5.fejezet:Nem lesz könnyebb

Sziasztok!Itt is van a rész!Legközelebb jobban sietünk,ti pedig komizhatnátok.
Egy kis újítás lesz:
-minden fejezet elejére a fejezet témájához illő idézetet teszünk
-oldalt lesz idézet és mikor változik a blog témája,akkor az idézet is változik,ebből majd mindig kikövetkeztethetitek,hogy körülbelül mi lesz.
Ennyi is lenne a mellébeszélés!Jó olvasást! Puszi:Amy és Liza♥:)

,,A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltűnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted."

Jobban kellene magam érezni,de ez inkább egyre rosszabb.Egyre szomorúbb és szomorúbb vagyok.Persze itt Bristolban törődnek velem,megpróbálják elterelni a gondolataimat.Értékelem,hogy David az éjszaka közepén bejön hozzám két bögre kakaóval és hülye dalokat énekel nekem,még akkor is ha a hangja nem kifejezetten jó.De legalább próbálkozik.Lyndát is egyre jobban kedvelem,tegnap este a szokásos esti tévézés helyett kiültünk a kertbe és beszélgettünk és David gitározott.Ilyenkor úgy érzem,hogy alig tudok valamit róla.Kezdünk egyre jobban megismerkedni.Soha,még álmomban sem gondoltam volna,hogy ennyire megszeretem.Ebből is látszik, hogy hatalmasat tévedtem.Lynda igyekszik,reggelire is próbál olyat csinálni amit anya is szokott.Bár ezekre nincs szükség.Így is otthon érzem magam náluk.Enélkül is.Csak az a kár,hogy még nem ismerhettem meg Morganéket,meg David haverjait, akikről folyton mesél.De David említette,hogy ma este hazajönnek.Mert Chris hétfőn kezd az új munkahelyén.Mi pedig hétfőn utazunk Londonba anya temetésére.Remélem, hogy tényleg olyan jó fejek, ahogy azt ő is mondja.
Reggeli után Daviddel kimentünk a kertbe,David füvet nyírt,én napoztam.Mikor meguntam a semmittevést felálltam és besétáltam a házba.David utánam futott,mert azt hitte,hogy depizni megyek.Pedig csak le akartam ülni a Tv elé,de akkor már azt sem lehet.David egész délelőtt a ház körüli munkákat végezte egy fürdőgatyába.Azt se tudtam,hogy gyúr,pedig de.Igazából a délelőttöm nagy része unalmasan telt.Lynda nem nagyon kért a konyhában a segítségből.Pedig tudok sütni és főzni,csak ő nem hitte el nekem.Ebéd után Daviddel mentünk sétáni.Beszélgettünk és jól éreztük magunkat.Ma is beültünk a kedvenc kávézójába,van ott egy szőke pincérnő aki eléggé fintorgott mikor meglátott minket.Nem tudom,hogy mi a neve,de nem szimpatikus,az már egyszer biztos.
Nyolc körül értünk ,,haza",a konyhaasztalon egy üzenet várt minket Lyndától.

Átmentem Juliehoz.Majd jövök.Vacsora a hűtőben,de ha akartok rendelhettek,pénz a váza alatt.Anya

Szuper! Akkor csak kettőnké a ház.Rendeltünk pizzát,David elment fagyiért,bevackoltuk magunkat az ágyamba.Mutattunk egymásnak egy csomó képet a barátainkról,csomó sztorit meséltünk.Sokszor már annyira nevettem, hogy fájt tőle a hasam.Megettünk mindent,de ha ezt a szemétdombot Lynda meglássa,akkor meghalunk.Habár,ha nem engedem be a szobába,akkor nem lesz gond.Hallottuk,hogy Lynda hazajött valamikor éjjel,de nem zajongott.David sem ment már a szobájába mert hajnalig beszélgettünk,aztán elnyomott minket az álom.Reggel,vagyis inkább délben vánszorogtunk ki a nappaliba.Egy vörös lány meg két fiú a kanapén ücsörögtek, a szőke srác a térdén dobolt.Ezek meg kik? Ismerősek voltak valahonnan, de nem tudtam beazonosítani őket.
-Haver- a barna srác felugrott és átölelte Davidet.
-Srácok,ti?-nézegetett David.
-Nem is örülsz?-állt fel a vörös hajú lány.
-De persze!Csak azt hittem, hogy még Londonban vagytok-szabadkozott.
-Mondtuk,hogy haza jövünk-most már a szőke is átölelte Davidet.
-Értem.Chris és Sophie még életben vannak?-kérdezte nevetve.
-Ne is mond.Az az őrült lány elment azzal az öt meleggel,meg azzal a jófej göndör hajú sráccal turnézni-idegeskedett a szőke.
-Jeremy utálja őket.
-Mindenről Lily tehet-verte őt hátba a lány.
-Istenem,erre Chris?
-Azzal engedtük őt el,hogy ne legyen terhes.Szerinted?-bökte homlokon a fekete.
A vörös lány körbenézett,megköszörülte a torkát és felém biccentett a fejével.
-Jaj igen.Srácok,-állt mellém.-ő az unokatesóm Katie.Katie ők a barátaim.
-Sziasztok-intettem egy picit bátortalanul.
Először a barna lépett elém és kezet nyújtott.
-Jake vagyok.
A vörös lány elém lépett és kissé bátortalanul kezet nyújtott.
-Alice vagyok.Az egyetlen lány,aki eltudja viselni ezt az négy fiút.Végül jött a szőke.
-Khmm,az én nevem Rich,de a barátaim csak Richnek hívnak,és igen,Sophie egyszer az enyém lesz -kacsintott,mire elnevettem magam.
-Meg sem lepődőm.Egy percig nem gondoltam,hogy David barátai normálisak-még mindig nevetve.
-Héhé,kérj bocsánatot-szólt rám Alice,azt hiszem.
-Miért?-néztem rá meglepetten.
-Én normális vagyok-pufogott.
-Megsértetted kicsi Alice egóját-bökött vállon David.
-Az nagy baj?-kérdeztem ijedten.
-Szerintem látod-nevetett a szőke.
-Szuper!-vágódtam le a kanapéra.
-EBÉD-hallottuk meg Lynda hangját.
Elindultunk a konyha a felé,a többiek pedig követtek minket.
-Mi akkor megyünk is-jelentette ki Rich.
-Igen Rich,egy székért a dolgozóba-mondta Lynda.
Ő pedig engedelmeskedett,mert nem volt szerintem hangulata veszekedni.
Leültünk ebédelni,közben Lynda az elmúlt pár napjukról kérdezgette őket.Mindenféle furcsa dologról beszéltek.
Például arról,hogy Rich Sophiet ostromolja szerelmével,miközben semmit sem akar tőle.Rich egy papírt tett Lynda elé,aki elkezdte olvasni és néha felnevetett.
-Rich,ez mégis mi?
-Lista-és ezt úgy mondta,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Lista,miről?-kapcsolódtam be.
-A közös pontjainkról-válaszolt.
-Rich,legalább ötvenet elolvastam és ebből egy sem volt közös-magyarázta Lynda.
-De,de a 128 és a 320,azt nézd meg,az közös!-mutogatott a lapra.
-De az nem közös,hogy idézem:,,Mindketten szeretjük Christ" és a másik:,,Mindketten szeretjük kicsi Alicet!"
-Hé,engem miért hagytál ki?Engem is szeretsz-kiáltott fel mérgesen Jake.
-Én igen,de Sophie nem különösebben-veregette hátba haverját.
Lyndának menni kellett dolgozni és ránk bízta a mosogatást.NAGY hiba volt.A konyha átváltozott beltéri medencévé.Tiszta hab voltam Rich jóvoltából.Davidnek valahogy nem tetszett,hogy a haverja velem van.És ennek többször is hangot adott.
Miután a konyha újra konyhának nézett ki, a srácok hazamentek készülődni,mert eldöntötték,hogy ők,ma elvisznek engem a tóparta és előtte bevisznek a kávézójukba.Miután elkészültünk,mentünk a találkahelyünkre,a bristoli kávézóba,ami még mindig nem egy Starbucks.

A pincérnő ,,kedvesen" megkérdezte,mit keresünk ott.
-Idiótákat-mosolygott Jake és rá mutatott a pincérnőre.-És nézd találtam egyet.
-Mit hozzak?-vágta oda.
-Egy kólát-válaszoltam.
Rich,Jake,Alice és David egymásra vigyorogtak.
- Három cappucinót-vágta rá Jake.
-És neked?-nézett Richre.
-Kóla.
Pár perc múlva kihozta a rendelésünket,alighogy visszament a pult mögé Jake cappucinostul követte őt.A csészét rávágta a pultra és annak tartalma szép lassan, patakokban csorgott le a földre.A pincérnő felvont szemöldökkel nézte Jaket.
-Mi kéne Daniels?
-Ez nem kóla.Én kólát kértem-lassan tagoltam beszélt.
-Ne már.Nem unjátok?-sóhajtott a pincérnő.-Amúgy sincs itt Chris,és ő ezt jobban játssza.
-Én nem játszok-ütött a pultra Jake.
Rápillantottam az ajtó előtt álló pincérre,aki már összegörnyedt a nevetéstől.
-Andrew!-kiabálta a pincérnő.-Szólj a hülye haverjaidra!
A szőke pincért megköszörülte a torkát és rá nézett Jakera.
-Haver,fejezd be!Jane kicseréli-majd megfulladt miközben beszélt.
Jane idegesen elkezdte törölgetni a pultot,Andrew közben Jakenak suttogta,hogy ez mekkora volt és hogy még mindig mennyire szórakoztató.
-Köszi haver!-ezzel Jake levágódott mellém a székre,mint aki jól végezte dolgát.
-Most ez fontos?!Fontos kikészíteni az embereket?-csattantam fel.
-Most mi a bajod?-kérdezte a döbbent Jake.
Kirohantam a kávézóból és leültem a járdaszegélyre.Rich leült mellém,de nem szólt hozzám,csak bámulta az előttünk elhaladó autókat.
-Tudod,Rich,ezen egy hete még nevettem volna,csak azóta sok minden megváltozott.
-Megéltünk mi ezt már.Egyszer megtörtént velünk hasonló eset,és akkor is nehéz volt és sokkal fiatalabbak is voltunk.Nagyon megviselt mindenkit egytől-egyig.Most pedig,hogy ,,felnőttünk",meg is értsük ennek a súlyát.
Megöleltem.Aztán ő felhúzott a földről és visszavonultunk a többiekhez.Megittuk az italainkat és elindultunk eredeti uticélunk felé.Rich kocsival kiakart minket vinni,mert messze van a tó,de Alice azt mondta,hogy inkább négykézláb mászik ki.Nem értettem ezt a célzást, de hittem neki, hisz Jake is elég kétségbeesett arcot vágott haverja kijelentésére.Aztán végül David vezetett.Nem mondom kicsit ijesztő a stílusa, ha autókról van szó.De miattam megerőltette magát.Óvatosra váltott, szerintem néhány csiga is megelőzött minket.David ledobta a pólóját az első dolga pedig az volt,hogy a stégről beugorjon a vízbe.Jake is követte a példáját.Én csak levetettem a ruháimat és lefeküdtem a pokrócra.A stég szélén feküdtem,mindenki a vízben volt,de Rich odaúszott mellém,hogy szórakoztasson,annyit nevetek ezen a srácon.David többször szúrós pillantásokat vetett ránk és hallottam,hogy Alicenak mondja,hogy neki nem tetszik amit Rich csinál.Pedig ő csak azt akarja, hogy nevessek és boldog legyek.David kijött a vízből,azt hittem,hogy a táskájához megy,de hirtelen a levegőben voltam,aztán hiába kapálóztam,másodperceken belül a vízben landoltam.Sikítani sem volt időm, gyorsan felúsztam a felszínre és behúztam a nevető unokatesómat magam után.Aztán Jake táskájából előkerültek a vízipisztolyok is.Bármerre futottam valaki mindig volt a nyomomban.Rich megbotlott és engem is magával rántott a porba.Azt nem tudom,hogyan de már a parton rohangáltunk messze a stégtől.Így már nemcsak vizes voltam, hanem sáros is.Aztán jött a megmentőm,Jake,aki a kezében cipelt vissza a stégig és belevágott a vízbe.Szuper.Hiába ütöttem őt ahol értem akkor sem tett le.Sötéttel indultunk már haza,mert a naplementét azt fontos volt kivárnunk.Mikor hazaértünk Lynda a nappaliban ült és könyvet olvasott,aztán kiültünk a kertbe egy pokrócra és David gitárkíséretében megbeszéltük a napunkat.
Próbálták elterelni a figyelmemet,de végig csak a másnapi temetés járt a fejemben és még a gondolata is rettentően fájt.

4.fejezet:Fontos vagy nekem

Sziasztok!Sietünk a következővel.Sok puszi:Amy és Liza♥:)

Az éjszaka közepén felébredtem,hosszú percekig csak forgolódtam,aztán a könnyek patakokban folytak végig az arcomon.El fogott a hiányérzet.Soha többé nem beszélhetek anyával,nem láthatom soha többet.Nem akartam felhívni se Alexát,se Ericet,se Alysont,se Bent,se Natet,nem akartam éjszaka panaszkodni nekik.Úgy éreztem,hogy az egyetlen aki meg tud vigasztalni az David.Így hát felvettem a padlóról egy vékonyabb pokrócot és köre tekertem magam.Belebújtam a puha papucsomba és halk léptekkel vánszorogtam el a rokonom rezidenciájáig.Igyekeztem minél csendesebben bemenni hozzá,fel voltam arra is készülve,hogy mélyen alszik.Beléptem a szobájába,egyszer csak a hangjára lettem figyelmes.
-Katie menj ki!Ne gyere be ide,ki tudja mi van az ágyam alatt.
Nem tágítottam.Odabotorkáltam az ágyához és leültem a szélére,majd csak bámultam a sötétben.Hangosan szipogtam.
-Úristen te sírsz?!-felült és átölelt.
-Nem,csak,csak a szememen keresztül izzadok-vontam vállat,de szorosan hozzábújtam.
-Katie,ne poénkodj el mindent-simogatta a hátam.
-De én,de.. te ezt nem értheted-hangosan sírtam.-Elvesztettem az egyetlen embert akinek a világon a legfontosabb voltam.
-De Katie,nekem nagyon fontos vagy-maga felé fordította az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
Hirtelen a testemen valamiféle megnyugvás szerűség futott végig.
-Soha nem gondoltam volna,hogy neked fogom ezt mondani,de én félreismertelek.Én nagyon kedvellek-mondtam.
-Katie,soha ne felejtsd el,bármi történjék is rám mindig számíthatsz.
Rádőltem a mellkasára,és megpróbáltam megnyugodni.
David simogatta a hátam,de egy szót sem szólt.David ásított egyet.
-Visszamegyek a szobámba,hagylak aludni.
-Nem mész te sehova-David kényelmesen elhelyezkedett az ágyában,felhúzta a takarót és megveregette maga mellett a helyet.
Én pedig csak engedelmeskedtem neki.Nem voltam túlzottan álmos,de ő is emberből van,pihennie kell.Ráhajtottam a mellkasára a fejemet.Ő pedig átkarolt.Külső szemlélő nem rokonoknak nézne minket.Nem is értem, hogy miért nem akartam idejönni.Olyan kedves emberek,szeretem őket és szerintem ők is engem.Én úgy érzem,hogy szeretem ezt a marhát itt mellettem és soha nem is utáltam.Csak éppen nem kedveltem.De az már régen volt,el kell felejtenem.David megváltozott.Hogy is mondják.Megférfiasodott.Vagy csak a történtek miatt viselkedik így.Nem tudom,de bármi is van vele,normális lett.Remélem, hogy ilyen is marasd.Hamar elnyomott az álom.Lynda hangjára ébredtem fel.
-Hanry drágám gyere ide!Ezt látnod kell.
Daviddel egyszerre ugyanarra keltünk fel,ugyanúgy feküdtünk ahogy elnyomott minket az álom.
-Anya,ne kiabálj-morogta David.
-Ezt le kell fényképeznünk!-és már futottak is a gépért.
-Én ezt nem bírom-motyogta David.
-Olyan aranyosak-motyogtam.
Már vissza is tértek kezükben a készülékkel és le is fotóztak minket.
-Anya,apa hagyjátok el a szobámat!Kívül tágasabb-David megfogott egy párnát és feléjük dobta.
De a párna az ajtót érte,mivel Lyndáék egy kiléptek a szobából és becsapták az ajtót.Felálltam megigazítottam magamon a pizsamát és beleléptem a papucsomba.
-Katie én azt nem vigasztalásképpen mondtam,amit mondtam,úgy is gondolom-szólt David.
-Tudom-mosolyogtam rá.
-David én nem ismerem anyukádat,de gondolom ez volt a riasztás,hogy menjünk reggelizni nem?
-Ki tudja-vont vállat és ő is felállt-de éhes vagyok.
Együtt kimentünk a konyhába,az asztalra már el volt készítve a reggelink.Hanry pedig egy bőröndöt cibált végig a lakáson.Furcsán néztem rá.Nem értettem,hogy most mit is csinál.Néha szoktam én is hasonló ügyetlen lenni olyankor anya mindig azt mondta,hogy olyan vagy mint a bátyám.Hanry ránk nézett.
-Most mit bámultok?Segítsetek inkább-mordult ránk.
-De miben?-kérdeztük majdnem egyszerre.
-Semmiben.Lusta banda-morogta és el kezdte rángatni a bőröndjét.
-Hanry már nem azért,de be van akadva a kereke-mutattam a bőröndjére.
-Jé!Tényleg! Hogy eddig nem vettem észre?!-csapott a homlokára.
-Már tudom kire ütött David-motyogtam ezt követően leültem a székre.
-Hallottam!- szólt oda.
-Hupsz-nevettem és leültem az asztalhoz.
Tettem a tányéromra pirítósokat és kedvem szerint megkentem őket.
-Srácok nekem mennem kell.Vár a taxi-szólalt meg a hátam mögül Hanry.
-Apa miért tömeg közlekedsz?-kérdezte David.
-Andrew ki jön az állomásra értem.És amúgy sem szeretnék autózni-válaszolt.
-Hát rendben!Puszilom őket-felálltam és megöleltem.
Hanry megölelte Davidet is és Lyndát is.
-Nagyon vigyázz Katiere és anyukádra-nézett Davidra.
-Meglesz- bólintott.
-Sziasztok-Lynda kikísérte Hanryt,mi pedig befejeztük a reggelizést és mentünk készülődni.
Evés közben megbeszéltük,hogy ma berendezzük a szobámat.Szegény srác.Még nem tudja,hogy mire vállalkozott.
Daviddel megegyeztünk,hogy gyalogolunk,majd hazaszállíttassuk a cuccokat.Egybeköti egy Andreson féle városnézéssel.Már előre félek,hogy mi lesz ebből.Elindultunk az első látványosság amit látnom kellett az a Morgan ház volt.Nem kellett messzire mennem. Pontosabban csak át kellet ugranom a kerítésen.Aztán végre tényleg kezdetét vette a városnézés.Megmutatta a legismertebb szórakozóhelyekre,megígérte,hogy legközelebb majd este jövünk és bulizni is fogunk.
-Na ez egy jó kis bútorüzlet-mutatott egy hatalmas épületre.
-Akkor vásárolunk?-néztem fel rá.
-Vásárolunk-bólintott és kinyitotta előttem az ajtót.
-Nem tudom mi kell-néztem körbe.
-Íróasztal,könyvespolc-mondta David és rá mutatott a felsorolt tárgyakra.
-És még?-kérdeztem.
-Szerintem kellene pár képet venni,de művészieket,meg valami vacakokat-magyarázta David.
-Hogyan tudod mire van szükségem-bokszoltam vállba.
-Hát akkor vessük bele magunkat!-és elindult és engem is húzott maga után.
-Induljunk.
-Kell függöny is,szőnyeg is-sorolta tovább David.
-Meg persze egy gyönyörű látkép New Yorkról-folytattam
-He?-nézett rám David.
-Kép.
-Az megvan!De miért nem Londonról?-kérdezte kíváncsian.
-Mert New York lesz és kész-mosolyogtam.
-Hát te tudod-vont vállat.-Akkor keressünk egy olyan képet.
-A szobám maradjon fehér.És feldobjuk színekkel-mondtam.
-Ahogy gondolod- válaszolta és egy kis lámpát rakott a kosárba.
-David mi az?Azt miért?
-Hogy ne legyen sötét a szobádban- úgy beszélt hozzám,mint egy retardálthoz.
-Jó van.Nézd ott van a kép-mutattam egy gyönyörű képre.
-Meg akarod venni igaz?-nézett rám gyanakvóan.
-Hát persze!Itt nem hagynám!
Megvettünk mindent,amit akartunk.Daviddel annyira jól éreztem magam.Jó párszor mosolyogtam is.Néha kiakadt azon,hogy miért kell mindennek feketének,fehérnek,szürkének és pirosnak lennie,de aztán gyorsan le is nyugtattam.Az apróbb dolgokat kézben vittük,David befutott a Starbucksba kávéért.Az emberek idiótának nézték és nem is tévedtek.Egy halom táskával a kezünkben énekelve sétálgattunk.Mikor a házhoz értünk akkor a kiszállítók már nagyba hurcolkodtak be a házba.Csípőre tett kézzel figyeltem a munkájukat.Néha oldalra billentettem a fejem,ilyenkor úgy nézhettem ki,mint egy 5 éves kislány.David mögém lépett és két copfot csinált.Hátrafordultam és rá mosolyogtam.Lynda nem díjazta,hogy ebéd helyett a szobámat rendezzük be.Ragaszkodott hozzá,hogy délután elmenjünk ruhákat venni hárman.Nem volt sok kedvem hozzá,de belementem.
-Ezt a New Yorkos izét az ablakoddal szembe?-kérdezte David.
-Dobd ki rögtön az ablakon nem?-vigyorogtam rá.
-Oké,de te mondtad-kinyitotta az ablakot és kilógatta rajta a képet.
-David-erősen vállba bokszoltam.
-Mivan?-kérdezte nevetve.
-Tedd le!-kiabáltam rá.
Felakasztotta az ablakommal szembe az általa választott Mickey egeres kép mellé.Kezdtem egyre otthonosabban érezni magam.Nagyon kedvesek voltak,meg akartak ismerni.Igyekeztek,hogy minél jobban érezzem magam náluk,pedig nekem az elég volt,hogy a családommal lehetek.Még ha csak nagybátyám családja is,de akkor is a rokonaim.Nekem már csak ők vannak,meg persze az apám,de fogalmam sincs,hogy őt hol találom,de nem is érdekel.Ő nem keres,és én sem fogom.Otthonosan berendeztük a szobámat.Hangulatos volt.Otthon kicsit szürkébb és idegenebb volt.Ez ilyen búvóhelyesre sikeredett.Ez lesz az én bristoli búvóhelyem a világ elől.Ha Londonban lesz szobám, akkor az is hasonló lesz.Lynda addig dörömbölt az ajtón,amíg nem mentünk ebédelni.Elfogyasztottuk mindent,amit kitett elénk.Utána elmentünk vásárolni.
Szinte az összes üzletet bejártuk,és majdnem mindenhol vettünk valamit.Lyndával aztán lehet vásárolni.Lynda átváltott tinilánnyá.David pedig olyan mint egy kisgyerek.Minden vicces dolgot magára aggatott.Kész élmény velük ruhát venni.Akárhányszor megfogtam egy fekete pólót vagy csak rá néztem,Lynda már oldalba bökött és mondta,hogy:
-Jaj micsoda szép színes-nevetett.
-Tudom-vontam vállat.
Az is kiderült,hogy örülnek,hogy náluk kell lennem és nem egy árvaházba vittek.Meg hogy Davidnek nem is volt kérdés,hogy veel mehetek Londonba.És hogy Hanry mennyire kikészült.Csak előttünk nem akarja mutatni.Az egész Andreson család ki van készülve csak előttem nem akarják mutatni,azért,hogy egy kicsit elfelejtsem a történteket.Szép dolog tőlük,de engem nem zavar,ha kimutassák az érzelmeiket.Megöleltem Lyndát David pedig csatlakozott.Lehet, hogy néhány ember furcsállta a viselkedésünket,de nem izgatott.

3. fejezet:Még nem veszíthetlek el

Sziasztok!Itt a rész!:)
Üdv:Amy és Liza:)♥
Köszönjük a komit!:)

Reggel alig bírtam felkelni.De muszáj volt,mert Greg kitalálta,hogy a fél napot töltsük próbával.Ja mintha nem lenne jobb elfoglaltságom.Reggel mikor kimentem a konyhába anya már ott ült és kávézott.
-Jó reggelt- mosolygott rám.
-Szia anya!Hát te?-kérdeztem.
-Nem látod kávézom- nevetett.
-Eric?
-Hazament,elég hogy is mondjam mosott fos volt nem?- nézett rám mosolyogva.
-Hát igen!Már egy ideje itt volt nálunk-leültem a vele szemben lévő székre.
-Tudom-mosolygott anya.
-Te tudtál róla és hagytad?
-Én kértem meg.
-Hát köszi-játszottam a sértődöttet.
-Nyugodj már meg.Biztos jól szórakoztatok.
-Persze.Anya eltudnál vinni egyre a táncpróbára?
-Meddig leszel?-közben anya reggelit készített.
-Hatig-hétig ameddig Greg akarja-válaszoltam.
-Greg egy rabszolga hajcsár.
-Nem nem az.Csak,csak,na jó,neked van igazad- sóhajtottam.
-Most a verseny miatt csinálja?
-De legalább van beleszólásunk.Ő a tapasztaltabb az tény,de szerintem vannak nála tehetségesebbek.
-Ne aggódj,ennek vége aztán újra normális lesz.
-Greg?-nevettem el magam.-Normális?
-Róla beszéltünk nem?-nézett rám.
-Igen.Pont ezért lepődtem meg ennyire- mutattam magamra.
-Na reggelizz,aztán kitakarítunk-tapsolt anya.
-Na hazajött a rabszolga hajcsár.
-Hallottam!- figyelmeztetett.
-Tudom,az is volt a célom- vontam vállat mosolyogva.
Megreggeliztünk,elmosogattunk,aztán elosztottuk a munkákat.A szobámmal kellett kezdenem,bár szerintem így másra nem nagyon lesz időm,ugyanis az én szobám,hogy is mondjam,mint egy szeméttelep.Megfogtam a felmosó vödröt pár rongyot és elindultam a szobám felé.Anya rám kiabált.
-Húzd szét a sötétítőt,te denevér!Sötétben nem lehet takarítani!
-Én tudok-vontam vállat és folytattam tovább.
-Kate-szólt utánam anya.
Ahogy kérte engedtem be fényt a kriptámba.Bár ne tettem volna.Ami a szobámban uralkodott azt nem kellett volna világosban látnom.És anyának sem,úgy érzem.
-Kislányom!Mi a fene ez?Olyan, mint egy szemétdomb!-.kiabált.
-Anya,menj ki.Még neki sem álltam-próbáltam kilökdösni a szobámból.
-Nem!Addig itt fogok állni, míg rend nem lesz!
-Anya!
Anya végül kiment.Közben azért imádkozott,hogy ne legyenek patkányok az ágyam alatt.Azok nem voltak.Viszont találtam felsőket, nadrágokat,cipőket és még sorolhatnám.Amikről már azt hittem,hogy rég elnyelte a föld.Nem a föld nyelte el hanem a kaja kupacom.Megtaláltam a kabala felsőmet is,ami miatt hatalmas hálát adtam Istennek.Meg a Gregtől kapott cuki kis felsőmet,amit mentem szétnyírok.Habár, megtartom.Rosszabb időkben még hasznát vehetem.Ráz a hideg ha belegondolok,hogy én ezzel a felfújt hólyaggal jártam.Hogy is gondolhattam akkor,hogy működni fog köztünk?De nem emiatt romlott meg a kapcsolatunk.Egyszerűen ő csak Greg.Képtelen szeretni valakit,magán kívül.Akkor nagyon félreismertem őt.Ericcel annyit veszekedtem,mert ő megmondta még mielőtt kezdtem vele.Félt,hogy megsérülök.Greggel pár nap múlva vége lett,pont azért mert nem illettünk össze.De jóban maradtunk,de egyszer csak annyira elszállt magától,hogy nem tudok vele egy légtérben megmaradni sem.Visszagondolva sokkal jobb,hogy megmutatta valós oldalát.Na lényegtelen,most nem gondolkoznom,hanem rakodnom kell,mert sosem végzek.Talán két óra után mondhattam el azt,hogy jól nézett ki a szobám.Anya mindig mosolygott mikor vittem ki a piszkos ruhát,a mosást elvégezte,csak azon nevetett,hogy volt még ruhám a szekrényben.Nem volt,de ezt nem kellett megtudnia.Most legalább kiderült,hogy miért kellett folyton vásárolni járnom.Na szóval délben csillogott a szobám,aztán gyorsan lezuhanyoztam felöltöztem és mentem próbára.Anya elvitt engem ahogy megbeszéltük.A többiek mér ott várakoztak az ajtó előtt. Greget még nem láttam sehol sem.Ezért,tuti,hogy ma rálépek a lábára.Véletlenül neki mentem Natalienak.Ő meg idegesen rám nézett.
-Nézz a lábad elé-szólt rám.
-Most mi a bajod?Nincs még itt a szívszerelmed?-vetettem oda.
-Fogd be Katie!Ez most nem volt szép tőled!-pirított rám.
Én ,,teljesen véletlenül" löktem rajta egyet.Natalie meg visszalökött.Ryan elráncigált tőle.
-Ezt még megbánod!- szólt utánam.
-Te normális vagy?Különb vagy mint ez a nő-nézett mélyen a szemebe Ryan. 
-Tudom én azt!Csak felhúzott!
-Nézz rám Green!-szólalt meg Ryan.-Nem tudom mit eszik benne Greg és mit szeret benne!Te ezerszer jobb fej vagy.
-Ne előttem próbáld felszedni-szólt oda fintorogva Greg.
-A te csajod húzta fel.Én csak nyugtatgatom-szólalt meg Ryan.
-Milyen csajom?-döbbenten kérdezte Greg.
-Hát ő!-mutatott az érintett felé.
-Már bocs,de Natalie nem a csajom.Soha nem volt és soha nem is lesz-tiltakozott.
-Akkor ezt neki magyarázd meg-szándékosan nekimentem Gregnek mikor elhaladtam mellette.
Még utólag hátrafordultam és láttam,hogy félrehívja Nataliet.Natelie elég hevesen mutogat és dühös.A csapat normális tagjai elmentek átöltözni velem együtt.Mikor bementünk a próbaterembe mit látok?Natalie az én szokásos helyemen a kanapén heverészik.Már indultam volna felé.De két kéz megfogott.Hátrafordultam Alyson és Ryan magasodtak fölém.
-Nem csinálsz semmit-szólalt meg végül Alyson.
-Nem?Majd meglátod-ezzel Alyson szorításából kiszabadultam,Ryan pedig teljesen szembefordított magával.
-Maradsz!-úgy bánt velem,mint egy rossz kiskutyával,de nem érdekelt.
-Eszem ágában sincs! Megakarom tépni!
-Nem fogod-nézett mélyen a szemembe.
-Úgy ismersz te engem?-vontam fel a szemöldököm
-Majd kitalálom,hogy tartsalak itt-vigyorgott rám.
-Kötve hiszem!-hirtelen belecsíptem a kezébe és azonnal elengedett.
Utánam rohant és átkarolta a derekam.
-Engedj el!- kapálóztam.
-Nem engedlek-egyre közeledett felém.
-Nem hallod!Megakarom ölni!De most komolyan,kinek hiányozna?-hisztiztem tovább.
-Nyugi tigris!-állt mellém Zeke.
-Tépj meg engem kislány-bökött oldalba Elliot.
-Nem!Én őt akarom!- mutattam Natalie felé.
-Ryan smárold le csak hallgasson már el-szólt oda Jared.
-Mi?Nem!Eszedbe ne jusson!-szóltam Ryanre.
-Akkor befogod?-kérdezte.
-Én azt nem mondtam!
Ryan arca egyre közeledett,én tényleg hagynám,ha nem a többiek előtt szeretne megcsókolni.
-Na jó!Nyertetek!- vágtam be a durcit.
Greg nem tágított már csak pár centiméter választott el minket egymástól.
-Kezdhetünk?-kérdezte Esther.
Ryant nem zavarta megcsókolt.Beletúrtam a hajába.Mindenki elkezdett huhogni.
-Na jó ebből elég!-állt fel Natalie-komolyan kezdjünk, vagy inkább menjetek szobára.
-Kussolj már,most mit zavarod őket?!-mordult fel Greg.
-Csak azért csinálják,hogy bosszantsanak minket!-mordult fel.
-Engem nem bosszant!Natalie,Katie legalább beletörődik,hogy mi nem leszünk egy pár,de te nem fogod fel!Na jó,Ryan kérlek fejezzétek be!Élvezem,de táncpróba-tapsolt Greg,közben nevetett.
Elváltunk egymástól,majd rápillantottam Kelly-re,aki pénzt nyomott Jared kezébe.
-Én mondtam,hogy megteszik!- nevetett fel Zeke.
-Nézzétek azt az arcot amit vág Natalie-nevetett Elliot.
-Ez minden pénzt megér-nevettem el magam.
-Ti fogadtatok?-kérdezte meglepetten Natalie.
-Miért mit gondoltál?
-Na jó,takarodj csillagom-nevetett Zeke.-Állj a helyedre az pedig nem mellettem van.
-Oké,oké! karjait védelmezően maga elé emelte.
Elkezdtünk táncolni és Greg többször szándékosan hozzám ért.Ma nem szóltam rá semmit,de esküszöm,ha ezt holnap is eljátssza megölöm.Tartottunk egy tíz perces szünetet.Greg a mi úgy nevezett bandánkba ült le,ami Alysonból,belőlem,Elliotból,Estherből és mindenki másból állt,aki nem Gina volt és Natelie.Gina mindenkivel jóban volt,beleértve Natelieval is.
-Jól átvertük Nataliet-nevetett fel Alyson.
-Fú,láttátok az arcát?-nevetett fel Greg.
-Te tudtad,hogy poén?-kérdezte Elliot.
-Először elhittem,de ha valami lenne köztetek akkor azt a legjobb haverom elmondaná-magyarázott Greg.
-Jók voltatok!-csapot Ryan tenyerébe Elliot.
-Esther neked mi a véleményed?
-Greg nem smárolod le te is?-nevetett fel Esther.
-Kösz, most kihagyom-vont vállat.
-Kérleek!-könyörgött
-Fogadtatok ugye?-nézett rájuk.
-Ahha-nevetett fel Elliot.-Szóval kérlek ne!
Greg mellém ült és átkarolta a vállam.Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Tessék!-nézett rájuk.
-Smárold le te gyökér!Mutassam be hogy kell?-méltatlankodott Esther.
-NEM!Kösz, de most nem fogom lesmárolni!
-De nekem kell a pénzem!-bökte vállba.
-Itt mindenki fogad?-kérdeztem.
-Ahogy mondod!Szóval Greg vagy lesmárolod Katiet,vagy vesztek 50 fontot!-szólt rá Esther.
-Lesmárolom,ha hagyod hogy Jared meg téged-nevetett Greg.
-Na jó!Tessék a pénzed!-nyomta Jared kezébe a pénzt.
Erre Greg lesmárolt,Gina pedig hátba dobott valamivel.
-Elég ebből!-szólt ránk.
Jared pedig odament Estherhez.
-Hagyd..Nem.Nem.Nem engedem.
-De,de,de! Én is megtettem te is megfogod!-kiabáltam rá.
Jared pedig lesmárolta,erre Natelie felállt és kiviharzott a teremből.
-Ez most jól esett! Istenem,ha tudnám,hogy ilyennel bosszantani lehet,már rég megtettem volna- terült el a padlón Jared.
-És kit csókolgatnál Jared?-kérdezte Esther.-Mert hogy én nem hagynám.
-Pedig élvezted-vigyorgott Jared.
-Ez nem igaz!-Esther a karjait keresztbe fonta a mellkasán.
-Nem?Esther,Esther-csóválta a fejét Jared.
-Jó próba vége.Natalie úgy se ment messzire,ha meghallja a zenét úgy is visszajön-állt fel Greg.
-Remélem, hogy nem-motyogtam.
Folytattuk a táncolást.Próba után hülyéskedtünk,megcsörrent Alyson teelfonja és elment telefonálni.Szomorúan tért vissza közénk.Hiába kérdeztem mi van nem mondott semmit,csak annyit hogy ma neki kell elvinni engem Parkerékhez.A kocsiúton egy szót sem szólt hozzám.Nem tudtam,mi ez a rossz kedv.Egész idáig olyan boldog volt,most pedig.Elvitt Parkerékhez aztán elköszönt és elhajtott.Beléptem a lakásba és megrémültem.Mindenki az asztalnál ült,és könnyeikkel itatták az egereket.
-Andrew te sírsz?-léptem közelebb,mikor megláttam,hogy a Parker család összes tagjának kisírt a szeme.
-Katie,figyelj,ülj le-szipogta Alexa.
Leültem Andrewwal szemben,ő pedig megpróbált beszélni.
-Kate,történtek a délután folyamán dolgok és...-elcsuklott a hangja.
-Mi és?Valamelyikőtök mondja már el!-kiabáltam rájuk.
-Édesanyád..-kezdett bele Alexa,de nem folytatta.
-Mi az Isten történt?Mondjátok már el-kiabáltam.
Nem mondtak semmit,csak néztek maguk elé.
-Mi történt anyuval?-ordibáltam.
-Édesanyád meghalt-bökte Adnrew.
-Mi?!Nem!Az nem lehet!Hogyan?Nem!Nekem csak ő van!Kérlek!Ez nem jó vicc!-kiabáltam.
-Mi ilyennel nem viccelünk-vigasztalt Andrew.
-Én a vendégszobába leszek-mondtam szipogva és elrohantam.
-Katie!Gyere vissza! Kérlek!-szólt utánam Eric.
-Ne haragudjatok,de most nem.
-Hagyd most őt-szólt rá Andrew.
-Beültem a sarokba,arcomat a tenyerembe temettem és torkomszakadtából sikítottam.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Eric berohant hozzám.
-Tudjuk,hogy nehéz- ölelt magához.
-Nem,nem tudod.Honnan is tudhatnád-förmedtem rá.
-Nem ugyanolyan,de kisgyerek voltam,amikor elhagyott minket anya-magyarázta.
-De Andrew itt van.
-De akárhogy is próbálkozik,nincs sok ideje ránk.
-De neked az anyukád életben van!Akkor mehetsz el hozzá,amikor csak akarsz!
-De nem akarok-mondta Eric.-De én vigasztalni jöttem.
-Akkor inkább ne beszélj.
Újra megölet és így ültünk talán órákon át.Vagyis kb két órát,aztán Eric kiment a szobából én meg ott sírdogáltam egyedül a szoba sarkában.Nem tudom elhinni.Anyu nem!Egyszerűen ez csak egy rossz álom.Anya hiánya olyan volt,mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.Elkeserített,hogy soha többé nem láthatom.Nem tudom,hogyan fogok nélküle élni.Én erre még nem voltam felkészülve.Nekem még szükségem van anyára.Még olyan fiatal volt és.Sírtam és elmélkedtem amikor újra kivágódott az ajtó.Felnéztem és Greg állt vörös könnyes szemekkel az ajtóban.
-Katie!Most tudtam meg.Részvétem!-szipogott.
-Greg.
-Én tudom,hogy furcsa tőlem hallanod,de nagyon szerettem az anyukádat.Csodálatos ember volt.
-Én tudtam mindig is,hogy mélyen ott van még benned az a Greg,akit szerettem-szipogtam,Greg pedig leült mellém a földre és átkarolt.
-Át fogod vészelni
Szorosan átöltetem.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos.
-Erős lány vagy.
-Greg,hogy halt meg?
-Autóbaleset a helyszínen meghalt.
-Bárcsak ne kérdeztem volna-sóhajtottam.
Greg ott maradt,végig ölelt és vigasztalt,nekem ez annyira jól esett.Mostantól egy hatalmas űr lesz a szívemben,amit soha senki nem tölthet majd be.
-Aludnod kellene-vett az ölébe Greg és vitt az ágyamba.
-Nem akarok!-kiáltottam rá,tudom,hogy nem volt szép tőlem.
-De fogsz aludni-mondta,letett az ágyamra és lefeküdt mellém.
-Nem!Minek?Semmi értelme!
-Miért nem akarsz aludni?
-Rémálmok gyötörnének.
-Én itt maradok éjszakára és beszélek veled.
-Nem kell Greg!Ez túl nagy áldozat lenne tőled!
-De én itt maradok és csend!Tessék egy zsepi-nyomta a kezembe.
-Greg!Menj el-szóltam rá.
-Kényelmes az ágy bocsi-mosolygott rám.
-Ha te mondod-vontam vállat.
Lecsuktam szemeimet.Újra rám tört a zokogás.Greg magához húzott.Jól esett a törődése.
-Greg nem kell valamelyik csajodhoz menned?-kérdeztem még mindig sírva.
-Hányszor mondjam,hogy nem a csajom!Te most fontosabb vagy- simított végig a hátamon.
-De nem Natalira gondoltam.És örülök,hogy itt vagy velem-átöleltem.
Csak így feküdtünk,néha a szipogásom megtörte a csendet,mely a szobában uralkodott.Greg megsimogatta a hátam,de nem nagyon szólt.Tudta,hogy most nem vágyom beszélgetésre.Greg bealudt én meg még a szemem sem tudtam lehunyni,körülbelül 6 körül sikerült elaludnom.Reggel arra ébredtem,hogy félig Greg mellkasán fekszem,Greg a hátamat simogatja és engem néz.
-Hogy vagy?-suttogta.
-Hogy kellene lennem?Mintha kiszakították volna a szívem-sírni kezdtem.
-Jó,sajnálom,hogy felhoztam,nem akartam- csitítgatott.
-Nem..te vagy-sírtam.
Hiába akartam megszólalni,könnyeim belém fojtották a szót.
-Ne beszélj.Ne sírj,attól sem lesz jobb-nyugtatott Greg.
-De,de jobb lesz-bólogattam.
-Nekem most mennem kell.Ha valami kell csak hívj és itt leszek-beszélt.
-Ne menj el!Kérlek!-tartottam vissza.
-Eric és Alexa is itt vannak- mosolygott rám.
-Igazad van.Ők is osztoznak a fájdalmamban-mondtam.
-Rendben-adott egy puszit a homlokomra és kiment az ajtón.
-Greg-visszafodult.
-Igen?
-Ezt itt hagytad-nyújtottam felé a telefonját.-Plusz tartozol egy öleléssel.
Szorosan magához ölelt,majd elindult.
-Mindent köszönök.
-Ezen nincs mit köszönnöd-fordult vissza,majd becsukta az ajtót.
Greg visszajött a szobámba.
-Akkor jössz próbálni,amikor már kész leszel újra közénk jönni.Ha nem tudsz jönni akkor Esthert vagy Kellyt berakjuk a helyedre.
Ezt követően Greg tényleg elment,többször már nem jött vissza.Egy ideig nem zavart senki sem.Valószínűleg azt gondolják,hogy jobb nekem egyedül,de ez nem igaz.Kell valaki,akihez beszélhetek.Kisétáltam a konyhába,az egész Parker család az asztalnál ült,de a szokásos jókedvük eltűnt.Andrew rám pillantott és intett,hogy üljek le.
-2 óra múlva megy a vonatod Bristolba.A nagybátyád az egyetlen rokonod.
-Tessék?Nem akarok oda menni!-kiabáltam.
-Kate,nézz rám.Ők is ugyanúgy elveszítettek valakit,min te-nézett rám Andrew.
-Igazad van.Elmegyek.
Ericnek kellett elvinni hozzánk a cuccaimért,mert ő volt az egyetlen aki még akkor is erős tudott maradni mikor minden veszni látszott.Fajó szívvel pakoltam be a hatalmas bőröndbe.
-Készen vagy?-kérdezte Eric,a szóbám falának támaszkodott.
-Igen-felemeltem a bőröndöm.
-De ez csak pár ruha-csodálkozott.
-Ez egy hatalmas bőrönd.Más dolgoknak is kell a hely.
Miután mindent bepakoltam amire szükségem lehet,elindultunk vissza Parkerékhez,mert még ott is volt pár holmim és el kellett búcsúznom mindenkitől.
Fájdalmas búcsút vettem mindenkitől.Aztán beültem Andrew autójába és kihajtottunk a vonatállomásra.
-Vigyázz magadra.És mond meg Hanrynek,hogy legkésőbb holnap utazzon ide-mondta Andrew.
-Te ismered a nagybátyámat?-hitetlenkedtem.
-Ügyvéd vagyok.És ismerjük egymást egy ideje-mondta.
-Persze megmondom-bólintottam.
-Le fogod késni a vonatot-megölelt és közelebb tolt az ajtóhoz.
-Köszönöm mindent-szipogtam-szia.
A három órás utat végig sírtam.Az emberek nagyon furcsán néztek rám,nem értették,hogy mi bajom van.Leszálltam a vonatról és fogalmam sem volt kit kell keresnem.Nem tudtam merre menjek.Pár percnyi keresgélés után megpillantottam egy napszemüveges férfit.Nem tudtam miért,de úgy éreztem,hogy ő Hanry.Végül is anyával nagyon hasonlítottak egymásra.Odasétáltam hozzá és letettem mellé a bőröndöm
-Hanry te vagy az?-kérdeztem.
A válasz az volt,hogy megölelt engem.Annyira jól esett.Odasétáltunk az autójáig.
-Hanry nálatok kell maradnom?-kérdeztem,miközben beszálltam a kocsiba.
-Úgy néz ki,de szerintem megoldható,hogy Londonban maradhass.Vannak ott jó barátaink-hangja szomorú volt.
-Én nem akarok senki terhére lenni-újra elkezdtem sírni.
-Ilyenre ne is gondolj!Nagyon kedves emberek.Van egy veled egyidős lánya is-megpróbált mosolyogni.
-Csak nem Morganékre célzol?-kérdeztem egy picit ijedten.
-David is oda fog költözni,hamarosan őt is oda fogja kötni az élete.
A kocsiút halkan telt.Hanry leparkolt egy két hatalmas házat összekötő parkolószerűségre,ahol elfért négy kocsi.Csodálkozva nézelődtem körbe-körbe.A szomszéd háznál már egy picit megnőtt a fű gondolom az lehet Morganéké.
-Az ott Morganék háza?Magas a fű nem?-kérdeztem.
-Ne is mond,le kell nyírnom még mielőtt Londonba megyek.Andrew nem mondta,hogy mikor menjek?
-Szeretné, ha holnapra ott lennél- válaszoltam.
-Remélem David még ma hazaér,Lynda már hívta,hogy azonnal jöjjön haza.És David vezetési stílusát ismerve a három órából simán kettőt csinál-mondta aggódva.
-Nem kellene így vezetnie,történt már tragédia a családunkban-szólaltam meg.
-Nem kell aggódnod,azért bízom benne-mondta megnyugtatóan.
Hanry megfogta a cuccaim és elindult az ajtó felé és intett,hogy kövessem.A lakásba lépve azonnal megcsapott a friss vanília illat.
Alighogy beléptem Lynda,legalábbis mivel más családtag nem volt.Ezért feltételezem,hogy Lynda rohant felém.
-Annyira sajnálom ami anyukáddal történt-átölelt.
Viszonoztam az ölelését.
-Gyere-elkezdett húzni a vanília illat irányába.
-Ööö..lassabban kérlek!-szóltam rá.
-Ne haragudj-nézett rám bűnbánóan.
-Mi ez a vanília illat?-kérdeztem.
-Sütit sütöttem-vágta rá.
-Tényleg?
Leültetett a konyhaasztalhoz és pár szelet sütit elém rakott.
-Lynda nem leszek a terhetekre?-kérdeztem.
-Nem.David kirepült és felnőtt.Unalmas lenne az élet.Kell egy lázadó tini-mutatott a hajamra.
-Nem vagyok lázadó-tiltakoztam.-Csak más a világnézetem.
Miután megettem a sok sütit,elálmosodtam.
-Azt hiszem le kellene pihennem-ásítottam.
-Gyere megmutatom a szobádat-állt fel Hanry megfogta a cuccaimat és előttem haladva mutatta az utat.-Ez itt David szobája.Soha,de soha ne nyiss be,jó tanács.A mellette lévő ajtó pedig a tiéd.
-Ööö..szuper.Szóval miért is ne nyissak be?-kíváncsiskodtam.
-Lynda múltkor megtalálta a halott Frankyt az ágya alatt.
-Nyugtass meg hogy az egy állat.
-A volt hörcsöge-vont vállat.-azt se tudtuk,hogy van egy hörcsöge.
Sikerült aludnom egy keveset.Mikor felébredtem,halk beszélgetést hallottam a konyha felől.Felálltam és elindultam kifelé,ahogy közelebb értem,felismertem David hangját.