8.fejezet:Visszatérek

,,Megtaláljuk a visszavezető utat ahhoz, ami leginkább számít."

A nap további része úgy telt,hogy Alexa nálam maradt és segített a ruháimat szekrénybe pakolni,kiválogattuk mi kell és mi nem.Még David is segített.A polcomon színek szerint rendeztük el a pólókat,egyenlőre még csak a nyári ruhák.Van egy oszlop ami csak a feketéké,van egy másik ahova csak szürkét rakok,és még van három ahova a fehérek,pirosak és a kékek mennek.És ki ne felejtsük a terepzöld oszlopot.Külön polcra mentek a farmereim és a táncpróbás ruháim.Most,hogy ezt így a kezembe vettem rájöttem,hogy hiányzik az életemből, a tánc.Tudom,hogy folytatnom kellene,mert anya is ezt akarná,de egyelőre még nem tudom mi lesz a jövőmmel kapcsolatban.

Miután Chris is letudta a pingvinesdit és hazajött,ragaszkodott hozzá,hogy nézzünk meg négyen egy filmet.Alexáék végig röhögték az aranyos vígjátékot,ami a kedvenc horrorfilmem kiparodizálása volt.Fapofával néztem,hogy miért kell egy rémisztő történetből viccet csinálni.Alexáék az arcomat látva még jobban nevettek.Igen,ő a legjobb barátnőm,nem is tagadhatom.Felszabadító érzés volt,amikor megszólalt a csengő.De amikor kinyitottam,nem örültem ennyire.Vagyis örültem volna,de nem ma.Miért kell hozzám beállítania Pókembernek és Batmannek.Ha jól tudom még csak nem is ismerjük egymást.
-Azt mondtad,hogy nevetni fog-hallottam meg egy ismerős,méltatlankodó hangot.
-Biztos citromba harapott-hallottam meg azt az ostoba legjobb fiú barátom.
-Jó helyen járunk?Magácska,Katie Green?-kérdezte mosolyogva Pókember.
-Nem én a Macskanő vagyok-dobtam be egy műmosolyt.
Batman közelebb jött és megölelt.Én szépen eltoltam magamtól.
-Már megbocsáss,ismerjük mi egymást?Mert ha nem hívom a rendőröket-vigyorogtam rá.
-Jöttem megmenteni a Szépséges Hercegnőt a legjobb barátnőjének a filmjétől-mosolygott Batman.
-Nagyon vicces volt,Black-bokszoltam vállon.
-Tudom,hiszen páratlan humorérzékkel rendelkezem-vigyorgott vissza.
-Meg sem ölelsz?-méltatlankodott Pókember.
-Már megbocsáss,idegeneket nem ölelgetek-szóltam rá.
-De hisz én,én a tanulótársad vagyok,voltam-győzködött.
-Akkor vedd le a jelmezt-mutattam végig rajta.
-Nincs más ruhánk-mondta Nate.
-Csak neked nincs-mutatta fel a táskáját Ben.-Én okosabb voltam.
-Nem hoztál véletlenül nekem is?-kérdezte reménykedve Nate.
-Nem-egy gonosz kacaj kíséretében az út felé mutatott.-Így fogsz hazamenni.
Nevetve elálltam az útból és beengedtem a ,,barátaimat".
-Kik ezek?-hallottam Chris fülsiketítő hangját.-Miért van a nappalimban a két kedvenc szuperhősöm.
David és Chris elé álltam:
-Had mutassam be Pókembert és Batmant,avagy Hülye 1-et és Hülye 2-t!
Ben levette a maszkját és kezet nyújtott Davidnek:
-Ben vagyok.
David nem volt hajlandó vele kezet fogni,erre csak egy indokja van:
-Bocsi,haver.Én Batman párti vagyok-rázta a fejét.
-Úristen,úristen.ez Pókember-ordítozta Chris,majd  el kezdte ölelgetni imádatának tárgyát,aki ezt gesztust nem díjazta.
-Te hülye,összekoszolod a jelmezt-próbált beszélni Ben,de ez csak sanyarú nyöszörgésnek hangzott.
-Ne törd össze az álmait-súgtam oda.
-Te ki vagy?-kérdezte David Batmant,rákacsintottam,mire ő el kezdte játszani a szerepet.
-Batman,üdvözöllek Mr...?-kezdett bele a kis játékba.
-Anderson.
-Tudod csak azért jöttem idáig Gotham Cityből,hogy téged kedves Mr.Anderson meglátogassalak és leszámoljak Macskanővel-járkált fel-alá,David arca pedig felderült a gyönyörtől,hogy Batman csak miatta eljött.

-Megyek próbára-mondtam miközben a sporttáskámmal a vállamon rohantam le a lépcsőn.
-Hova mész?-kérdezte döbbenten Lexi.
-Próbára-tellegtem az arcom előtt.
-Táncpróbára?-kérdezte Ben,aki pont most jött ki a fürdőszobából,már civilben.
Peter Parker már a múlté és,hogy is mondjam..Chris álmai egy csapásra szertefoszlottak,David pedig még mindig Batmant csodálta,és tudom,hogy azért csinálják,hogy elüldözzék őket,de még nem tudják,hogy mire vállalkoztak.És azt is látom,hogy Chrisnek bejön a legjobb barátnőm...Vagy csak képzelődöm?Nem,nem.
-Mikor szándékozol válaszolni?-kérdezte dörmögő hangján Nate.
-Úristen,hova mennék?Milyen próbára?Karate? Judo?-ütöttem a homlokom.
-Jó,nem kell magad kinyírni-szólt rám Chris.
-De,miért mész oda?-kérdezte Alexa.
-Anya is ezt akarná,nem roskadhatok magamba.A tánc az életem...Volt.

David elvitt a próbaterembe és a lelkemre kötötte,hogy hívjam,ha végeztem.Vegyes érzelmekkel teli lépdeltem a táncterem ajtaja felé.Már látni szerettem volna a barátaimat,de féltem...Amikor kinyitottam az ajtót döbbent arcokkal találtam szemben magam.A döbbenettől senki nem tudott megszólalni. Csak néztek pislogás nélkül.Végül Gina megköszörülte a torkát és szólásra nyitotta a száját.
-Te hogy kerülsz ide?
-Nektek is Szia-intettem és ledobtam a táskám,ők még mindig nem mozdultak,összecsaptam a tenyereim és a magnóhoz sétáltam.-Próba van,nem?
-De,de az van-szólt megilletődve Elliot.
Valaki megfogta a kezem és nem engedte,hogy bekapcsoljam a zenét.Megfordultam és pár centiméterre tőlem Greg volt.Először megölelt,aztán megszólalt:
-Örülök neked,el sem tudod képzelni mennyire.De mondtuk,hogy akkor jössz,amikor akarsz,erre pár nap múlva itt vagy-suttogta.
-Anya is ezt akarná-egy könnycsepp végig folyt az arcomon.
-Mi itt leszünk melletted csak szólj- simított végig az arcom.
Körbetekintettem a többieken és egy biztató mosolyt küldtem  feléjük.