December 23.-a,a nap amikor már csak egy nap van karácsonyig és a nap, amikor én és David kora reggel elmegyünk Bristolba,hazamegyünk.Izgatottan keltem fel reggel,de kicsit sajnáltam,hogy mi is itt hagyjuk Sophiékat,ahogy Harryék is.Elmegyünk és majd csak ünnepek után jövünk vissza,pedig jó lenne velük ünnepelni.Útnak indultunk kocsival,David bekapcsolta a rádiót,karácsonyi számok szóltak egész délelőtt.A jó hangulat tehát adott volt.David is arról beszélt,hogy ez lesz az első karácsonya, hogy nem Morganékkal ünneplik.Őt is komolyan érinti a dolog.Bristolba érve láttuk,hogy a közlekedés kicsit mintha meghalt volna,mivel behavazott a város.Ez a fránya hó.Bekanyarodtunk a megszokott utcába,ahol található az Anderson ház, a ház előtt Hanry havat söpört,még sosem láttam őt ilyen keményen dolgozni.Morganék előtt már el volt söpörve a hó.Kipattantam a kocsiból,de nem vette észre,hogy leparkoltunk,mert bele volt merülve a munkába.
-Sziaaaa!- dobtam neki egy hatalmas hógolyót.
-Megjöttek a gyerekeink-nevetni kezdett és belelökött a hóba.
-Ez nem volt szép- poroltam le magamról a havat.
David és én kiemeltük a csomagjainkat és bementünk a konyhába köszönni Lyndának.Ott sürgött-forgott a konyhában Már most a holnapi vacsit készítette.leültem a konyhába és figyeltem, ahogy dolgozik mert nem engedte,hogy segítsek,David pedig kiment havat söpörni az apukájával.
-Neked nem furcsa,hogy nem Morganékkal vagy?-kérdeztem meg.
-Hát de- sóhajtott.
-Úgy sajnálom, hogy ott kellett őket hagynunk-mondtam,és eszembe jutottak a reggeli dolgok.-Tudod milyen hisztit levert a két nagyfiú?
Nevetni kezdett.
-Húsz éve velük karácsonyozok-nevetett fel újra,-legalábbis az egyikkel karácsonyozom húsz éve.
-Nem szabad megtörni ezt a hagyományt.
-Nem is-ebben a percben belépett a lakásba Hanry és David.-Gyerekek hozzátok fel a műfát a garázsból!
Furcsán néztünk rá,hiszen David mesélte,hogy soha sem állítottak műfát,Lynda készül valamire és mivel elküldött minket, szóval itt még lesz valami.Lementünk a pincébe és kerestük a műfát.
-A szüleid valamire készülnek-mondtam,miközben kihúztam egy dobozt a polcról.
-Á, ebben biztos lehetsz-intett.
Egész nap csináltuk,amit Lynda mondott,és korán bedőltünk az ágyba.
Reggel hajnalok hajnalán valaki a vállamat rázogatta.
-Katie azonnal kelj fel-mondta,közben újra megrázott.
-Lynda hajnali öt van-amikor az órára pillantottam azt hittem, hogy rosszul van.
-Oda kell érnünk 8-ra a Londonba,mert akkor kezdődik a nap Morganéknál-válaszolta.
-Mi van?- kárdeztem.
-Öltözz,csomagolj,irány London-válaszolta.
-Komoly?-döbbenten bámultam Lyndára.
-Hát persze. Teljes mértékben komoly vagyok- bólintott.
A másik szobából kihallatszott David és Hanry szócsatája,vagy minek is kell ezt nevezni,ami arról szólt,ha ők ezt eltervezték,hogy úgy is együtt karácsonyozunk,akkor David minek vezetett idáig és költötte benzinre az utolsó pénzét.Én magam pedig úgy döntöttem,hogy nem idegesítem a másik Anderson szülőt és kimászok az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe és rendbeszedtem magam.David is megérkezett és a jobb oldalamon borotválkozni kezdett.
-Muszáj itt tollászkodnod?- böktem oldalba.
-Szőrösön nem állíthatok be a legjobb barátomékhoz karácsonykor-vont vállat,végül is nem zavar,készülődjön.
Gyors sminkelés után bementem a konyhába és egy pohár gőzölgő kávé mellett befaltam egy hatalmas szelet kalácsot.
Lynda és Hanry több halom kajával egyensúlyoztak a kocsi felé.
-Ugye tudjátok, hogy nincs világvége?- kérdeztem,már bejárati ajtónak támaszkodva.
-Tudod mennyit esznek ezek a gyerekek?-nevetett Lynda.
David közben már a bőröndjeinket tette be a kocsiba,miközben veszekedett a szüleivel,akik folyton rászóltak,hogy még véletlenül se érje baj a kajákat.Milyen jó,hogy nem volt időnk kicsomagolni!Így visszavisszük azt,amit hazahoztunk.
-Meddig maradunk?-érdeklődtem.
-Ha Morganék engedik akkor majd csak szilveszter után jövünk vissza-vigyorgott Hanry,közben már mellettem állt az előszobában.
-Komolyan?- David kezéből kiestek a táskák.
-Igen, kisfiam. Na, de most csukd be a szád, még belerepül a légy- nevetett Lynda.
Lynda következő lépése az volt,hogy engem piszkáljon.
-Katie,vedd a kabátod és az ajándékaidat is tedd az autóba,öt perc és indulunk-szót fogadtam,de aztán jött a következő,nem tudtam hova tenni az ajándékaim.
Ha a csomagtartóba teszem, meglátják viszont, ha a kezemben tartom akkor sem jó mert pár órás út alatt kényelmetlen lenne a kezemnek.Végül mégis a csomagtartóban kötöttek ki,de aztán jött a következő, hogy összenyomja a kaját. Már kezdtem ideges lenni.David is ugyanígy érzett,ugyanúgy bedobta az ajándékokat és bevágódott a hátsó ülésre.Melléültem és fülhallgatóval a fülemben hátradőltem és vártam, hogy elaludjak.A tervem sikerült,az út felét végigaludtam,de a másik felében,akárhogyan is próbálkoztam aludni már nem tudtam. Amikor már nagyon unatkoztam elkezdtem David arcát böködni.Csináltunk képeket,és feltöltöttünk egyet instagramra,és fölé írtuk,hogy kirándulásra készen, arra a célra, ha Chrisék látnák.Nekik meglepetés az érkezésünk.Kíváncsi vagyok a reakciójukra.Davidnek sikerült kihisztiznie,hogy út közben megálljunk kaját venni.Így hát a halom kaja elfogyasztésa és pisiszünet után megérkeztünkBekopogtunk az ajtón és vártuk,hogy kinyíljon.
-Sziaaaa!- dobtam neki egy hatalmas hógolyót.
-Megjöttek a gyerekeink-nevetni kezdett és belelökött a hóba.
-Ez nem volt szép- poroltam le magamról a havat.
David és én kiemeltük a csomagjainkat és bementünk a konyhába köszönni Lyndának.Ott sürgött-forgott a konyhában Már most a holnapi vacsit készítette.leültem a konyhába és figyeltem, ahogy dolgozik mert nem engedte,hogy segítsek,David pedig kiment havat söpörni az apukájával.
-Neked nem furcsa,hogy nem Morganékkal vagy?-kérdeztem meg.
-Hát de- sóhajtott.
-Úgy sajnálom, hogy ott kellett őket hagynunk-mondtam,és eszembe jutottak a reggeli dolgok.-Tudod milyen hisztit levert a két nagyfiú?
Nevetni kezdett.
-Húsz éve velük karácsonyozok-nevetett fel újra,-legalábbis az egyikkel karácsonyozom húsz éve.
-Nem szabad megtörni ezt a hagyományt.
-Nem is-ebben a percben belépett a lakásba Hanry és David.-Gyerekek hozzátok fel a műfát a garázsból!
Furcsán néztünk rá,hiszen David mesélte,hogy soha sem állítottak műfát,Lynda készül valamire és mivel elküldött minket, szóval itt még lesz valami.Lementünk a pincébe és kerestük a műfát.
-A szüleid valamire készülnek-mondtam,miközben kihúztam egy dobozt a polcról.
-Á, ebben biztos lehetsz-intett.
Egész nap csináltuk,amit Lynda mondott,és korán bedőltünk az ágyba.
Reggel hajnalok hajnalán valaki a vállamat rázogatta.
-Katie azonnal kelj fel-mondta,közben újra megrázott.
-Lynda hajnali öt van-amikor az órára pillantottam azt hittem, hogy rosszul van.
-Oda kell érnünk 8-ra a Londonba,mert akkor kezdődik a nap Morganéknál-válaszolta.
-Mi van?- kárdeztem.
-Öltözz,csomagolj,irány London-válaszolta.
-Komoly?-döbbenten bámultam Lyndára.
-Hát persze. Teljes mértékben komoly vagyok- bólintott.
A másik szobából kihallatszott David és Hanry szócsatája,vagy minek is kell ezt nevezni,ami arról szólt,ha ők ezt eltervezték,hogy úgy is együtt karácsonyozunk,akkor David minek vezetett idáig és költötte benzinre az utolsó pénzét.Én magam pedig úgy döntöttem,hogy nem idegesítem a másik Anderson szülőt és kimászok az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe és rendbeszedtem magam.David is megérkezett és a jobb oldalamon borotválkozni kezdett.
-Muszáj itt tollászkodnod?- böktem oldalba.
-Szőrösön nem állíthatok be a legjobb barátomékhoz karácsonykor-vont vállat,végül is nem zavar,készülődjön.
Gyors sminkelés után bementem a konyhába és egy pohár gőzölgő kávé mellett befaltam egy hatalmas szelet kalácsot.
Lynda és Hanry több halom kajával egyensúlyoztak a kocsi felé.
-Ugye tudjátok, hogy nincs világvége?- kérdeztem,már bejárati ajtónak támaszkodva.
-Tudod mennyit esznek ezek a gyerekek?-nevetett Lynda.
David közben már a bőröndjeinket tette be a kocsiba,miközben veszekedett a szüleivel,akik folyton rászóltak,hogy még véletlenül se érje baj a kajákat.Milyen jó,hogy nem volt időnk kicsomagolni!Így visszavisszük azt,amit hazahoztunk.
-Meddig maradunk?-érdeklődtem.
-Ha Morganék engedik akkor majd csak szilveszter után jövünk vissza-vigyorgott Hanry,közben már mellettem állt az előszobában.
-Komolyan?- David kezéből kiestek a táskák.
-Igen, kisfiam. Na, de most csukd be a szád, még belerepül a légy- nevetett Lynda.
Lynda következő lépése az volt,hogy engem piszkáljon.
-Katie,vedd a kabátod és az ajándékaidat is tedd az autóba,öt perc és indulunk-szót fogadtam,de aztán jött a következő,nem tudtam hova tenni az ajándékaim.
Ha a csomagtartóba teszem, meglátják viszont, ha a kezemben tartom akkor sem jó mert pár órás út alatt kényelmetlen lenne a kezemnek.Végül mégis a csomagtartóban kötöttek ki,de aztán jött a következő, hogy összenyomja a kaját. Már kezdtem ideges lenni.David is ugyanígy érzett,ugyanúgy bedobta az ajándékokat és bevágódott a hátsó ülésre.Melléültem és fülhallgatóval a fülemben hátradőltem és vártam, hogy elaludjak.A tervem sikerült,az út felét végigaludtam,de a másik felében,akárhogyan is próbálkoztam aludni már nem tudtam. Amikor már nagyon unatkoztam elkezdtem David arcát böködni.Csináltunk képeket,és feltöltöttünk egyet instagramra,és fölé írtuk,hogy kirándulásra készen, arra a célra, ha Chrisék látnák.Nekik meglepetés az érkezésünk.Kíváncsi vagyok a reakciójukra.Davidnek sikerült kihisztiznie,hogy út közben megálljunk kaját venni.Így hát a halom kaja elfogyasztésa és pisiszünet után megérkeztünkBekopogtunk az ajtón és vártuk,hogy kinyíljon.
