Sziasztok!Kicsit sokáig tartott,sajnáljuk!Jó olvasást!Üdv:Amy és Liza♥:)
Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk.
A temetés után még pár napot Bristolban töltöttem Andersonékkal.Alig mozdultam ki a szobámból.Az éjszakákat átsírtam.A teher mely a vállamat nyomta, azonban mégsem csökkent, sokkal inkább nőtt.A temetés után,miután felfogtam,hogy tényleg elvesztettem anyát minden rosszabb lett.Hiába reménykedem benne,hogy csak jobb és jobb lesz, a szívem legmélyén tudom,hogy sosem lesz könnyebb.Davidék próbáltak vigasztalni,de hiába.Reménytelen.Már nem leszek az a vidám lány,aki voltam.Csak árnyéka vagyok önmagamnak.Talán egyszer,sok év múlva képes leszek újra felhőtlenül örülni bárminek is.A táncot sem akarom már folytatni,nem tudom mi lesz velem.Hogyan tovább?Talán itt vége van mindennek.David és a barátai többször elvittek kávézóba,moziba,vagy csak sétálni.Nevetgéltek mellettem én meg csak néztem magam elé.Olyan vagyok,mint egy élő halott.Sokszor talán még annál is rosszabb.Képtelen vagyok nevetni.még egy aprócska mosolyt is nehezen erőltetek az arcomra.Nem tudom mi vár rám Londonban.Szerintem még rosszabb lesz,mert abban a városban leszek,ahol anyával is éltem.Azokon a helyeken fogok járni újra ahol vele is.Legszívesebben soha többé nem mennék vissza.De Alexa és a többiek hiányoznak.Valójában félek is.Félek attól,hogy mit hoz a jövő,félek,hogy anya nélkül nem leszek soha a régi.Halála mindent megváltoztatott.
Most pedig ruháimat csomagolom,hiszen Londonba költözünk.Állítólag a Morgan család kedves egy társaság,akik szeretni fognak,és David mondta,hogy ők is átélték már azt,amit én.Chris majd segít átvészelni,ugyanis ő emlékszik rá a legjobban,mert körülbelül olyan korban volt,mint én.Sophie sokkal fiatalabb volt,szóval nem hiszem,hogy úgy fogta fel ezt az egészet mint én.Ez egy új kezdet.Az élet valószínűleg azt akarja,hogy mindent elölről kezdjek egy jobb jövő reményében.David azt magyarázza,hogy Chris milyen jó arc.Miért is mondana mást a legjobb barátjáról?Sophieról is csak áradozni tudott. Szerinte nagyon jó humorú lány.Én pár szóban elmondtam,hogy az én barátaim milyen aranyosak és ezzel be is fejeztem.Szegény Eric,ha eszerint alkot róla véleményt,mint amit elmondtam,akkor nem lesznek nagy barátok.David félni fog tőle.De Morganék sem lehetnek jobbak,hallottam néhány történetet.Majd meglátjuk.Minden a jövő titka.Vegyes érzelmekkel pakoltam be a cuccimat David kocsijába.Most kezdőik számomra az új élet.Pár óra múlva már London utcáin autóztunk.David gyorsan megtalálta a házat.Megfogtuk a csomagjainkat és az ajtóba tettük,aztán becsengettünk.Pár perc múlva nyílt az ajtó.Egy magas,széles vállú,fekete hajú vigyorgó srác állt előttünk,öltönyben.
-Haver te hogy nézel ki?-kérdezte meglepetten David. Szóval ő lesz Chris, valahogy másképp képzeltem el.
-Ez a munkaruhám-mutatott végig magán.
-Mi történt a hajaddal?-fintorgott David.
-Hát,csak azért ilyen,hogy még hülyébben nézzek ki.
Rájöttem,hogy mi volt furcsa a srácban.A képeken össze-vissza állt a haja,most meg le volt nyalva.
-Ha megkérdezhetem,akkor mit dolgozol?-mondtam halkan.
-Pincér vagyok-mosolygott rám,aztán fejbe verte magát.-És pofátlan.Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig Katie-viszonoztam a gesztusát.
Aztán kezemnél fogva magához rántott és megölelt.Aztán David szó szerint ránk ugrott.Talán mégsem lesz itt olyan rossz,mint azt hittem,talán David mégsem túlozta el.Az első tíz percben semmi gond sem volt.Aztán David megszólalt.Összetörtek az álmaim.Csak otthon volt normális?Az a sok hülyeség,amit összehordott már szinte fájt.Folyton gumimacikról vagy pingvinekről beszélt.
-Hol van Sophie?- kérdezte végül, de nem várta meg Chris válaszát odafutott a lépcső aljához és felkiáltott.-Kicsilány, gyere le!
-Melegekkel turnézik,kár a gőzért-morogta Chris.
-Kikkel?- néztem rá meglepetten.
Amikor azt mondták, hogy költözök melegekről szó sem volt.
-A One direction-sziszegte Chris.-Ha nem lennének híresek,már halottak lennének.
-Azok az X factorban voltak ugye?-néztem rájuk-De mit keresnek itt?
Ebben a percben megszólalt a telefonom.A kijelzőn Alexa neve villogott.Kérdezte,hogy itt vagyok-e már.Lediktáltam Chris munkahelyének címét és megbeszéltük,hogy ott találkozunk.
-Akkor mi a válasz a kérdésemre?- folytattam a társalgást.
-A húgom neki mert a parkban a főbuzinak,az meg hozta a többit magával.Na,de megyek munkába.Sziasztok!Érezzétek otthon magatokat.-Ezzel ki is viharozott az ajtón.
Daviddel felcipeltük az emeletre a csomagjainkat.A bútoraimat elrendeztük a szobámban,körülbelül úgy nézett ki mint a régi szobám.Néhány aprócska változtatással, például a szoba fala itt világos barack volt, otthon pedig világos piros.Azt hiszem a szobám Sophie mellett van.
Ruháimat pakolgattuk a szekrénybe,amikor Chris hívott engem,hogy valami aranyos vörös hajú lány volt nála az imént és hozzánk tart. És a lány azt mondta,neki,hogy én mondtam neki,hogy menjen a étterembe mert ott leszek.Francba-csaptam a homlokomra.Alexa!!!Teljesen kiment a fejemből. Ezért még kapni fogok.Pár perc múlva szólt a csengő.De még mindig azon jár a fejem,hogy Chriss honnan tudja a számom.Ezt majd megkérdem tőle. David rohant ajtót nyitni,de úgy,mint akit hajt a tatár.
-Szia!David,igaz?-hallottam Alexa hangját.
Egyenesen rohantam az ajtóhoz és a nyakába ugrottam.A rokonom nevetett,és csak annyit mondott.
-Pont,mint én és Chris!
-Azt nem tudtad elmondani,hogy két utcával odébb laksz mint én?-vetette a szememre Alexa.
-Komolyan? Ezt nem is tudtam- nevettem rá.
-Igen,én meg ezért elmentem a város másik végébe,hogy visszajöjjek ide-morgott,miközben a nappaliba tartott,amit David mutatott neki a mutató ujjával.Követtem őt, majd egy laza mozdulattal levágódtunk a kanapéra.
-Hogy lehetsz ilyen hülye?Nem hiszem el.Itt laksz a szomszédba.-még mindig morgott.
-Lexi,én örülök neked,de kezdesz idegesíteni-szóltam rá.
-De meg sem ölelted a legjobb barátnődet-piszkált tovább.
-Nem is hagytad.
Kinyújtotta karjait,ezzel jelezve azt,hogy bizony most hagyja.
-Amúgy-Alexa Davidre nézett-a bátyám szeretne megismerni,jobban.Kedvel.
-David,te azt nem akarhatod-néztem könyörgően Davidre,aki meglepetten nézett vissza.-Te sokkal normálisabb vagy.NE!
-Köszönöm,hogy megdicsértél,de most megyek legeltetni a gumimacijaimat-nevetett és felment az emeletre.
Tévedtem. Rosszabb, mint Eric.
Ő legalább nem fantáziál.Ericnek sok furcsa tulajdonsága van,de Davdihez képest még normális is lehet.Rá néztem Alexára,úgy nevetett,hogy majd megfulladt.Én is vele nevettem és ha csak egy pillanatra is,de olyan voltam mint régen.Még van remény.Van kiút...
Most pedig ruháimat csomagolom,hiszen Londonba költözünk.Állítólag a Morgan család kedves egy társaság,akik szeretni fognak,és David mondta,hogy ők is átélték már azt,amit én.Chris majd segít átvészelni,ugyanis ő emlékszik rá a legjobban,mert körülbelül olyan korban volt,mint én.Sophie sokkal fiatalabb volt,szóval nem hiszem,hogy úgy fogta fel ezt az egészet mint én.Ez egy új kezdet.Az élet valószínűleg azt akarja,hogy mindent elölről kezdjek egy jobb jövő reményében.David azt magyarázza,hogy Chris milyen jó arc.Miért is mondana mást a legjobb barátjáról?Sophieról is csak áradozni tudott. Szerinte nagyon jó humorú lány.Én pár szóban elmondtam,hogy az én barátaim milyen aranyosak és ezzel be is fejeztem.Szegény Eric,ha eszerint alkot róla véleményt,mint amit elmondtam,akkor nem lesznek nagy barátok.David félni fog tőle.De Morganék sem lehetnek jobbak,hallottam néhány történetet.Majd meglátjuk.Minden a jövő titka.Vegyes érzelmekkel pakoltam be a cuccimat David kocsijába.Most kezdőik számomra az új élet.Pár óra múlva már London utcáin autóztunk.David gyorsan megtalálta a házat.Megfogtuk a csomagjainkat és az ajtóba tettük,aztán becsengettünk.Pár perc múlva nyílt az ajtó.Egy magas,széles vállú,fekete hajú vigyorgó srác állt előttünk,öltönyben.
-Haver te hogy nézel ki?-kérdezte meglepetten David. Szóval ő lesz Chris, valahogy másképp képzeltem el.
-Ez a munkaruhám-mutatott végig magán.
-Mi történt a hajaddal?-fintorgott David.
-Hát,csak azért ilyen,hogy még hülyébben nézzek ki.
Rájöttem,hogy mi volt furcsa a srácban.A képeken össze-vissza állt a haja,most meg le volt nyalva.
-Ha megkérdezhetem,akkor mit dolgozol?-mondtam halkan.
-Pincér vagyok-mosolygott rám,aztán fejbe verte magát.-És pofátlan.Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig Katie-viszonoztam a gesztusát.
Aztán kezemnél fogva magához rántott és megölelt.Aztán David szó szerint ránk ugrott.Talán mégsem lesz itt olyan rossz,mint azt hittem,talán David mégsem túlozta el.Az első tíz percben semmi gond sem volt.Aztán David megszólalt.Összetörtek az álmaim.Csak otthon volt normális?Az a sok hülyeség,amit összehordott már szinte fájt.Folyton gumimacikról vagy pingvinekről beszélt.
-Hol van Sophie?- kérdezte végül, de nem várta meg Chris válaszát odafutott a lépcső aljához és felkiáltott.-Kicsilány, gyere le!
-Melegekkel turnézik,kár a gőzért-morogta Chris.
-Kikkel?- néztem rá meglepetten.
Amikor azt mondták, hogy költözök melegekről szó sem volt.
-A One direction-sziszegte Chris.-Ha nem lennének híresek,már halottak lennének.
-Azok az X factorban voltak ugye?-néztem rájuk-De mit keresnek itt?
Ebben a percben megszólalt a telefonom.A kijelzőn Alexa neve villogott.Kérdezte,hogy itt vagyok-e már.Lediktáltam Chris munkahelyének címét és megbeszéltük,hogy ott találkozunk.
-Akkor mi a válasz a kérdésemre?- folytattam a társalgást.
-A húgom neki mert a parkban a főbuzinak,az meg hozta a többit magával.Na,de megyek munkába.Sziasztok!Érezzétek otthon magatokat.-Ezzel ki is viharozott az ajtón.
Daviddel felcipeltük az emeletre a csomagjainkat.A bútoraimat elrendeztük a szobámban,körülbelül úgy nézett ki mint a régi szobám.Néhány aprócska változtatással, például a szoba fala itt világos barack volt, otthon pedig világos piros.Azt hiszem a szobám Sophie mellett van.
Ruháimat pakolgattuk a szekrénybe,amikor Chris hívott engem,hogy valami aranyos vörös hajú lány volt nála az imént és hozzánk tart. És a lány azt mondta,neki,hogy én mondtam neki,hogy menjen a étterembe mert ott leszek.Francba-csaptam a homlokomra.Alexa!!!Teljesen kiment a fejemből. Ezért még kapni fogok.Pár perc múlva szólt a csengő.De még mindig azon jár a fejem,hogy Chriss honnan tudja a számom.Ezt majd megkérdem tőle. David rohant ajtót nyitni,de úgy,mint akit hajt a tatár.
-Szia!David,igaz?-hallottam Alexa hangját.
Egyenesen rohantam az ajtóhoz és a nyakába ugrottam.A rokonom nevetett,és csak annyit mondott.
-Pont,mint én és Chris!
-Azt nem tudtad elmondani,hogy két utcával odébb laksz mint én?-vetette a szememre Alexa.
-Komolyan? Ezt nem is tudtam- nevettem rá.
-Igen,én meg ezért elmentem a város másik végébe,hogy visszajöjjek ide-morgott,miközben a nappaliba tartott,amit David mutatott neki a mutató ujjával.Követtem őt, majd egy laza mozdulattal levágódtunk a kanapéra.
-Hogy lehetsz ilyen hülye?Nem hiszem el.Itt laksz a szomszédba.-még mindig morgott.
-Lexi,én örülök neked,de kezdesz idegesíteni-szóltam rá.
-De meg sem ölelted a legjobb barátnődet-piszkált tovább.
-Nem is hagytad.
Kinyújtotta karjait,ezzel jelezve azt,hogy bizony most hagyja.
-Amúgy-Alexa Davidre nézett-a bátyám szeretne megismerni,jobban.Kedvel.
-David,te azt nem akarhatod-néztem könyörgően Davidre,aki meglepetten nézett vissza.-Te sokkal normálisabb vagy.NE!
-Köszönöm,hogy megdicsértél,de most megyek legeltetni a gumimacijaimat-nevetett és felment az emeletre.
Tévedtem. Rosszabb, mint Eric.
Ő legalább nem fantáziál.Ericnek sok furcsa tulajdonsága van,de Davdihez képest még normális is lehet.Rá néztem Alexára,úgy nevetett,hogy majd megfulladt.Én is vele nevettem és ha csak egy pillanatra is,de olyan voltam mint régen.Még van remény.Van kiút...
