A fejlécet nagyon szépen köszönjük Miss Me-nek :))

2014. május 10., szombat

29.fejezet:A szökés

Sziasztok! Itt is van a következő rész, várjuk a véleményeket, nagyon! És lessetek be a Képkockákra!
Puszi:Amy és Liza♥


A további napok unalmasan teltek, Nate azzal volt elfoglalva, hogy majd, hogyan fogjuk megszervezni a következő hétvégére Ben szülinapi buliját, én pedig csak szimplán a tanulással foglalkoztam. Muszáj volt javítanom az átlagomon, mert a jegyeim nem a lehető legjobbak manapság. És nem akarom, hogy Hanry azért hazacipeljen, mert nem tanulok rendesen.Szóval muszáj belehúznom. Bristol nem nekem való hely. De valahogy nem akarózott, mert a gondolataimat lekötötte, hogy Harryék pénteken hazajönnek, és kitaláltam, hogy a vasárnapi dráma után kibékítem az álompárt. Annak ellenére, hogy a legtöbb emberrel a bandából nem beszéltünk, szerveztem estére egy bulit, és csupa lassú zenét raktam a CD-re, hogyha Niallék egymás mellé kerülnek, kénytelenek legyenek közel is lenni, de valahogy nem jött össze. Niall el sem jött és Sophie rossz emberhez került közel.A legszomorúbb az, hogy mindenki eléggé sokat ivott. Legalább négy üveg elfogyott, aminek hála mindenki a padlón volt. Sophie persze sírva felrohant, amikor majdnem smárolt Louissal. Én közben Zaynnel iszogattam. Mi ketten tökéletesen egymásra találtunk ilyen téren.Harry a szoba másik végéről méregetett szomorúan, amit végül megelégeltem és otthagytam ivópartneremet. Az alkoholnak hála odaálltam Harryhez, hogy na akkor dumáljunk.
-Le vagy törve- kezdtem bele.
-Sajnálom- nézet rám.
-Mit?- érdeklődtem.
-Semmi közöm a kapcsolatodhoz.
-Harry- simítottam végig a karját.
-Sajnálom, hogy annyira kiborultam-sóhajtott. - Nem kellett volna, tudom.
-Nem haragszom- öleltem át.- Hiányoztál- suttogtam, francba részegen mindent kibeszélek.
-Te is nekem- nyomott egy puszit a homlokomra.- Ne veszekedjünk soha többé. Nem éri meg.
Ekkor felálltam és odasétáltam a kanapén üldögélő Louishoz.
-Miért lógatod az orrod?- vágódtam le mellé.
-Mennyi időd van?- nézett fel rám, kezében egy feles poharat tartott, ami még félig volt az átlátszó elixírrel.
-Na mesélj- néztem rá, arca elég megviseltnek tűnt.
Lehúzta a pohár tartalmát és belekezdett a sztoriba.
-Most akkor Sophie, vagy megismertél egy lányt?- kérdeztem, fel nem fogtam miről beszélt, már gondolkozni sem tudok.
-Sophie- sóhajtott-, mindig csak Sophie.
-Lépj már túl- ütöttem vállon, hátradőltem a fotelban és érzetem, hogy azonnal elnyom az álom.
-De miért?- nézett rám csillogó szemekkel.
-Mert neki ott van Niall és őt szereti- magyaráztam.
-De folyton veszekednek- csapott a kanapéra.
-Ez vele jár- mosolyogtam.
-Örülök a boldogságuknak, de- láttam, hogy egy könnycsepp folyik le az arcán.
-Nem, ezen nem fogsz sírni, egy férfi nem sír- próbáltam megnyugtatni.
-Akkor én nem vagyok férfi- vont vállat.
-Harry, krízis-kiabáltam, ő pedig azonnal megjelent.
-Hallgatlak- állt felénk.
-Bőgni fog- mutattam Louisra, aki egy párnát szorongatott.
- Hé haver- ült le mellé-, nyugodj meg.
-Sophie- kezdett bele, de Harry leintette.
-Mindig csak Sophie, mindig róla van szó- beszélt.
-Mert ő fontos nekem- magyarázta.
-Te csak azt hiszed, hogy fontos.
Nem tudom, hogyan végződött a beszélgetés, mert elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki Niall nevét kiabálja mellettem.
-Beszéltél vele?- amikor felnéztem Jeremyt pillantottam meg.
-Sophieval?- kérdezte.- Nem enged be- sóhajtott csalódottan.
-Most keltem fel, nyilván nem- kiabáltam.
-Chrishez beszélek- vont vállat és kiment a nappaliból.
Éljenek a reggelek és a felfordulás. A többiek kajáltak, én rá se bírtam nézni. A tegnap este körül forogtak a gondolataim. Nem tudom, mit csináltam, kivel beszéltem, Sophie emeletre rohanása után minden sötét, de amikor Harry meglátott vigyorogva köszönt, szóval valószínűleg kibékülhettünk. Ezek szerint minden tisztázva lett.
-Nem tudom, mikor jön Morgan anyu szóval siessünk a pakolással- tapsolt a konyhaajtóban David.
-Anyu a szobájában volt- jelent meg a háta mögött Lily.
-Hupi- nevetett fel.
-Anya most elmegy kávézni egy barátjával és egyeztet valamit egy ügyvéd barátjával, és mire hazajön rendet akar látni és a lányok szobafogságban lesznek- vigyorgott és már az előszoba felé is ment.
-Nem teheted ezt- imitáltam sírást.
-De- kiabált vissza Lily és az ajtó becsapódott.
Niall is megérkezett, aztán délutánig nem is láttuk a szerelmeseket, közben a fiúk hazamentek, Lily is hazaért és kis előadást tartott az alkohol káros hatásairól.Szóval miután tökéletesen ki lettünk oktatva és elpakoltunk magunk után pihenhettünk egy picit.
-Lily- kopogtattam be a hálószobájába-, esély sincs rá, hogy ma elengedj estére?- kérdeztem.
-Lottóznod kéne- nevetett fel.
-Milyen volt a kirándulás és mikor jöttél haza?-kérdeztem.
-Ne próbálj meg érdeklődést mutatni, nem válik be- kacsintott.
-De tényleg érdekel- mondtam, majd óvatosan kitolt az ajtón.
-Nem mehetsz el sehova- vigyorgott.
- A francba- motyogtam inkább csak úgy magamnak.
Hogyan fogok úgy kijutni, hogy ne vegyék észre? Nem sétálhatok csak úgy ki az ajtón. Most még csak azt sem tehetem meg, hogy kimászok az ablakon, mert a másodikról nem lehet akkora buli leesni. Beszélnem kell Nateval, ő gyakorlott szökevény, vagyis már nem, mert inkább elengedik, hogy utána ne kelljen a sürgősségire vinni kéztöréssel. Többször is volt már vele ilyen. Bekapcsoltam a laptopom, amit a nappaliban találtam meg a kanapé alatt, inkább nem gondolkozom rajta, hogyan került oda. Remélem, hogy a laptop használat még nem tilos, Nate pont fent volt facebookon. Azonnal ráírtam és a segítségét kértem. Tanácsolta, hogy tegyek létrát az ablakom alá, amit először jó ötletnek tartottam, de mit mondok, ha Lily rajtakap, miközben megyek ki a lakásból létrát tenni az ablakom alá? Talán azt fogom mondani, hogy: -Épp megyek létrát tenni az ablakom alá, amin majd éjjel lemászok és elszökök egy buliba! 
Egyáltalán nem lenne feltűnő, hogy egy 17 éves lány létrával lófrál össze-vissza. De végül is ez az ötlet volt a legjobb, mert nem ugorhatok ki csak úgy az ablakon, vagy sétálhatok ki az ajtón egy olyan házból, ahol rajtam kívül négyen laknak, mert ez lehetetlen. Vártam, amíg mindenki valaki mással törődik. Amikor David valami furcsa beszélgetést folyatott Lilyvel és Sophie veszekedett Chrissel a nappali takarításról, létra kereső túrára indultam, amin majd az éj leple alatt, kimászom. Viszont ki gondolta volna, hogy a ház legmagasabb létrája körülbelül 1 méter magas. Segítséget kell kérnem, most úgy is tartozik nekem David, amiért nem buktattam le Lily előtt, hogy a legtöbb fehér blúzát összemosta valami zöld cuccal és az összes bezöldült.
-David- rántottam őt be a szobájába.
-Mi van?- kiabált rám.
-Kuss- csitítottam. - Tartozol, szóval ma segítesz kiszökni.
-Nem- rázta a fejét-, szólok Lilynek.
-Én is a zöld blúzokról- vigyorogtam, amire ijedt arcot vágott.
-Nem mered- szorította össze a szemeit.
-Dehogyisnem- vigyorogtam. - Hogyan szökjek ki úgy, hogyha a ház legmagasabb létrája egy méter?
-Mondjuk maradj a fenekeden. Egy estét kibírsz itthon- sóhajtott.
-De Nate szerzett jegyeket- bevetettem a kiskutyaszemeket.
-Akkor ugyanoda mennénk ma, ha te jöhetnél- vigyorgott.
-Te is mész?- kerekedtek el a szemeim.
-És Chris is jön.
-Szöktessetek ki- könyörögtem.
-Chris le fog buktatni, mert kihúzta a gyufát Lilynél és jóvá akarja tenni- magyarázta David.
-Chris szeret- vontam vállat-, meg hát nekem is vannak titkaim róla.
-De mégis, hogy gondolod?- nézett rám. - Mássz ki az ablakon- vigyorgott.
-Csak nem tudom hogyan- forgattam a szemeim.
-Esküszöm elkaplak- nevetett fel.
-Na nem- kiabáltam.
-Hát nem sétálhatsz ki velem az ajtón- nevetett.- Szólj, ha van jobb ötleted.
-Nem igazán van- ráztam csalódottan a fejem.
-Na most már távozhatsz- és kifelé lökdösött a szobájából.
Ma mindenki kilököd a szobájából. És mi ez a majd David elkap? Szerintem ma kitöröm a nyakam, most veszik le a gipszem és szerintem majd lesz helyette új, Lynda biztosan nagyon örülni fog neki. 

Eljött az este, a megbeszélt időpont, elkészültem és vártam, hogy David valahogy szóljon. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy kavicsokkal megdobálja az ablakom, ez még romantikus is lenne, ha nem az unokatestvérem csinálná. Kinyitottam az ablakot és néztem, Davidet, az egyik utcai lámpa fénye megvilágította. Elrugaszkodtam, és tényleg elkapott, de a nagy lendületnek köszönhetően eldőlt velem együtt. Legalább 10 perces szitkozódás után, hogy én mégis, hogy lehetek ennyire béna és retardált, elindulhattam.
Nate sétált velem szemben.
-Na mizu?- mosolygott rám.
-Merre is megyünk?- érdeklődtem.
-Ez ilyen koncert- magyarázott lelkesen-, egy banda fog fellépni, de majd ott meglátod, hogy kik is- vigyorgott.
-Hát jó- vontam vállat- nem fogok ellenkezni.
Egész úton csak vigyorgott, majd, amikor odaértünk a buli helyszínére kezdtem rádöbbenni, hogy az egyik kedvenc bandám fog játszani, akik igazából csak Londonban ismertebbek.
-Ez most komoly?- mutattam a hatalmas fekete plakátra az épület falán, melyet a banda logója díszítette.
-A lehető legkomolyabb- mosolygott.
-Imádlak- megölelgettem.
-Békülős ajándék- ezer wattos vigyort villantott.
-Te vagy a legjobb- ezzel megfogtam a kezét és elkezdtem befelé rángatni a hatalmas ajtón.
Odaadtuk a jegyeinket és a pulthoz sétáltunk, köszöntünk a jól ismert haverunknak, kezébe adtuk a kabátunkat, hogy őrizze meg nekünk.Majd belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Arra lettem figyelmes táncolás közben, hogy valaki hátulról átölel, döbbenten fordultam meg és Greg nézett vissza rám vigyorogva.
-Hát te?- próbáltam meg túlharsogni a zenét.
-A srácokkal bulizni jöttünk- mutatott a háta mögé, vidáman integetett mögüle Esther, Jared, Kelly, Gina és Ryan.
-Úristen- elkezdtem rángatni, amikor megpillantottam nem messze tőlünk Christ, aki nem tud róla, hogy itt vagyok. Mikor azt hittem, hogy látókörön kívül kerültünk, beszámoltam a srácoknak a dolgokról, akik hangosan nevettek.
-Katie?- hallottam meg egy döbbent hangot a hátam mögül, lassan a hang irányába fordultam.
-Chris?- a többiek felnevettek.
-Te hogy kerülsz ide? Úgy tudtam, hogy büntiben vagy- rázta a fejét.
-Mivel abban is vagyok- vigyorogtam.
-Hívom anyát- fordított hátat.
-Nem, mert nekem köszönheted a kapcsolatod Lexivel- kiabáltam utána.
-Magamnak köszönhetem- fordult vissza.
-Davidet lebuktatom- mutattam a mellette vigyorgó bugyuta barátjára.
-Miért?- húzta fel a szemöldökét.
-Ha lebuktatsz, akkor lebuktatom, és ő duplán szív- vigyorogtam.
-Na jó, nyertél- forgatta a szemeit.- Megint.
-De arról nem volt szó, hogy a pasid is itt lesz, egy terhességnél nem falazok- rázta a fejét David.
-Te tudtál róla, hogy itt lesz?- Chris elfehéredett arccal Davidet bámulta.
-Ő segített- mosolyogtam.
-Haver, te hogy tehetted ezt a szörnyűséget?
-Anyukád blúzai kicsit bezöldültek- vigyorgott bugyután.
-Bulizhatunk?- kérdezte Nate,- mert nem azért jöttünk, hogy két huszonévessel veszekedjünk, és az egyiknek van barátnője, aki láthatólag nincs itt-vigyorgott.
-Igazad van- ezzel odébb toltam egy picit Christ, hogy odamehessek a pasimhoz. Átkaroltam Greg nyakát majd táncolni kezdtünk.
Még hallottam, ahogy Ryan és Nate összekaptak Kellyn és Ginán, mivel már Esther és Jared elvonultak valahova.
-Hogyan jutottál ki?- érdeklődött Greg.- Úgy tudtam, hogy bünti van.
-Kiugrottam az ablakon, David meg elkapott- válaszoltam, amire Greg halkan felnevetett, amikor látta, hogy komoly maradtam, inkább ijedtre váltott.
-Komolyan?- ráncolta össze a szemöldökét.
-Komolyan- válaszoltam, majd elnevettem magam.- Ez amúgy vicces, de nem gondoltam volna, hogy tényleg elkap.
-Szerencséje, hogy elkapott- kacsintott.
-Jó estét kívánunk- az eddigi zene elhallgatott és amikor a színpadra néztem már a kedvenc bandám énekese állt fent. Szememmel keresni kezdtem a többieket, intettem nekik és betolakodtunk az első sorba.
Gyorsan elmondta a rövid köszöntőbeszédet, majd a buli elkezdődött. Végig tomboltuk az egész koncertet. Remélem nem megy el a hangom holnapra, mert akkor lebukom.Habár majd beadom azt nekik, hogy kicsit sok fagyit ettem. Chris felajánlotta, hogy inkább hazahoznak engem is és még Natet is, nehogy valami történjen velünk. De nem repesett az örömtől. Útközben kicsit le is cseszett.Már kezdtem attól félni, hogy esetlegi felrobban a feje annyira piros volt, a homlokán pedig kidomborodtak azok a bizonyos erek. Naték sövénnyel körbekerített háza előtt leállította a járművet.
-Kösz, hogy belerángatod ilyen bulikba Katiet- morogta az éppen kiszálló Natenak.
-Szívesen teszem- a piszkálódásért cserébe egy ezer wattos mosolyt villantott.
Amint zárult az ajtó csak hárman maradtunk, csak bámultam Chrisre. Esküszöm olyan, mint egy oroszlán. Megérzi, ha félsz és akkor támad.
Amint leparkolt a házunk előtt kiugrottam és már rohanni is akartam hátra felé.
-Hova mész?- kérdezte David, aki épp most szállt ki a kocsiból.
-Gondoltam visszamászok- válaszoltam vigyorogva.
-És azt mégis hogyan terezed?- fonta keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. Biztos úgy érezte magát, mint valami nagyon, nagyon fontos személy.
-Addig ugráltam volna, míg el nem érem az ablakpárkányt- vontam vállat és hátat fordítottam nekik.
-Beszöktetünk- szólt utánam Chris.
-Igen?- fordultam vissza, szemeim valószínűleg csillogtak.
-Igen,- barátja felé fordult- csukd be a gardróbba és akkor engedd ki, amikor szólok!- és ezzel elindult.
-Most túszul ejtetek vagy beszöktettek?- kiabáltam utána.
-Halkan- fordult hátra és kinyitotta az ajtót majd előre sietett.
Daviddel követtük, az előszobába érve még gondolkozni sem volt időm, már David be is lökött a gardróbba és becsukta mögöttem az ajtót.
-Ez mi?- suttogtam magam elé.Valami kémnek hiszik magukat?
Már vagy negyed órája ülhettem ott a teljes sötétségben, amikor végre valaki hajlandó volt kiengedni.
-Mi tartott ennyi ideig?- kezdtem volna a lecseszést.
-Bocs megéheztem- vont vállat Chris.
-Te csak büntetni akartál ugye?- kérdeztem dühösen.
-Talán- mosolygott rám.
A lehető leghalkabban mentem fel a szobámba és a csizmámat és a kabátomat az ágy alá tömtem, remélem nem eszi meg semmi reggelre. Aztán el is nyomott az álom, reggel az ébresztőórámra keltem, amit azért állítottam be, hogy véletlenül se aludjak el, nem akartam megkockáztatni a lebukást.
Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam ezzel eltávolítottam magamról a party ,,kellemes" utóillatát. A ruháimat belegyűrtem egy táskába, ugyanis Nate azt mondta, hogy náluk kimoshatom őket.
Lementem reggelizni még csak Sophie volt a konyhában, gyorsan töltöttem magamnak kávét.
-Te bulizni voltál?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-Te, hogy gondolhatsz rólam ilyet?- próbáltam minél ártatlanabbnak tűnni.
-Belőled indultam ki, tuti kiszöktél- beszélt hozzám halkan.
-Sok a film, Sophia- mosolyogtam rá.
-Hallottam este egy kis puffanást és kinéztem az ablakon- vigyorgott rám.
-Nohát már képzelődsz is- kényelmesen elhelyezkedtem az egyik széken.
-Ugyan kérlek- legyintett. - Ne nézz ennyire hülyének, kérlek. Én nem köplek be!
-Fáj, hogy ilyeneket gondolsz rólam- a szívemhez kaptam, ebben a percben megjelentek a többiek.
Chris levágódott velem szembe David pedig a hűtőbe kezdett turkálni, Lily meg csak a falnak és támaszkodott és várt a fogadott fiára, hogy befejezze, amit csinál.
-Úgy örülök, hogy nem szöktél ki- fordult felém Lily, David beütötte a fejét a hűtőbe, miközben nevetett és közben még a szalámi, a sajt és az egyéb finomságok is kipotyogtak a kezéből. Isten visszavágott.
-Jézusom! David, jól vagy?- fordult oda Lily.
-Nem- rázta nevetve a fejét. - Talán agyrázkódást kaptam- panaszkodott.
-Ne aggódj olyan neked nincs- veregette hátba őt Sophie, majd egy pohár narancslé kíséretében kiment a konyhából.
-Olyan fura, mióta Niallel szakítottak, de kicsit örülök is, mert még nem történtek köztük olyan dolgok- sóhajtott Lily, amire nekünk hármunknak vissza kellett fojtani az előtörő nevetést.
-Ti tudtok valamit, amit én nem?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem. Miből gondolod?- köszörülte meg a torkát.
-Csak olyan szép, hogy te mindenkiről a legjobbat feltételezed, anya nem ilyen- vigyorgott David, szerintem ezzel nem terelte el teljesen a figyelmet.
-David, egyetlenem- nézett rá- ilyet ne mondj egy anyának, mert még jobban gyanakodni kezd és átmegy mamamaciba.
Chris az asztalra hajtotta a fejét úgy röhögött.
-Itt senki sem normális- Lily azzal a szokásos idiótákkal vagyok körülvéve arccal nézett minket, mi meg hangosan nevettük. David a pultot csapkodta, Chris még mindig lehajtott fejjel nevetett, én pedig leestem a székről.
-Ez kész- nevettem.- Szerintetek, ha ezek ketten újra összejönnek, mert összefognak, akkor lesz köztük más is?
-NEM- jelentette ki Chris.
-IGEN- bólintott azonnal David, erre a haverja erősen bokán rúgta.- Vagyis nem, dehogyis.
-Nem jöttek össze újra?- vonta fel a szemöldökét Lily.
-De- kezdett bele Chris.
-Nem, dehogy- kiabáltam túl.
-Furcsa gyerekek vagytok ti- rázta a fejét.
Mamamaci elvonult David pedig reggeli készítésbe kezdett, amit mi a barátjával végignéztünk.
-Lily, Sophie reggeli- kiabálta, alig elkiáltotta magát Lily megjelent a konyhában.
-Remélem nem tettetek bele semmit- nézett végig rajtunk.
-Mit tennénk bele?-vontam fel a szemöldököm.
-Amitől ilyen furák vagytok- közben leült az asztalhoz.
-Ne aggódj, nem-ráztam a fejem. - Vagy talán.
-Most azt kellett volna mondanod, hogy nem Lily nincs mit beletennünk, mert mi jó gyerekek vagyunk és nem drogozunk- beszélt folyamatosan.
-Ki drogozik?- jelent meg Sophie is köreinkben.
-Milyen kisimult valaki- nevetett David.
-Ezt meg, hogy érted?- fordult felé.
-Nem is tudom- vakargatta a tarkóját David.
-A tegnapira célzol?- vontam fel a szemöldököm.
-Igen, igen valami olyasmira- nevetett fel. Sophie pedig ijedten nézett hol rám, hol rá.
-Miről van szó?- nézett fel anya.
-Vannak titkaink- vigyorgott Chris.
-Kész vége, megőrültetek, senki sem normális- felállt és kezébe vette a tányérját.- Ezt a nappaliban fogyasztom el.
Amikor Lily mentes lett a konyha, Sophie felsóhajtott.
-Fejezzétek be, mindhármótoknak vannak olyan dolgai, amit nem szeretnétek, ha anya megtudná, szóval nem kell mindent elmondani- mordult fel Sophie.
-Most mi bajod?- vonta fel a szemöldökét Chris- aztán a fejére csapott. - Te és Niall?
-Nem- rázta a fejét.- Nem,nem, nem- tiltakozott hevesen.- Dehogyis!
-De- bólintott David.
-Nem- morgott Sophie. Ez de érdekes, neki is kidudorodnak az erei.
-Tudjátok, mire gondoltam?-Lily visszatért.- Annyi energiátok van, hogy takarítsatok ki.
-Nem jó, Natehez megyek tanulni- szóltam rögtön közbe.
-Nekem tanulnom kell- szólalt meg Sophie is.
-Másnapos vagyok- szólalt meg David.
Chris már épp érvelt volna, hogy miért ne, de Lily beléfojtotta a szót.
-Te Nateval tanulni?- nézett rám.- Másnapos? - nézett Davidre, Sophie volt az egyetlen, akinek egy szót sem szólt.- Katie holnap orvoshoz mész.Szóval nem kell tanulnod.
-Miért?- néztem rá.
-David- sóhajtott.- Tudod mi a legjobb másnaposságra? A takarítás. Seprű a helyén és mozgás.
-Anya nekem fáj a lábam- szólalt meg Chris.
-Arra pedig a felmosás a gyógyír- kacsintott rá.
-Na, szóval én átmehetek Natehoz?- próbálkoztam be.
-2 óra múlva itthon vagy- sóhajtott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése