Hírek

Sziasztok!Van egy ötletünk,egy videóban válaszolunk a kérdéseitekre,bármiről lehet kérdezni!Bármennyi kérdést feltehettek!A kérdéseket e-mailben(ineedahero1d@gmail.com) vagy pedig a bejegyzés alatt tehetitek fel.Fontos tudni még,hogy nem csak erről a blogról lehet kérdezni,hanem az összes blogunkról:azaz I need a hero,Dark Secrets és My new life.  A blog keletkezésével,jövőjével kapcsolatban bármire válaszolunk.A véleményeitekre is reagálunk.                                                                                                                                           Puszi:Amy és Liza♥

10.fejezet:Új barát

Sziasztok! Igen, igen tudjuk,itt is kicsit késve hoztuk meg a részt, de nézzétek el nekünk. Az a fránya iskola. De azért reméljük, hogy tetszik:)) Puszi: Liza és Amy:)♥

“Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.”

Azt hittem,hogy Eric a legfárasztóbb ember a környezetemben,de akkor még nem ismertem Sophiet,aki még fárasztóbb,nem is ő a fárasztó,hanem a folytonos vihogása amikor üzenetet kap.Miért kell ezt csinálnia?És Chrisnek miért kell mindig mindent kommentálnia?!Miért?!Miután kicsit többet beszélgettünk és sok időt töltöttünk együtt,kezdtem megkedvelni.Csak egy dolog ami miatt mindig kicsit csalódok, az Niall Horan és a One direction.Sophie bemutatta nekem Jeremyt,kicsit olyan mintha Bennel beszélgetnék,talán rosszabb is.Érdekes lesz itt a Morgan családnál.Mindenki furcsa, a fiúk kicsit hülyék,Lilyvel még nem beszéltem,de a létézését érzem,mivel elküldött minket Bristolba.Sophie meg Sophie.El sem tudom képzelni, hogy mi lesz itt akkor,amikor megtámad minket 5- Chris szerint hatalmas- idióta.De nem értem,hogy ha ennnyire utálja őket,akkor miért jön velünk Liam és Niall bristolba.Nem értem a logikát.Sőt, Chris gondolkozás módját sem értem.Maga az egész ember nekem túl sok.De mindegy. Ha ő így akarja, akkor így is lesz.Végül is túl éltem a hétvégét,egész aranyosak ezek a fiúk.Igaz, hogy a másik hármat nem ismerem, de azzal a véleménnyel vagyok, hogy a lelki világomnak jobb ez így.Bár Niall váltig állítja,hogy a többiek is cukik.Igen azt mondta ,,cukik".Néha kicsit cikin viselkednek.Vagyis hát, Niallnek szokása elpirulni Sophie közelében.Sophie meg vihorászik.Nem jósolok nekik egy hetet és már együtt is lesznek.Daviddel fogadtunk egy kisebb vagyonban,három hétre fogadtam,David egyre.Remélem, hogy kivételesen én nyerek.Direkt fogadtam ennyiben,mert ezek addig fogják húzni,ameddig csak lehet.Sőt lehet, hogy még karácsonykor is csak a vihorászásnál fognak tartani, de akkor mér nekem is közbe fog kelleni avatkozni.Habár ha jobban belegondolok, fogadhattam volna arra is, hogy majd esetleg szilveszterkor lesz valami.Remélem senki nem avatkozik bele,mert az agyonütöm.Túl sok pénzt veszíthetek.Legalább még 3 hétig bírják ki.

Eltelt pár nap és Lily kitalálta,hogy a szünet hátralevő részét Bristolban töltjük. Juhú!Jobb már nem is lehetne.A vásárlás és a Morganson háború után egy Anderson-féle tóparti piknikre mentünk.Mostanában Hanry és Lynda eléggé beleélték magukat abba, hogy depressziós a gyerek, változás kell neki. Ezért fogták magukat becsomagoltak egy halom kaját majd engem és Davidet szó szerint belelökdöstek az autóba.És elmentünk a tópartra,ahol már jártam korábban Richékkel.Leültünk az egyik fapadhoz és elkezdtem élvezni az utolsó erősebb napsugarakat az ősz kezdete előtt.Lyndáék úsztak egyet.David pedig csináltatott magáról egy fotót,hogy feldobja Instagramra.Úgy csinál, mintha annyira sokan néznék a képeit.Csináltunk egy közös képet és én is feldobtam Instára,Last family trip címmel.Pár perc múlva David levágott egy kisebb hisztit,hogy én mennyivel később raktam fel és már mennyi embernek tetszik.Lyndáék elvették a telefonjainkat.
-Most a családdal vagytok! Muszáj itt is ezekkel a kütyükkel élnetek?- tette bele őket a táskájába.
-Csak dokumentáltuk a családi napot-mentegetőzött David.
-Dokumentáld a végén-morgott Lynda.
-De, de...- kezdett bele David a a komoly érvekbe, de Hanry azonnal leállította.
-Hallgass anyádra!
Lynda előhúzott a táskájából egy ultramodern fényképezőgépet.
-Családi fotózkodás!-kiáltotta el magát.
-Nem hiszem el!Neki miért szabad?-kérdeztem felháborodottan.
-Mert én felnőtt vagyok- érvelt.
-Én is-ütött büszkén a mellkasára David.
-Persze kisfiam- bólogatott Hanry.
-Csak viselkednél is úgy-kommentáltam a történteket,utána visszafeküdtem a pokrócomra feltettem a napszemüvegemet.
A felnőttek és az állítólagos felnőtt nekiálltak enni.
-Én nem kapok?-háborogtam.
-Ülj ide közénk- vett elő Lynda egy tányért és letette egy üres helyre.
-Mit eszünk?-kérdeztem,és Lynda felsorolt egy csomó kaját.
-Okés, akkor én kérek egy kicsit mindenből.
Miután mindenki jóllakott.Egy kicsit beszéltünk,aztán labdáztunk a tóban.Szép volt, jó volt, de hamar vége lett.
Hazaérkezésünk után nem sokkal megismertem egy újabb ,,cuki" One Direction tagot,ahogy Niall mondaná.A srác göndör fürtjei szerteszét álltak, smaragdzöld szemei pedig vidáman csillogtak,egy féloldalas mosollyal köszöntött.Ennyit láttam eddig Harryből,a tetteit jobban érzékelem. Összeakarja hozni Sophiéket.Úgy tűnik meg akar halni.Ezek szerint nekem is közbe kell lépnem, hogy megtudjam akadályozni a terveit.Az első nap Sophieék randija után a fiúk a nappaliban söröztek,nem hittem a szememnek, amikor egy nappaliban nevetgélve megláttam az unokatesómat és a hülye haverját,meg a a One directiont.Aztán Niall és Sophie felmentek Sophie szobájába.Odaültem a fiúk közé és elkezdtem hallgatni a beszélgetésüket.Eleinte hülyén éreztem magam.Chris és David valami nagyon ,,komoly" dolgon elkezdtek veszekedni,először még csak néztem és vártam,hátha befejezik,de nem.Mit vártam?!Aztán megböktem Harryt,hogy van-e egy füldugója.Nevetve elkezdte rázni a fejét, majd intett, hogy kövessem a konyhába.Nem értettem mit akar,de aztán végül is követtem.Kivett a hűtőből egy doboz narancslevet majd letett két poharat az asztalra.Levágódtam az egyik székre.Beleittam a hűsítő italba aztán felnéztem rá.
-Mit szeretnél?- kérdeztem.
Mosolygott és leült velem szembe.Azok a zöld szemek.
-Csak beszélgetni akartam- vont vállat.
-Na és miről?-mosolyogtam rá.
-Furcsa,hogy rokonságban vagy az Andersonokkal és normális vagy-nevetett.
-Normális?Ugyan-intettem.
Elkezdte tanulmányozni az egyik tetoválást a karján.
-Hogyhogy így elcsendesedtél?
-Nem tudom-beszélt komolyan.-Te ilyen lázadó vagy?-mutatott a hajamra.
-Mondhatjuk így is, de igazából csak egyedi a stílusom-magyaráztam.
-Én bírom az ilyen lányokat-mosolygott rám.
-Te nem az idősebb nőket bírod?-mosolyogtam rá.
-Ez jó volt. Ez tetszett-nevetett.-Jófej vagy.
-De ez nem vicc volt-néztem komolyan.
-Nem, tudod én nem az idősebb nőket szeretem, hanem szimplán a nőket- kacsintott rám.
-Pedig olyan langyos kinézeted van-mosolyogtam rá.-Bocsi szavat tévesztettem.Meleg.
-Hmm, köszi, ilyet még nem kaptam- nyelet egy hatalmasat.
-Vicc volt-néztem komolyan.
-Ne aggódj, megszoktam ha lemondanak úgy, hogy nem is ismernek igazán- tekintetében furcsa csalódottság, nem is sokkal inkább szomorúság csillogott.
-Ne haragudj,én nem akartam.Csak ilyen vagyok-tettem a jobb kezem a vállára.
Szemebe nézett és elmosolyodott.
-Te amúgy,hogy kerültél ide?Lehet,hogy már mondta valamelyikőtök csak nem emlékszem-hozta fel a szomorú témát.
-Nem verjük nagy dobra-néztem szomorúan magam elé.
-Ne, ne haragudj ha olyat mondtam, amit nem kellett volna- kezdett el azonnal szabadkozni.
Gyorsan letöröltem egy könnycseppet és legyintettem.
-Hanry unokahúga vagyok és azért vagyok itt,mert-elcsuklott a hangom.
-Jó okes, sajnálom nem akarod, ne folytasd- guggolt le mellém majd átölelt.
-El szeretném mondani,úgy érzem,hogy el szeretném neked mondani.Te vagy az első olyan,akinek elmondom.A többiek azok nagyon közeli ismerősök-mondtam.
-Én nem erőltetek semmit.
-De, de muszáj. Meg kell tanulnom beszélni róla.
-London mellett laktunk anyával,anya Londonban dolgozott és autóbalesetben meghalt-sikerült kimondanom,de sírásban törtem ki.
-Istenem Katie- suttogta maga elé.- Ne haragudj, hogy felhoztam. Nem direkt volt.
-Nem tudhattad-válaszoltam,Harry erősen magához szorított,ebben a percben a két hülye gyerek berobogott a konyhába.
-Hova tűntetek?-kérdezték.
-Csak beszélgettünk-megittam az utolsó kortyot poharamból és kislisszantam a fiú között majd berohantam a fürdőbe, Harry pedig azonnal jött utánam.
-Tényleg nagyon sajnálom-mondta és közel lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett,én csak megöleltem.
-Nem ennek így kellett lennie.Anyu már egy sokkal jobb és szebb helyen van, csak nekem nehéz ez az egész- csúsztam le a csempére.
Még egy kicsit beszélgettünk utána kimentünk Davidékhez,nehogy elkezdjenek kombinálni. Visszaültem a helyemre és elgondolkozva bámultam egy aprócska foltot a szőnyegen.Végül mind elaludtunk a kanapén.Mikor reggel felébredtem Niall még aludt,mikor jött ide?A konyhából beszélgetés szűrődött ki.Arról beszélgettek,hogy mit csináljunk ma,mikor meghallottam az állatkert szót,heves tiltakozásba kezdtem.Veszítettem.
Végigjártuk az egész állatkertet,jól éreztem magam,annyit nevettem Harryn.Elutánozta a majmokat, majd, amikor gumicukrot akart nekik adni az egyik elvette tőle az egész zacskót.
-Utálom a majmokat-forgatta a szemét.
Miután megvitattuk, hogy milyen gonoszak azok a kis élőlények fogtuk magunkat és vettünk egy halom vattacukrot és elindultunk az autó felé.Kitaláltuk,hogy grillezzünk,a felnőttek elmentek Rhodesékhez.Nincs is jobb az ilyen kis esti programoknál.Chris elment vásárolni.Okosnak éreztem magam, amikor kiderült,hogy rajtam kívül mindenki hülye a hús elkészítéséhez.Még Sophie is, pedig azt hittem, hogy legalább ő érteni fog hozzá.Chris étteremben dolgozik.Na jó.De legalább meg tudják sütni.Szóval így álltunk neki a komoly munkának. Vagyis én csináltam, Harry nézett, Sophie és Niall egymással voltak elfoglalva a többiek pedig eldőltek a fűben.Miután elkészült és elpusztítottunk mindent az utolsó morzsáig a fiúk kitalálták,hogy elmennek bulizni,vagyis mindenki Niallen kívül.Ő inkább otthon akart maradni romantikázni Sophieval, aki azonnal benne volt a dolgokban.Vagyis lett volna, csak megsajnáltak és hívtak filmezni. Valami rossz vígjátékot néztünk,de nem kommentáltam az eseményeket,amikor a filmnek vége lett elköszöntem és rákacsintottam Niallre.
Másnap délelőtt videójátékoztunk,ebéd után még mindig folytattuk aztán Sophiék elmentek sétálni.Sophiék összejöttek,míg elvonultak átöltözni,mert bőrig áztak a záporban.Elvertem egy díszpárnával Harryt.
-Hé,ezt miért?-kérdezte.
-Elvesztettem egy fogadást Daviddel miattad,és most egy kisebb vagyont ki kell fizetnem neki-kiabáltam.
David vigyorgott felém,oda adtam neki a nyereményét,had örüljön. És ezzel kisebb válságba jutottam.
-Ne haragudj. Kárpótolhatlak egy mozival?Én állom- nevetett Harry.
-Mindent te állsz-mosolyogtam rá.
-Indulhatunk?-kérdezte.
Végig néztem magamon és csak annyit kiáltottam,hogy nem és elrohantam haza.A lehető leggyorsabban átöltöztem és már mentem is vissza a többiekhez, azaz rohantam az utcán.Csak ketten mentünk moziba.Gyalogosan tettük meg az utat. Harry napszemüveg és sültös sapka mögé rejtette az arcát, hátha így senki sem ismeri fel őt. És siker.A moziba érve megnéztük mit vetítenek.Kiválasztottunk egy helyes kis vígjátékot.Végig röhögtük a filmet.Mozi után beültünk egy pizzériába.Nagyon jól éreztem magam egész nap.Kibeszéltük Niallt és Sophiet.Meséltem neki a hobbimról,ő meg a barátairól.Érdekes volt. Beszélt nekem a banda többi tagjáról, akiket állítólag mindenképp meg kell ismernem.Én ettől tartózkodom.Mikor megérkeztünk Morganékhez Sophiék Lilyvel filmeztek,csatlakoztunk hozzájuk,abban a percben Chris hazaérkezett a randijáról,mondta hogy holnap mindannyiunknak bemutatja Chloet.Gondolom a lány ugyanolyan hülye,mint ő.


Hmm, hatalmasat tévedtem. Chloe egyáltalán nem hülye. Igazából egy eléggé ravasz, körmönfont nőszemély.És amikor bemutatott minket neki a kávézóban,elkezdtem utálni,anélkül,hogy ismerném.Érdekes, pedig először szeretem megismerni az embert és aztán véleményt mondani róla, de most érzem, hogy nem leszünk jóban ezzel a lánnyal.Sok zűrt fog még okozni,úgy érzem.Remélem, hogy Chris szemei hamar felnyílnak vele kapcsolatban.Ahogy Harryre és Niallre nézett,gusztustalan.És az a lenéző stílus Daviddel szemben,ennek még lesznek nyomai.Meg egyébként is. Chrissel randizik, de más (foglalt) pasikkal szemezget?A találka után megbeszéltük Harryvel Chloet.Annyira megkedveltem.Ki hitte volna, hogy ő nem egy beképzelt fiatal?Nagyon megértő velem,és nagyon el tudok vele beszélgetni.És Chloeról is ugyanaz a véleménye mint nekem.El sem hiszem.Közösen kitaláltuk,hogy menjünk sátorozni,hívtuk Alicet és Richet.Kimentünk a partra és elosztottuk a sátrakat,én Alice-val osztozok egy sátron.
Aliceval nekiláttunk a sátrunk felállításának.Mindenki úszkált ,mi pedig sátrat állítottunk.Körülbelül fél óra alatt felállítottuk.Közben annyit nevettünk. Mi is csatlakoztunk az úszókhoz.Utána megéheztünk.Rengeteget kaját vittünk.A fiúk csináltak tábortüzet.
-Bejön Fürtöske,mi?-bökött oldalba Alice,mikor meglátta,hogy mosolyogva nézem Harryt és Niallt,ahogy társalognak,valami ,,komoly" témáról.
-Nem-ráztam a fejem.
-Ugyan.Nekem elmondhatod.Nem mondom el senkinek,csak a fiúknak és Sophienak-mosolygott.
-Még meggondolom-mosolyogtam rá.
-Szóval bejön-kiáltott fel Alice.
-Nem mondtam-szólam rá.
-De bejön?
-Alice nem!Szeretek vele beszélgetni.ENNYI!De ettől még ugyanúgy a One direction fiúbanda tagja-magyaráztam.
-Á,értem.
-Nem hiszem-nevettem.-Neked bejön Rich?
-Nem.Milyen kérdés ez?
-Ugyanilyen?-mosolyogtam.
-Általánosban tetszett-mosolygott.
-Ezt titkold el-nevettem.

Elég hamar elfáradtunk.És elvonultunk aludni,lefekvés előtt még egy kicsit piszkálták Sophiékat.Mindenki hamar álomba merült.
Reggel hangos veszekedésre riadtam fel,rá néztem Alicera ő sem tudta mi a fene történhetett.Gyorsan kimásztunk a sátorból.Chris és David ordítoztak egymással.Sophiék meglepetten nézték őket.A veszekedés után Chris elment.David pedig elment sétálni.És pont ezen a Chloen kell összeveszniük,istenem.Mikor David előkerült pár szót akartam vele váltani,de intett,hogy hagyjam békén.Senkivel sem beszélt.
Mindenki pakolt és nem kommunikáltunk egymással.Hazamentünk,otthon David senkivel sem beszélt Lilyn kívül,utána elvonult a szobájába. Chris nincs otthon.Komolyan kellett nekik ez a veszekedés?Két embernek aki ennyi ideje ismeri egymást?Nem értem őket.Pasik. Fura logika.

9.fejezet:Zsirik

Néha csak azután jövünk rá, hogy milyen boldogok voltunk, amikor a pillanat tovaszáll. De nagy ritkán, ha szerencsénk van, már akkor tudatában vagyunk a boldogságunknak, amikor megtörténik velünk.

Egyszerűen felemelő érzés,amikor reggel hatkor ahelyett,hogy átfordulsz a másik feledre,felkelsz arra hogy valaki ugrál a hátadon,olyan régen volt ilyenben részem.Mérgesen kinyitottam a szemeimet, de nem hittem el, amit látok.Ahelyett,hogy ordítani kezdtem volna rá,megöleltem,ő sem tudta hova tenni a cselekvésemet.De hát jobb ember vagyok,vagyis leszek.Félénken viszonozta a gesztusomat,valószínűleg nem tudta hova tenni az új Katie-t.Meghúzta a hajam,de én semmit sem csináltam. Nem csíptem meg,nem húztam vissza haját,nem rúgtam meg,nem kiabáltam.
-Te vagy az?- kérdezte meglepetten.
-Nem elraboltak az ufók és kicseréltek-forgattam a szememet.-Ki lennék?
-Huh, akkor megnyugodtam. Képzeld!Megvan a mai programod!
-Igen,kifekszek a kertbe és napozok-ugortam fel.
-Nem kifejezettem erre gondoltam.
-Eric! Pedig ez lesz!
-Holnap,biztosan-mosolygott rám.
-De, én...-próbáltam meg ellenkezni, erre ő közbeszólt.
-Semmi de!
-Legalább azt áruld el,hogy mi lesz a program.
-Kezdetnek villás reggeli, utána ha van kedved egy kis vásárlás, állatkert, vidámpark- sorolta izgatottan a programot.
-És kivel is mész?-kérdeztem.
-Veled!- bökött a homlokomra.
-Juhú-húztam ki a sötétítőt.
Amíg készülődtem kiküldtem Ericet a szobámból.Mikor kimentem egyedül ült a konyhaasztalnál.Mint kiderült Chris ma egésznapos az étteremben,Lexi át se jött, mert Andrew elcipelte magával,David pedig valami barátját vár az állomáson.Szóval csak ketten maradtunk.
-Na,menjünk már-sürgetett.
-Hova?
-Chrisnél fogunk reggelizni,David is odajön a barátjával-beszélt.
-Melyik barátja jön? Ugye Rich?!- néztem rá érdeklődő tekintettel.
-Nem valami más de férfinév volt-már a kocsijától kiabált.
-Jake?
-Talán igen- vont vállat- de gyere már!
Az út Chris étterméig viszonylag csendes volt,ha nem nyomatta volna maximum hangerőn a Troublemakert.Csak százszor kértem meg,hogy kapcsolja ki.De miért is hallgatott volna rám.Mikor odaértünk Chris már javában benne volt a munkában.Olyan cuki volt,ahogy járkált az asztalok között.Mikor meglátott minket intett, majd eltűnt egy hatalmas lengőajtó mögött,amely valószínűleg a konyhába vezetett.Leültünk az ablak mellé egy négyes asztalhoz.Chris pár perc múlva jött is ki két púpos tányérral a kezében és kivitte egy gazdag házaspárhoz.Az előre ítélkező énemet a régi életemben kellett volna hagynom.Csak sajnos jött velem. Chris komótosan odasétált hozzánk kezében egy vastag jegyzettömbbel.
-Ne kérjetek gofrit,kérlek!Csak gofrit ne!Kérlek!-nyafogott.
-Mi a baj?
-Sok kávét igyatok,aludjatok sokat.
-Mi van?-Chris széthúzta a zakóját,két hatalmas lekvárfolt volt az ingén.
-Hm, hát én akkor nutellás gofrit kérek- néztem rá ártatlanul- és szerintem Eric is.
-Nem, én lekvárosat kérek- nevetett rám.
-Nagyon viccesek vagytok!-,,muhaházott",aztán az ajtó felé fordult és egy őszinte nevetés is elhagyta a száját.-Haver!-az összes vendég felénk fordult és egy emberként nézték hülyének Christ,szerintem a gazdag házaspár nem ad neki borravalót,vagy befizetik őt dilidokihoz.-Hé,Jake.-a gazdag házaspár szúrós tekintettel méregette Jaket.
-Én,nem.Én nem ismerem a pincérfiút, én ehhez a két cukipofihoz jöttem-mutatott ránk.
A gazdag házaspár elfordult és tovább fogyasztották a lekváros gofrit,közben magukban elkönyvelték azt hogy ide sem jönnek többet.
Jake és David is rendeltek.Pár perc múlva Chris kihozta a gofrikat és a kávékat és nekem a cappuchinomat.David azon szórakozott,hogy megcsinálja-e Chrissel azt, amit Jane-nel szokott,de Chris nem dőlt be,már ismeri a trükköt.A drága kis pingvinünk ment a számlát rendezni a gazdag házaspárral.
-Azért adunk magának borravalót,hogy legközelebb elkerülje az asztalunkat-mondta a férj,odanéztem és a feleség rögtön elkezdett nekem beszélni.
-Már egy órája itt ücsörgünk és az első pár adag gofrit sikeresen magára borította.Szerintem ő nem való pincérnek-mondta a nő.
A fantasztikus reggeli után David és a messziről érkezett barátja mentek kicsomagolni,mi pedig mentünk plázázni.Éljen.Eric a fejébe vette,hogy ma színes ruhákat veszünk,de én rávezettem,hogy a fekete is egy szín.Ha jobban átgondoljuk,akkor régen azért jártunk hármasban vásárolni,mert Eric az aki betuszkol minket az üzletekbe.És csak neki van autója,és imád vásárolni.Igen,ez furán hangzik,de senkit ne tévesszen meg.És az se,hogy legutóbb órákig próbálgatott három inget és nem tudta eldönteni,hogy melyik a legjobb a szeméhez.Azt hiszem,hogy abban a pillanatban egy világ tört össze bennem.Ha nem ismerném azt hinném,hogy meleg,mert ő az egyetlen fiú barátom, aki órákig áll a tükör előtt.Azonban ha valaki jobban megismeri,akkor rájön,hogy egy csajt tíz percig tart neki felszedni.Natenak napokba telik,sőt hetekbe.Esetleg hónapokba.
Miután letudtuk a fárasztó vásárlást,amibe inkább én fáradtam bele,meglátogattuk a helyi állatkertet.Tehát Eric hazalátogatott.Mikor a majomházhoz értünk bandzsítva intett az egyik kis állatnak és úgy köszönt neki,hogy ,,Szia Tesó!".Engem nem ez keserített el,hanem,hogy Eric pontosan követi a reggel felsorolt listát,holott ő mindent elfelejt.Délután háromig mászkáltunk az állatkertben,mert Ericnek látnia kellett a cuki kis zsiriket.Én se tudtam először,hogy mi az,mert amíg én depiztem Bristolban ő fejlesztette a szókincsét,vagyis visszafejlesztette.Tehát a zsiri azt jelenti,hogy Zsiráf,Eric nyelven.Az állatsimogató mellett is leragadtunk egy-két órára,ugyanis ez az agyalágyult hazaakarta hozni a kis kecskéket,meg még ki tudja mit.De végül egy kis hazugság árán sikerült kirángatnom őt onnan.Éljenek az érett huszonévesek.Ma felszabadultan nevettem,már régen nem volt ilyen,úgy látszik,hogy csak össze kellett zárni engem egy őrült zsiráfimádó barommal,akit nagyon szeretek,még.A vidámpark még rosszabb volt.Próbáltam győzködni,hogy menjünk már haza,mert nem érzem a lábamat és holnap elmegyek vele vidámparkba,de nem.Hajthatatlan.Neki vattacukor kellett és fel kellett ülnöm vele minden baromságra.Lőtt nekem plüssegeret.Sajnos nem jött neki össze a pici zsiri,de megígérte,hogy majd legközelebb.A hullámvasútban mást nem csinált csak ordítozta,hogy a szél szétfújja a haját.Így járj Ericcel vidámparkba.Sötétedés után néhány órával estünk be a Morgan ház ajtaján,miután buszoztunk és London Eyeztunk.Majd megnéztük a Temze vizét,elmentünk a Big Benhez,Eric váltig állította,hogy ő tudja hol lakik az igazi Sherlock Holmes,ezért azt a házat kutattuk órákig.Úgy viselkedett,mintha életemben először járnék Londonban,holott az egész életemet itt éltem le a szomszéd városban és ide jártam suliba,de bemutatja nekem LONDONT. És mikor azt hittem,hogy a másnapot megúszhatom nélküle,bejelentette hogy holnap ijesztő viaszbabákat fogunk bámulni. 
Na szóval,jött is a vesztem okozója másnap délelőtt és elcipelt viaszbabalesre.Mikor megnéztük a hatalmas történelmi alakokat jöttek a híres popsztárok.A One diretion valahogy messziről kiszúrta a szemem.Eric odarángatott és rájuk mutogatott:
-Nézd,öt meleg!
-Ó,és nemsokára megismerem őket!-kiabáltam.-És te jössz velem!Muhahaha!
A viaszbabák után jöttek a Tarafalgar tér oroszlánjai,amit megvizsgáltunk.A kis túránk itt még nem ért véget.Taxiba pattantunk és ellátogattunk a Hyde Parkba.És ezzel ki is merítettük az Eric szerint érdekes dolgokat Londonban.Most jöttem én,nevezetességként elvihettem volna Natehez vizsgálni az ágya alatt erjedő pizza maradványokat,de nem tettem,ehelyett elcibáltam a Nando's-ba.Utána elmentünk haza,vagyis mindenki a saját otthonába,de előtte még felültünk egy buszra,mert mi ezt miért is hagynánk ki.A két nap Ericcel rá döbbentett arra,hogy nincs is másra szükségem, csak egy kiadós alvásra legalább két napig. 

8.fejezet:Visszatérek

,,Megtaláljuk a visszavezető utat ahhoz, ami leginkább számít."

A nap további része úgy telt,hogy Alexa nálam maradt és segített a ruháimat szekrénybe pakolni,kiválogattuk mi kell és mi nem.Még David is segített.A polcomon színek szerint rendeztük el a pólókat,egyenlőre még csak a nyári ruhák.Van egy oszlop ami csak a feketéké,van egy másik ahova csak szürkét rakok,és még van három ahova a fehérek,pirosak és a kékek mennek.És ki ne felejtsük a terepzöld oszlopot.Külön polcra mentek a farmereim és a táncpróbás ruháim.Most,hogy ezt így a kezembe vettem rájöttem,hogy hiányzik az életemből, a tánc.Tudom,hogy folytatnom kellene,mert anya is ezt akarná,de egyelőre még nem tudom mi lesz a jövőmmel kapcsolatban.

Miután Chris is letudta a pingvinesdit és hazajött,ragaszkodott hozzá,hogy nézzünk meg négyen egy filmet.Alexáék végig röhögték az aranyos vígjátékot,ami a kedvenc horrorfilmem kiparodizálása volt.Fapofával néztem,hogy miért kell egy rémisztő történetből viccet csinálni.Alexáék az arcomat látva még jobban nevettek.Igen,ő a legjobb barátnőm,nem is tagadhatom.Felszabadító érzés volt,amikor megszólalt a csengő.De amikor kinyitottam,nem örültem ennyire.Vagyis örültem volna,de nem ma.Miért kell hozzám beállítania Pókembernek és Batmannek.Ha jól tudom még csak nem is ismerjük egymást.
-Azt mondtad,hogy nevetni fog-hallottam meg egy ismerős,méltatlankodó hangot.
-Biztos citromba harapott-hallottam meg azt az ostoba legjobb fiú barátom.
-Jó helyen járunk?Magácska,Katie Green?-kérdezte mosolyogva Pókember.
-Nem én a Macskanő vagyok-dobtam be egy műmosolyt.
Batman közelebb jött és megölelt.Én szépen eltoltam magamtól.
-Már megbocsáss,ismerjük mi egymást?Mert ha nem hívom a rendőröket-vigyorogtam rá.
-Jöttem megmenteni a Szépséges Hercegnőt a legjobb barátnőjének a filmjétől-mosolygott Batman.
-Nagyon vicces volt,Black-bokszoltam vállon.
-Tudom,hiszen páratlan humorérzékkel rendelkezem-vigyorgott vissza.
-Meg sem ölelsz?-méltatlankodott Pókember.
-Már megbocsáss,idegeneket nem ölelgetek-szóltam rá.
-De hisz én,én a tanulótársad vagyok,voltam-győzködött.
-Akkor vedd le a jelmezt-mutattam végig rajta.
-Nincs más ruhánk-mondta Nate.
-Csak neked nincs-mutatta fel a táskáját Ben.-Én okosabb voltam.
-Nem hoztál véletlenül nekem is?-kérdezte reménykedve Nate.
-Nem-egy gonosz kacaj kíséretében az út felé mutatott.-Így fogsz hazamenni.
Nevetve elálltam az útból és beengedtem a ,,barátaimat".
-Kik ezek?-hallottam Chris fülsiketítő hangját.-Miért van a nappalimban a két kedvenc szuperhősöm.
David és Chris elé álltam:
-Had mutassam be Pókembert és Batmant,avagy Hülye 1-et és Hülye 2-t!
Ben levette a maszkját és kezet nyújtott Davidnek:
-Ben vagyok.
David nem volt hajlandó vele kezet fogni,erre csak egy indokja van:
-Bocsi,haver.Én Batman párti vagyok-rázta a fejét.
-Úristen,úristen.ez Pókember-ordítozta Chris,majd  el kezdte ölelgetni imádatának tárgyát,aki ezt gesztust nem díjazta.
-Te hülye,összekoszolod a jelmezt-próbált beszélni Ben,de ez csak sanyarú nyöszörgésnek hangzott.
-Ne törd össze az álmait-súgtam oda.
-Te ki vagy?-kérdezte David Batmant,rákacsintottam,mire ő el kezdte játszani a szerepet.
-Batman,üdvözöllek Mr...?-kezdett bele a kis játékba.
-Anderson.
-Tudod csak azért jöttem idáig Gotham Cityből,hogy téged kedves Mr.Anderson meglátogassalak és leszámoljak Macskanővel-járkált fel-alá,David arca pedig felderült a gyönyörtől,hogy Batman csak miatta eljött.

-Megyek próbára-mondtam miközben a sporttáskámmal a vállamon rohantam le a lépcsőn.
-Hova mész?-kérdezte döbbenten Lexi.
-Próbára-tellegtem az arcom előtt.
-Táncpróbára?-kérdezte Ben,aki pont most jött ki a fürdőszobából,már civilben.
Peter Parker már a múlté és,hogy is mondjam..Chris álmai egy csapásra szertefoszlottak,David pedig még mindig Batmant csodálta,és tudom,hogy azért csinálják,hogy elüldözzék őket,de még nem tudják,hogy mire vállalkoztak.És azt is látom,hogy Chrisnek bejön a legjobb barátnőm...Vagy csak képzelődöm?Nem,nem.
-Mikor szándékozol válaszolni?-kérdezte dörmögő hangján Nate.
-Úristen,hova mennék?Milyen próbára?Karate? Judo?-ütöttem a homlokom.
-Jó,nem kell magad kinyírni-szólt rám Chris.
-De,miért mész oda?-kérdezte Alexa.
-Anya is ezt akarná,nem roskadhatok magamba.A tánc az életem...Volt.

David elvitt a próbaterembe és a lelkemre kötötte,hogy hívjam,ha végeztem.Vegyes érzelmekkel teli lépdeltem a táncterem ajtaja felé.Már látni szerettem volna a barátaimat,de féltem...Amikor kinyitottam az ajtót döbbent arcokkal találtam szemben magam.A döbbenettől senki nem tudott megszólalni. Csak néztek pislogás nélkül.Végül Gina megköszörülte a torkát és szólásra nyitotta a száját.
-Te hogy kerülsz ide?
-Nektek is Szia-intettem és ledobtam a táskám,ők még mindig nem mozdultak,összecsaptam a tenyereim és a magnóhoz sétáltam.-Próba van,nem?
-De,de az van-szólt megilletődve Elliot.
Valaki megfogta a kezem és nem engedte,hogy bekapcsoljam a zenét.Megfordultam és pár centiméterre tőlem Greg volt.Először megölelt,aztán megszólalt:
-Örülök neked,el sem tudod képzelni mennyire.De mondtuk,hogy akkor jössz,amikor akarsz,erre pár nap múlva itt vagy-suttogta.
-Anya is ezt akarná-egy könnycsepp végig folyt az arcomon.
-Mi itt leszünk melletted csak szólj- simított végig az arcom.
Körbetekintettem a többieken és egy biztató mosolyt küldtem  feléjük.

7.fejezet:Új élet kezdődik

Sziasztok!Kicsit sokáig tartott,sajnáljuk!Jó olvasást!Üdv:Amy és Liza♥:)

Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk.

A temetés után még pár napot Bristolban töltöttem Andersonékkal.Alig mozdultam ki a szobámból.Az éjszakákat átsírtam.A teher mely a vállamat nyomta, azonban mégsem csökkent, sokkal inkább nőtt.A temetés után,miután felfogtam,hogy tényleg elvesztettem anyát minden rosszabb lett.Hiába reménykedem benne,hogy csak jobb és jobb lesz, a szívem legmélyén tudom,hogy sosem lesz könnyebb.Davidék próbáltak vigasztalni,de hiába.Reménytelen.Már nem leszek az a vidám lány,aki voltam.Csak árnyéka vagyok önmagamnak.Talán egyszer,sok év múlva képes leszek újra felhőtlenül örülni bárminek is.A táncot sem akarom már folytatni,nem tudom mi lesz velem.Hogyan tovább?Talán itt vége van mindennek.David és a barátai többször elvittek kávézóba,moziba,vagy csak sétálni.Nevetgéltek mellettem én meg csak néztem magam elé.Olyan vagyok,mint egy élő halott.Sokszor talán még annál is rosszabb.Képtelen vagyok nevetni.még egy aprócska mosolyt is nehezen erőltetek az arcomra.Nem tudom mi vár rám Londonban.Szerintem még rosszabb lesz,mert abban a városban leszek,ahol anyával is éltem.Azokon a helyeken fogok járni újra ahol vele is.Legszívesebben soha többé nem mennék vissza.De Alexa és a többiek hiányoznak.Valójában félek is.Félek attól,hogy mit hoz a jövő,félek,hogy anya nélkül nem leszek soha a régi.Halála mindent megváltoztatott.

Most pedig ruháimat csomagolom,hiszen Londonba költözünk.Állítólag a Morgan család kedves egy társaság,akik szeretni fognak,és David mondta,hogy ők is átélték már azt,amit én.Chris majd segít átvészelni,ugyanis ő emlékszik rá a legjobban,mert körülbelül olyan korban volt,mint én.Sophie sokkal fiatalabb volt,szóval nem hiszem,hogy úgy fogta fel ezt az egészet mint én.Ez egy új kezdet.Az élet valószínűleg azt akarja,hogy mindent elölről kezdjek egy jobb jövő reményében.David azt magyarázza,hogy Chris milyen jó arc.Miért is mondana mást a legjobb barátjáról?Sophieról is csak áradozni tudott. Szerinte nagyon jó humorú lány.Én pár szóban elmondtam,hogy az én barátaim milyen aranyosak és ezzel be is fejeztem.Szegény Eric,ha eszerint alkot róla véleményt,mint amit elmondtam,akkor nem lesznek nagy barátok.David félni fog tőle.De Morganék sem lehetnek jobbak,hallottam néhány történetet.Majd meglátjuk.Minden a jövő titka.Vegyes érzelmekkel pakoltam be a cuccimat David kocsijába.Most kezdőik számomra az új élet.Pár óra múlva már London utcáin autóztunk.David gyorsan megtalálta a házat.Megfogtuk a csomagjainkat és az ajtóba tettük,aztán becsengettünk.Pár perc múlva nyílt az ajtó.Egy magas,széles vállú,fekete hajú vigyorgó srác állt előttünk,öltönyben.
-Haver te hogy nézel ki?-kérdezte meglepetten David. Szóval ő lesz Chris, valahogy másképp képzeltem el.
-Ez a munkaruhám-mutatott végig magán.
-Mi történt a hajaddal?-fintorgott David.
-Hát,csak azért ilyen,hogy még hülyébben nézzek ki.
Rájöttem,hogy mi volt furcsa a srácban.A képeken össze-vissza állt a haja,most meg le volt nyalva.
-Ha megkérdezhetem,akkor mit dolgozol?-mondtam halkan.
-Pincér vagyok-mosolygott rám,aztán fejbe verte magát.-És pofátlan.Chris vagyok-nyújtott kezet.
-Én pedig Katie-viszonoztam a gesztusát.
Aztán kezemnél fogva magához rántott és megölelt.Aztán David szó szerint ránk ugrott.Talán mégsem lesz itt olyan rossz,mint azt hittem,talán David mégsem túlozta el.Az első tíz percben semmi gond sem volt.Aztán David megszólalt.Összetörtek az álmaim.Csak otthon volt normális?Az a sok hülyeség,amit összehordott már szinte fájt.Folyton gumimacikról vagy pingvinekről beszélt.
-Hol van Sophie?- kérdezte végül, de nem várta meg Chris válaszát odafutott a lépcső aljához és felkiáltott.-Kicsilány, gyere le!
-Melegekkel turnézik,kár a gőzért-morogta Chris.
-Kikkel?- néztem rá meglepetten.
Amikor azt mondták, hogy költözök melegekről szó sem volt.
-A One direction-sziszegte Chris.-Ha nem lennének híresek,már halottak lennének.
-Azok az X factorban voltak ugye?-néztem rájuk-De mit keresnek itt?
Ebben a percben megszólalt a telefonom.A kijelzőn Alexa neve villogott.Kérdezte,hogy itt vagyok-e már.Lediktáltam Chris munkahelyének címét és megbeszéltük,hogy ott találkozunk.
-Akkor mi a válasz a kérdésemre?- folytattam a társalgást.
-A húgom neki mert a parkban a főbuzinak,az meg hozta a többit magával.Na,de megyek munkába.Sziasztok!Érezzétek otthon magatokat.-Ezzel ki is viharozott az ajtón.
Daviddel felcipeltük az emeletre a csomagjainkat.A bútoraimat elrendeztük a szobámban,körülbelül úgy nézett ki mint a régi szobám.Néhány aprócska változtatással, például a szoba fala itt világos barack volt, otthon pedig világos piros.Azt hiszem a szobám Sophie mellett van.
Ruháimat pakolgattuk a szekrénybe,amikor Chris hívott engem,hogy valami aranyos vörös hajú lány volt nála az imént és hozzánk tart. És a lány azt mondta,neki,hogy én mondtam neki,hogy menjen a étterembe mert ott leszek.Francba-csaptam a homlokomra.Alexa!!!Teljesen kiment a fejemből. Ezért még kapni fogok.Pár perc múlva szólt a csengő.De még mindig azon jár a fejem,hogy Chriss honnan tudja a számom.Ezt majd megkérdem tőle. David rohant ajtót nyitni,de úgy,mint akit hajt a tatár.
-Szia!David,igaz?-hallottam Alexa hangját.
Egyenesen rohantam az ajtóhoz és a nyakába ugrottam.A rokonom nevetett,és csak annyit mondott.
-Pont,mint én és Chris!
-Azt nem tudtad elmondani,hogy két utcával odébb laksz mint én?-vetette a szememre Alexa.
-Komolyan? Ezt nem is tudtam- nevettem rá.
-Igen,én meg ezért elmentem a város másik végébe,hogy visszajöjjek ide-morgott,miközben a nappaliba tartott,amit David mutatott neki a mutató ujjával.Követtem őt, majd egy laza mozdulattal levágódtunk a kanapéra.
-Hogy lehetsz ilyen hülye?Nem hiszem el.Itt laksz a szomszédba.-még mindig morgott.
-Lexi,én örülök neked,de kezdesz idegesíteni-szóltam rá.
-De meg sem ölelted a legjobb barátnődet-piszkált tovább.
-Nem is hagytad.
Kinyújtotta karjait,ezzel jelezve azt,hogy bizony most hagyja.
-Amúgy-Alexa Davidre nézett-a bátyám szeretne megismerni,jobban.Kedvel.
-David,te azt nem akarhatod-néztem könyörgően Davidre,aki meglepetten nézett vissza.-Te sokkal normálisabb vagy.NE!
-Köszönöm,hogy megdicsértél,de most megyek legeltetni a gumimacijaimat-nevetett és felment az emeletre.
Tévedtem. Rosszabb, mint Eric.
Ő legalább nem fantáziál.Ericnek sok furcsa tulajdonsága van,de Davdihez képest még normális is lehet.Rá néztem Alexára,úgy nevetett,hogy majd megfulladt.Én is vele nevettem és ha csak egy pillanatra is,de olyan voltam mint régen.Még van remény.Van kiút...

6.fejezet:Nem számít, mennyire fáj valami,van,hogy elengedni még fájdalmasabb.

Sziasztok kis cukormázas sütikék:) Meg is hoztuk az új részünket, ami talán úgy sikerült, ahogy mi azt elterveztük. Kedveskedtünk nektek egy kis videóval is, amit a feji végén megleshettek. 
Puszi: Liza és Amy♥:)
U.i.: Lájk az oldalt: I need a hero az Fb-n :)

Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben, hogy nincs vége, amíg nincs vége.


Reggel kisírt szemekkel vánszorogtam ki a nappaliba,ahol Lynda már a ruháinkat vasalta.Elég gyér látványt nyújthattam,de nem érdekel. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam,ami meg is érthető jelenlegi helyzetemben.Reggelit készített nekem,de egy falat sem ment le a torkomon.Nem akartam sajnáltatni magam, egyáltalán nem ez volt a célom.Lynda és David békén hagytak engem.Szinte alig szóltak hozzám,ők is néztek már ki jobban.Bárki mondhat bármit, életem talán legrosszabb napját fogom ma megélni.Felvettem az előkészített ruháimat.Mikor elkészültem csak leültem a kanapéra és bámultam a semmibe.Miután a többiek is elkészültek,beültünk David kocsijába és elindultunk Londonba.Csak figyeltem a mellettem elsuhanó fákat és hagytam, hogy a gyász teljes mértékben feleméssze a lelkemet.Lynda néha megsimogatta a hátam.Jól esett a törődése.Londonban én mutattam az utat a Parker házig.Az összes barátom ott állt a kocsifelhajtón és minket vártak.Ahogy kiszálltam a kocsiból Alexa már rohant felém és megölelgetett.Davidet átkaroltam és a barátaim elé húztam,szeretném mindenkinek bemutatni.Elég furcsán méregették őt,nem tudták eldönteni, hogy kedvesek legyenek,vagy inkább tartsák meg azt a tisztes távolságot.
-Sárcok,ő itt David,az unokatestvérem-mutattam rá.
A többiek bátortalanul intettek,aztán Eric egy bátrabb lépést tett felénk.
-Szia- köszöntött Eric.
Majd a többiek is követték a példáját.
-Andrew,ti Hanryvel honnan ismeritek egymást?-kérdeztem.
-Londonból.Szobatársak voltunk gimiben-válaszolták.
-Apa van londoni múltad?-csillant fel David szeme.
-Hmm, de még milyen múlt- mosolygott Hanry.
-Ne a gyerekek előtt-Lynda fejbe vágta Hanryt.
Vajon mik történhettek ott?Ismerve Andrew mostani énjét.Jobb,ha nem is tudok semmit,csak óvom vele a lelki világom.
-És David,neked van munkád?-kérdezte Eric.
-Nincs-rázta a fejét az unokatestvérem.
-Iskolába jársz?-folytatta tovább.
-Nem.
-Akkor mit csinálsz?-faggatta tovább.
-Egyelőre élősködöm a szüleim pénzén-válaszolta,mire Lynda fejbe vágta.
-Most miért? Csak őszinte voltam- nyafogott.
-Ne aggódj én is azt teszem- kacsintott Eric, neki is az lett a jutalma, mint elődjének.
Andrew szépen fejbe vágta,aztán még szúrós pillantással is nyugtázta.Ben elém lépett és megölelt.
-Mi újság,kicsilány?-súgta a fülembe.
-Idősebb vagyok-motyogtam.
-Az lehet, de engem nem érdekel-vont vállat.
Nate csatlakozott hozzánk.Alexával még pár szót váltottunk,közben Andrew,Hanry és Lynda beszélgettek.Hanry rá pillantott az órájára.
-Indulnunk kell-sóhajtott.

Még most sem vagyok képes felfogni ezt az egészet.Beültünk a kocsikba és elindultunk.Az idő a megszokottnál is lassabban telt.Csak figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat,és megpróbáltam nem összeomlani.Miután kiszálltunk a kocsiból David erősen szorított magához és nem engedett el.Lassú léptekkel sétáltunk el a temető bejáratáig.Onnantól aztán Eric a másik oldalról fogott és az ő másik oldalán pedig Alexa küszködött a könnyeivel.Soha nem akartam ezt átélni.A temetést még valahogy átvészeltem,de ha nem lett volna ott David akkor nem tudom,hogy álltam volna végig.

A temetés után elmentünk a házba,ahol eddig anyával éltem.Összecsomagolni a cuccaim,azért,hogy azokat átvigyük a Morgan házba.Lyndáék hívtak egy szállító szolgálatot.Furcsa érzés fogott el amikor beléptem a régi házunkba.Visszatértek a régi szép emlékek,melyeket örökké a szívemben fogok őrizni.Elkezdtem hangosan sírni,David mellém lépett és átölelt.Minden tárgyról,amire ránézek anyu jut eszembe.David bejött velem a szobámba.Segített bepakolni a cuccokat a bőröndökbe és dobozokba és kivitte őket a ház elé.Dobozok és a szobám bútorai szépen sorakoztak a kamionban.Még utoljára végigjártam a lakás minden egyes szegletét,kezdve anyu szobájával.Minden cuccot úgy hagytam,egyenlőre a házban marad minden,még semmit sem tervezünk vele.
Anya éjjeli szekrényén volt egy közös kép anyával és velem,anya falán voltak még közös képeink,azokat is magammal viszem Morganékhez.Mostantól az én szobám falát fogják díszíteni.Még utoljára visszanéztem a nappaliba és aztán kimentem a házból.A cuccaimat szállító teherautó elindult a Morgan ház felé,mi ma nem megyünk oda.Utazunk haza.De furcsa ezt így mondani.
Utoljára körbejártam a kertet.Végigsimítottam a kezem a székek karfáján és leültem egy pillanatra a medence mellé.Eszembe jutottak a nyarak,amit mindig Andrewékkal közösen töltöttünk.A nyaralások.Anya tortái,a közös medence takarítás.A baráti és családi összejövetelek.
Hanry holnapig még a városban marad,de mi már indultunk is vissza Bristolba.Aztán hamarosan költözünk ide,Londonba.Ketten Daviddel.Az elmúlt pár napban nem voltam ennyire szomorú,mint most. Elveszettnek és magányosnak éreztem magam.Olyan volt, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot,de ami a legrosszabb,hogy ezek után táncolni sem akarok.Anya volt az, aki kiskoromtól kezdve motivált,és hajtott előre annak érdekében,hogy mindig jobb és jobb legyek.De egyszerűen abba sem hagyhatom,mert nem hagyhatom cserbe a barátaim.Nem fordíthatok hátat mindennek.De képtelen vagyok,a tánc is anyára emlékeztet.Mindig az volt az álma, hogy majd én is egy leszek azok közül az emberek közül,akik tehetségükkel keresik meg mindennapi betevőjüket.De most már.Most már mi lesz?Abbahagyom, vagy beteljesítem a közös álmunkat?