Képkockák

Sziasztok! Igazából rájöttünk, hogy a design blog nem jött be, ezért elkezdtünk egy ennél sokkal szabadabb valamit. Az életünkről fog szólni ez a blog, ami eszünkbe jut, ez ide felkerül. 

Puszi: Amy és Liza♥

KATT IDE

28. fejezet: Ajándékvásárlás extrákkal

Sziasztok! Jó szórakozást kívánunk a részhez! 

Puszi: Amy és Liza♥

Úgy feküdtem le tegnap este, hogy végre valami jót is tettem ezen a héten, ezzel kimerítettem az évi jó cselekedeteim. Remélem, hogy idén nem kell már több párt összehoznom vagy kibékítenem. Minden visszaállt a régi kerékvágásba, Nate, Ben és Lexi a szokásos helyünkön vártak rám. Csak az zavart, hogy a barátnőm nem bír leszakadni a mobiljáról. Valószínűleg egy ideig nem fogjuk látni szép barna szemeit.Azzal, hogy sikerült összehoznunk őt Chrissel mindenki boldog lett. Bennek nem kell többet végighallgatnia ugyanazt a sztorit Lexitől, és visszakapta a legjobb barátját, én azért, mert miattam vannak együtt, Nate pedig csak simán örült, hogy újra együtt a csapatunk. Szóval mindenki boldog, de még Mr. Taylor milyen boldog lesz, ha meglát engem Nate mellett.Van egy olyan érzésem, hogy ma díszletet festünk, de megúsztuk, mert ma mintha jókedve lett volna a mindig mogorva tanár urunknak. Szóval ma nem kell dolgoznunk. Bennek volt egy kis elintéznivalója az ebédszünetben, ezért legalább lesz egy kis időnk, hogy megbeszéljük a születésnapjával kapcsolatos kérdéseket.
-Akkor hol tartjuk?- kezdtem a legfontosabbal.
-Azt már tudjuk, hol nem- sóhajtott Nqte.
-Lexi szerinted?- kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna, elhúztam előle a telefonját és becsúsztattam a táskámba. -Szerinted?
-Szerintem neked jól áll a vörös- bólintott.
Nateval egymásra néztünk, és mindketten sóhajtoztunk.
-Melyik asztalhoz ülünk?- kérdeztem és körbenéztem az ebédlőben.- Ülhetünk mondjuk Emily és a csajok közé- vigyorogtam.
-Hölgyem ön szerint hol tartsuk Benjamin születésnapját?- könyökölt az asztalra Nate, amire Alexa fújtatva hátradőlt.
-Ne idegesíts Nate- mondta komolyan.
-Komolyan mondtam- nevetett.- Katie leszavazta a sztriptízbárt.
-De hát még messze van a szülinapja- értetlenkedett Lexi.
-Egy hét- jelentettem be, amire arca minden színűre váltott.
-Ma fogjuk megvenni az ajándékát Katievel- magyarázta NAte.
-Megyek én is-jelentette ki-, a tavalyi macskás bögre nem volt jó ötet.
-De a telefonod nálam lesz, egész délután- vigyorogtam Lexire, aki csak rázta a fejét.
-Ne tedd ezt velem- könyörgött.
Ördögien felnevettem és már nem adtam neki vissza a mobilját. Így kell barátnőt nevelni mesteri fokon.Rögtön suli után a legközelebbi plázába siettünk.
-Na mit vegyünk?- dörzsöltem össze a tenyerem.
Tanácstalanul néztek rám, talán Bennek a legnehezebb az ajándék vásárlás, ennek soha semmi nem tetszik, és nagyon komolyan vesz mindent. Kezembe vettem egy plüssmacit, Nate pedig csúnyán rám nézett.
-Ne egy plüssmacit vegyél neki- a polcra mutatott.
-De te is azt vettél nekem-akadékoskodtam.
-De ő pasi- magyarázott nekem, mint egy kisgyereknek.
-Akkor parfümöt- azt hittem, hogy ez egy jó ötlet, de Nate rázta a fejét.
-Azt nekem vegyél- mosolygott.- Vegyél neki könyvet, mondjuk.
-Milyen könyveket szeret?- kérdeztem.- Szerintem megveszem neki a One Direction életrajzot.
-Azt karácsonykor elsütötted- forgatta a szemeit.- Jó tüzelő lett belőle.
Most tűnt fel, hogy Alexa be sem jött velünk ebbe az üzletbe.
-Hol van Lexi?- kérdeztem, ijedten néztünk körbe, és ekkor pillantottam meg barátnőmet boldogan kisétálni egy üzletből, aztán befutott hozzánk.
-Na, ki a zseni?- kikapott egy pólót a táskájából. -Nem akarta erre költeni a zsebpénzét, de nagyon bejött neki- lengetett a levegőben a felsőt.- És egy videojátékot is kinézett magának, de arra sem akarja elkölteni a spórolt pénzét.
-Azt én veszem meg- kiáltott fel Nate, ezzel sikerült megelőznie.-Nem tudom minek neki pénz, ha úgy sem vesz meg semmit.
-Mit nézett még ki magának?- érdeklődtem.
-Egy házat a hegyekbe- vigyorgott Alexa.- Ez nehezen megvalósítható.
-Megyek megveszem a játékot- mondta Nate és ezzel már el is ment.
-Azt felejtsd el- rohantam utána.- Lexi mi a neve a játéknak?
Gyorsan megmondta majd az üzletben megláttam a fejvesztve jobbra- balra nézelődő Natet én pedig gyorsan leemeltem a játékot a polcról, meglebegtettem a szemei előtt és beálltam fizetni a kasszához.
-Nyomi- nevettem ki szegény gyereket.
És ekkor kihúzta a zsebéből a játékot és mellette felmutatta a számlát.
-Csak húztalak- vigyorgott.
-Most csak viccelsz ugye?- idegeskedtem.- Vidd vissza!
Szomorúan raktam vissza a helyére a játékot és kullogtam ki a boltból.
-Együnk- nyöszörögtem.
-Okés-mosolygott Lexi.- Jaj, ne szomorkodj. Te is találsz neki valamit.
-Tavaly is olyan ajándékot vettem, hogy nem tudom eldönteni, hogy sírt-e vagy nevetett rajta- nyavalyogtam, amire Nate rátette a kezét a vállamra.
-Nyugodj meg- simogatta a vállam. - Sírt.
-Annyira gonoszak vagytok- imitáltam hisztit.
-Gyerekek-szólalt meg Nate, amire megtorpantunk.- Ben írt, hogy merre vagyunk, hogy nem kajálunk-e együtt.
-Hívd ide- jelentettem be, végre egy kis remény.- Hátha valamire célozni fog és végre meglesz az ajándék.
-A remény hal meg utoljára- biztatott Lexi-, de te ebbe ne éld bele magad, sosem beszél a szülinapjáról.
Miután Nate beszélt vele, kisétáltunk az épület elé, hogy ott megvárjuk.
-Mi lenne, ha eljátszanánk, hogy elfelejtettük?-vigyorogtam, de a többiek először nem értették.- Hogy elfelejtettük a szülinapját.
-Én aznap úgyis fogorvoshoz megyek- tette hozzá Nate.
-Nekem leszedik a gipszem- jelentettem be.
-Ilyen hamar eltelt az idő?- kérdezte a döbbent Lexi.
-Hát igen- bólintottam-, repül az idő ha valaki szerelmes.
Szemforgatással reagált, aztán már láttuk barátunkat feltűnni az utca végén.Füléből a szokásos zöld fülhallgató lógott ki.
-Veszek neki új fülest- vigyorogtam, Nate arckifejezése miatt a mosoly lefagyott az arcomról.
-Szerelmes abba a fülhallgatóba- mondta.
-És ha esetleg történne egy baleset vele?- kezdett el azonnal kattogni az agyam.
-Hagyd békén a fülhallgatóját- nézett rám komolyan Nate.
-Sziasztok!- intett Ben, aki időközben hallótávolságba került.
-Szia- mosolyogtam rá.
-Úgy elrohantatok- vakargatta a tarkóját. -Kerültök?- nézett végig mindhármunkat gyanakvóan.
-Dehogy- válaszolta Alexa.
-Mi sose- nevettem rá.
-Gyanúsak vagytok ti nekem- nézett végig rajtunk.- Na mindeeegy. Bejöttök velem a könyvesboltba?- kérdezte.
-Aha- hajtottuk le a fejünket, ugyanis tudtuk, hogy most legalább két órányi dögunalom vár ránk könyvek között.
Nate különböző regényekből olvasott fel nekem részleteket hülye hangsúlyozással, amíg Alexa és Ben könyveket keresgéltek.
-Megtaláltam életem könyvét- állt mellém Ben.
-De jó, akkor vedd meg és mehetünk- sóhajtottam.
-Nincs pénzem- szomorkodott- majd valamelyik nap bejövök ide és elolvasom.
-Vidd ki innen- suttogtam Ben háta mögött Lexinek.
-Gyere menjünk- nézett rá szomorúan Lexi.
-Én láttam egy könyvet a bolt másik felében, azt még megnézem, menjetek előre-szólaltam meg gyorsan.
-Okés- vontak vállat majd elindultak a kajáldák felé.
Miután elmentek rájöttem, hogy nem tudom, hogy melyik könyv az.Gondoltam, hogy felhívom Lexit, de a telefonja nálam van. Szóval marad Nate, aki kétlem, hogy tudja.
-Szia Tyler! Hogy vagy?- szólt bele a telefonba.
-Kérdezd meg Lexit, hogy mi a könyv címe- mondtam a telefonba.
-Nem Tyler, nem adok kölcsön- tiltakozott.
-Mi? Ki az a Tyer? Nate ne ma játssz titkos ügynököt, gyerünk bökd már ki annak az idióta könyvnek a címét- ripakodtam rá idegesen.
-Haver, én nem tudok segíteni, majd visszahívlak később- ezzel letette a telefont, nem Nate fogja megmenteni az életem.
Néhány perc múlva rezgett a zsebem és egy sms-t kaptam, amiben le volt írva a cím. Mégsem annyira hülye. Gyorsan megkerestem a polcokon és amikor láttam, hogy az az utolsó darab örültem magamnak.Gyorsan fizettem és elrejtettem a táskámba, nehogy Ben gyanút fogjon, azonnal rájönne, mert én soha sem veszek könyvet. Azt pedig utálja, ha valamit ki akarunk helyette fizetni. Ő olyan, hogyha nincs pénze akkor ki sem mozdul velünk. Mondjuk mindig van pénze, csak nem akarja elkölteni. Szóval igen ő ilyen kis sóher, de mi így szeressük a hülye fejét.Amikor odaértem hozzájuk már ettek és nekem is kértek ki egy hamburgert, leültem közéjük és nekiláttam az evésnek.
-Na vettél valamit?- érdeklődött Lexi.
-Úgy ismersz te engem?- nevettem.- Csak Sophie emlegetett valami Csontvárost vagy mi a fenét és azt néztem meg.
Ben nem gyanakodott csak folytatta az evést nyugodtan.
-Csontváros, mi?- nevetett Nate.- Szegény Sophie szörnyű ízlése van.
Az asztal alatt megrúgtam utána visszaadtam Lexinek a telefonját.
-Oh végre, végre, végre- hálálkodott és már írta is az újabb SMS-t.
-Mit tettél?- nézett fel Ben a kajájából.
-Ki?- néztünk rá meglepetten.
-Visszaadtad Lexinek a mobilját- jelentette be.- Elvesztettük.
-Ez mind a te hibád- fordult felém sóhajtozva Nate.
-Jaj, nem akarom, hogy megromoljon a kapcsolata Chrissel, azért mert keveset beszélnek- vigyorogtam.
-Hidd el, pont amiatt nem fog- nyugtatgatott Ben.
Elkezdtünk egy teljesen általános témáról beszélni, és szándékosan kérdezgettük Lexit, aki mindenre igennel és nemmel válaszolt.
-Hülye vagy?- kérdezte Nate, és közben megbökte Lexi kezét.
-Igen- bólintott, mind a kettő fiú hatalmas nevetésben tört ki.
-Veszel nekem Ferrarit?- kérdezte Nate.
-Igen- válaszolt barátnőm.
-Biztos?- kérdezett tovább Nate.
-Igen- válaszolt unottan.
-Pirosat?- nevettek
-Igen- bólintott.
-Holnap?- kérdezte Ben, amire már én is kitörtem a nevetésben.
-Természetesen- válaszolt Lexi.
-Király- pacsiztak össze a fiók.
-Várjatok, mi?- nézett fel Lexi.- Nem emlékszem, mire mondtam igent.
-Majd holnap az autókereskedésben megtudod- pacsiztak a fiúk.

-Én nem megyek sehova- rázta hevesen a fejét.
-De megígérted, hogy veszel nekünk egy Ferrarit- biggyesztette le az ajkát Ben. Lexi vállat vont és újra elmerült az sms-ek olvasásában. Akkor a srácok nem kapnak autót.

27.fejezet:Mindenki boldog

Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész! Jó olvasást hozzá!

Puszi: Amy és Liza♥

Eltelt egy újabb hétvége és egy újabb fantasztikus hétfőnek nézek elébe, reggel elaludtam, futottam Chris kocsija után, hogy vegyen fel és vigyen el iskolába, de természetesen ott hagyott. Szóval lekéstem az első órát, magamra borítottam az ebédemet, persze, hogy ilyenkor veszek fel fehér nadrágot. A napom fénypontja az volt, hogy Nate megtisztelt szavaival, pontosabban három szóval.
-De béna vagy-, és kiröhögött, aztán segített lepucolni a ruhámat, utána leültünk az asztalunkhoz, mert Alexáék nem jöttek ebédelni, érdekes.
-És minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?- kérdeztem kedvesen.
-Hiányoztatok- válaszolt.
-Ó, te voltál azon megsértődve, hogy az új barátaimmal lógok, és szerinted Ben többre tartja magát, Alexa meg Alexa- soroltam a bűneit, amire próbált észérvekkel válaszolni, de végül mindig becsukta a száját, rájött, hogy igazam van.
 -Ne haragudj, rám! Szereztem szombatra jegyeket, kettőt- lobogtatta a levegőben.
-Szóval csak azért békültél ki velem, hogy ne kelljen egyedül menned- néztem rá gyanakvóan.
-Nem, tényleg hiányoztál- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Jaj, Nathaniel rád nem lehet haragudni-ezzel megöleltem.
Délutánra megbeszéltük, hogy átviszem Alexáékhoz, mert Ben és Alexa együtt fognak filmezni, segítek szegény srácnak a békülésben, nélkülem nem menne. Eléggé leszidta a barátainkat, szegény gyerek a vesztébe rohan.
Ötkor találkoztunk két sarokra Lexiék házától, Nate szokás szerint elkésett.
-Ne kezdj mentegetőzésbe, hogy a kutyád elvitte a nadrágod, mikor nincs kutyád- kiáltottam.- Nem hiszem el még egyszer.
-Azon is csodálkozom, hogy először elhitted- nevetett rám.- Bennek egy hét múlva szülinapja lesz, kell valami parti az azutáni hétvégére- kacsintott.
-És hol szervezzük?- kérdeztem felvont szemöldökökkel.-Az a helyszín nem jó, ahol az én bulimat tartottuk.
-Mér?- vigyorgott rám.
-A sztriptízbár nem előnyös egy lány szülinapjára- gesztikuláltam.
-Nekem bejött-nevetett fel.
-Engem az egyik táncosnőnek néztek és fizettek is nekem- motyogtam.
-Az vicces volt-nevetett fel.
-Neked lehet- láttam magam előtt az eseményeket, amikor az a nagydarab zsíros hajú, izzadt pasi megpróbált letapizni és én megpofoztam. Még a hideg is kirázott.
-Nem tehetek róla, hogy ismerem a tulajt- tette a kezét a vállamra.
-Elég baj az, hogy ilyen embereket ismersz- forgattam a szemeim.
-Beszélek apával, hogy beszéljen valami haverjával, akinek kávézója van- vigyorgott Nate.
-Szegény tulaj- nevettem-, még nem tudja mire vállalkozik.
-De tuti ne a sztriptízbárossal beszéljek?- kérdezte Nate.
-Tuti- válaszoltam.- Honnan ismered amúgy?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dolgoztam nála- vont vállat.
-Mi?- csodálkoztam.
-Az állatkereskedésében, de ott nem tarthattuk a bulidat. Különben is azt mondta, hogy arra az estére bezárja, csak a jobb keze elfelejtette- magyarázta Nate.
-Aha, állatkereskedés, persze- ebből egy szavát sem hittem el.
-Tudod, 2 éve- magyarázta.
-Jaj emlékszem, akkor kaptam egy papagájt szülinapomra- csaptam a homlokomra.
-Pontosan- mosolygott.
-Azt hittem el kell költöznöm a papagájommal együtt- nevettem rá, aztán grimaszolni kezdtem, utána feltűnt, hogy a Parker ház előtt állok.
-Szerintem jó kis ajándék volt- vont vállat.
-Persze az is jó volt, amikor agyon csipkedte a kezem- elevenítettem fel a fájdalmas kalandjaimat életem első és utolsó kisállatával.
Bekopogtunk a ajtón, Andrew nyitotta ki, épp telefonált és intett, hogy legyünk csendben, letettük a kabátunkat az előszobába és a nappaliba mentünk, amikor barátaink észrevettek minket döbbenten néztek.
-Te behoztad a sátánt?- pislogott Ben.
-Épp most békültem ki a sátánnal- vontam vállat mosolyogva.
-Helyesbítek, néhány órával ezelőtt- vigyorgott Nate.
-Inkább csukd be a szád, mert összeveszünk- ütögettem meg a vállát.
-Bocsi Lexi, hogy annyiszor megbántottalak- kezdett bele mondókájába.- Bocsi Ben, amiért azt mondtam, hogy te többnek gondolod magad és sajnálom az utána következő egyéb, szép dolgokat. Sajnálom és hiányoznak a barátaim. Nem érzem jól magam a deszkások között. Tudjátok milyen egyedül érezni magad egy csomó ember között?- tette fel a nagy kérdést, amire döbbenten néztem rá. Ez most belőle jött ki?
-És látom, hogy már nem vagy ugyanaz az ember- csukta be az eddig tátott száját Lexi.
-Kitéptek belőlem egy darabot- sóhajtott-, sosem leszek képes újra ránézni a paradicsom levesre- sóhajtott szomorúan.
-Hogy mi?- vontam fel a szemöldököm.
-Jobb, ha nem tudod- legyintett-, a lelki békéd bánná.
-Nathaniel- állt fel Benjamin és megölelgette barátját.
-Naty- ugrott neki Lexi és a hatalmas lendülettől elterültek a földön.
-Úgy hiányoztatok- ugortam hegyéjük, Ben pedig felettünk át karba tett kézzel.
-Ne legyél már ilyen halál komoly- nézett rá Lexi és lerántotta közénk a földre.
Erre már ő is elnevette magát.Aztán leporoltuk magunkat és leültünk a kanapéra, mint a normális emberek, semmi lábfelrakás az asztalra, semmi lábfelrakás a támlára.
Úgy tettünk, mintha normálisak lennénk, ugyanis Andrew figyelt minket és azt hitte, hogy mi nem tudunk róla.
-Na lássuk csak, gondolom Ben nem csajozott be ezalatt az idő alatt, Katieről tudok, csicseregtek a kismadarak. Ohh Lexi, mi van a szerelmi életeddel?- kérdezte, mire Ben felkiáltott, amire Andrew leejtette a poharát.
-Ne meséld el! Ne! Ne!- kiabált Ben és elkezdett szaladgálni a szobában.
-De engem érdekel- mosolygott Nate.
-De tudod hányszor hallottam már? Kezdtem megőrülni, én voltam egyetlen férfi közöttük- nézett az égre Ben.
-Én sem hallottam még elégszer, köszi Nate- tettem fel a lábam az ölébe.
-Gyerekek, legalább azt várjátok meg, amíg elmegyek- szólt be nekünk Andrew.- Van, amit jobb nem tudni.
Intettünk neki, aztán vártuk, amíg becsapódik a bejárati ajtó és Lexi belekezdett a mesélésbe.
-Ti hülyék vagytok- nézett komolyan Nate. - Szeretjük egymást, de nem lehetünk együtt- próbálta utánozni Chris hangját.
-Ma pedig randizom egy évfolyamtársunkkal- jelentette be Lexi.
-Hogy mit csinálsz? - kiabáltam.
-Randizok- vont vállat-, nem várhatok rá örökre. Nem lépett, én pedig fiatal vagyok. Hol itt a gond?
-Lexi, de ott van Chris- mondtam.
-Én is tudom- nyelt egyet-, de nem várhatok rá örökre, ha bármikor megjelenne én a nyakába ugornák, de eddig ez nem történt meg, inkább csillogósra takarítja a házukat, nem fogok rá várni- nézett rám.
-Nem fognak randizni- suttogta Nate. - Ezt elintézzük.
-Én intézem el- suttogtam.
Csendesen összepacsiztunk, ezzel megpecsételve az egyezséget.
-Lexi nekem mennem kell- pattantam fel-, Sophie szívügyei tudod- nevettem.
-Sophieval csak a baj van- nevetett Ben. - Vigyél sok zsepit!
Felkaptuk a kabátunkat, aztán Nateval megbeszéltük hogy hogyan vegyem rá Christ, hogy áttolja a seggét Lexihez. Aztán meséltem neki az elmúlt hetekről.
-Tegnap átjön hozzám Greg, hogy kicsit együtt legyünk, erre folyton csöng a telefonom, mert Niall és Sophie éppen veszekednek. Greg olyan ideges volt, hogy alig bírtam átrángatni hozzájuk- meséltem.
-Szegény te- nevetett.- Legalább zajlik az élet, örülj neki.
-Hát, én tegnap nem örültem neki,- emlékeztem vissza az előző nap eseményeire, aztán megráztam a fejem, ma nagyon sokszor kalandozom el.
-Valamikor elmehetnénk a táncosokkal is bulizni már- mosolygott Nate.
-Felszeded Nataliet?- kacsintottam.
-Nem kell Natalie- rázta a fejét.
-Akkor ki kell?- tudakoltam.
-Hmm lehet, hogy bepróbálkozok Esthernél vagy Kellynél- vont vállat.
-Esther veszett ügy- veregettem vállon.
-Mer'?- nézett csalódottan.
-Jareddel alakul valami- vigyorogtam.
-Na, megérkeztél haza- mutatott a házra.-Majd hívj, hogy mit sikerült elérni- vigyorgott.
-Este gyere skypera mindent elmesélek- mentem be a kapun.
Becsaptam magam mögött az ajtót, Lily közben bőrönddel tartott felém.
-Te?- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Egy barátnőmmel kirándulok kicsit, ő is ügyvéd a cégnél- megölelgetett és ott hagyott az előszobában. Aztán összefutottam Daviddel is.
-Hol van Christopher?- néztem rá komolyan.
- A szobájában, de ne öld meg- szól utánam, mert már közben elindultam a lépcsőn.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd, amikor felértem, kivágtam az ajtóját és ráugrottam az ágyára, ahol épp békésen szunyókált.
-Mi van?- nézett rám ásítozva.
-Lexi ma randizni fog valakivel- jelentettem be, amire rögtön felébredt.
-Micsoda?- lett hirtelen nagyon szomorú.
-Azt mondta, hogy még mindig a nyakadba borulna, ha megjelennél, de ha nem mész, nem fog rád várni örökké- próbáltam meggyőzni.
-Akkor menjek?- vonta fel a szemöldökét.
-Szereted, nem?- kérdeztem. - Akkor menj és tedd tönkre azt a randit- mutattam az ajtó felé -, de ne alsógatyában.
-Ó, jó ötlet- gyorsan előkapott egy farmert és már rohant is.
-A cipőt se felejtsd el!- kiáltottam utána, a biztonság kedvéért.
-Végre- lépett be Chris szobájába David és pacsiztunk.

Alexa szemszöge:
Már majdnem kész voltam és csak Dylan érkezését vártam, amikor valaki csöngetett. Gyorsan megigazítottam magamon a ruhát és a hajamat is, majd kinyitottam az ajtót hatalmas mosollyal az arcomon. Azonban nem a ma esti partnerem állt előttem, hanem Chris, nem értettem, hogy most mi történt, már egy ideje nem láttam.
-Eric a szobájában van- léptem el az ajtóból.
-Én nem hozzá jöttem- felelte határozottan, majd átkarolta a derekam és megcsókolt,nem tudtam megszólalni, csak döbbenten néztem rá.-Nem randizhatsz- jelentette ki-, vagyis, de csak nem vele. Szeretném, ha velem jönnél el valahova, mert szeretlek.
Nem találtam a szavakat, ezért megcsókoltam.
-Ez egy igen?- kérdezte reménykedve.
-Olyan régóta várok erre- szorosan megöleltem.- De te inkább lakást pucoltál- nevettem a fülébe.
-Bocsi- mosolygott-, máskor inkább leiszom magam.
-És mi lenne, ha csak simán átjönnél hozzám?- néztem rá mosolyogva.
-Én egészen ma délutánig úgy gondoltam, hogy jobb nekünk külön- magyarázta szomorúan, miközben még mindig szorosan ölelt.
-Komolyan?- néztem fel rá.- De mégis itt vagy.
-Katie- mosolygott.
-Tudtam, hogy benne van a keze- nevettem fel.
-Hé, ő igazán jó lelki szemetesláda- bizonygatta.- Szegényke, biztos elege volt belőlem. Nem panaszkodott?
-Nem,- ráztam a fejem, majd mosolyra húztam a számat. - Sophiet akarja megölni. Veled nem volt baja, csak dührohamot kapott ettől a hülyeségedtől.
-Szóval panaszkodott- nevetett.
-Csak Sophiera- vontam vállat.
-Ne is mond,- panaszkodott- dalt akartam írni, és folyton csöngött a telefonom, millió sms-t kaptam Harrytől, hogy szóljak Sophienak- forgatta a szemét, már elengedett és a nappali felé indultunk.
-Még jó, hogy én nem beszélek velük- sóhajtottam.
-Azt hiszem, hogy akkor féltékeny is lennék- nézett le rám szigorúan, aztán elnevette magát.
-Fel kell hívnom Dylant, hogy nem megyek a randira- elkezdtem keresni a telefonomat.
Gyorsan tárcsáztam a számát és megvártam, amíg felveszi.Elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy mégis miért mondom most le, és nagyon megértő volt.Legalább nem kezdett el velem veszekedni, amikor letettem a telefont Eric jelent meg köreinkben hatalmas vigyorral az arcán.
-Csak ellenőriztem, hogy ideértél-e- vigyorgott Chrisre.- Katie szólt.
-Kinek írt még?- kérdeztem érdeklődve.
-Nem tudom, mi zajlik a hátatok mögött, de nagyon boldog, hogy sikerült összehoznia egy párt- ezzel nevetve visszament az emeletre.
-Fú, meddig fogjuk mi ezt hallgatni tőle- nevetett fel Chris.- Lesz mivel zsarolnia minket.
Ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig szorosan megölelt.
-Engem nem érdekel- sóhajtottam-, végül is mindent neki köszönhetünk.
-Jó azért ennyire ne legyünk hálásak- mondta.
-Pedig- nyomtam egy puszit az arcára-, megérdemli.
-Én úgy sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam- kezdett beszélni, mélyen a szemébe néztem.
-Nem kell ezért bocsánatot kérned- nyugtattam meg-, ebben mindketten hibásak vagyunk.
Megcsókolt, utána végig feküdt a kanapén én pedig ráfeküdtem a mellkasára.
-Örülök neki, hogy itt vagy velem- suttogtam.
-És most mi lesz velünk?- kérdezte bátortalanul.
-Ugyan mi lenne?- nevettem.- Szokj hozzá Morgan, hogy most már nem mehetsz akármikor csajozni.
-Most akkor mi együtt vagyunk?- éreztem a hangjában a félelmet.
-Aha- bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon.
Felsóhajtott és végig simított a hátamon.
-Szeretlek- mosolygott, én pedig megcsókoltam.
-Meddig maradsz?- kérdeztem.
-Ameddig csak akarod- mosolygott rám.
-Akkor hívj haza, hogy csak holnap várjanak- kacsintottam.
-Neked sulid van- nézett rám szigorúan.
-Ráér- legyintettem-, majd reggel hazamész.
-Felelősségteljes vagyok- mosolygott.
-Nem vagy- vigyorogtam rá.
-Igazad van, nem vagyok- nevetett fel.- Hát akkor majd reggel hazamegyek.
-Apa nincs otthon- vigyorogtam.
-Anya sincs, David amúgy is falazna-számolt a kezén. 
-És Sophie meg Katie?- érdeklődtem.
-A húgomnak meg van a saját gondja is- vont vállat.- Nem hiszem, hogy pont velem foglalkozna- nevetett.- Katie meg hát hidd el, hogy örülni fog neki, hogy maradok- magyarázta.
-Eric magával van elfoglalva, de akkor korán kell kelnünk- mosolyogtam rá.
-Benne vagyok- nevetett.-Nem akarok szemtelen lenni, de van kaja?- kérdezte vigyorogva.
-Én szoktam főzni, de ma nem csináltam semmit- jelentettem be.
-Akkor főzünk?- mosolygott rám, és kacsintott, én pedig megpróbáltam felkelni és ezáltal belekönyököltem a hasába.
-Ne ilyen durván, na- segített nekem felkelni, miközben egyik kezével a fájó pontot dörzsölte.
-Bocsi- vontam válla-, nem direkt volt.
Besétáltunk a konyhába, ahol semmi főtt kaja nem volt.
-Csináljunk spagettit- csillant fel Chris szeme.
-Otthonosan mozogsz a konyhánkban- néztem rá gyanakvóan.
-Egy étteremben dolgozok, sokszor látom,hogy, hogy készíti a kajákat a szakács- válaszolta.
-A miénkben- mutattam a kezében lévő zacskó tésztára, amit már kivett a szekrényből.
-Eric haverja vagyok- vigyorodott el.
-Na jó- nevettem-, te főzöl én figyelek.
Én ülve figyeltem, ahogy befejezi a munkát. Utána a lépcső aljához mentem, hogy szóljak a bátyámnak.
-Eric, kaja- kiabáltam fel.
-Chris csinálta?- jött a kérdés.
-Igen- kiabáltam vissza, közben felvont szemöldökkel néztem magam elé, aztán visszaindultam a konyhába, ahol Chris vigyorgott az orra alatt.
-Akkor megyek- kiabálta a bátyám és már hallottam a fejem fölött, lépések zaját.
-Nem kérdezek rá- néztem furcsán Chrisre, aki tányérokat pakolgatott az asztalra.
-Jobb is- nevetett.
Mindhárman leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a mennyei spagetti elfogyasztásának.
-Ugye nem alszol itt? - kérdezte a bátyám teli szájjal.
-Nem, dehogy- válaszoltunk egyszerre, mire felvonta a szemöldökét.
-Jól van, akkor hagyjátok nyitva a szoba ajtót- vigyorgott Chrisre.
-Tudod, hogy nem csinálok semmi olyat a húgoddal- nézett rá komolyan Chris.
-Ajánlom is- hadonászott a villájával Eric. Eme tettének hála a fél konyha paradicsomszószos lett.
A paradicsomszószos csempére néztem, majd a bátyámra és ezt többször megismételtem.
-Feltakarítom- sóhajtott Eric.- Rabszolgahajcsár!
-Én meg sem szólaltam- ráztam a fejem hitetlenül.
-Csak gondoltad- mutogatott, mint egy kisgyerek.
-Akkor gondoltam, legyen, ahogy gondolod- vontam vállat.
-Amúgy gratulálok nektek- vigyorogva mutogatott ránk.- Megsínylette volna a barátságunk, ha a húgom eszik miattad még egy doboz fagyit- fenyegetően hadonászott a villájával Chris előtt.
-Jó nem vagy ninja- leszorítottam a kezét az asztalra.
-Akkor késsel hadonásznék- vigyorodott el Eric.
-Azzal se- ráncoltam össze a szemöldököm.
-De akkor már csak a kanál marad- biggyesztette le az ajkait.
-Eric, és hogy van az a Amelia vagy mi a neve?- vigyorodott el Chris.
-Cornelia- nézett komolyan Eric.
-Igen, igen ő-legyintettem rá.
-Most Euláliával lógok- vont vállat.
-Európával?- kérdezte meglepetten Chris.
-Ne kérdezd- suttogtam.
-Okés- bólintott rá.
Végül megnéztünk pár filmet és már Eric erősködött, hogy Chris maradjon.Ez olyan, mint egy párhuzamos univerzum.

26.fejezet:Én az idióta

Sziasztok! Sajnáljuk, hogy nem volt rész, megint lusták voltunk átnézni a már megírt részt. Jó olvasást!

Puszi: Amy és Liza♥

Másnap a suliban minden a szokásos forgatókönyv szerint történt. Nate és Lexi összevesztek valamin matek óra közben, és ennek az lett a vége, hogy könyvvel kezdték ütni egymást és amikor mi megpróbáltuk szétszedni őket büntit kaptunk. Mehettünk könyveket pakolni a poros könyvtárba. Nate összeszorított szemmel nézett ránk és a terem másik végében pakolászott. Én meg annyira féltem, hogy szemmel megöl, hogy elbújtam az egyik polc mögé. Amúgy nem értem, hogy miért az én hibám minden, amikor ők kezdték. Alig vártam, hogy vége legyen a büntetésnek, bár én nem nagyon vettem ki a részem a munkából, ezért nem is igazán fáradtam el, közben Alyvel megbeszéltem telefonon egy találkozót. Megpróbálom kiszedni belőle a randijuk minden egyes apró részletét. A büntetés utolsó néhány perce nem akart eltelni, nagyon lassan mozgott a mutató az ajtó fölé akasztott hatalmas órán. Egyszerűen minden másodperc óráknak tűnt. Szóltam a többieknek, hogy sietek és köszöntem a tanárnak, aztán már ki is mentem a teremből. Gyorsan fogtam egy taxit és már úton is voltam a kávézó felé, ahol találkozni fogunk. Alyson már bent ült egy asztalnál.
-Régóta vársz?- sóhajtottam és leültem a székre.
-Tíz perce- legyintett.
-És mi volt tegnap?- kérdeztem hatalmas vigyorral.
- Beszélgettünk- mosolygott vissza.
-Ennyi?- kérdeztem meglepetten.
-Ma is találkozok vele- mondta, miközben kortyolt a kólájából.
-Mi?- kiabáltam, a szomszéd asztalnál ülő idős házaspár akkora szemekkel nézett rám, mintha szellem lennék.
-Jól hallottad. Moziba megyünk- ivott bele a gyümölcslevébe.
-Megkedvelted?- kérdeztem döbbenten.
-Hááát- húzta el a szót.- Igen.
-De ugye nem akarsz semmit?- kérdeztem rémültem, nagyon reméltem, hogy nemet mond.
-Ugyan kérlek, azért olyan messzire nem megyek- nevetett.
-Mond, hogy nem fogsz játszani a szívével?- néztem rá idegesen.
-Egy picit- vont vállat.- Láttad a Barátság extrákkalt, nem?
-Egyik kedvencem. De hogy jön ez ide?- aztán elgondolkoztam.- Na ne! Tönkre fogod őt tenni.
-Ugyan, erős gyerek- legyintett-, kell valaki, aki móresre tanítja végre.
-Alyson, de nem te leszel az a lány, csak te sérülnél, ő nem olyan típus, mint akikkel eddig volt dolgod. Ő aztán tényleg leszarja az érzéseidet- próbáltam győzködni, nem tetszett az ötlet, hogy az unokatesóm az egyik barátnőmmel.
-Kate figyelj- hajolt előrébb-, kell neki valaki, aki lehozza őt a földre és észhez téríti, hogy a lányok szíve nem játék és az a valaki én leszek.
-De te nem vagy olyan- csaptam az asztalra. - Figyelmeztetni fogom- már majdnem kirohantam, amikor nevetni kezdett.
-Viccelek- nevetett.
-Nem volt vicces- forgattam a szemeim. - Komolyan nem fogod bántani?
-Csak el vagyok vele, aztán lehet, hogy mégis- kacsintott.
-Aly- néztem rá csúnyábban.
-Nyugodj meg- nevetett-, még a végén jófiút faragok belőle.
Nagyon rémült arcot vághattam, mert ebbe inkább bele gondolni sem akarok, hogy David jófiú és Aly meg David, megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek.
-Csak ne tedd tönkre- sóhajtottam-, egy kis megleckéztetés még nem árthat, de ne te járj rosszul. Az ő törött szívét gumimacival lehet gyógyítani, de a tiédet nem.
-Ne félts engem, Greg miatt is tarthatnék hegyi beszédet- magyarázta vigyorogva.
-Az más tészta- ráncoltam a homlokom.
-Nem sokkal, mindkettő egy tahó- nevetett fel. - De mennem kell, mert nem sokára találkozunk.
-Hát jó. Nekem pedig tanulnom kéne, különben megbukok- sóhajtottam.
Kifizette a saját rendelését, és együtt kimentünk az utcára, a sarkon elköszöntünk egymástól. Lehet, hogy rossz ötlet volt összehozni nekik azt a randit. Egész végig az járt a fejemben, hogy, hogy lehettem ilyen hülye,de végül eszembe jutott, hogy én azt gondoltam, hogyha ennyire utálják a másikat, akkor nem fogják megszeretni egymást egyik napról a másikra. -Katie, te idióta- morogtam magam elé. Ezt jól összehoztam az már biztos. Ha ebből szerelem lesz, hát én megeszem a kalapom.
Végre a házunk előtt jártam, gyorsan be is mentem, az ajtót pedig becsaptam magam mögött.
-Sziasztok!- kiabáltam.
-Szia- reagált vissza Chris. - Csak én vagyok!
-Többiek?- kérdeztem és erre egy vállrántás volt a válasz.
-Hogy vagy?- ültem le mellé a kanapéra. -Rossz nap?
-Rossz év- sóhajtott.
-Na öntsd ki a szíved- öleltem meg ezt a szomorú kismacit.
-Csillog az egész lakás- mutatott körbe-, de még mindig nem lett jobb kedvem, pedig azt hittem, hogyha tisztaság lesz körülöttem, akkor az agyam is kitisztul- magyarázta.
-Nagyot tévedtél- mosolyogtam. -Lexi miatt ne legyél szomorú.
-Pedig- lábával a szőnyeget rugdosta.
-Szedd össze magad és menj át hozzá és kapd el- ütöttem vállba.
-Szia Katie-ezzel felállt és felrohant az emeletre.
Ez most komolyan megcsinálja, amit mondtam? Benéztem a szobájába, hátha készülődik, de nem, békésen szunyókált az ágyon.