29.fejezet:A szökés

Sziasztok! Itt is van a következő rész, várjuk a véleményeket, nagyon! És lessetek be a Képkockákra!
Puszi:Amy és Liza♥

A további napok unalmasan teltek, Nate azzal volt elfoglalva, hogy majd, hogyan fogjuk megszervezni a következő hétvégére Ben szülinapi buliját, én pedig csak szimplán a tanulással foglalkoztam. Muszáj volt javítanom az átlagomon, mert a jegyeim nem a lehető legjobbak manapság. És nem akarom, hogy Hanry azért hazacipeljen, mert nem tanulok rendesen.Szóval muszáj belehúznom. Bristol nem nekem való hely. De valahogy nem akarózott, mert a gondolataimat lekötötte, hogy Harryék pénteken hazajönnek, és kitaláltam, hogy a vasárnapi dráma után kibékítem az álompárt. Annak ellenére, hogy a legtöbb emberrel a bandából nem beszéltünk, szerveztem estére egy bulit, és csupa lassú zenét raktam a CD-re, hogyha Niallék egymás mellé kerülnek, kénytelenek legyenek közel is lenni, de valahogy nem jött össze. Niall el sem jött és Sophie rossz emberhez került közel.A legszomorúbb az, hogy mindenki eléggé sokat ivott. Legalább négy üveg elfogyott, aminek hála mindenki a padlón volt. Sophie persze sírva felrohant, amikor majdnem smárolt Louissal. Én közben Zaynnel iszogattam. Mi ketten tökéletesen egymásra találtunk ilyen téren.Harry a szoba másik végéről méregetett szomorúan, amit végül megelégeltem és otthagytam ivópartneremet. Az alkoholnak hála odaálltam Harryhez, hogy na akkor dumáljunk.
-Le vagy törve- kezdtem bele.
-Sajnálom- nézet rám.
-Mit?- érdeklődtem.
-Semmi közöm a kapcsolatodhoz.
-Harry- simítottam végig a karját.
-Sajnálom, hogy annyira kiborultam-sóhajtott. - Nem kellett volna, tudom.
-Nem haragszom- öleltem át.- Hiányoztál- suttogtam, francba részegen mindent kibeszélek.
-Te is nekem- nyomott egy puszit a homlokomra.- Ne veszekedjünk soha többé. Nem éri meg.
Ekkor felálltam és odasétáltam a kanapén üldögélő Louishoz.
-Miért lógatod az orrod?- vágódtam le mellé.
-Mennyi időd van?- nézett fel rám, kezében egy feles poharat tartott, ami még félig volt az átlátszó elixírrel.
-Na mesélj- néztem rá, arca elég megviseltnek tűnt.
Lehúzta a pohár tartalmát és belekezdett a sztoriba.
-Most akkor Sophie, vagy megismertél egy lányt?- kérdeztem, fel nem fogtam miről beszélt, már gondolkozni sem tudok.
-Sophie- sóhajtott-, mindig csak Sophie.
-Lépj már túl- ütöttem vállon, hátradőltem a fotelban és érzetem, hogy azonnal elnyom az álom.
-De miért?- nézett rám csillogó szemekkel.
-Mert neki ott van Niall és őt szereti- magyaráztam.
-De folyton veszekednek- csapott a kanapéra.
-Ez vele jár- mosolyogtam.
-Örülök a boldogságuknak, de- láttam, hogy egy könnycsepp folyik le az arcán.
-Nem, ezen nem fogsz sírni, egy férfi nem sír- próbáltam megnyugtatni.
-Akkor én nem vagyok férfi- vont vállat.
-Harry, krízis-kiabáltam, ő pedig azonnal megjelent.
-Hallgatlak- állt felénk.
-Bőgni fog- mutattam Louisra, aki egy párnát szorongatott.
- Hé haver- ült le mellé-, nyugodj meg.
-Sophie- kezdett bele, de Harry leintette.
-Mindig csak Sophie, mindig róla van szó- beszélt.
-Mert ő fontos nekem- magyarázta.
-Te csak azt hiszed, hogy fontos.
Nem tudom, hogyan végződött a beszélgetés, mert elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki Niall nevét kiabálja mellettem.
-Beszéltél vele?- amikor felnéztem Jeremyt pillantottam meg.
-Sophieval?- kérdezte.- Nem enged be- sóhajtott csalódottan.
-Most keltem fel, nyilván nem- kiabáltam.
-Chrishez beszélek- vont vállat és kiment a nappaliból.
Éljenek a reggelek és a felfordulás. A többiek kajáltak, én rá se bírtam nézni. A tegnap este körül forogtak a gondolataim. Nem tudom, mit csináltam, kivel beszéltem, Sophie emeletre rohanása után minden sötét, de amikor Harry meglátott vigyorogva köszönt, szóval valószínűleg kibékülhettünk. Ezek szerint minden tisztázva lett.
-Nem tudom, mikor jön Morgan anyu szóval siessünk a pakolással- tapsolt a konyhaajtóban David.
-Anyu a szobájában volt- jelent meg a háta mögött Lily.
-Hupi- nevetett fel.
-Anya most elmegy kávézni egy barátjával és egyeztet valamit egy ügyvéd barátjával, és mire hazajön rendet akar látni és a lányok szobafogságban lesznek- vigyorgott és már az előszoba felé is ment.
-Nem teheted ezt- imitáltam sírást.
-De- kiabált vissza Lily és az ajtó becsapódott.
Niall is megérkezett, aztán délutánig nem is láttuk a szerelmeseket, közben a fiúk hazamentek, Lily is hazaért és kis előadást tartott az alkohol káros hatásairól.Szóval miután tökéletesen ki lettünk oktatva és elpakoltunk magunk után pihenhettünk egy picit.
-Lily- kopogtattam be a hálószobájába-, esély sincs rá, hogy ma elengedj estére?- kérdeztem.
-Lottóznod kéne- nevetett fel.
-Milyen volt a kirándulás és mikor jöttél haza?-kérdeztem.
-Ne próbálj meg érdeklődést mutatni, nem válik be- kacsintott.
-De tényleg érdekel- mondtam, majd óvatosan kitolt az ajtón.
-Nem mehetsz el sehova- vigyorgott.
- A francba- motyogtam inkább csak úgy magamnak.
Hogyan fogok úgy kijutni, hogy ne vegyék észre? Nem sétálhatok csak úgy ki az ajtón. Most még csak azt sem tehetem meg, hogy kimászok az ablakon, mert a másodikról nem lehet akkora buli leesni. Beszélnem kell Nateval, ő gyakorlott szökevény, vagyis már nem, mert inkább elengedik, hogy utána ne kelljen a sürgősségire vinni kéztöréssel. Többször is volt már vele ilyen. Bekapcsoltam a laptopom, amit a nappaliban találtam meg a kanapé alatt, inkább nem gondolkozom rajta, hogyan került oda. Remélem, hogy a laptop használat még nem tilos, Nate pont fent volt facebookon. Azonnal ráírtam és a segítségét kértem. Tanácsolta, hogy tegyek létrát az ablakom alá, amit először jó ötletnek tartottam, de mit mondok, ha Lily rajtakap, miközben megyek ki a lakásból létrát tenni az ablakom alá? Talán azt fogom mondani, hogy: -Épp megyek létrát tenni az ablakom alá, amin majd éjjel lemászok és elszökök egy buliba! 
Egyáltalán nem lenne feltűnő, hogy egy 17 éves lány létrával lófrál össze-vissza. De végül is ez az ötlet volt a legjobb, mert nem ugorhatok ki csak úgy az ablakon, vagy sétálhatok ki az ajtón egy olyan házból, ahol rajtam kívül négyen laknak, mert ez lehetetlen. Vártam, amíg mindenki valaki mással törődik. Amikor David valami furcsa beszélgetést folyatott Lilyvel és Sophie veszekedett Chrissel a nappali takarításról, létra kereső túrára indultam, amin majd az éj leple alatt, kimászom. Viszont ki gondolta volna, hogy a ház legmagasabb létrája körülbelül 1 méter magas. Segítséget kell kérnem, most úgy is tartozik nekem David, amiért nem buktattam le Lily előtt, hogy a legtöbb fehér blúzát összemosta valami zöld cuccal és az összes bezöldült.
-David- rántottam őt be a szobájába.
-Mi van?- kiabált rám.
-Kuss- csitítottam. - Tartozol, szóval ma segítesz kiszökni.
-Nem- rázta a fejét-, szólok Lilynek.
-Én is a zöld blúzokról- vigyorogtam, amire ijedt arcot vágott.
-Nem mered- szorította össze a szemeit.
-Dehogyisnem- vigyorogtam. - Hogyan szökjek ki úgy, hogyha a ház legmagasabb létrája egy méter?
-Mondjuk maradj a fenekeden. Egy estét kibírsz itthon- sóhajtott.
-De Nate szerzett jegyeket- bevetettem a kiskutyaszemeket.
-Akkor ugyanoda mennénk ma, ha te jöhetnél- vigyorgott.
-Te is mész?- kerekedtek el a szemeim.
-És Chris is jön.
-Szöktessetek ki- könyörögtem.
-Chris le fog buktatni, mert kihúzta a gyufát Lilynél és jóvá akarja tenni- magyarázta David.
-Chris szeret- vontam vállat-, meg hát nekem is vannak titkaim róla.
-De mégis, hogy gondolod?- nézett rám. - Mássz ki az ablakon- vigyorgott.
-Csak nem tudom hogyan- forgattam a szemeim.
-Esküszöm elkaplak- nevetett fel.
-Na nem- kiabáltam.
-Hát nem sétálhatsz ki velem az ajtón- nevetett.- Szólj, ha van jobb ötleted.
-Nem igazán van- ráztam csalódottan a fejem.
-Na most már távozhatsz- és kifelé lökdösött a szobájából.
Ma mindenki kilököd a szobájából. És mi ez a majd David elkap? Szerintem ma kitöröm a nyakam, most veszik le a gipszem és szerintem majd lesz helyette új, Lynda biztosan nagyon örülni fog neki. 

Eljött az este, a megbeszélt időpont, elkészültem és vártam, hogy David valahogy szóljon. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy kavicsokkal megdobálja az ablakom, ez még romantikus is lenne, ha nem az unokatestvérem csinálná. Kinyitottam az ablakot és néztem, Davidet, az egyik utcai lámpa fénye megvilágította. Elrugaszkodtam, és tényleg elkapott, de a nagy lendületnek köszönhetően eldőlt velem együtt. Legalább 10 perces szitkozódás után, hogy én mégis, hogy lehetek ennyire béna és retardált, elindulhattam.
Nate sétált velem szemben.
-Na mizu?- mosolygott rám.
-Merre is megyünk?- érdeklődtem.
-Ez ilyen koncert- magyarázott lelkesen-, egy banda fog fellépni, de majd ott meglátod, hogy kik is- vigyorgott.
-Hát jó- vontam vállat- nem fogok ellenkezni.
Egész úton csak vigyorgott, majd, amikor odaértünk a buli helyszínére kezdtem rádöbbenni, hogy az egyik kedvenc bandám fog játszani, akik igazából csak Londonban ismertebbek.
-Ez most komoly?- mutattam a hatalmas fekete plakátra az épület falán, melyet a banda logója díszítette.
-A lehető legkomolyabb- mosolygott.
-Imádlak- megölelgettem.
-Békülős ajándék- ezer wattos vigyort villantott.
-Te vagy a legjobb- ezzel megfogtam a kezét és elkezdtem befelé rángatni a hatalmas ajtón.
Odaadtuk a jegyeinket és a pulthoz sétáltunk, köszöntünk a jól ismert haverunknak, kezébe adtuk a kabátunkat, hogy őrizze meg nekünk.Majd belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Arra lettem figyelmes táncolás közben, hogy valaki hátulról átölel, döbbenten fordultam meg és Greg nézett vissza rám vigyorogva.
-Hát te?- próbáltam meg túlharsogni a zenét.
-A srácokkal bulizni jöttünk- mutatott a háta mögé, vidáman integetett mögüle Esther, Jared, Kelly, Gina és Ryan.
-Úristen- elkezdtem rángatni, amikor megpillantottam nem messze tőlünk Christ, aki nem tud róla, hogy itt vagyok. Mikor azt hittem, hogy látókörön kívül kerültünk, beszámoltam a srácoknak a dolgokról, akik hangosan nevettek.
-Katie?- hallottam meg egy döbbent hangot a hátam mögül, lassan a hang irányába fordultam.
-Chris?- a többiek felnevettek.
-Te hogy kerülsz ide? Úgy tudtam, hogy büntiben vagy- rázta a fejét.
-Mivel abban is vagyok- vigyorogtam.
-Hívom anyát- fordított hátat.
-Nem, mert nekem köszönheted a kapcsolatod Lexivel- kiabáltam utána.
-Magamnak köszönhetem- fordult vissza.
-Davidet lebuktatom- mutattam a mellette vigyorgó bugyuta barátjára.
-Miért?- húzta fel a szemöldökét.
-Ha lebuktatsz, akkor lebuktatom, és ő duplán szív- vigyorogtam.
-Na jó, nyertél- forgatta a szemeit.- Megint.
-De arról nem volt szó, hogy a pasid is itt lesz, egy terhességnél nem falazok- rázta a fejét David.
-Te tudtál róla, hogy itt lesz?- Chris elfehéredett arccal Davidet bámulta.
-Ő segített- mosolyogtam.
-Haver, te hogy tehetted ezt a szörnyűséget?
-Anyukád blúzai kicsit bezöldültek- vigyorgott bugyután.
-Bulizhatunk?- kérdezte Nate,- mert nem azért jöttünk, hogy két huszonévessel veszekedjünk, és az egyiknek van barátnője, aki láthatólag nincs itt-vigyorgott.
-Igazad van- ezzel odébb toltam egy picit Christ, hogy odamehessek a pasimhoz. Átkaroltam Greg nyakát majd táncolni kezdtünk.
Még hallottam, ahogy Ryan és Nate összekaptak Kellyn és Ginán, mivel már Esther és Jared elvonultak valahova.
-Hogyan jutottál ki?- érdeklődött Greg.- Úgy tudtam, hogy bünti van.
-Kiugrottam az ablakon, David meg elkapott- válaszoltam, amire Greg halkan felnevetett, amikor látta, hogy komoly maradtam, inkább ijedtre váltott.
-Komolyan?- ráncolta össze a szemöldökét.
-Komolyan- válaszoltam, majd elnevettem magam.- Ez amúgy vicces, de nem gondoltam volna, hogy tényleg elkap.
-Szerencséje, hogy elkapott- kacsintott.
-Jó estét kívánunk- az eddigi zene elhallgatott és amikor a színpadra néztem már a kedvenc bandám énekese állt fent. Szememmel keresni kezdtem a többieket, intettem nekik és betolakodtunk az első sorba.
Gyorsan elmondta a rövid köszöntőbeszédet, majd a buli elkezdődött. Végig tomboltuk az egész koncertet. Remélem nem megy el a hangom holnapra, mert akkor lebukom.Habár majd beadom azt nekik, hogy kicsit sok fagyit ettem. Chris felajánlotta, hogy inkább hazahoznak engem is és még Natet is, nehogy valami történjen velünk. De nem repesett az örömtől. Útközben kicsit le is cseszett.Már kezdtem attól félni, hogy esetlegi felrobban a feje annyira piros volt, a homlokán pedig kidomborodtak azok a bizonyos erek. Naték sövénnyel körbekerített háza előtt leállította a járművet.
-Kösz, hogy belerángatod ilyen bulikba Katiet- morogta az éppen kiszálló Natenak.
-Szívesen teszem- a piszkálódásért cserébe egy ezer wattos mosolyt villantott.
Amint zárult az ajtó csak hárman maradtunk, csak bámultam Chrisre. Esküszöm olyan, mint egy oroszlán. Megérzi, ha félsz és akkor támad.
Amint leparkolt a házunk előtt kiugrottam és már rohanni is akartam hátra felé.
-Hova mész?- kérdezte David, aki épp most szállt ki a kocsiból.
-Gondoltam visszamászok- válaszoltam vigyorogva.
-És azt mégis hogyan terezed?- fonta keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. Biztos úgy érezte magát, mint valami nagyon, nagyon fontos személy.
-Addig ugráltam volna, míg el nem érem az ablakpárkányt- vontam vállat és hátat fordítottam nekik.
-Beszöktetünk- szólt utánam Chris.
-Igen?- fordultam vissza, szemeim valószínűleg csillogtak.
-Igen,- barátja felé fordult- csukd be a gardróbba és akkor engedd ki, amikor szólok!- és ezzel elindult.
-Most túszul ejtetek vagy beszöktettek?- kiabáltam utána.
-Halkan- fordult hátra és kinyitotta az ajtót majd előre sietett.
Daviddel követtük, az előszobába érve még gondolkozni sem volt időm, már David be is lökött a gardróbba és becsukta mögöttem az ajtót.
-Ez mi?- suttogtam magam elé.Valami kémnek hiszik magukat?
Már vagy negyed órája ülhettem ott a teljes sötétségben, amikor végre valaki hajlandó volt kiengedni.
-Mi tartott ennyi ideig?- kezdtem volna a lecseszést.
-Bocs megéheztem- vont vállat Chris.
-Te csak büntetni akartál ugye?- kérdeztem dühösen.
-Talán- mosolygott rám.
A lehető leghalkabban mentem fel a szobámba és a csizmámat és a kabátomat az ágy alá tömtem, remélem nem eszi meg semmi reggelre. Aztán el is nyomott az álom, reggel az ébresztőórámra keltem, amit azért állítottam be, hogy véletlenül se aludjak el, nem akartam megkockáztatni a lebukást.
Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam ezzel eltávolítottam magamról a party ,,kellemes" utóillatát. A ruháimat belegyűrtem egy táskába, ugyanis Nate azt mondta, hogy náluk kimoshatom őket.
Lementem reggelizni még csak Sophie volt a konyhában, gyorsan töltöttem magamnak kávét.
-Te bulizni voltál?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-Te, hogy gondolhatsz rólam ilyet?- próbáltam minél ártatlanabbnak tűnni.
-Belőled indultam ki, tuti kiszöktél- beszélt hozzám halkan.
-Sok a film, Sophia- mosolyogtam rá.
-Hallottam este egy kis puffanást és kinéztem az ablakon- vigyorgott rám.
-Nohát már képzelődsz is- kényelmesen elhelyezkedtem az egyik széken.
-Ugyan kérlek- legyintett. - Ne nézz ennyire hülyének, kérlek. Én nem köplek be!
-Fáj, hogy ilyeneket gondolsz rólam- a szívemhez kaptam, ebben a percben megjelentek a többiek.
Chris levágódott velem szembe David pedig a hűtőbe kezdett turkálni, Lily meg csak a falnak és támaszkodott és várt a fogadott fiára, hogy befejezze, amit csinál.
-Úgy örülök, hogy nem szöktél ki- fordult felém Lily, David beütötte a fejét a hűtőbe, miközben nevetett és közben még a szalámi, a sajt és az egyéb finomságok is kipotyogtak a kezéből. Isten visszavágott.
-Jézusom! David, jól vagy?- fordult oda Lily.
-Nem- rázta nevetve a fejét. - Talán agyrázkódást kaptam- panaszkodott.
-Ne aggódj olyan neked nincs- veregette hátba őt Sophie, majd egy pohár narancslé kíséretében kiment a konyhából.
-Olyan fura, mióta Niallel szakítottak, de kicsit örülök is, mert még nem történtek köztük olyan dolgok- sóhajtott Lily, amire nekünk hármunknak vissza kellett fojtani az előtörő nevetést.
-Ti tudtok valamit, amit én nem?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem. Miből gondolod?- köszörülte meg a torkát.
-Csak olyan szép, hogy te mindenkiről a legjobbat feltételezed, anya nem ilyen- vigyorgott David, szerintem ezzel nem terelte el teljesen a figyelmet.
-David, egyetlenem- nézett rá- ilyet ne mondj egy anyának, mert még jobban gyanakodni kezd és átmegy mamamaciba.
Chris az asztalra hajtotta a fejét úgy röhögött.
-Itt senki sem normális- Lily azzal a szokásos idiótákkal vagyok körülvéve arccal nézett minket, mi meg hangosan nevettük. David a pultot csapkodta, Chris még mindig lehajtott fejjel nevetett, én pedig leestem a székről.
-Ez kész- nevettem.- Szerintetek, ha ezek ketten újra összejönnek, mert összefognak, akkor lesz köztük más is?
-NEM- jelentette ki Chris.
-IGEN- bólintott azonnal David, erre a haverja erősen bokán rúgta.- Vagyis nem, dehogyis.
-Nem jöttek össze újra?- vonta fel a szemöldökét Lily.
-De- kezdett bele Chris.
-Nem, dehogy- kiabáltam túl.
-Furcsa gyerekek vagytok ti- rázta a fejét.
Mamamaci elvonult David pedig reggeli készítésbe kezdett, amit mi a barátjával végignéztünk.
-Lily, Sophie reggeli- kiabálta, alig elkiáltotta magát Lily megjelent a konyhában.
-Remélem nem tettetek bele semmit- nézett végig rajtunk.
-Mit tennénk bele?-vontam fel a szemöldököm.
-Amitől ilyen furák vagytok- közben leült az asztalhoz.
-Ne aggódj, nem-ráztam a fejem. - Vagy talán.
-Most azt kellett volna mondanod, hogy nem Lily nincs mit beletennünk, mert mi jó gyerekek vagyunk és nem drogozunk- beszélt folyamatosan.
-Ki drogozik?- jelent meg Sophie is köreinkben.
-Milyen kisimult valaki- nevetett David.
-Ezt meg, hogy érted?- fordult felé.
-Nem is tudom- vakargatta a tarkóját David.
-A tegnapira célzol?- vontam fel a szemöldököm.
-Igen, igen valami olyasmira- nevetett fel. Sophie pedig ijedten nézett hol rám, hol rá.
-Miről van szó?- nézett fel anya.
-Vannak titkaink- vigyorgott Chris.
-Kész vége, megőrültetek, senki sem normális- felállt és kezébe vette a tányérját.- Ezt a nappaliban fogyasztom el.
Amikor Lily mentes lett a konyha, Sophie felsóhajtott.
-Fejezzétek be, mindhármótoknak vannak olyan dolgai, amit nem szeretnétek, ha anya megtudná, szóval nem kell mindent elmondani- mordult fel Sophie.
-Most mi bajod?- vonta fel a szemöldökét Chris- aztán a fejére csapott. - Te és Niall?
-Nem- rázta a fejét.- Nem,nem, nem- tiltakozott hevesen.- Dehogyis!
-De- bólintott David.
-Nem- morgott Sophie. Ez de érdekes, neki is kidudorodnak az erei.
-Tudjátok, mire gondoltam?-Lily visszatért.- Annyi energiátok van, hogy takarítsatok ki.
-Nem jó, Natehez megyek tanulni- szóltam rögtön közbe.
-Nekem tanulnom kell- szólalt meg Sophie is.
-Másnapos vagyok- szólalt meg David.
Chris már épp érvelt volna, hogy miért ne, de Lily beléfojtotta a szót.
-Te Nateval tanulni?- nézett rám.- Másnapos? - nézett Davidre, Sophie volt az egyetlen, akinek egy szót sem szólt.- Katie holnap orvoshoz mész.Szóval nem kell tanulnod.
-Miért?- néztem rá.
-David- sóhajtott.- Tudod mi a legjobb másnaposságra? A takarítás. Seprű a helyén és mozgás.
-Anya nekem fáj a lábam- szólalt meg Chris.
-Arra pedig a felmosás a gyógyír- kacsintott rá.
-Na, szóval én átmehetek Natehoz?- próbálkoztam be.
-2 óra múlva itthon vagy- sóhajtott.

Képkockák

Sziasztok! Igazából rájöttünk, hogy a design blog nem jött be, ezért elkezdtünk egy ennél sokkal szabadabb valamit. Az életünkről fog szólni ez a blog, ami eszünkbe jut, ez ide felkerül. 

Puszi: Amy és Liza♥

KATT IDE

28. fejezet: Ajándékvásárlás extrákkal

Sziasztok! Jó szórakozást kívánunk a részhez! 

Puszi: Amy és Liza♥

Úgy feküdtem le tegnap este, hogy végre valami jót is tettem ezen a héten, ezzel kimerítettem az évi jó cselekedeteim. Remélem, hogy idén nem kell már több párt összehoznom vagy kibékítenem. Minden visszaállt a régi kerékvágásba, Nate, Ben és Lexi a szokásos helyünkön vártak rám. Csak az zavart, hogy a barátnőm nem bír leszakadni a mobiljáról. Valószínűleg egy ideig nem fogjuk látni szép barna szemeit.Azzal, hogy sikerült összehoznunk őt Chrissel mindenki boldog lett. Bennek nem kell többet végighallgatnia ugyanazt a sztorit Lexitől, és visszakapta a legjobb barátját, én azért, mert miattam vannak együtt, Nate pedig csak simán örült, hogy újra együtt a csapatunk. Szóval mindenki boldog, de még Mr. Taylor milyen boldog lesz, ha meglát engem Nate mellett.Van egy olyan érzésem, hogy ma díszletet festünk, de megúsztuk, mert ma mintha jókedve lett volna a mindig mogorva tanár urunknak. Szóval ma nem kell dolgoznunk. Bennek volt egy kis elintéznivalója az ebédszünetben, ezért legalább lesz egy kis időnk, hogy megbeszéljük a születésnapjával kapcsolatos kérdéseket.
-Akkor hol tartjuk?- kezdtem a legfontosabbal.
-Azt már tudjuk, hol nem- sóhajtott Nqte.
-Lexi szerinted?- kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna, elhúztam előle a telefonját és becsúsztattam a táskámba. -Szerinted?
-Szerintem neked jól áll a vörös- bólintott.
Nateval egymásra néztünk, és mindketten sóhajtoztunk.
-Melyik asztalhoz ülünk?- kérdeztem és körbenéztem az ebédlőben.- Ülhetünk mondjuk Emily és a csajok közé- vigyorogtam.
-Hölgyem ön szerint hol tartsuk Benjamin születésnapját?- könyökölt az asztalra Nate, amire Alexa fújtatva hátradőlt.
-Ne idegesíts Nate- mondta komolyan.
-Komolyan mondtam- nevetett.- Katie leszavazta a sztriptízbárt.
-De hát még messze van a szülinapja- értetlenkedett Lexi.
-Egy hét- jelentettem be, amire arca minden színűre váltott.
-Ma fogjuk megvenni az ajándékát Katievel- magyarázta NAte.
-Megyek én is-jelentette ki-, a tavalyi macskás bögre nem volt jó ötet.
-De a telefonod nálam lesz, egész délután- vigyorogtam Lexire, aki csak rázta a fejét.
-Ne tedd ezt velem- könyörgött.
Ördögien felnevettem és már nem adtam neki vissza a mobilját. Így kell barátnőt nevelni mesteri fokon.Rögtön suli után a legközelebbi plázába siettünk.
-Na mit vegyünk?- dörzsöltem össze a tenyerem.
Tanácstalanul néztek rám, talán Bennek a legnehezebb az ajándék vásárlás, ennek soha semmi nem tetszik, és nagyon komolyan vesz mindent. Kezembe vettem egy plüssmacit, Nate pedig csúnyán rám nézett.
-Ne egy plüssmacit vegyél neki- a polcra mutatott.
-De te is azt vettél nekem-akadékoskodtam.
-De ő pasi- magyarázott nekem, mint egy kisgyereknek.
-Akkor parfümöt- azt hittem, hogy ez egy jó ötlet, de Nate rázta a fejét.
-Azt nekem vegyél- mosolygott.- Vegyél neki könyvet, mondjuk.
-Milyen könyveket szeret?- kérdeztem.- Szerintem megveszem neki a One Direction életrajzot.
-Azt karácsonykor elsütötted- forgatta a szemeit.- Jó tüzelő lett belőle.
Most tűnt fel, hogy Alexa be sem jött velünk ebbe az üzletbe.
-Hol van Lexi?- kérdeztem, ijedten néztünk körbe, és ekkor pillantottam meg barátnőmet boldogan kisétálni egy üzletből, aztán befutott hozzánk.
-Na, ki a zseni?- kikapott egy pólót a táskájából. -Nem akarta erre költeni a zsebpénzét, de nagyon bejött neki- lengetett a levegőben a felsőt.- És egy videojátékot is kinézett magának, de arra sem akarja elkölteni a spórolt pénzét.
-Azt én veszem meg- kiáltott fel Nate, ezzel sikerült megelőznie.-Nem tudom minek neki pénz, ha úgy sem vesz meg semmit.
-Mit nézett még ki magának?- érdeklődtem.
-Egy házat a hegyekbe- vigyorgott Alexa.- Ez nehezen megvalósítható.
-Megyek megveszem a játékot- mondta Nate és ezzel már el is ment.
-Azt felejtsd el- rohantam utána.- Lexi mi a neve a játéknak?
Gyorsan megmondta majd az üzletben megláttam a fejvesztve jobbra- balra nézelődő Natet én pedig gyorsan leemeltem a játékot a polcról, meglebegtettem a szemei előtt és beálltam fizetni a kasszához.
-Nyomi- nevettem ki szegény gyereket.
És ekkor kihúzta a zsebéből a játékot és mellette felmutatta a számlát.
-Csak húztalak- vigyorgott.
-Most csak viccelsz ugye?- idegeskedtem.- Vidd vissza!
Szomorúan raktam vissza a helyére a játékot és kullogtam ki a boltból.
-Együnk- nyöszörögtem.
-Okés-mosolygott Lexi.- Jaj, ne szomorkodj. Te is találsz neki valamit.
-Tavaly is olyan ajándékot vettem, hogy nem tudom eldönteni, hogy sírt-e vagy nevetett rajta- nyavalyogtam, amire Nate rátette a kezét a vállamra.
-Nyugodj meg- simogatta a vállam. - Sírt.
-Annyira gonoszak vagytok- imitáltam hisztit.
-Gyerekek-szólalt meg Nate, amire megtorpantunk.- Ben írt, hogy merre vagyunk, hogy nem kajálunk-e együtt.
-Hívd ide- jelentettem be, végre egy kis remény.- Hátha valamire célozni fog és végre meglesz az ajándék.
-A remény hal meg utoljára- biztatott Lexi-, de te ebbe ne éld bele magad, sosem beszél a szülinapjáról.
Miután Nate beszélt vele, kisétáltunk az épület elé, hogy ott megvárjuk.
-Mi lenne, ha eljátszanánk, hogy elfelejtettük?-vigyorogtam, de a többiek először nem értették.- Hogy elfelejtettük a szülinapját.
-Én aznap úgyis fogorvoshoz megyek- tette hozzá Nate.
-Nekem leszedik a gipszem- jelentettem be.
-Ilyen hamar eltelt az idő?- kérdezte a döbbent Lexi.
-Hát igen- bólintottam-, repül az idő ha valaki szerelmes.
Szemforgatással reagált, aztán már láttuk barátunkat feltűnni az utca végén.Füléből a szokásos zöld fülhallgató lógott ki.
-Veszek neki új fülest- vigyorogtam, Nate arckifejezése miatt a mosoly lefagyott az arcomról.
-Szerelmes abba a fülhallgatóba- mondta.
-És ha esetleg történne egy baleset vele?- kezdett el azonnal kattogni az agyam.
-Hagyd békén a fülhallgatóját- nézett rám komolyan Nate.
-Sziasztok!- intett Ben, aki időközben hallótávolságba került.
-Szia- mosolyogtam rá.
-Úgy elrohantatok- vakargatta a tarkóját. -Kerültök?- nézett végig mindhármunkat gyanakvóan.
-Dehogy- válaszolta Alexa.
-Mi sose- nevettem rá.
-Gyanúsak vagytok ti nekem- nézett végig rajtunk.- Na mindeeegy. Bejöttök velem a könyvesboltba?- kérdezte.
-Aha- hajtottuk le a fejünket, ugyanis tudtuk, hogy most legalább két órányi dögunalom vár ránk könyvek között.
Nate különböző regényekből olvasott fel nekem részleteket hülye hangsúlyozással, amíg Alexa és Ben könyveket keresgéltek.
-Megtaláltam életem könyvét- állt mellém Ben.
-De jó, akkor vedd meg és mehetünk- sóhajtottam.
-Nincs pénzem- szomorkodott- majd valamelyik nap bejövök ide és elolvasom.
-Vidd ki innen- suttogtam Ben háta mögött Lexinek.
-Gyere menjünk- nézett rá szomorúan Lexi.
-Én láttam egy könyvet a bolt másik felében, azt még megnézem, menjetek előre-szólaltam meg gyorsan.
-Okés- vontak vállat majd elindultak a kajáldák felé.
Miután elmentek rájöttem, hogy nem tudom, hogy melyik könyv az.Gondoltam, hogy felhívom Lexit, de a telefonja nálam van. Szóval marad Nate, aki kétlem, hogy tudja.
-Szia Tyler! Hogy vagy?- szólt bele a telefonba.
-Kérdezd meg Lexit, hogy mi a könyv címe- mondtam a telefonba.
-Nem Tyler, nem adok kölcsön- tiltakozott.
-Mi? Ki az a Tyer? Nate ne ma játssz titkos ügynököt, gyerünk bökd már ki annak az idióta könyvnek a címét- ripakodtam rá idegesen.
-Haver, én nem tudok segíteni, majd visszahívlak később- ezzel letette a telefont, nem Nate fogja megmenteni az életem.
Néhány perc múlva rezgett a zsebem és egy sms-t kaptam, amiben le volt írva a cím. Mégsem annyira hülye. Gyorsan megkerestem a polcokon és amikor láttam, hogy az az utolsó darab örültem magamnak.Gyorsan fizettem és elrejtettem a táskámba, nehogy Ben gyanút fogjon, azonnal rájönne, mert én soha sem veszek könyvet. Azt pedig utálja, ha valamit ki akarunk helyette fizetni. Ő olyan, hogyha nincs pénze akkor ki sem mozdul velünk. Mondjuk mindig van pénze, csak nem akarja elkölteni. Szóval igen ő ilyen kis sóher, de mi így szeressük a hülye fejét.Amikor odaértem hozzájuk már ettek és nekem is kértek ki egy hamburgert, leültem közéjük és nekiláttam az evésnek.
-Na vettél valamit?- érdeklődött Lexi.
-Úgy ismersz te engem?- nevettem.- Csak Sophie emlegetett valami Csontvárost vagy mi a fenét és azt néztem meg.
Ben nem gyanakodott csak folytatta az evést nyugodtan.
-Csontváros, mi?- nevetett Nate.- Szegény Sophie szörnyű ízlése van.
Az asztal alatt megrúgtam utána visszaadtam Lexinek a telefonját.
-Oh végre, végre, végre- hálálkodott és már írta is az újabb SMS-t.
-Mit tettél?- nézett fel Ben a kajájából.
-Ki?- néztünk rá meglepetten.
-Visszaadtad Lexinek a mobilját- jelentette be.- Elvesztettük.
-Ez mind a te hibád- fordult felém sóhajtozva Nate.
-Jaj, nem akarom, hogy megromoljon a kapcsolata Chrissel, azért mert keveset beszélnek- vigyorogtam.
-Hidd el, pont amiatt nem fog- nyugtatgatott Ben.
Elkezdtünk egy teljesen általános témáról beszélni, és szándékosan kérdezgettük Lexit, aki mindenre igennel és nemmel válaszolt.
-Hülye vagy?- kérdezte Nate, és közben megbökte Lexi kezét.
-Igen- bólintott, mind a kettő fiú hatalmas nevetésben tört ki.
-Veszel nekem Ferrarit?- kérdezte Nate.
-Igen- válaszolt barátnőm.
-Biztos?- kérdezett tovább Nate.
-Igen- válaszolt unottan.
-Pirosat?- nevettek
-Igen- bólintott.
-Holnap?- kérdezte Ben, amire már én is kitörtem a nevetésben.
-Természetesen- válaszolt Lexi.
-Király- pacsiztak össze a fiók.
-Várjatok, mi?- nézett fel Lexi.- Nem emlékszem, mire mondtam igent.
-Majd holnap az autókereskedésben megtudod- pacsiztak a fiúk.

-Én nem megyek sehova- rázta hevesen a fejét.
-De megígérted, hogy veszel nekünk egy Ferrarit- biggyesztette le az ajkát Ben. Lexi vállat vont és újra elmerült az sms-ek olvasásában. Akkor a srácok nem kapnak autót.

27.fejezet:Mindenki boldog

Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész! Jó olvasást hozzá!

Puszi: Amy és Liza♥

Eltelt egy újabb hétvége és egy újabb fantasztikus hétfőnek nézek elébe, reggel elaludtam, futottam Chris kocsija után, hogy vegyen fel és vigyen el iskolába, de természetesen ott hagyott. Szóval lekéstem az első órát, magamra borítottam az ebédemet, persze, hogy ilyenkor veszek fel fehér nadrágot. A napom fénypontja az volt, hogy Nate megtisztelt szavaival, pontosabban három szóval.
-De béna vagy-, és kiröhögött, aztán segített lepucolni a ruhámat, utána leültünk az asztalunkhoz, mert Alexáék nem jöttek ebédelni, érdekes.
-És minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?- kérdeztem kedvesen.
-Hiányoztatok- válaszolt.
-Ó, te voltál azon megsértődve, hogy az új barátaimmal lógok, és szerinted Ben többre tartja magát, Alexa meg Alexa- soroltam a bűneit, amire próbált észérvekkel válaszolni, de végül mindig becsukta a száját, rájött, hogy igazam van.
 -Ne haragudj, rám! Szereztem szombatra jegyeket, kettőt- lobogtatta a levegőben.
-Szóval csak azért békültél ki velem, hogy ne kelljen egyedül menned- néztem rá gyanakvóan.
-Nem, tényleg hiányoztál- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Jaj, Nathaniel rád nem lehet haragudni-ezzel megöleltem.
Délutánra megbeszéltük, hogy átviszem Alexáékhoz, mert Ben és Alexa együtt fognak filmezni, segítek szegény srácnak a békülésben, nélkülem nem menne. Eléggé leszidta a barátainkat, szegény gyerek a vesztébe rohan.
Ötkor találkoztunk két sarokra Lexiék házától, Nate szokás szerint elkésett.
-Ne kezdj mentegetőzésbe, hogy a kutyád elvitte a nadrágod, mikor nincs kutyád- kiáltottam.- Nem hiszem el még egyszer.
-Azon is csodálkozom, hogy először elhitted- nevetett rám.- Bennek egy hét múlva szülinapja lesz, kell valami parti az azutáni hétvégére- kacsintott.
-És hol szervezzük?- kérdeztem felvont szemöldökökkel.-Az a helyszín nem jó, ahol az én bulimat tartottuk.
-Mér?- vigyorgott rám.
-A sztriptízbár nem előnyös egy lány szülinapjára- gesztikuláltam.
-Nekem bejött-nevetett fel.
-Engem az egyik táncosnőnek néztek és fizettek is nekem- motyogtam.
-Az vicces volt-nevetett fel.
-Neked lehet- láttam magam előtt az eseményeket, amikor az a nagydarab zsíros hajú, izzadt pasi megpróbált letapizni és én megpofoztam. Még a hideg is kirázott.
-Nem tehetek róla, hogy ismerem a tulajt- tette a kezét a vállamra.
-Elég baj az, hogy ilyen embereket ismersz- forgattam a szemeim.
-Beszélek apával, hogy beszéljen valami haverjával, akinek kávézója van- vigyorgott Nate.
-Szegény tulaj- nevettem-, még nem tudja mire vállalkozik.
-De tuti ne a sztriptízbárossal beszéljek?- kérdezte Nate.
-Tuti- válaszoltam.- Honnan ismered amúgy?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dolgoztam nála- vont vállat.
-Mi?- csodálkoztam.
-Az állatkereskedésében, de ott nem tarthattuk a bulidat. Különben is azt mondta, hogy arra az estére bezárja, csak a jobb keze elfelejtette- magyarázta Nate.
-Aha, állatkereskedés, persze- ebből egy szavát sem hittem el.
-Tudod, 2 éve- magyarázta.
-Jaj emlékszem, akkor kaptam egy papagájt szülinapomra- csaptam a homlokomra.
-Pontosan- mosolygott.
-Azt hittem el kell költöznöm a papagájommal együtt- nevettem rá, aztán grimaszolni kezdtem, utána feltűnt, hogy a Parker ház előtt állok.
-Szerintem jó kis ajándék volt- vont vállat.
-Persze az is jó volt, amikor agyon csipkedte a kezem- elevenítettem fel a fájdalmas kalandjaimat életem első és utolsó kisállatával.
Bekopogtunk a ajtón, Andrew nyitotta ki, épp telefonált és intett, hogy legyünk csendben, letettük a kabátunkat az előszobába és a nappaliba mentünk, amikor barátaink észrevettek minket döbbenten néztek.
-Te behoztad a sátánt?- pislogott Ben.
-Épp most békültem ki a sátánnal- vontam vállat mosolyogva.
-Helyesbítek, néhány órával ezelőtt- vigyorgott Nate.
-Inkább csukd be a szád, mert összeveszünk- ütögettem meg a vállát.
-Bocsi Lexi, hogy annyiszor megbántottalak- kezdett bele mondókájába.- Bocsi Ben, amiért azt mondtam, hogy te többnek gondolod magad és sajnálom az utána következő egyéb, szép dolgokat. Sajnálom és hiányoznak a barátaim. Nem érzem jól magam a deszkások között. Tudjátok milyen egyedül érezni magad egy csomó ember között?- tette fel a nagy kérdést, amire döbbenten néztem rá. Ez most belőle jött ki?
-És látom, hogy már nem vagy ugyanaz az ember- csukta be az eddig tátott száját Lexi.
-Kitéptek belőlem egy darabot- sóhajtott-, sosem leszek képes újra ránézni a paradicsom levesre- sóhajtott szomorúan.
-Hogy mi?- vontam fel a szemöldököm.
-Jobb, ha nem tudod- legyintett-, a lelki békéd bánná.
-Nathaniel- állt fel Benjamin és megölelgette barátját.
-Naty- ugrott neki Lexi és a hatalmas lendülettől elterültek a földön.
-Úgy hiányoztatok- ugortam hegyéjük, Ben pedig felettünk át karba tett kézzel.
-Ne legyél már ilyen halál komoly- nézett rá Lexi és lerántotta közénk a földre.
Erre már ő is elnevette magát.Aztán leporoltuk magunkat és leültünk a kanapéra, mint a normális emberek, semmi lábfelrakás az asztalra, semmi lábfelrakás a támlára.
Úgy tettünk, mintha normálisak lennénk, ugyanis Andrew figyelt minket és azt hitte, hogy mi nem tudunk róla.
-Na lássuk csak, gondolom Ben nem csajozott be ezalatt az idő alatt, Katieről tudok, csicseregtek a kismadarak. Ohh Lexi, mi van a szerelmi életeddel?- kérdezte, mire Ben felkiáltott, amire Andrew leejtette a poharát.
-Ne meséld el! Ne! Ne!- kiabált Ben és elkezdett szaladgálni a szobában.
-De engem érdekel- mosolygott Nate.
-De tudod hányszor hallottam már? Kezdtem megőrülni, én voltam egyetlen férfi közöttük- nézett az égre Ben.
-Én sem hallottam még elégszer, köszi Nate- tettem fel a lábam az ölébe.
-Gyerekek, legalább azt várjátok meg, amíg elmegyek- szólt be nekünk Andrew.- Van, amit jobb nem tudni.
Intettünk neki, aztán vártuk, amíg becsapódik a bejárati ajtó és Lexi belekezdett a mesélésbe.
-Ti hülyék vagytok- nézett komolyan Nate. - Szeretjük egymást, de nem lehetünk együtt- próbálta utánozni Chris hangját.
-Ma pedig randizom egy évfolyamtársunkkal- jelentette be Lexi.
-Hogy mit csinálsz? - kiabáltam.
-Randizok- vont vállat-, nem várhatok rá örökre. Nem lépett, én pedig fiatal vagyok. Hol itt a gond?
-Lexi, de ott van Chris- mondtam.
-Én is tudom- nyelt egyet-, de nem várhatok rá örökre, ha bármikor megjelenne én a nyakába ugornák, de eddig ez nem történt meg, inkább csillogósra takarítja a házukat, nem fogok rá várni- nézett rám.
-Nem fognak randizni- suttogta Nate. - Ezt elintézzük.
-Én intézem el- suttogtam.
Csendesen összepacsiztunk, ezzel megpecsételve az egyezséget.
-Lexi nekem mennem kell- pattantam fel-, Sophie szívügyei tudod- nevettem.
-Sophieval csak a baj van- nevetett Ben. - Vigyél sok zsepit!
Felkaptuk a kabátunkat, aztán Nateval megbeszéltük hogy hogyan vegyem rá Christ, hogy áttolja a seggét Lexihez. Aztán meséltem neki az elmúlt hetekről.
-Tegnap átjön hozzám Greg, hogy kicsit együtt legyünk, erre folyton csöng a telefonom, mert Niall és Sophie éppen veszekednek. Greg olyan ideges volt, hogy alig bírtam átrángatni hozzájuk- meséltem.
-Szegény te- nevetett.- Legalább zajlik az élet, örülj neki.
-Hát, én tegnap nem örültem neki,- emlékeztem vissza az előző nap eseményeire, aztán megráztam a fejem, ma nagyon sokszor kalandozom el.
-Valamikor elmehetnénk a táncosokkal is bulizni már- mosolygott Nate.
-Felszeded Nataliet?- kacsintottam.
-Nem kell Natalie- rázta a fejét.
-Akkor ki kell?- tudakoltam.
-Hmm lehet, hogy bepróbálkozok Esthernél vagy Kellynél- vont vállat.
-Esther veszett ügy- veregettem vállon.
-Mer'?- nézett csalódottan.
-Jareddel alakul valami- vigyorogtam.
-Na, megérkeztél haza- mutatott a házra.-Majd hívj, hogy mit sikerült elérni- vigyorgott.
-Este gyere skypera mindent elmesélek- mentem be a kapun.
Becsaptam magam mögött az ajtót, Lily közben bőrönddel tartott felém.
-Te?- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Egy barátnőmmel kirándulok kicsit, ő is ügyvéd a cégnél- megölelgetett és ott hagyott az előszobában. Aztán összefutottam Daviddel is.
-Hol van Christopher?- néztem rá komolyan.
- A szobájában, de ne öld meg- szól utánam, mert már közben elindultam a lépcsőn.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd, amikor felértem, kivágtam az ajtóját és ráugrottam az ágyára, ahol épp békésen szunyókált.
-Mi van?- nézett rám ásítozva.
-Lexi ma randizni fog valakivel- jelentettem be, amire rögtön felébredt.
-Micsoda?- lett hirtelen nagyon szomorú.
-Azt mondta, hogy még mindig a nyakadba borulna, ha megjelennél, de ha nem mész, nem fog rád várni örökké- próbáltam meggyőzni.
-Akkor menjek?- vonta fel a szemöldökét.
-Szereted, nem?- kérdeztem. - Akkor menj és tedd tönkre azt a randit- mutattam az ajtó felé -, de ne alsógatyában.
-Ó, jó ötlet- gyorsan előkapott egy farmert és már rohant is.
-A cipőt se felejtsd el!- kiáltottam utána, a biztonság kedvéért.
-Végre- lépett be Chris szobájába David és pacsiztunk.

Alexa szemszöge:
Már majdnem kész voltam és csak Dylan érkezését vártam, amikor valaki csöngetett. Gyorsan megigazítottam magamon a ruhát és a hajamat is, majd kinyitottam az ajtót hatalmas mosollyal az arcomon. Azonban nem a ma esti partnerem állt előttem, hanem Chris, nem értettem, hogy most mi történt, már egy ideje nem láttam.
-Eric a szobájában van- léptem el az ajtóból.
-Én nem hozzá jöttem- felelte határozottan, majd átkarolta a derekam és megcsókolt,nem tudtam megszólalni, csak döbbenten néztem rá.-Nem randizhatsz- jelentette ki-, vagyis, de csak nem vele. Szeretném, ha velem jönnél el valahova, mert szeretlek.
Nem találtam a szavakat, ezért megcsókoltam.
-Ez egy igen?- kérdezte reménykedve.
-Olyan régóta várok erre- szorosan megöleltem.- De te inkább lakást pucoltál- nevettem a fülébe.
-Bocsi- mosolygott-, máskor inkább leiszom magam.
-És mi lenne, ha csak simán átjönnél hozzám?- néztem rá mosolyogva.
-Én egészen ma délutánig úgy gondoltam, hogy jobb nekünk külön- magyarázta szomorúan, miközben még mindig szorosan ölelt.
-Komolyan?- néztem fel rá.- De mégis itt vagy.
-Katie- mosolygott.
-Tudtam, hogy benne van a keze- nevettem fel.
-Hé, ő igazán jó lelki szemetesláda- bizonygatta.- Szegényke, biztos elege volt belőlem. Nem panaszkodott?
-Nem,- ráztam a fejem, majd mosolyra húztam a számat. - Sophiet akarja megölni. Veled nem volt baja, csak dührohamot kapott ettől a hülyeségedtől.
-Szóval panaszkodott- nevetett.
-Csak Sophiera- vontam vállat.
-Ne is mond,- panaszkodott- dalt akartam írni, és folyton csöngött a telefonom, millió sms-t kaptam Harrytől, hogy szóljak Sophienak- forgatta a szemét, már elengedett és a nappali felé indultunk.
-Még jó, hogy én nem beszélek velük- sóhajtottam.
-Azt hiszem, hogy akkor féltékeny is lennék- nézett le rám szigorúan, aztán elnevette magát.
-Fel kell hívnom Dylant, hogy nem megyek a randira- elkezdtem keresni a telefonomat.
Gyorsan tárcsáztam a számát és megvártam, amíg felveszi.Elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy mégis miért mondom most le, és nagyon megértő volt.Legalább nem kezdett el velem veszekedni, amikor letettem a telefont Eric jelent meg köreinkben hatalmas vigyorral az arcán.
-Csak ellenőriztem, hogy ideértél-e- vigyorgott Chrisre.- Katie szólt.
-Kinek írt még?- kérdeztem érdeklődve.
-Nem tudom, mi zajlik a hátatok mögött, de nagyon boldog, hogy sikerült összehoznia egy párt- ezzel nevetve visszament az emeletre.
-Fú, meddig fogjuk mi ezt hallgatni tőle- nevetett fel Chris.- Lesz mivel zsarolnia minket.
Ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig szorosan megölelt.
-Engem nem érdekel- sóhajtottam-, végül is mindent neki köszönhetünk.
-Jó azért ennyire ne legyünk hálásak- mondta.
-Pedig- nyomtam egy puszit az arcára-, megérdemli.
-Én úgy sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam- kezdett beszélni, mélyen a szemébe néztem.
-Nem kell ezért bocsánatot kérned- nyugtattam meg-, ebben mindketten hibásak vagyunk.
Megcsókolt, utána végig feküdt a kanapén én pedig ráfeküdtem a mellkasára.
-Örülök neki, hogy itt vagy velem- suttogtam.
-És most mi lesz velünk?- kérdezte bátortalanul.
-Ugyan mi lenne?- nevettem.- Szokj hozzá Morgan, hogy most már nem mehetsz akármikor csajozni.
-Most akkor mi együtt vagyunk?- éreztem a hangjában a félelmet.
-Aha- bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon.
Felsóhajtott és végig simított a hátamon.
-Szeretlek- mosolygott, én pedig megcsókoltam.
-Meddig maradsz?- kérdeztem.
-Ameddig csak akarod- mosolygott rám.
-Akkor hívj haza, hogy csak holnap várjanak- kacsintottam.
-Neked sulid van- nézett rám szigorúan.
-Ráér- legyintettem-, majd reggel hazamész.
-Felelősségteljes vagyok- mosolygott.
-Nem vagy- vigyorogtam rá.
-Igazad van, nem vagyok- nevetett fel.- Hát akkor majd reggel hazamegyek.
-Apa nincs otthon- vigyorogtam.
-Anya sincs, David amúgy is falazna-számolt a kezén. 
-És Sophie meg Katie?- érdeklődtem.
-A húgomnak meg van a saját gondja is- vont vállat.- Nem hiszem, hogy pont velem foglalkozna- nevetett.- Katie meg hát hidd el, hogy örülni fog neki, hogy maradok- magyarázta.
-Eric magával van elfoglalva, de akkor korán kell kelnünk- mosolyogtam rá.
-Benne vagyok- nevetett.-Nem akarok szemtelen lenni, de van kaja?- kérdezte vigyorogva.
-Én szoktam főzni, de ma nem csináltam semmit- jelentettem be.
-Akkor főzünk?- mosolygott rám, és kacsintott, én pedig megpróbáltam felkelni és ezáltal belekönyököltem a hasába.
-Ne ilyen durván, na- segített nekem felkelni, miközben egyik kezével a fájó pontot dörzsölte.
-Bocsi- vontam válla-, nem direkt volt.
Besétáltunk a konyhába, ahol semmi főtt kaja nem volt.
-Csináljunk spagettit- csillant fel Chris szeme.
-Otthonosan mozogsz a konyhánkban- néztem rá gyanakvóan.
-Egy étteremben dolgozok, sokszor látom,hogy, hogy készíti a kajákat a szakács- válaszolta.
-A miénkben- mutattam a kezében lévő zacskó tésztára, amit már kivett a szekrényből.
-Eric haverja vagyok- vigyorodott el.
-Na jó- nevettem-, te főzöl én figyelek.
Én ülve figyeltem, ahogy befejezi a munkát. Utána a lépcső aljához mentem, hogy szóljak a bátyámnak.
-Eric, kaja- kiabáltam fel.
-Chris csinálta?- jött a kérdés.
-Igen- kiabáltam vissza, közben felvont szemöldökkel néztem magam elé, aztán visszaindultam a konyhába, ahol Chris vigyorgott az orra alatt.
-Akkor megyek- kiabálta a bátyám és már hallottam a fejem fölött, lépések zaját.
-Nem kérdezek rá- néztem furcsán Chrisre, aki tányérokat pakolgatott az asztalra.
-Jobb is- nevetett.
Mindhárman leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a mennyei spagetti elfogyasztásának.
-Ugye nem alszol itt? - kérdezte a bátyám teli szájjal.
-Nem, dehogy- válaszoltunk egyszerre, mire felvonta a szemöldökét.
-Jól van, akkor hagyjátok nyitva a szoba ajtót- vigyorgott Chrisre.
-Tudod, hogy nem csinálok semmi olyat a húgoddal- nézett rá komolyan Chris.
-Ajánlom is- hadonászott a villájával Eric. Eme tettének hála a fél konyha paradicsomszószos lett.
A paradicsomszószos csempére néztem, majd a bátyámra és ezt többször megismételtem.
-Feltakarítom- sóhajtott Eric.- Rabszolgahajcsár!
-Én meg sem szólaltam- ráztam a fejem hitetlenül.
-Csak gondoltad- mutogatott, mint egy kisgyerek.
-Akkor gondoltam, legyen, ahogy gondolod- vontam vállat.
-Amúgy gratulálok nektek- vigyorogva mutogatott ránk.- Megsínylette volna a barátságunk, ha a húgom eszik miattad még egy doboz fagyit- fenyegetően hadonászott a villájával Chris előtt.
-Jó nem vagy ninja- leszorítottam a kezét az asztalra.
-Akkor késsel hadonásznék- vigyorodott el Eric.
-Azzal se- ráncoltam össze a szemöldököm.
-De akkor már csak a kanál marad- biggyesztette le az ajkait.
-Eric, és hogy van az a Amelia vagy mi a neve?- vigyorodott el Chris.
-Cornelia- nézett komolyan Eric.
-Igen, igen ő-legyintettem rá.
-Most Euláliával lógok- vont vállat.
-Európával?- kérdezte meglepetten Chris.
-Ne kérdezd- suttogtam.
-Okés- bólintott rá.
Végül megnéztünk pár filmet és már Eric erősködött, hogy Chris maradjon.Ez olyan, mint egy párhuzamos univerzum.