Sziasztok! Megérkeztünk, szorosan összefügg ez a rész a másik blogunk legújabb részével.
Puszi:Amy és Liza♥
A szünet a végét ért, és újra kezdődik a kínszenvedés, az iskola.Viszlát szabadság, üdv börtön. Hiányoztál.Kora reggeli ébredés, gyors készülődés, ma kivételesen nem aludtam el.Csoda történt, ezt, azt hiszem beleírom a naptáramba.Magamra kaptam egy kényelmes farmert és pulcsit, kiegészítettem egy sállal, kifestettem a magam és megfésültem a hajamat. Következhet a reggelizés. David már a konyhában várt a szokásos pirítós és narancslé menüvel.
-Többiek?- kérdeztem mosolyogva.- Azt hittem, hogy ma nem aludtam el- jegyeztem meg, látva, hogy más nincs a konyhában.
-Sophie aludt el, Chris pedig még nem jött ki- válaszolt.
-Értem- bólintottam.
Én békésen reggeliztem, amikor Sophie köntösben végig rohant a nappalin.
-Elkések, elkések, elkések!- kiabálta.
Vigyorogva figyeltem őt, miközben arra gondoltam, hogy ez mindig fordítva szokott lenni és nagyon jó érzés, amikor te vagy kész és nem kell rohannod, befejeztem a reggelizést, felkaptam a táskámat és kabátomat, és már mentem is a buszra.Szegény Sophiet otthon hagytam egyedül, nemhogy segítettem volna neki. Hát már mindegy.Felszálltam a buszra és a szokásos találkozóhelyünkre mentem, de ott egy árva lélek nem volt. Mit is hittem, hogy azok után, amik mostanában történtek, szóba fognak velem állni? Alexa haragszik Chris miatt, karácsonykor bár békében megajándékoztuk egymást, koránt sincs úgy semmi, mint azelőtt. Nate és Ben pedig csak simán haragszanak rám azért, mert szerintük többet vagyok az új barátaimmal és nem törődöm velük.Hát akkor ma egyedül megyek suliba.De nem ez fájt a legjobban,hanem, hogy haragszanak rám, és nagyon hiányoznak. Szomorúan ballagtam a suli felé, a folyosókon is szomorúan sétáltam.
-Katie!- futott felém a folyosón az egyik osztálytársam, Emily- ezer éve nem láttalak -kiabálta, majd mikor odaért hozzám szorosan megölelt.
-Mi újság?- kérdeztem, próbáltam kedves leni, de elég nehezen ment hiszen nagyon rossz kedvem volt, de jól esett, hogy legalább ő szóba áll velem.
-Á, semmi különös csak a szokásos, tudod- vont vállat.
-Nem, nem tudom- ráztam a fejem.
-Nem akarok tolakodó lenni- kezdett bele kérdésébe, miközben a tanterem felé tartottunk.- Mi történt veletek?- értetlenül néztem rá.- Alexát és a fiúkat is láttam bejönni, de nem állnak szóba egymással és valószínűleg veled sem.
-Hát ez egy eléggé vicces kis történet- kezdtem volna bele.
-Vicces, hogy nem beszéltek?- kérdezte döbbenten.
-Igazából, gyerekes veszekedés sorozatok- vontam vállat.- Mesélj inkább.
-Hát tudod, ugye volt egy pasim Jason, akivel hát szakítottunk, aztán elmentem síelni és találkoztam Ronyval és hát- kuncogott. Mély levegőket kellett vennem ahhoz, hogy ne üssem meg vagy szóljak be neki valami nagyon csúnyát.
Nagyon örültem amikor beértünk az osztályba, mindhárom barátom valami osztálytársunk mellett ült, ezzel furcsa párosokat kialakítva és nekem csak Emily mellett maradt hely, hallgathatom tovább Ronyt.Már azt hittem, hogy lefejelem a padot.
Az egész órát végig pofázta, és meglepő módon most nem kötöttem ki a titkárságon, bezzeg, ha Emilyvel beszélgetek a kis tökéletessel, akkor a tanároknak nem szúrok szemet. A csengetés pillanatában szinte kiugrottam a padból és kirohantam az osztályból, mintha ágyúból lőttek volna ki.Emily pedig jött utánam és csak beszélt, beszélt és beszélt.Megkértem, hogy pihenjen, szóval sértődöttem odébbállt és más agyát kezdte leszívni. Én meg a kémia terem felé mentem, ami meglepő módon nyitva volt.Beültem a terembe s vártam a csengetést.Az egyik fiú Ben haverjai közül pont engem szúrt ki és leült mellém. Én imádom Bent, de a haverjait, azt nem.Túl, nem is tudom, mi rá a megfelelő szó. Olyan mások azok a srácok, mint amihez szokva vagyok.Ők inkább szombatonként a bulik helyett az otthonukat választják és tanulnak, hát ők a stréberek. Szóval Emily a Barbie baba után egy könyvmoly szívja az agyam.Nincs is jobb. Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?Valahogy sikerült túl élnem és mentem ebédelni. Szépen sorba álltam a kajáért, utána már tálcámmal a kezemben álltam az ebédlő közepén.
Az ebédlő az a hely, ahol látni, hogy ki kivel bandázik, ki hova tartozik. A mi négyesünk az ablak alatt foglalt helyett mindig, de most csak Ben ült ott. Ha jobbra nézel, ott vannak a sportolók, balra a szurkoló lányok, középtájt a kockák. A mi asztalunk mellett az emók mellettük pedig a gótok, a deszkás srácok pedig a sarokban ültek.A mi asztalunkat pedig csak a maradékok asztalának hívták. A mi négyesünkben volt minden, kocka, deszkás, a többi klikk kitaszítottjai voltunk. Mondhatjuk akár így is.
- Ne itt állj meg, lúzer- szólt oda az egyik sportoló fiú, csak a szememet forgattam és rá vigyorogtam, majd szépen megindultam a kitaszítottak helyéhez az ablak alá, ahol Ben egyedül üldögélt.
-Sziaa- ültem le mellé.
Ben jó messzire elhúzódott és elfordult.
- Ben!- rákiabáltam,de nem szólt semmit.
Pár percig némán ettünk. Tudtam, hogy mivel tudom beszélgetésre kényszeríteni.
-Tudom, hogy össze vagy veszve Nateval- morogtam, amire rám nézett.-Siker- könyveltem el magamban.
-Honnan?- kérdezte meglepetten.
Reakcióul mosolyogtam.
- Á, te szegény, egész nap- megköszörülte a torkát.- Hagyj békén- látszik, hogy tartania kell magát, pedig már nem is haragszik.
-Halli, tudod, hogy nekem elmondhatod- mosolyogtam rá biztatóan.
- Hát, - vakarta meg a tarkóját.- Senki sem normális.
-Legalább nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel- motyogtam.
-Alexa azért haragszik, mert hasonló véleménnyel vagyunk mint te- magyarázta Ben komolyan.- Nate meg azért mert, hogy én többre tartom magam, mert, hogy okosabb vagyok- sóhajtott.
-Ez most komoly?- a meglepettségtől még a szám is tátva maradt.- Nate ilyen kis semmiség miatt?
Vállat vont és csendben körbe nézett az ebédlőben, szememmel a barátainkat kerestem.
-Mire jó ez az iskola?- kérdeztem.- Mindenki veszekszik mindenkivel.
- Nem tudom- rázta a fejét.
-Anyu biztos tudná a megoldást- suttogtam.
-Katie,most ne kezdj el sírni- átölelt.- És sajnálom.
-Én nem sírok- szipogtam.
-Ohh- vigyorgott.
-Komolyan- vertem vállba.
Befejeztük az étkezést, és mehettünk matekra.
-Meg van a házid?- kérdeztem Bent.
-Ja- elém rakta a füzetét, bámultam a számomra idegen nyelvű szöveget.
Alexa és Nate öt perces különbséggel lépdeltek be a terembe és kerek szemekkel nézték párosunkat.Nem köszöntek se semmi csak elmentek mellettünk.Én nem vártam, hogy elkezdjenek beszélni, de legalább egy köszönést megérdemeltünk volna.
-Meddig fognak még puffogni?- néztem Benre, aki tanácstalanul bámult barátaink után.
Alig meghallottuk a csengőt Mr Taylor már be is sétált a terembe, arca még a szokásosnál is morcosabb volt, ez rosszat sejtet.
-Vegyetek elő papírt és tollat, 5 percest írunk!- szólt ránk.
-Aj már- szólalt fel az egyik osztálytársam.
-Négy perces- jelent meg egy hatalmas vigyor a kedvenc tanárunk arcán.
- Ne már- jajdult fel az elöl ülő Emily.
- Három perces- jelentette be tanár urunk az ítéletet.
- De tanár úr, kérem ne- szólalt meg az egyik focista, kivételesen bandánk tagjai csöndben maradtak, mert tudtuk, hogy a perc levonások után mi következik, tapasztaltuk.
-Átvehetik Miss Green és a bandája helyét az igazgatóiban- mutatott vigyorogva az ajtó felé, amire mi hangos nevetésben törtünk ki.
-Van hozzáfűznivalója Miss Green?- kérdezte.
-Nincs, csak vicces- válaszoltam, utána már el is kezdtem felírni a dolgozat példákat a papíromra.-Ben- súgtam padtársamnak.- Ugye megsúgod?
-Ugye nem?- súgta vissza.
-Te hol vannak a számok? Én csak betűt látok- szóltam Bennek, aki sóhajtott majd röhögött.
-Segítek- mondta.
-Kérem, mellőzzék a csapatmunkát- köszörülte meg a torkát Mr Taylor, hangja elég közelről jött, oldalra fordultam és a feje ott volt kettőnk feje között.
-Én csak ellenőrzöm, amit Ben ír, hogy ne legyen benne hibája- szólaltam meg, mire csak sóhajtott.
-Akkor mellőzze az ellenőrzést, az az én dolgom és még van ott hely az első padban Miss Parker mellett- jelentette be.
-De ne-szólaltam meg, szinte könyörögtem. -Ugye tudja, hogy két perce van?- vonta fel a szemöldökét, miközben már vonult vissza az asztalához.- Tik tak, tik tak, Miss Green!
Miután amit csak tudtam leírtam Benről, leadtam a papírt, hát valószínűleg vizsgázhatok matekból. Az óra hátralévő részében a tanár úr elkalauzolt a matematika világának egy olyan szegletébe, ahol csak betűk vannak és nincsenek számok, vagyis vannak, csak olyan kevés, hogy nem veszed észre. Mondjuk eddig is ilyeneket vettünk, de abban kettővel több szám volt. Végre letelt a fantasztikus hétfői napom, amit elég érdekes volt, nem értem, hogy miért nem a jobb kezem törtem el, akkor legalább írnom sem kéne. Szóval az iskolából egyből a tánciskola felé vettem az irányt. Igaz, hogy most nem táncolhatok, de megyek bejelenteni a drágáimnak, hogy el van törve a kezem. Beléptem a terembe és mindenki középen ült és kiabáltak, szépen csendben észrevétlenül beültem közéjük.
- De Greg, négy hét van, hogy akarod összehozni Katie nélkül? El van törve a keze! Nem tud kézen állni és semmi egyéb,- kiabálta Alyson- és ne is haragudj, de én nem fogom megcsinálni, azt amit az egész csapatban csak ő tud a legjobban.
-Sziasztok- integettem.
-Tényleg el van törve a keze, én azt hittem, hogy viccelsz- szólalt meg Jared mosolyogva.
- Most min kiabáltok?- kérdeztem meg.
-Lesz egy verseny négy hét múlva, ahova Greg benevezett, de azt a koreográfiát nem vihetjük, amit eddig gyakoroltunk- magyarázta heves kézmozdulatokkal fűszerezve Kelly. Végül megbeszéltük a srácokkal, hogy találunk ki egy teljesen újat, amit kombinálunk Greg és az én társastáncommal. Úgy örülök, hogy még törött kézzel is táncikálok, de ez egy neves verseny, és folyton ezt szajkózzák. Így én lettem a jópofa önfeláldozó gyerek. Amikor vége lett az örökkévalóságnak tűnő próbának, gyorsan lezuhanyoztam és kirohantam az épület elé. Mert David írt egy üzenetet körülbelül, egy órája, hogy értem jön, de ha kések, elmegy. Kocsija épp most parkolt le, gyorsan be is szálltam.
-Szia! Hogy vagy? Jó napod volt? Megyünk az étterembe, beszélnem kell Chrissel- hadarta el gyorsan mondandóját.-Neked is szia- néztem rá döbbenten.- Nem megyünk sehova!
-Én vagyok a felnőtt én döntök- vigyorgott, majd beindította a motort.
Néhány perc alatt az étteremhez értünk, én pedig kitörő örömmel nyitottam ki a kocsi ajtaját, Davidet követve lassú léptekkel haladtam az ajtó felé, ilyenkor bezzeg nem siet. Ebben a percben megjelent előttem könnyes szemekkel a legjobb barátnőm, aki már el is tűnt.
-Katie, elmondtam, menj utána- súgta Chris.
-Állj meg-kiabáltam, de vissza se nézett, erre rohanni kezdtem barátnőm után, aki csak rohant és rohant. Majd mikor már nem bírtam futni, de már alig választott el minket fél méter elkiáltottam magam és megállt. Semmi lecseszés, kiabálás csak a nyakamba borult és zokogott. Gondolkodtam rajta, hogy most bejelentem, hogy nekem igazam van, de ez nem az a pillanat. Most csak a barátja leszek.
Megpróbáltam Chris tettét szépíteni, mert én csak azt szerettem volna, ha kibékülnek, nem érdekelt, hogy mit csinált, csak legyenek boldogok.
Valamikor este:
Alexa most hívott, hogy Chris járt nála és azt mondta, összefoglalva, hogy többet érez puszta barátságnál, de ők nem lehetnek együtt. Hát ki ez az ember? Én itt töröm magam egész délután, hogy ők boldogok legyenek, ez meg tönkre teszi a munkám. De legalább visszakaptam a legjobb barátnőmet. Végre Lexi is rájött, hogy nekem volt igazam, bár ezt nem dörgöltem az orra alá.
Épp a nappaliban ültem, már rég befejeztem a tanulást-igen olyat is csinálok néha napján,- amikor motoszkálást hallottam az előszoba felől. Daviddel egymásra néztünk és kimentünk, követtük Christ a konyha felé.
-Mi nem lehetünk együtt, nem érdemellek meg- utánoztam Chirst.- Ki vagy te ember?
-Hagyj békén- morogta, miközben a hűtőből kiemelt egy üveg bort, minket kikerülve elindult a lépcső felé.
-Haver, te normális vagy?- szólt utána David, amire hátra fordult, szeme szinte szikrákat szórt.
-Ne gyere be a szobámba, haver- válaszolt.
Hivatalosan is kijelenthetem, hogy Chris egy beteg állat.
Sziasztok! Az új rész mellett egy hírrel is szolgálhatunk.Új blogot nyitottunk, de ez most nem egy történetes blog. Puszi: Amy és Liza♥
A harmadik napon szintén kimentünk síelni és már én is próbálkoztam, Harryvel jókat nevettünk egymáson. Mindketten elég bénák voltunk, de hál' Istennek a többiek hamar megunták a síelést, így történt, hogy elmentünk korcsolyázni. Még jobb, mit ne mondjak! Abban legalább elég profi vagyok. Harryvel kézen fogva korcsolyázunk, bár neki se megy olyan rosszul, viszont láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet.Miután hazamentünk elmentünk valami kis sörözőbe, otthon kávézóba járunk, a hegyekbe ezt sörözőre cseréltük.Praktikus egy megoldás. A következő napok is hasonlóan teltek.
Minden rendben volt egészen az utolsó napig, amikor ugyanis balesetet szenvedtem.A nap úgy indult, ahogy az összes többi eddig. Egy órába telt, mire reggel összeszedtük magunkat. Chrissel továbbra is kerültük egymást, mert még mindig haragszom rá, jobb.
Ma csináltunk egy kis palacsintát reggelire, így mindenkinek meglett a napi boldogság adagja.Leültünk a nappaliba, egy kicsit játszani.
Nincs is jobb egy kis barkóbánál.
-Én kitalálom- jelentkezett Harry.-Tuti, hogy egy fa!
-Nem- rázta a fejét Sophie.
-Akkor távirányító?- vonta fel a szemöldökét.
-Még azt se tudod, hogy tárgy-e- nevettem.
-Tárgy?- kérdezte erre Zayn.
-Akkor tuti barack- kiabálta Louis.
-Nem mert egy fa!- akadékoskodott Harry.
-Akkor tuti óvszer- vigyorgott Chris, mire a szerelmesek szemforgatással reagáltak.
-Nem vagy vicces- dünnyögte Niall.-Napszemüveg- kiabálta Liam.
-Távirányító!- kontrázott Harry
-Nagy tárgy?- kérdeztem Sophiet.
-Végre!-kiabálta Sophie.-Igen.
-Akkor fa!-kiabálta Harry.
-Szerintem meg Kevin- tippelt tovább Louis.
-Nagy tárgy-veregettem vállon.
-Szerintem egy elefánt- túrt a hajába Harry.
-Igen az- nevetett Sophie.
-Tényleg?- Harry arcára boldogság ült ki.
-NEM!- nevetett fel.- Az elefánt egy állat.
-De lehet elefánt szobor- von vállat sértődötten.
-Igen, lehetne, de nem mert kanapé- mondta ki a szavát.
-Egy kanapéra gondoltál?- nézett döbbenten Harry.- Sophie milyen kreatív- forgatta a szemét Harry.
-Te elmondtad, hogy mire gondolsz?- kérdeztem felháborodottan.
-Igen, mert ők nem tudnak játszani- forgatta a szemeit.
A kis játék befejezte után becsomagoltunk bőröndjeinkbe, és mehettünk is egy utolsót síelni.Nekem nem volt hozzá sok kedvem, de a többiek erősködtek, hogy nem hagyhatom ki.De miután egy óvatlan pillanatban nagyot estem, megbánták győzködésüket.Ugyanis nem tudtam felemelni a kezem, amikor csak megmozdítottam hatalmas fájdalmat éreztem, a többiek próbáltak felsegíteni, hogy megnézhessék, de fekvő sztrájkot tartottam, amit Harry megelégelt és óvatosan felkapott a földről. Azonnal bevittek a legközelebbi kórháza.Végül már csak Harry és David ültek mellettem a váróban, a többiek ott hagytak.Igaz, hogy én kértem, hogy menjenek el.Pár órával később már úton voltunk haza, én egy gipsszel gazdagabb lettem.Lyndáék nem fognak örülni,Lily hívott minket, hogy Londonban vannak, ő tud a kezemről de nem mondja el.Megvárja amíg én teszem.
Másnap délben Lynda épp kiment a konyhából és engem ott hagyott mosogatni. Nem tudja, hogy eltörött a kezem,de majd rájön, eddig sikerült titkolnom.
-Nem úgy volt, hogy elmondod?-rontott nekem Lily.
-De, csak hát- kezdtem magyarázkodni.
-Estig kapsz időt- ezzel már ki is ment.
-De nem tudok mosogatni- szóltam utána.
-Sophie, csináld meg a kis titkolózó munkáját- utasította Sophiet, aki hatalmas sóhaj kíséretében besétált a konyhába.
-Ez az- ,,örvendezett".
-Nem tudom, hogy tudod titkolni anya előtt, ő olyan mint a sas,- lépett be a konyhába David és halkan beszélt.- Nem is sejti.
-Lehet, hogy a sasnak rossz a szeme- kacsintottam rá és ott hagytam őket a konyhában.
Levetettem magam a kanapéra és kerestem valami jó filmet, vagyis kerestem volna, de nem volt semmi a tévében, ezért áthívtam Harryt, az egyetlen barátomat, aki egyelőre szóba áll velem.Eldöntöttük, hogy ma már a tévében nincs semmi akkor majd az interneten keresünk valami filmeket.
-Na mit nézünk?- kérdezte.
-Éhezők viadala 2?- kérdeztem.
-Láttam- nevetett.
-Családi üzelmek?-vigyorogtam.
-Megvolt- vágott sajnálkozó arcot.
-Nagyfiúk 2- egyre elkeseredettebb lettem.
-Háromszor- csettintett.
-Akkor beszélgessünk- mosolyogtam.
-Barátság extrákkal?
-Láttam- válaszoltam unottan.
-Nem a filmre gondoltam- nevetett fel hangosan.
-Bocsi, átélni nem akarom, rossz Timberlake lennél- kacsintottam.
-Én jobb vagyok nála- kacsintott vissza.
-Extrázgass Miss Swifttel- kacsintottam rá.
-Na ezt most hagyd abba- bökött oldalba.
-Szeretted?- kérdésemre arca eltorzult, de nem tudtam, hogy most dühös vagy szomorú.
-Nem tudom- rázta fejét.
-Hogy hogy nem tudod?- kérdeztem, mire keserűen felnevetett.
-Szeretted Greget? Ha jól emlékszem ő az exed- vakargatta az állát.
-Nem- ráztam a fejem.
-Nem?- kijelentésemen nagyon meglepődött.
-Nem úgy ahogy kellett volna-válaszoltam,- nagyon elviselhetetlen lett, nem sokkal miután összejöttünk.
-Sajnálom- mondta őszintén.
-Ő csak Greg- vigyorogtam.- Nekem mindig a rosszfiúk jöttek be.
-Mint én?- kacsintott.
-Te jófiú vagy, azért nem lesz köztünk soha semmi- nyeltem egyet.
-Akkor azt hiszem bizonyítanom kell, hogy rossz vagyok- kacsintott.
-Meztelenül vonulj végig London belvárosában- nevettem fel.
-Hát- túrt bele a hajába.
-Katie- kettőnk beszélgetését Lil kiabálása törte meg.
Pulcsim ujját ráhúztam a gipszre és lementem, Hanryék akartak velem beszélgetni, miközben Lily a tekintetével akarta nyomatékosítani hogy tálaljak ki.
Körülbelül fél óra elteltével dobogást hallottam és Harry megjelent lent.
-Elmondtad Hanryéknek?- kérdezte, csúnyán ránéztem, ő még csak akkor vette észre, hogy ezt a kérdést kik előtt is tette fel.
-Mit kellett volna elmondanod?- egyszerre két szempár szegeződött rám.
-Ömm, semmit- válaszoltam.
-Mit akart Harry?- kérdezte Lynda.
-Csak azt akartam, kérdezni, hogy fáj még a- vakargatni kezdte a homlokát, csúnyán ránéztem nehogy valamit mondjon.-A tegnap este.
-Hogy mi? -kérdezte Hanry kissé dühösen.
Felugrottam a kanapéról és elkezdtem ütni Harryt, amikor felcsúszott a pulcsi ujja.
-Az ott mi?- lépett mellénk Hanry.
Miután Harrynek köszönhetően kiderült minden, Hanryék kiabálás helyett teljesen normálisan fogadták az apró balesetemet.Nem volt okom félni.
Sziasztok! Már meg is érkezett a következő rész! Jó olvasást!
Puszi: Amy és Liza♥
Másnap, amikor kinyitottam a szemem, először nem tudtam, hogy hol is vagyok, majd lassan visszatértek az emlékeim, utána meghallottam a tűz ropogását és megéreztem Harry kidolgozott kockáit és meghallottam szuszogását. Zavarban voltam, de élveztem is a helyzetet, reméltem, hogy senki sem lát meg minket, de miközben legurultam Harryről megláttam a kanapén vigyorgó Zaynt.
-Te meg mit?- kérdeztem.
-Unatkozok- vont vállat.
Feltűnt, hogy Harry keze még mindig a derekamon pihen, de nem zavart, hirtelen elkezdett fészkelődni és ahogy kinyitotta a szemét, azonnal levette rólam a kezét.
-Ömm bocsi- hebegte.
-Semmi gond- mosolyogtam.
Vicces, ahogy az esti beszélgetésből együttalvás lett, és végül furcsa helyzet.Ezt hívják karmának, azt hiszem.
-Ti összepasszoltok- amint meghallottam Zayn mondatát éreztem, hogy vörösödöm.
-Fogd be- dobtam neki egy párnát,Harry szinte gyilkolta a tekintetével.
Na, ez érdekes egy szitu, mit ne mondjak.
Reggeli közben a többiek kitalálták, hogy főzzük meg együtt az ebédet.Nos nem ez volt a legjobb ötlet.Én igyekeztem távol maradni Christől, ő pedig tőlem, ezért végül a csoportos főzésen egyikünk sem jelent meg.Mondjuk ennek az volt a hátránya, hogy mivel nem segítettünk egyikünk sem kapott ebédet, de talán jobb is, hogy abból nem kellett ennünk.Elég érdekesen nézett ki, ahogy az állítólagos sajt ráolvadt a ,,húsra".Ebéd gyanánt rendeltem magamnak pizzát, szegény Harry könyörgött, hogy adjak neki belőle, ezért a szobámba elvonulva ketten elfogyasztottuk,legalább mi kettten együnk valami normálisat.
-Bocsi, hogy a derekadat fogtam- mondta, zavarában beletúrt a hajába.
-Engem nem zavart, még egy kicsit tetszett is- ahogy ezt kimondtam már meg is bántam és kezemmel betapasztottam a számat, fürtös barátom pedig vigyorgott.
-Igen?- vonta fel a szemöldökét,- és ez is tetszik?- nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
Most, ha azt mondom, hogy ez is tetszik, akkor lehet, hogy felkeltem benne reményt, de hülyíteni nem akarom, de ha azt mondom, hogy nem, akkor hazudok, és azt sem akarok.
-Igen- vigyorogtam.
-És ez?- nyomott egy puszit számra.
-Harry- szóltam rá, szomorú voltam, hogy le kellett állítanom. Mi ütött belém?-Ez már nem fér bele.
-Miért nem?- nézett rám szomorúan.
-Barátság- hangsúlyoztam ezt a szót, mire felállt.
-Most akkor nekem mennem kéne- felállt, azonnal felpattantam az ágyamról és a hátára ugrottam.
-Nélkülem nem mész sehova!- szóltam rá.
-Hát akkor maradok- dobott le az ágyra, majd elfeküdt mellettem és csak bámulta a plafont.
-Min gondolkozol egész nap?- kérdeztem meg, mert szemmel láthatóan egész nap csak mászkált gondolataiba merülve,
-Á, nem érdekes- legyintett.
-Nem hiszek neked!
-Rajtad- válaszolta, a meglepetéstől leesett az állam.
-Rajtam?- suttogtam.
-Csak azon, hogy hogyan lettünk barátok- mosolygott, láttam, hogy más is van a háttérben, de nem kérdezősködtem.
-Érdekes- bólintottam- mondjuk, akkor nem értem, hogy miért akarsz annyira extrákat a barátságunkba.
-Jaj, képzelődsz- nevetett fel.- Lehet, hogy te szeretnéd.
-Azt te csak szeretnéd- kacsintottam,.
-Jaj Katie- nevetett.
-Megmutatod a tetoválásaid?- kérdeztem, mire döbbent lett.
-Most ez, hogy jutott eszedbe?- kérdezte.
-Mert én is szeretnék- súgtam.
-Ez esetben- egy gyors mozdulattal lekapta a felsőjét, így elém tárult a látvány,először megfigyeltem tökéletesen kidolgozott felsőtestét, Harry megköszörülte a torkát.
-Mi van?- kérdeztem.
-A tetoválásaimat nézd,- vigyorgott- ha kérhetlek.
-Azt nézem -kacsintottam.
-És hova szeretnél és mit?- kérdezte.
-Hát a fülem mögé egy villámokat szóró felhőt- válaszoltam.
-És mikor csináltatod meg?- kérdezte.
-Amint hazaértünk, és szeretném, ha elkísérnél- mondtam.
-Rendben- egyezett bele.
-Semmi ellenkezés, hegyi beszéd? -néztem döbbenten. -Az egész testem tele van tetoválva és tőlem kérsz hegyi beszédet?- nevetésben tört ki.
-Igazad van- nevettem együtt vele.
Az ajtó kicsapódott és a szobatársaim léptek be rajta.
-Készüljetek, megyünk síelni- kiabálta David nagy lelkesedéssel.
-Hát, ti mehettek, de én maradok- jelentettem ki.
-Nekem sincs sok kedvem hozzá- húzta el a száját Harry.
-Tudom, hogy el tudnád magad foglalni Katieval- kacsintott Chris Harryre, aki csak reagálásképpen súgta neki, hogy ,,Meghalsz!'.
-Na jó, akkor síeljünk- álltam fel.
Beöltöztem, el is mentem velük, de én csak befeküdtem a hóba és figyeltem őket.Mondjuk ők is többet voltak fekve, mint sílécen.Végül,amikor nem figyeltek Harry és én leléptünk.Így legalább nem kellett a folytonos jajveszékelésüket hallgatnunk.
Azonnal hazamentünk és befeküdtünk a kandalló elé, mindketten a plafont bámultuk.
-Na csak nem fáztál?- kérdezte.
-Utálok síelni- fordultam felé, mire ő is szembe fordult velem.
-Miért?-érdeklődött.
-Nem tudom, egyszerűen utálom- mondtam, mire felnevetett, döbbenten figyeltem, és gondolkoztam, hogy ezen most mi olyan vicces.
-Rajtad meg sem lepődök- vigyorgott.
-Miért? Igenis sportos alkat vagyok- vágtam be a durcit.
-Kinek akarod ezt beadni?- nevetett,nekem nem kellett több, felálltam és felhúztam őt is a földről.
-Vetekedik a tieddel a hasam- vigyorogtam, felhúztam a felsőm és büszkén mutattam neki.
-Bocsi- mosolygott.
-Min mosolyogsz?- kérdeztem.
-Semmin- legyintett.
Kezemet a vállára helyezte, majd az övét a derekamra a másik kezemet pedig megfogta és elkezdtünk keringőzni, vagy valami hasonlót, arcomat a vállába temettem és mosolyogtam.
-Most mi van?- kérdezte.
-Nem tudsz táncolni, botlábad van- felnéztem rá.
-De, én tudok keringőzni- ahogy ezt kimondta elkezdtem táncolni, most már én irányítottam.
-Én tudok-nevettem.
-De a férfiak szoktak vezetni- nyavalygott.
-Akkor vedd a kezedbe az irányítást.
Pár perc után kijelenthető volt, hogy nem is annyira rossz, de azért vicces volt.
-Megy ez neked!
-Tudom- egy óvatlan pillanatban hátradöntött és ő is hajolt velem,és hátra estünk, hogy ne essen rám a fejem mellett rátámaszkodott a kezeire, nevetésben törtünk ki,eldőlt mellém és tovább röhögött.
-Te egy szerencsétlen vagy- nevettem fel.
-Te se panaszkodhatsz!
-Csináljunk valamit- szólaltam meg, ő meg csak bámult rám, hogy ez honnan jött már megint.
-Mit?- kezdett el gondolkodni.
-Valami érdekeset- mosolyogtam.
-Hát, lenne egy-két tippem- kacsintott.
-Nem arra gondoltam- nevettem.
-Én sakkozásra gondoltam, de a te elméleted is tetszik nevetett.
-Azt mondtad, hogy egy-két tipp, mond a többit- kacsintottam.
-Egy jó kis teniszmeccs a szobámban- vigyorgott.
-Hát nem!
-Vicc volt- simított végig a karomon.
-Tudom- mosolyogtam.
-Na, mit csinálunk?- kérdezte.
-Hát mondjuk, nem is tudom- töprengtem.
Végül maradtunk a kandalló előtt,beszélgettünk és hülyéskedtünk.
