csak azért, hogy a titok, titok is maradjon.Igazából egy hatalmas idiótának tartja Davidet, de neki erről nem kell tudnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése