17.fejezet:Karácsonyi meglepetés

Sziasztok! Ebben az évben ez az utolsó és megfogadjuk így az év utolsó napján,hogy jövőre több lesz a rész! Na puszi: Amy és Liza♥

December 23.-a,a nap amikor már csak egy nap van karácsonyig és a nap, amikor én és David kora reggel elmegyünk Bristolba,hazamegyünk.Izgatottan keltem fel reggel,de kicsit sajnáltam,hogy mi is itt hagyjuk Sophiékat,ahogy Harryék is.Elmegyünk és majd csak ünnepek után jövünk vissza,pedig jó lenne velük ünnepelni.Útnak indultunk kocsival,David bekapcsolta a rádiót,karácsonyi számok szóltak egész délelőtt.A jó hangulat tehát adott volt.David is arról beszélt,hogy ez lesz az első karácsonya, hogy nem Morganékkal ünneplik.Őt is komolyan érinti a dolog.Bristolba érve láttuk,hogy a közlekedés kicsit mintha meghalt volna,mivel behavazott a város.Ez a fránya hó.Bekanyarodtunk a megszokott utcába,ahol található az Anderson ház, a ház előtt Hanry havat söpört,még sosem láttam őt ilyen keményen dolgozni.Morganék előtt már el volt söpörve a hó.Kipattantam a kocsiból,de nem vette észre,hogy leparkoltunk,mert bele volt merülve a munkába.
-Sziaaaa!- dobtam neki egy hatalmas hógolyót.
-Megjöttek a gyerekeink-nevetni kezdett és belelökött a hóba.
-Ez nem volt szép- poroltam le magamról a havat.
David és én kiemeltük a csomagjainkat és bementünk a konyhába köszönni Lyndának.Ott sürgött-forgott a konyhában Már most a holnapi vacsit készítette.leültem a konyhába és figyeltem, ahogy dolgozik mert nem engedte,hogy segítsek,David pedig kiment havat söpörni az apukájával.
-Neked nem furcsa,hogy nem Morganékkal vagy?-kérdeztem meg.
-Hát de- sóhajtott.
-Úgy sajnálom, hogy ott kellett őket hagynunk-mondtam,és eszembe jutottak a reggeli dolgok.-Tudod milyen hisztit levert a két nagyfiú?
Nevetni kezdett.
-Húsz éve velük karácsonyozok-nevetett fel újra,-legalábbis az egyikkel karácsonyozom húsz éve.
-Nem szabad megtörni ezt a hagyományt.
-Nem is-ebben a percben belépett a lakásba Hanry és David.-Gyerekek hozzátok fel a műfát a garázsból!
Furcsán néztünk rá,hiszen David mesélte,hogy soha sem állítottak műfát,Lynda készül valamire és mivel elküldött minket, szóval itt még lesz valami.Lementünk a pincébe és kerestük a műfát.
-A szüleid valamire készülnek-mondtam,miközben kihúztam egy dobozt a polcról.
-Á, ebben biztos lehetsz-intett.
Egész nap csináltuk,amit Lynda mondott,és korán bedőltünk az ágyba.
Reggel hajnalok hajnalán valaki a vállamat rázogatta.
-Katie azonnal kelj fel-mondta,közben újra megrázott.
-Lynda hajnali öt van-amikor az órára pillantottam azt hittem, hogy rosszul van.
-Oda kell érnünk 8-ra a Londonba,mert akkor kezdődik a nap Morganéknál-válaszolta.
-Mi van?- kárdeztem.
-Öltözz,csomagolj,irány London-válaszolta.
-Komoly?-döbbenten bámultam Lyndára.
-Hát persze. Teljes mértékben komoly vagyok- bólintott.
A másik szobából kihallatszott David és Hanry szócsatája,vagy minek is kell ezt nevezni,ami arról szólt,ha ők ezt eltervezték,hogy úgy is együtt karácsonyozunk,akkor David minek vezetett idáig és költötte benzinre az utolsó pénzét.Én magam pedig úgy döntöttem,hogy nem idegesítem a másik Anderson szülőt és kimászok az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe és rendbeszedtem magam.David is megérkezett és a jobb oldalamon borotválkozni kezdett.
-Muszáj itt tollászkodnod?- böktem oldalba.
-Szőrösön nem állíthatok be a legjobb barátomékhoz karácsonykor-vont vállat,végül is nem zavar,készülődjön.
Gyors sminkelés után bementem a konyhába és egy pohár gőzölgő kávé mellett befaltam egy hatalmas szelet kalácsot.
Lynda és Hanry több halom kajával egyensúlyoztak a kocsi felé.
-Ugye tudjátok, hogy nincs világvége?- kérdeztem,már bejárati ajtónak támaszkodva.
-Tudod mennyit esznek ezek a gyerekek?-nevetett Lynda.
David közben már a bőröndjeinket tette be a kocsiba,miközben veszekedett a szüleivel,akik folyton rászóltak,hogy még véletlenül se érje baj a kajákat.Milyen jó,hogy nem volt időnk kicsomagolni!Így visszavisszük azt,amit hazahoztunk.
-Meddig maradunk?-érdeklődtem.
-Ha Morganék engedik akkor majd csak szilveszter után jövünk vissza-vigyorgott Hanry,közben már mellettem állt az előszobában.
-Komolyan?- David kezéből kiestek a táskák.
-Igen, kisfiam. Na, de most csukd be a szád, még belerepül a légy- nevetett Lynda.
Lynda következő lépése az volt,hogy engem piszkáljon.
-Katie,vedd a kabátod és az ajándékaidat is tedd az autóba,öt perc és indulunk-szót fogadtam,de aztán jött a következő,nem tudtam hova tenni az ajándékaim.
Ha a csomagtartóba teszem, meglátják viszont, ha a kezemben tartom akkor sem jó mert pár órás út alatt kényelmetlen lenne a kezemnek.Végül mégis a csomagtartóban kötöttek ki,de aztán jött a következő, hogy összenyomja a kaját. Már kezdtem ideges lenni.David is ugyanígy érzett,ugyanúgy bedobta az ajándékokat és bevágódott a hátsó ülésre.Melléültem és fülhallgatóval a fülemben hátradőltem és vártam, hogy elaludjak.A tervem sikerült,az út felét végigaludtam,de a másik felében,akárhogyan is próbálkoztam aludni már nem tudtam. Amikor már nagyon unatkoztam elkezdtem David arcát böködni.Csináltunk képeket,és feltöltöttünk egyet instagramra,és fölé írtuk,hogy kirándulásra készen, arra a célra, ha Chrisék látnák.Nekik meglepetés az érkezésünk.Kíváncsi vagyok a reakciójukra.Davidnek sikerült kihisztiznie,hogy út közben megálljunk kaját venni.Így hát a halom kaja elfogyasztésa és pisiszünet után megérkeztünkBekopogtunk az ajtón és vártuk,hogy kinyíljon.

16.fejezet:Christmas is coming to town

Végre eljutottunk odáig,hogy már csak egy hét van karácsonyig.Első ünnep anya nélkül.Parkerékkel vásárolok ajándékokat.Érdekes egy menet lesz, mit ne mondjak. Az elmúlt hetekben karácsonyi vásárban voltam Davidékkel,Sophieval dekorációkat csináltam,de a legviccesebb még hátra van.Ajándékot venni a Parker család tagjainak.Nos Lexivel még egyszerű dolgom volt.Vettem neki egy kismacit,ami egy bocsánat feliratú szívecskét tart,egy felsőt amire vágyott.Ezzel ő letudva.Bementünk a következő ruhaboltba és Andrew el kezdett nekem ajándékot keresni.
-Kate,mit szólsz ehhez?Hát nem cuki?-kérdezte miközben felemelte a csilli-villi rózsaszín felsőt.
-Ez, ez rózsaszín- mutattam végig rajta,egy fintor kiséretében.
-Akkor az?-mutatott egy másikra.
-Mit szólnál ahhoz?- böktem egy gyönyörű lila kardigánra.
Rázta a fejét, a kezembe nyomott pár felsőt,amit gondolt és mondta, hogy próbáljam fel és kiválasszuk mit veszünk meg.Mikor kimentem az első rózsaszín felsőben,Alexa megsajnált és keresett a stílusomhoz paszoló ruhákat.Milyen jó, hogy itt van velem.
Végül Andrew vett nekem pár felsőt,Lexi megvette a lila kardigánt,Eric pedig vett nekem egy kék sálat.
Láttam,hogy Lexi nézeget egy nyaklámcot,de visszateszi,amikor kimentek én még gyorsan fizettem és megvettem azt a nyakláncot.Biztosan örülni fog neki.Miután mindenkinek vettünk ajándékot a Parker család tagjainak és nekem,beültünk a pláza éttermébe enni.Jól laktunk és folytattuk utunkat.Most jöttek a szülők.Andrew segített Lilynek,Hanrynek és Lyndának ajándékot venni.Szép dolog a karácsony. Főleg akkor ha van is rá pénzed.Nekem volt,mert ősszel dolgoztam egy kávézóban a
belvárosban,jól fizettek.Hanryvel egész könnyen mentek a dolgok,mert Andrew nagyon jól ismeri.Mondjuk Andrew ajándékán sokat törtem a fejem, mert Hanry nem volt hajlandó segíteni nekem,pedig minden este felhívtam.Lyndának vettem egy szakácskönyvet,mivel egyet fizetsz kettőt kapsz akció volt.Lilynek könyveket nézegettem,arról,hogy hogy hogyan neveljem a tini fiamat,de Andrew lebeszélt,így inkább nem vettem ilyen könyvet.Pedig szerintem jól jönne neki.Szóval álltam a könyvesbolt közepén és nem tudtam mit vegyek neki.Aztán megláttam magát a könyvek könyvét. A One directon életrajzokat. De rá kellett jönnöm, hogy most nem Sophienak vásárolok.Szóval megvettem Sophienak és Lilynek vettem egy regényt.Ez így pont jó.Mára épp elég volt a vásárlásból.Hazaérve elrejtettem a szobámban az ajándékokat és lementem a konyhába,csináltam magamnak egy kakaót.Majd a TV elé kuporodtam. Kerestem valami aranyos filmet és élveztem a csendet.Lily csatlakozott hozzám egy tál ropi társaságában.
-Mit szólsz a lányom és Niall akciójához?- kérdezte hirtelen.
-Ő dolguk- vontam vállat,- de Sophie hibája.
-Lehet, de utálom így látni őt- szemében őszinte aggodalom ült.
-Én is,állandóan a szobámban lóg-válaszoltam.
-Még ez lesz egy ideig. Ennyire még sosem tört össze.
-Nem tudom,hogy hármuk közül kire haragudjak jobban-forgattam a szemem.
-Hármuk?-nézett döbbenten rám Lily,francba,nem tudta.
-Ööö igen,mert tudod,izé szóval Chris utálata meg minden- hebegtem össze-vissza.
-Katie,ne magyarázkodj,inkább hagyjuk-intett.
Egy vállvonással jeleztem, hogy jobb is.Amikor David megérkezett elmentünk együtt sétálni,mert vagy ezer éve beszélgettünk utoljára úgy,hogy csak ketten voltunk.Szeretek vele beszélgetni. Olyankor általában előtör az érett énje.Melegen felöltöztünk és kimentünk az utcára,hűvös szél fújt,a mára bejelentett havazás eddig még elmaradt.
-Na mizu?- kezdte David.
-Parkerékkel töltöttem a napot,-válaszoltam-leszívták az agyamat.
-Még volt mit leszívni?- nevetett.
-Vicces fiú vagy-forgattam a szemem.-És a te napod milyen volt?
-Szokásos- vont vállat.- Vettem egy csomag gumimacit és új hadsereget építettem de ezenkívül nem történt semmi.
-És a barátaid?-kérdeztem.
-Rich és Alice már készülődnek hazafelé,Chris pedig most sztároskodik-vont vállat,kicsit szomorúnak tűnt nekem.
-Fura ugye?- néztem rá.- Elveszik tőled a tesódat. Elszomorító.
-Igen, de tudod a mikor szomorú vagyok csak dobom a szomorúságot és inkább király vagyok- kacsintott.
Nevetyni kezdtem rajta,ez egyre hülyébb.
-Lexiről és Chrisről mit gondolsz?-kérdeztem nevetve.
-Cukik- válaszolta.
-Csak ennyi? Cukik?-most komolyan,ennyit mond?
-Sok mindent tudok,amit te nem-vigyorgott.
-Akkor avass be- követeltem.
-Nem lehet. Tesó eskü-vágott együttérző arcot.
Kiskutyaszemekkel bámultam rá.
-Jinx eskü, jó? Ha elmondanám neked Chris azt tehetne velem amit csak akar-magyarázta.
-Úgy fogok tenni,mint aki semmiről sem tud,becsszó-mosolyogtam rá,és most az egyszer komolyan is gondoltam.-Unokatesó eskü-nyújtottam a kisujjam.
-Felejtsd el Katie! Ez nem az a mese- rázta a fejét.
Kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jó akkor csináljuk úgy,hogy válaszolok a kérdéseidre,az nem ugyanaz,mintha elmondanám-jelentete ki komolyan.
-Tényleg nem ugyanaz-elkapott a röhögőgörcs.Ez komolyan ilyen hülye?
-Akor még azt se- makacsolta meg magát.
-Na jó-megköszöróltem a torkom és komolyra váltottam.-Chris akar tőle valamit?
-Lehet- válaszolt.
-Szereti?- folytattam.
-Lehet.
-Csak azt tudod mondni, hogy lehet?- kérdeztem mérgesen.
-Lehet.
-David-kiabáltam rá, és egy öreg néni,aki az út másik oldalán ballagott minket nézett.
-Ne veszekedjetek,olyan aranyosak vagytok-kiabált nekünk.-Szép pár!
-Jaj, mi nem-elkezdtem nevetni-ő csak a rokonom.
-Persze kincsem- legyintett.
Amikor a néni tovább ballagott,akkor Davidre néztem.
-Ha már egy pár vagyunk,akkor válaszolj igennel és nemmel-vigyorogtam.
-Jó-forgatta a szemét.
-Járni fognak?- kérdeztem újra.
-Lehet- nevetett.
Belebokszoltam a vállába,amire hangosan feljajdult.
-De tényleg lehet,Alexán múlik-kiabálta.
-Óóó- tátottam el a számat.
-További kérdés?-nézett rám.
-Chris szereti?Történt valami amiről tudnom kéne?
-Katie erre nem felelhetek-rázta a fejét.
-Tudod milyen érzés amikor a legjobb barátod kizár az életetből,nem kell elmondanom.Tudni szeretném,mert engem senki sem avat be,mindenki hamarabb fogja megtudni mint én-egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Hagyd abba, kérlek- ölelt át.
-Hiányzik Alexa, a nyár előtt,anya halála előtt, mindent együtt csináltunk-mondtam.-És már összevesztünk Chris miatt.
-Ne sírj kérlek,ne kezdj el sírni-kétségbeesést véltem felfedezni a hangjában.
-Hiányzik anyu is- olyan régen elnyomtam ezeket a könnyket magamban.
-De most ne kedj el sírni,én elhiszem.Na,elmesélek neked mindent Chrisékről-mondta.
-Nem David, nem kérek a szánalomból. Haza akarok menni!-jelentettem ki.
-Jó akkor visszafordulunk- muttott az irányba.
-Nem oda haza, hanem oda, ahol anyával laktunk haza- magyaráztam.
David elém állt és semerre nem hagyott lépni.Kiakartam kerülni, de nem hagyta.Csak el akartam futni messzire.Egyik kezével megfogta a csuklómat és erősen fogott a másik kezével is.
-Itt vagyok neked és ne hisztizz,mindjárt karácsony-kezdett beszélni.
-Nem hisztizek, de hagyj békén!- egy erős mozdulattal kiszabadítottam a kezemet és rohanni kezdtem.
Ő pedig utánam és egy ügyes mozdulattal belelökött a fűbe,ő elbotlott a lábamban és mellém zuhant.Mérges voltam rá.
-Sajnálom-mondta,furcsán néztem rá és rögtön magyarázásba kezdett,-én indítottam el ezt az érzés lavinát és sajnálom.
-Kérlek David hagyd abba. Egyedül akarok most lenni- jelentettem ki.
-Nem amíg el nem mondtam,hogy Chris Alexa lelkére beszélt,hogy beszéljen veled és mondjon el mindent-vigyorgott.
-David szeretlek, de erre nincs szükség állítottam le.
-És elmondom,hogy mit mondott-kezdett bele,mindegy nem szakítom félbe,úgy sem száll le rólam.
Türelmesen végighallgattam majd mikor befejezte csak felálltam a fűból és otthagytam.De mivel nem lehet lerázni,ezért utánam futott.És amikor kiabálásra nyitottam volna a számat el kezdett szállingózni a hó.Megenyhültem.Kiabálás helyett Davidhez bújtam.
-Sajnálom a hisztit- szipogtam.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el-mosolygott.
-Szóval összegzem,úgy néz ki hogy Chris szerelmes,de fél,mert nem akarja összetörni Lexi szívét?-kérdeztem.
-Valahogy így- bólintott.
-Kicsit idegsít, hogy tőled kellett megtudom-vigyorogtam.
-Törődj bele- veregetett vállon.
Nevetve elindultunk haza.Átkarolta a vállam és így élveztük a hóesést.Örülök,hogy megismertem Davidet és közel kerültünk egymáshoz.

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!Nagyon boldog karácsonyt és gazdag Jézuskát kívánunk mindenkinek!Puszi♥

15.fejezet:Lefelé ívelő kapcsolat

Persze megint elaludtam, mint mindig,állandóan,megint siethetek,kapkodhatok.Ez már megszokássá vált nálam.Gyorsan elkészültem és a reggelimet a kezemben vittem.A buszon gyorsan megettem a szendvicsemet,mert nincs is jobb úgy kajálni,hogy közben kétszer szétesik.Lerohantam a buszról és Lexiék még nem voltak ott.Gyorsan tárcsáztam Ben számát, de nem vette fel.Nate sem és Lexi sem vette fel,egyszer vagyok itt időben.Komolyan és még én várjak,ezért szoktam késni.Már vagy öt perce ott ácsorogtam, amikor egy fekete autó fékelt le előttem.Mi a fene ez? Hirtelen komoly pánik lett úrrá rajtam, hogy most vagy elrabolnak vagy nem tudom,egyszer csak nyílt az ajtó és Chris feje bukkant elő.A hátsó ülésről pedig Lexi integetett.
-Hát te? Hol van Nate és Ben?-kérdeztem.
-Suli után meg megyünk kajálni együtt-magyarázta Chris.-És el is viszlek titeket.
-Nate beteg,Ben suliban van már-válaszolt Lexi.
-Nem ám szóltál volna otthon,hogy ne buszozz te szerencsétlen, mert elviszlek titeket,tartozol nekem a buszjegy árával-förmedtem Chrisre.-Ja és tudod,hogy mennyire megijedtem?
-Ugyan téged senki se rabolna el- legyintett.
-Már ne is haragudj,de nem nekem fészkelt a fejemre egy madárcsalád-legyintettem,mert Chris haja tényleg úgy nézett ki,ez a göndörség nem áll jól neki.
-Te csak ne sértegess!
-Ne rajtam vezesd le,hogy David nem akar a barátod lenni.De ezzel a hajjal csak rontasz a helyzeten-nevettem.
-Inább szállj be- morgott.
Útközben kedvem lett volna meghalni.Miért kell hallgatnom a nyáladzásukat?Inkább kiugrottam volna.Végre kiszálltunk a kocsiból és bejutottam az iskolába,ennek sem örültem még ennyire.
-Legközelebb feltétlenül szólj, ha Chris akar minket suliba hozni,mert akkor betipegek egyedül-förmedtem Lexire.
-Most mi bajod van?- kérdezte értetlenül.
-Alexa,de most ha nem haragszol mennék matekra-kikerültem.
-Katie,osztálytársak vagyunk!-futott utánam.
-Örülök,hogy szerelmes vagy,de nem szeretem ha reggel az arcomba toljátok,hogy ,,olyan kis édi vagy", ,,jaj ne mondj ilyet Chris''-utánoztam őket egy ,,kis" túlzással.
-Katie, ha ez zavar akkor inkább- kezdett beszélni de inkább ott hagytam.
Lexi megint utánam futott.
-Nem érted?
-Ugyanoda megyek-magyarázta.
-Menj másik úton-vontam vállat.
Felgyorsítottam a lépteimet, hogy még véletlenől se érjen utol.Csak azzal nem számoltam,hogy padtársak vagyunk és nem volt hova menekülnöm,mert Ben volt szíves odaülni az egyik osztálytársunk mellé.Beültem az egyik padba majd vártam, hogy megszólaljon a csengő.Alexa nemsokára meg is érkezett és leült melém.
-De most te haragszol Chrisre?-kérdezte Lexi.
Nem szólaltam meg.Hál Istennek Mr Taylor becammogott a tanterembe.
-Katie,miért nem szólsz hozzám?-kérdezte Lexi.
-Hagyjál már!Nem haragszom rád,csak nem vagyok kiváncsi arra,hogy milyen cuki ez a Chris-súgtam vissza.
-De én nem is beszéltem róla.
-De szeretnél-súgtam vissza.
-Parker,Green-kiáltott ránk Mr Taylor.
-Elnézést- mondtam majd folytattam az írást a füzetembe.
-De most az a bajod,hogy nem szólt,hogy ő hoz minket suliba?
-Lexi!-olyan hangosan kiabáltam rá,hogy mindenkiominket nézett.
Mr Taylor az ajtó felé mutatott.
-Szerintem nem kell mondanom,hogy hova menjetek-nézett ránk komolyan.
-Kérem ne- néztem rá kiskutyaszemekkel.
Szigorúan nézett és az ajtó felé mutatott.Bedobáltam a cuccom a táskába és kirohantam a teremből.Lexi pedig utánam.
-Ez is miattad van-mondtam Lexinek,miközben kinyitottam az igazgatói ajtaját.
-Jó napot- motyogtam mikor ránk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-Zavartuk a matek órát-válaszoltam,rutinos voltam ebben.
-Egy órás elzárás,festegettek-válaszolta.
-Kérem-Lexi szomorúan nézte.-Ez is a te hibád!
Kimentünk a folyosóra és leültünk az egyik padra.Még jó,hogy csak rövid napunk lett volna,szóval nem kell azon idegeskednem,hogy sokáig kell bent lenni.Utolsó óra után,mentünk a színházterembe.
-Csókolom- köszöntöttem a művészetkultúra tanárnak.
-Már megint?- nevetett.
Csak vállat vontam majd bedoptam a sarokba a táskám és odamentem a kávégéphez.
-Két cukorral?- néztem rá.
-Hát perszehogy- kacsintott.
Lexi előpakolta a festékeket.
-Szerintem alapból minden délután bejöhetnének-nevetett.
-Hát, inkább nem. Jobb nekem otthon- mosoyogtam.- Parancsoljon- nyomtam a kezébe a gőzölgő kávét.
-Kaptam egy olyan feladatot,hogy a pincei tantermeket takarítsuk ki és szereljük be,amolyan művészrész lesz-magyrázta a tanárnő.
-Lesz táncossarok is?- csillantak fel a szemeim.
-Lesz-nevetett.
-És mikor csináljuk?-kérdeztem.
-Legközelebbi bünti-mosolygott és eltűnt a szertárban.
-Olyan nem lesz- kiáltott utána Lexi.
-Dehogyisnem- nézett vissza és kacsintott
-Mit festettünk legutoljára?A Halloweeni dekorációkat a suliba uye?-kérdeztem,közben kinyitottam a szekrényt,feltételezem,hogy ami ebben a szekrényben van,azt mind mi csináltuk.
-Ezt még nem fejeztük be- vettem ki egy félig kifestett valamit.
A tanárnő hamarabb elengedett minket, a suli előtt már várt ránk Chris.Szemeimet forgatva kikerültem és tovább sétáltam.
-Ti miért voltatok tovább suliban?-kérdezte.
-Bünti,de legalább most végre azzal a tanárnővel akit szeretünk és nem Mr Colinssal aki utál minket,elég hogy ő a könyvtáros-magyarázta Lexi.
-De múltkor még a színházterembe is beette magát-forgattam a szemem.-Az a miénk és a tanárnőé.
-Ahha a miénk. Nem lenne a miénk ha te nem intéznéd mindig úgy- támadt rám Lexi.
Nem szóltam semmit,és elmentem velük enni.Én csak ültem az asztalnál ők meg beszélgettek.Ez az, a legjobb barátnőm leváltott.

14.fejezet:Szárnysegéd leszek

Sziasztok! Időben körülbelül két héttel hamarabb járunk mint a másik blogban(I need a hero).
Jó olvasást! Puszi:Amy és Liza♥

A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.

Soha,soha az életemben nem iszok többet, egy kortyot sem, fejfájás,hányinger,ez az igazi kellemes reggel.Zayn egy kancsó vízzel piszkál.
-Hagyj már békén- morogtam neki, mikor már ötvenedszerre bökött meg.
Aztán végül megittam, visszaaludtam, mikor legközelebb felébredtem, a fejfájás elmúlt és körülbelül 11 óra volt.Kivánszorogtam a konyhába, leültem a székre és a fejemet a hideg asztalra hajtottam. Sophie leült velem szemben.
-Neked meg mi a fene bajod van?- kérdezte.
-Zayn nem mesélt?-nyöszörögtem.
-De, perszeTudod, ő a legjobb barátom és mindent megbeszélünk-nevetett Sophie.-Haha,NEM!
-Buli!-válaszoltam.
-Ó, hát akkor mindent értek- mosolygott.
-Fiúk?-kérdeztem,már felnéztem Sophiera.
-Niallék ma nem jönnek,Zayn is már elment,valami közös programot csinálnak,a főiskolásaink és a még mindig haragos David elmentek valahova,Chris pedig stúdiózik,és hívott minket,hogy később nézzünk be.Lehetőleg kettőtig-magyarázta.
-Értem,Akkor ketten maradtunk- néztem rá.
-Ja,igen.Anya megérkezik nemsokára és aztán már nem fog utazni többet,Londonban lesz a munkája-mosolygott Sophie.
Örül amikor Lily otthon van,és én is,olyankor úgy érzem,mintha a családom még mindig meg lenne.
-Mit csináljunk?- dobolt az asztalon.
-Nem megyünk be a stúdióba?-vetettem fel ötletem.
-Lenne kedved?-csillant fel a szeme.
-Chris hangjához?Bármikor-válaszoltam.
Összeszedtük magunkat-ami nekem egy kicsit tovább tartott,mert elég zombi formám volt-, taxiba szálltunk és már úton is voltunk.A stúdióba érve el kezdtük keresni a termet ahol vannak,találomra bementünk egy ajtón.Meghallottuk Chris hangját,épp egy rockos dalt énekelt,amikor megpillantott minket,mosolygott,intett egyet majd folytatta a dalt tovább.Már most olyan,mint egy profi.Imádom a hangját.Néha leállították őt, kijavították az apró hibákat.De csak olyanok voltak,hogy adjon bele többet,ez egy vidám dal.Hamarosan befejezték,és a mi újdonsült sztárunk a Starbucksba akart menni.Mi azonban leszavaztuk őt,végül Nando's-ba mentünk.Ettünk egy jót majd beszélgettünk.Felhívtam Lexit,hogy majd jöjjön át délután hozzánk.Nem kellett őt sokáig győzködni.Persze mindjárt Chrisről kérdezősködött.Mi van,amiről én nem tudok?Másnapos vagyok,nem hülye!Mik lesznek még itt? És miért nem mond el nekem semmit se?Elegem van,komolyan.
-Föld hívja Katiet-hadonászott előttem Chris.
-Mi?- tértem vissza a földre.
-Nem akarsz indulni?-kérdezte Chris vigyorogva.
-Ömm,még kell fizetni,de én nem látok senkit akinek lehetne-válaszoltam.
-Már Chris volt olyan úriember és fizetett-vigyorgott Sophie.
-Mi a fene?-néztem ijedten Chrisre.-Ki vagy te és mit csináltál Chrissel?
-Van pénzem- nevetett.
-Pár hete hogy is volt?-nevettem rá.-Katie, de csak adjál a sörre és visszaadom,na!
Megforgatta a szemeit majd beült az akkor rendelt taxiba.Ránéztem Sophiera,aki az arckifejezésemen csak nevetett.Na ez szép. Engem már mindenki kinevet.De most komolyan?Milyen már,hogy Chrisből rendes ember lesz?! Ez vicces.Ez egy párhuzamos univerzum.Amikor hazaértünk Rich,Alice és David a nappaliban nevetgéltek,amikor megérkeztünk David sértődött kisgyerek módjára felrohant az emeletre.Miért nem tudnak kibékülni?!Mint az ovisok esküszöm.Aztán végül Sophie és Alice elmentek valahova,Rich felvonult az emeletre Davidhez,én is követtem a példáját és felrohantam az emeletre.Filmszakadás,elaludtam.Mikor felébredtem furcsa hangok, nevetések halatszottak fel a szobámba.Talán megérkezett Lexi,el is fejetettem hogy hívtam.Félkómás állapotomban lecsoszogtam a lépcsőn.Alexa és Chris ültek csak a nappaliban,a köztük lévő távolság minimális volt.Úgy röhögtek valamin, hogy azt hittem menten leesnek a kanapéról.
-Zavarok?-lépdeltem be lassan a nappaliba.
Azonnal elhúzódtak egymástól.
-Te sose- Lexi azonnal felpattant és a nyakamba ugrott.
Chris pedig felállt és nagyon mosolygott,amikor elhaladt mellettünk,kacsintott egyet Lexire. -Nem is zavarok tovább,majd holnap talizunk-szólt még vissza Lexinek.
-Ez meg mi volt?- böktem őt vállba.
-Semmi-nevetett és leült a kanapéra. -Óhh,dehogy.Nem is tetszik neked Chris-legyintettem és leültem mellé,kiejelentésemre olyan vörös lett,mint a paprika.
-Ááá tudtam, tudtaaaam!!- kezdtem el kiabálni.
-Ne hallja az egész ház-csitított.
-Na jó, mondj le mindent- böködtem.
Csak mosolygott és nem válaszolt. -Jó akkor kérdezek én-vontam vállat és rögtön belevágtam a közepébe.-Miért tűntél el olyan hamar a nappliból és Chris miért viselkedett furán?-elkomorodott. -Chris majdnem meg...-belekezdett de nem folytatta.
-Ha elkezdted fejezd is be!- pirítottam rá.
-Megcsókolt-bökte ki. -Mi?-kiabáltam.
-Csak majdnem-vont vállat,-de aztán felmentem az emeletre.
-Mi az hogy majdnem??- értetlenkedtem.
-Közelebb hajolt,én meg felálltam és felmentem az emeletre.De már tisztáztuk,hogy félreértettük egymást,mert én nem az egyéjszakás vigasztalója akartam lenni,hanem a barátja-magyarázta LExi.
-Értem, szóóóval akkor nem is lesz semmi- tudom, hogy utálja mikor elnyújtom a szavakban a betűket így most direkt ezt a trükköt vetettem be.
-Hát ugye,mivel sokat vagyok itt nálatok,ezért sokat találkozunk,beszélgetünk.Ezért igen csak jól alakulnak a dolgok-mosolygott.-De ebből nem lesz szerelem.
Csak bólogattam neki.
-De amúgy mindig olyan aranyosan beszélgettek,mi van?Mesélj már-piszkáltam. -Hát eleinte csak meghallgattam és vigasztaltam a Davides ügy miatt,aztán már másról is beszéltünk és egyre többet keressük egymást-magyarázta,persze én direkt belevágtam.
-Lexi neked ő bejön- jelentettem ki.
-Kedvelem,nagyon jófej és kedves gyerek. -Chris?-néztem döbbentem.-Neked Chris bejön?
Ezt a témát legalább egy órán át boncolgattuk.Én már eldöntöttem,hogy segítek nekik,hadd legyenek boldogok,megérdemlik mindketten,felcsapok szárnysegédnek.Felmentem az emeletre,hogy lehívjam Christ és meglepő módon egyedül volt és énekelgetett.
-Gyere le- intettem neki.
Amikor Alexa meglátott minket a szemeiből kiolvastam,hogy meg fogok halni.Legalább úgy halok meg, hogy egy tökéletes párt összehoztam.
-Chris van alakuló kapcsolatod?-nevettem rá,Alexa csúnyán nézett rám.
-Nem nincs. Mert?- nézett rám meglepetten.
-És bejön valaki?-nevetettem.
-Lehet- vont vállat.
-És neked Alexa?-mosolyogtam rá. -Hagyd szegény lányt.Nem mindegy,kivel jön össze?-pirított rám Chris.
-Nekem mint legjobb baratnőnek nem.
-Chris,ígérd meg,hogy nem hülyíted Lexit,és ne mond, hogy köztetek semmi sem alakul,mert nem vagyok vak-szóltam rá.
Csak nagyokat pislogott rám, majd nevetni kezdett.
-Alexával még csak ismerkedünk,de nem fogom hülyíteni,tudod én nem az a fajta fiú vagyok.De Kate te hülye vagy-nevetett.
Vállba vertem majd lehuppantam a kanapéra.Én csak féltem Alexát Christől,de lehet,hogy nincs okom,mert akármilyen is kétlem,hogy meg tudná bántani a legjobb barátnőmet,látom,hogy néz rá.Itt lesz valami,de leszállok a témáról.

13. fejezet:Újra a parketten

Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent - ez az igazi ima.

A hetek telnek. Suli táncpróba,suli táncpróba,ezek váltakoznak.Igen,újra táncolok,az álmaimat követnem kell.Nem adhatom fel ebben az egyben biztos vagyok.Anya sem szeretné.Így legalább ki is tudok kapcsolódni a sok stressz után.Ben segít tanulásban a jegyeim is jók,Greg a nyári koreográfiákat tanítja be,amik kimaradtak.Minden tökéletes.
Harryéknek nem megy egy koncertes koreográfia, ezért elviszem őket a táncpróbára és betanítom nekik.A többieknek is mondtam,ők nevetve egyeztek bele,hogy ránk fér a kikapcsolódás,mert hogy nekünk ez az lesz.Csak hitték, hogy az lesz.A többi táncos ült a terem szélén,Gregnek megmutattam a koreográfiát,Harryéket megkértem,hogy álljanak be,de azt sem tudták mit kérek.Zayn azt mesélte,hogy a koreográfusuk egyszer ott hagyta őket,hogy ő nem szenved velük tovább,pedig annyira nem nehéz esetek, Zayn nem tudja megkülönböztetni a jobbot és a balt.,Harry egy katasztrófa,de az más tészta,Louis elég jól mozog és hamar betanul mindent,Liamék pedig próbálkoznak.Úgy döntettem,hogy egyesével megtanítom nekik a lépéseket. Louissal kezdtem,aki 10 perc alatt megtanulta.Aztán Zaynnel folytattam,mert neki csak az irányokat kellett megtanítanom. Niallel és Liammal már sokkal több gondom volt, de talán fél óra alatt velük is megment.Természetesen külön külön.Aztan jött Harry. Az a tanulás maga volt a rémálom.Futkározott,mint a mérgezett egér,ha nem,akkor pedig rám mászott.Már azt hittem, hogy felpofozom.
-Ha még egyszer a közelembe jössz,megütlek-szóltam rá.
-De,de egy méterre állok tőled-magyarázkodott.
-Érzem a combod a combomon,tényleg egy méter-mondtam idegesen,rá néztem Gregre ő a térdét csapkodta,úgy röhögött,együtérez.
-Na jó, akkor legyen 50 centi- kacsintott.
-Harry,rajtam van a kezed-nyavalyogtam.
-Huh,akkor 40 centi,mosolygott rám.
-Fogd be és táncolj- mutattam a parkettre.
Újra hozzám ért.
-Ha még egyszer hozzám érsz,levágom a kezed-pirítottam rá.
-Hé!-két métert hátra lépett.
-Örülök,hogy nem vagy rajtam-kacsintottam.
Továbbra is maga volt a rémálom a tanítása,még mindig rám mászott és én gyűlölöm,ha ennyire belejönnek a szférámba.Még egy ilyen kiherélem,odafutottam Alysonhoz és megkérdeztem,hogy hogyan tanítsak be egy botlábú zaklatónak egy koreográfiát.Azt válaszolta,hogy hagyjam abba,ezzel nem segített,mert hogy nézne ki a koncerten,hogy mindenki táncol,csak Harry nem.Visszaindultam Harryhez és Ester utánam szólt,hogy heréljem ki.
-Figyelj Styles! Engem nem tudsz az ágyadba dugni,válaszd ki melyik testrészed vágjam le,ha még egyszer a közelembe jössz!-pirítottam rá.
-Héhé,nyugi van!Nem is voltak ilyen szándékaim-kezeit maga elé tartva mellém lépett.
Harry 10 perc múlva meg is tanulta.
Úgy döntöttem, hogy megmutatom mit is tudnak a ,,profik".Odahívtam magamhoz Greget és betettem egy lassú számot, ami az új koreográfiánkhoz van.A többiek is kettesével csatlakoznak mögénk aztán van benne gyors rész,de Greggel és velem kezdődik a tánc.Felvettük a lassúzáshoz tökéletes pózt, majd átadtuk magunkat a zenének.Hallottam a fiúk felől a morgást,hogy ez a koreográfia egy bűn,végül Harry kiborult,hogy Greg folyton hozzám ér és kirohant.Ebbe meg mi a fene ütött?Bámultam utána,hogy ez most mi volt,de nem csináltam semmit,pedig még Louis is intet,hogy menjek ki,de folytattam a táncot,Greg újra magához húzott és elkiabáltam magam,hogy 10 perc szünet.Kirohantam az épület elé, ahol Harry ült a lépcsőn.Rögtön rám is mordult:
-Menj vissza Greghez,hadd tapizzon!
-Mi bajod van?- böktem vállba dühösen.
-Mert én nem érhetek hozzád,de ő tapizhat-mondta.
-Tapizni? De nem tapiz! Ha ez a koreográfia, akkor ezt kell tenni! Téged meg miért zavar?És az,hogy te tapizz az nem volt benne a koreográfiában!-magyaráztam neki.
-De az sem volt-tiltakozott.
-De néha előfordul a táncosoknál,hozzád is hozzád értem.Különben is cigire jöttem, nem téged ápolni!
-Mire jöttél?- pupillái kitágultak a döbbenettől.
-Cigizni jöttem.
-Te mióta cigizel?
-Jól van Louis zavart ki-árultam el az igazat.
-Mert?
-Te barátod,de nekem kell egy szál cigi-beszéltem.
-Bocsi, de nálam nincs, azt Zayntől kell kérned!
Zayn épp ebben a percben lépett ki egy doboz cigivel a kezében.
-Zayn kaphatok egy szálat?-néztem rá.
-Mióta cigizel? Jó ne válaszolj, nem érdekel a sötét múltad, se a lázadó tini életed. Tessék-nyomta a kezembe.
-Jézusom,már bulizni is együtt fogtok járni-nyavalygott Harry.
Zayn rám kacsintott és a próba végén megdumáltuk,hogy este bulizunk.Ez a jó élet.Persze Harrynek nem tetszett,mert hogy vagy én cipelem haza Zaynt a hátamon, vagy ő engem.Megérkeztünk a szórakozóhelyre.Én a pult egyik felén piáltam, Zayn a másik végén csajozott,egyszer csak körbe nézett és hangosan kijelentette,hogy:
-Bocsi,lázadó tini a láthatáron-odajött hozzám.
-Mi van?- néztem fel rá.
-Mond hogy ez csak víz- bökött a kis pohárra a kezemben.
-Ez víz- vontam vállat.
Zayn belekortyolt és megrázta a fejét.
-De ez nem is víz.
-Te kérted,hogy ezt mondjam-nevettem rá.
-Na gyere hazamegyünk- fogta meg a kezem.
-Nem-tiltakoztam.
Felkapott a hátára és kivitt a szórakozóhelyről.Majd az épület előtt beültetett az autóba.
-Most miért viszel haza?-kérdeztem.
-Mert- vont vállat.
-Egy kicsit részeg vagyok, talán-vontam vállat.
-Kicsit?- vonta fel a szemöldökét.
-Talán nagyon,de attól még meg tudom kérdezni,hogy Harry szerelmes-e belém-beszéltem.
-Kicsilány, hé! Miből gondolod ezt?-nézett rám meglepetten.
-Mér nem?-kérdeztem.
-Hagyjuk ezt a témát- mondta majd elindította az autót.
-De látom rajta és ahogy hozzám ér-vontam vállat.
-Figyu, te túlságosan is részeg vagy, inkább aludj- nevetett.
-Úgy érzem direkt nem mondod el-nevettem.
-Rosszul érzed.
Feltettem a lábam a műszerfalra,aminek Zayn nem örült,és bekapcsoltam a zenét,néhány perc múlva leparkolt a ház előtt.A kulcsommal nem találtam be a kulcslyukba,végül Zayn bejött velem és megkértem,hogy maradjon nálunk.Megágyazott magának a kanapén majd is is dőlt.Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.

12.fejezet:Már az első nap

Sziasztok!A rész felkerült,ahogy ígértük.Továbbra is várjuk a kérdéseiteket(egy előző részben olvashattok erről).Jó szórakozást a részhez!Várjuk a komikat!Puszi:Amy és Liza♥:)

A korai keléstől való félelem megmérgezi az álmokat, tele van ideges, bűntudatos, idő előtti felriadásokkal és rémálmokkal, amelyekben elaludtam és lekéstem a taxit, a repülőt és az egész hátralévő életemet.

London édes London! El sem hiszed, mennyire hiányoztál.Sokkal jobb barátokkal lenni egy ismert környezetben, mint félig idegenekkel egy ismeretlen helyen.De kimondottan szeretem az új embereket Bristolban.De azért jó volt végre Londonban lenni.Csak az a tudat zavart, hogy másnap újra suli. Lexi,Alyson,Eric,Ben,Nate és én elmentünk vásárolni pár ruhát.Felszabadultan éreztem magam.De szomorú,hogy Ericnek egy nyár nem volt elég ahhoz,hogy felnőjön,habár neki, egy év sem lenne elég.Mindenki vett magának egy csomó cuccot,én alig találtam valamit.Lehet, hogy stílust kéne váltanom?Eric szerint,ha színesen öltözködnék egy csomó ruhát találmnék magamnak.Lehet, hogy igaza van?Habár nem azt hiszem, neki sosincs igaza.Alexa megnyugtatott,hogy neki is ezt mondja,nincs más szövege.Azt hiszem, hogy az Ő esetére találták ki a boldogok a lelki szegények mondást. Ben és Nate még mindig csipkelődnek egymással. Nate a külsejével foglalkozik,Ben próbál csajozni.Természetesen sikertelenül.Én mondtam neki,hogy én szeretem,de neki az nem elég.Kis telhetetlen. Na, de ő tudja.Este amikor hazamentem Lily vacsorával várt.Csak Sophie,Chris és a nem beszélek senkivel,flegma vagyok David ült az asztalnál.Az egész vacsora eléggé érdekes hangulatban telt ennek hála.Próbáltam beszélgetni Chrissel,de David savanyú arca valahogy megzavart.Akkor most háború van vagy mi a fene?Igyekszem ezzel nem foglalkozni.Lezuhanyoztam és beültem a laptopom elé sorozatot nézni.Valamikor éjfél körül kapcsoltam ki.A reggelem nem is indulhatott volna jobban. Sikeresen elaludtam a legelső iskolanapomon.Persze semmim,semmim nem volt előkészítve.Kirohantam a szobámból. Gyorsan ettem valamit.Befutottam a fürdőszobába.Kerestem valami ruhát és jöhetett a kedvenc rész előszedni a tavalyi cuccokat,amik ki tudja milyen állapotban vannak.Közben nonstop szólt a telefonom.Felváltva hívott Nate,Ben és Alexa.Mindenki azt akarta tudni, hogy hol vagyok.Azt mondtam,hogy már úton.Persze egy kicsit túloztam, mert az összes hívásnál épp fel-le futkároztam a lakásban a cuccaimat kutatva.Kirohantam a lakásból,még pont elértem a buszt.Mekkora mázli ilyenkor,hogy sok ember van reggelente.Körbenéztem hátha látok valaki ismerőst.De nem.Vagyis de.Hova megy Alice és Rich ugyanezzel a busszal?Á,várjunk csak!Ma van a fősulis cucc.
-Sziasztok- köszöntem oda nekik.
-Katie,neked nem öt perc múlva kezdődik véletlenül a tanítás?-kérdezte Alice a telefonjából felnézve.
-Hát az könnyen megeshet- vontam vállat.
Megint elkezdett csörögni a telefon.A kijelzőn Ben neve villogott.Felvettem.
-Szia Ben,mi újság?-kérdeztem.
-Te hol a fenében vagy?Nem kellene már itt lenned?-kiabált.
-Épp a buszon állok- nevettem.
-Mit csinálsz?- hüledezett.
-Állok, mert ezek az idióta neveletlen fiúk nem hagynak leülni- magyaráztam.
-Katie,nem arról van szó!Hanem még a buszon vagy?!Te normális vagy?!
-Most mi bajod van??
A következő megállónál leugrottam a buszról,szó szerint.És elrohantam a sulihoz közeli találkozóhelyünkre.Már egyikőjük sem állt kint. Az igazgató valószínűleg bezavarta őket.A folyosók már üresek voltak.Odafutottam a faliújsághoz és megnéztem hol lesz óránk.Csak úgy száguldoztam a folyosókon.Szó szerint berontottam az osztályterembe.A többiek a szokásos évnyitó beszédet hallgatták a sulirádióban.Mikor a tanár meglátott mérgesen intett, hogy üljek lel.Ben mellett volt hely, ezért levágódtam mellé.
-Merre jártál?- suttogta.
-Elaludtam-vontam vállat.
-Van, ami sosem változik- sóhajtott.
-Ezennel a tanévet megnyitom-hallatszott a rádióból.
A tanárnő felém nézett:
-Miss Green meg sem kérdezem,hogy hol volt.De valószínűleg ugyanaz történt, mint tavaly vagy azelőtt-sóhajtott.
-De eddig mindig megszokott lepődni- kacsintottam rá.
-Akkor kezdjük a nyári beszámolóval-jelentette be a tanárnő.
-Én azt kihagynám- kiáltottam be.
-Pedig te fogod kezdeni.És holnapra kérek egy 120 szavas fogalmazást a nyaratokról-mondta és felém fordult.
-Hát akkor.Az én nyaram korántsem úgy alakult, ahogy azt tanévzárókor elterveztem. Elvesztettem egy olyan személyt, aki számomra a világot jelentette- szemeimbe könnycseppek gyűltek,de összeszedtem magam.Végül azokhoz a rokonaimhoz kerültem, akikkel évek óta csak pár szót váltottam.Ingáztam London és Bristol között.Valamint olyan barátságokat kötöttem melyek valószínűleg örökké fognak tartani.
-Köszönjük Kate-mondta a tanárnő és Ben felé fordult.
-Én a szokásos dolgaimat csináltam- vont vállat.
-És azok mik?
-Szerintem a tanárnő nem kíváncsi rá- kacsintott, mire az osztály felröhögött.
-Igazad van Ben-mosolygott a tanárnő.-És te Nate?
Elkezdtem röhögni.
-Hát én ugyanazt csináltam, mint Ben- erre az egész osztály vad huhogásba kezdett.- De nem vele.
-És mégis mik azok a tevékenységek?-kérdezte a tanárnő.
-Szerintem nem Natetől akarja hallani,akkor inkább Ben mondja el-szólaltam fel.
-Ben mesélj.
-Hát tanárnő tudja, hogy is fogalmazzam- gondolkodott.
-Csajoztatok?-kérdezte
-Pontosan!- kiáltott fel.
-Rendben, akkor nem is firtatom tovább.Alexa, te jössz.
-Tanárnő,szándékosan minket kérdezget?-kérdeztem.
-A fogalmazást úgysem írjátok meg-vont vállat.
-Ez aljas rágalom- nevettem.
-És ezt is minden évben eljátsszuk- forgatta a szemeit. Milyen jó, hogy ennyire szeret minket az osztályfőnök.-Na,szóval Alexa!
-Hát nekem a nyaram azzal telt, hogy ezzel a két idiótával voltam- mutatott a fiúkra.-És anyámnál voltam Ericcel.
-Értem, akkor eltelt nektek is a nyaratok. És Katie- a nevem hallatára felkaptam a fejem.- Őszinte részvétem!
Bólintottam.Ben simogatta a hátam.Vettem pár nagyon mély lélegzetet, majd mikor megszólalt a csengő gyorsan felpattantam a székemről és meg sem álltam a lánymosdóig.Csöngetéskor írtam Bennek,hogy hol van óránk.Mert a faliújság a suli másik zugában van.Amint megkaptam a választ feltápászkodtam a csempéről, megmostam hideg vízzel az arcom, és két szót suttogtam magam elé:Érős vagyok.Elfutottam a matek teremig.A tanár még nem volt bent, így hát leültem a szokott helyemre a hátsó padba Alexa mellé. Ez az óra is ugyanúgy telt, mint az előző. Nyári élménybeszámolók sokaságát hallgattuk végig.Plusz egy bonyolult matekpélda,amit nekem kellett megoldani a hosszas eszmecsere miatt Lexivel.Éljenek a ,,büntetések"!
-Könyörgöm,ne kelljen-néztem könyörgően Mr Taylorra.
-Green az agyamra mész- csóválta fejét.-Ülj vissza a helyedre.
Lexi a arcát a könyvébe temette és hangosan röhögött.Ben hátrafordult és valamit beszólt nekünk,mire Nate hangosan felnevetett.
-Green,Parker,Black és Rhone az igazgatóiba-mutatott az ajtó felé.
Egymásra néztünk gyorsan összeszedtük a holmijainkat és elmentünk az igazgatóiba.
-Megint miattatok ülök itt- mérgelődött Ben.
-Miattunk?-nézett fel döbbenten Nate a mobiljából.
-De ne mond,hogy nem hiányzott-böktem vállon Bent.
-Eric ma úgy köszönt el,hogy hiányzik neki az osztályfőnökünk,de azért reméli,hogy az első napon nem kell meglátogatnia-magyarázta Lexi.
-Hát pedig megfogja- vontam vállat.
-Kate, ez még csak az első napunk.
Az igazgató kilépett az irodájából.
-Már megint ti?
-Csókolom- intettem.
-Hadd találjam ki!Mr Taylor-morogta és leült a székébe
-Megeshet- válaszoltam.
-Nem tudtatok volna jövőhétig várni? Mivel húztátok ki a gyufát?
-Nevettünk-vontam vállat.
-Tudjátok,hogy nincsenek kötélből az idegei-kezdett bele szokásos mondókájába.-Mellesleg tudjátok,hogy miért van négy szék az irodámban?
Vállat vontunk.
-Miattatok.Szerdán bünti-jelentette be az ítéletet.
-És kivel van a büntink?-kérdezte Nate.
-A színházteremben lesz-mondta az igazgató.
-Csak azt ne!-mondtuk egyszerre.
-Pedig de. A bünti pedig díszletfestés Mr.Colins-al-mondta.
-Ne már-horkant fel Ben.-Engem utál Mr Colins. Olyan ördögi szemei vannak.
-Hát drágáim előbb kellet volna gondolkoznotok. Most pedig mars vissza órára- mutotatott az ajtó felé.
-Miért van az, hogy vagy a könyvtárba megyünk könyvet rendezgetni vagy a színházterembe díszletet festeni?
-Mert tudják, hogy ezt a kér helyet kerüljük a leggyakrabban- magyarázta Lexi erősen gesztikulálva.
-Ha bemegyek a színházterembe,akkor csak alszom.Ha bemegyek a könyvtárba-magyarázta Nate,de megakadt.-Be se megyek.
Miközben ezen vitatkoztunk kicsengettek.
-Mi lesz a harmadik óra?-kérdezte Lexi.
-Ma csak két óránk van.Nem emlékszel?!- bökte őt homlokon Nate.
-De miért?- nézett rá meglepetten.
-Mert ma csak megnyitó és gyors találkozó néhány tanárral azért-magyarázta.
-Akkor kávézó-szólaltam meg.
-Pontosan- csettintett Ben.
-Nando's?-kérdezte Lexi.
-Nem,kizárt.Senkivel sem akarok összefutni ott-tiltakoztam.
-Kivel futnál össze?- ráncolta a szemöldökét Nate.
-Ne feszegessük!Irány a Starbucks-indultam a suli ajtaja felé.

A kávézó ajtaján belépve majd a guta ütött meg. Niall és Sophie enyelegtek az egyik asztalnál a másiknál pedig Harry kortyolgatta kényelmesen az italát.
-Hátra arc- szólaltam meg.
-Az ott nem Sophie?-kérdezte Ben.-Köszönjünk neki.
-Ne- de már késő volt.
Harry is hirtelen felkapta a fejét majd mikor meglátott felállt odajött hozzám és megölelt.A többiek felváltva a torkukat köszörülték.Feléjük fordultam.
-Srácok,ő itt Harry-mutattam rá.-Harry ők itt Alexa,Nate és Ben, a barátaim.
-Sziasztok- vigyorgott rájuk.
-Üljetek le hozzám.Legalább nem kell egyedül lennem és néznem tovább a turbékolást-nevetett és húzott minket az asztala felé.
Később a kis szerelmes pár is csatlakozott hozzánk.Alexának igencsak szimpatikus volt Harry és Sophie is.Mondjuk Ben és Nate eleinte kicsit ellenszenvesek voltak.Miután megittunk a kávéjainkat. Elmentünk haza.Otthon megkaptuk a letolást a sulis akciónk miatt.Időközben Davidet felhívta az igazgató.Pedig azt hittem, hogy most nem fogja.David jól letolt.Tátott szájjal hallgattam végig.Nem hittem volna, hogy ennyire szigorú is tud lenni.Nem büntetett meg és semmi egyéb,de a szavai azok eléggé fájtak. Tudom, hogy nincs jó passzban, de akkoris.Chris sincs a toppon,ő épp Sophien és Niallen van kiakadva.Eléggé meglepődtem amikor Alexa odaült mellé a kanapéra.Chris pedig csak úgy simán, magától elkezdett beszélni. Végül már nevettek is.Közelebb húzódtam és el kezdtem hallgatózni.Mire elcsíptem volna valamit, valaki megkocogtatta a vállam.Idegesen megfordultam.
-Mit akarsz?- suttogtam.
-Hallgatózni rossz dolog- csóválta a fejét Niall.
-Hagyjál!Menjél Sophiehoz-visszafordultam Alexáékhoz.
-Kate, hagyd már! Úgyis elmondja!- elrántott az ajtótól.
-Niall,te ünneprontó-puffogtam.
-Nem igaz, nem vagyok az- tiltakozott.-Csak beszélni szeretnék veled.
Leültünk a konyhába.Öntöttem magamnak narancslevet.
-Hallgatlak-szóltam Niallnek.
-Sophieról lenne szó- köszörülte meg a torkát.- Tudod, most lesz egy hete, hogy járunk és tudom, hogy nem akar felhajtást de akkor is, annyit szenvedtünk egymás miatt, hogy legalább az egy hetes fordulónkat meg kéne ünnepelni ha a többit nem is.
-Rossz emberhez jöttél-nevettem fel.
-Jaj kérlek, csak annyit mondj, hogy jó ötlet-e-könyörgött.
-Nem tudom.Nekem ez túl nyálas.De csináld,ő Sophie.És amúgy miért nem Alicet kérdezed?-néztem rá döbbenten.
-Nateval és Bennel társalog az emeleten.
-Rich?
-Lakást néz Daviddel-vont vállat.
-Ajj már ezt nem hiszem el. Na jó egy romantikus vacsiba szerintem egyikőtök sem hal bele- ezzel azügyet lezártnak tekintettem.
Visszamentem a nappaliba hallgatózni.De addigra Alexa már nem volt ott.
-Hol van Lexi?-kérdeztem Christ,aki nagyon megijedt amikor meglátott.
-Azt hiszem felment Sophie szobájába- vont vállat.
-Sophiehoz?-kérdeztem.
-Nem, Niallhez-forgatta a szemét.
Nem válaszoltam neki csak kimentem a nappaliból egyenesen az udvarra, ahol leültem a medence mellé.Harry néhány perc múlva leült mellém,minden szó nélkül.
Némán ücsörögtünk egymás mellett végül ő törte meg a csendet.
-Milyen volt az első napod?
-Már meglátogattam az igazgatóit.Kaptam büntit-nevettem.
-Gyorsan kezded- bökött oldalba.- Sokszor én is visszamennék a gimibe- sóhajtott.
-Igen?-néztem döbbenten aztán elkezdtem nevetni.-A srácokkal folyton az a büntink,hogy könyvet pakolunk a könyvtárban vagy díszletet festünk a színházban-magyaráztam
-Tudod elég uncsi sokszor a magántanárt hallgatni. Pakolni? Festeni? Szörnyen hangzik- mosolygott.
-Minden egyes ecsetvonásnál Ben nyavalyog,hogy milyen szar barátai vannak-nevettem.
-Felveszed nekem?
-Aha-válaszoltam nevetve.-Van egy komoly kérdésem-bólintott.-Alexa és Chris beszélgettek a nappaliban,de Niall kirángatott és mire visszamentem Lexi nem volt ott,mert hogy felment Sophiehoz.De amikor megjelentem Chris nagyon ijedt arcot vágott.
Harry mosolygott,majd elkomorodott.Tud valamit.