19.fejezet: Mi így kirándulunk

Sziasztok!Így a hónap vége felé megérkezett a következő is. Várjuk a komikat és jó olvasást! 

Puszi: Amy és Liza♥

Január elejét tapossuk már, a téli szünetünk lassan véget ér, de még egy utolsó kis síelés belefér. Lily nem jön velünk, mert be kell járnia az irodába,Lyndáék szabadsága pedig már véget ért. Ezért a Morgan és az Anderson gyerekek a One Direction fiúkkal, Rickkel és Aliceval mennek a hegyekbe,nincs is jobb egy kis fagyoskodásnál az Isten háta mögött.Én szeretek síelni, de ezekkel az ökrökkel? A szobaelosztás volt a legjobb,a legnagyobb szobába,a földszinti négyszemélyesbe Sophie, David, Chris és én költöztünk. Izgalmas hetünk lesz minden esetre.Legalább jó szobatársakat kapok.Sophienak ez már nem tetszett annyira, de az óvszer botrány miatt, ami végül az ő fülükbe is eljutott, még egymás közelébe se mehetnek.De majd, ha minden kötél szakad én falazok nekik.Vagy majd szemétkedek, most úgy is haragszom Niallre.
-Bepakoltál már?-nyitott be a szobámba Harry.
-Be- az utolsó pulcsit a ruhahalom tetejére dobtam, és megpróbáltam becipzározni a bőröndöm, amibe nyugodtan két ember mehetne lakni.
-Ezt hogy fogod lecipelni?-nevetett.
-Én sehogy, majd te!-vigyorogtam.
Göndör haverom sorsába beletörődve felememelte a bőröndömet, majd egy szitkozódás hagyta el a száját.
-Még Lyndát is beletetted?-kérdezte.
-Lehet, hogy kellett volna, mert ő legalább tud főzni- gúnyosan néztem rá.
-Én tudok zacskós levest főzni- nevetett.
Vállon veregettem és ott hagytam,nevetve vártam a lépcső alján, hogy lehozza a bőröndöm.
-Jössz nekem egyel-fenyegetett.
-Jaj, és mivel bogaram?- vigyorogtam rá, mire közelebb lépdelt, nekem most ebbe nem volt kedvem belemenni, ezért gyorsan elhúztam a bőröndömet és eltűntem a helyszínről.
-Egy hétig össze leszünk zárva-kiáltott utánam.
Velem még nem voltak síelni, majd megtudják és a végén egyedül maradok a kis bérelt, hegyi házunkban.Ez mindig így van.


A házat egy kedves középkorú férfi adta át, a lelkünkre kötötte, hogy ne törjünk, zúzzunk, ne vaduljunk nagyon. Chris pedig, mint megbízható és felelősségteljes ember bizonygatta, hogy ő természetesen vigyázni fog rá, engem pedig kapkodott a röhögés a kis beszéde alatt.A férfi csak legyintett és beengedett minket.A ház varázslatos volt, főleg fával kombinált dolgok voltak, amit egyenesen imádtam.A kis kandalló volt a hab a tortán.Hiperaktív barátaink már az első nap síelni akartak menni, én inkább kiélveztem volna a kandalló nyújtotta meleget és a jacuzzit, és döntésemet még az is megerősítette, hogy Harryék furcsa színkombinációkban pompáztak, és mindenféle állatos sapkájuk volt.
Sophie sem nagyon akart síelni, de a többiek csak nem akarták hagyni, hogy nyugalomban otthon pihenjünk.
-De miért nem élvezhetem ki Sophieval a jacuzzit?- kérdeztem.
-Olyan aztán nem lesz- csattant fel Niall.
- Majd, ha az lekerül rólatok- mondta Sophie és végig mutatott a fiúkon.
-Most akkor meztelenül síeljünk?- vonta fel szemöldökét Louis.- Nem akarsz kicsit sokat?
-Tudom, hogy más cuccotok is van,hiszen együtt csomagoltam a fürtös haverunkkal- mondtam.
- Attól még, hogy neki van, nem muszáj, hogy nekünk is legyen- kacsintott Zayn.
-Hát akkor nem síelünk-jelentettem ki.
A fiúkat sikerült leráznunk és csak mi lányok maradtunk hárman.Végre egy kis csend és nyugalom.Alice az ablakból nézte, ahogy a fiúk elhagyják a ház környékét.
-Elmentek- sóhajtott fel.
-Ez az-sóhajtotam.
-Örülök- nevetett fel Sophie.- Mióta Chris megtalálta azt a szart Niall zsebében, azóta szívja a vérünket.
-Ne is mond,-legyintett Alice-túldramatizálja.
-Jacuzzizunk?- kérdeztem, mire Alice felnevetett.
-Nem hoztam fürdőruhát!
-Nekem van kettő-vigyorogtam.
Fél órával később már a jacuzziban ültünk és kibeszéltük a pasikat.
- Neked bejön Jake?- kérdeztem, régóta figyeltem őket és gyanúsak nekem, Alice kicsit elvörösödött.
-Nem-rázta a fejét.
-Nekem nem tudsz hazudni- szóltam rá.
-Próbálkozni szabad-vont vállat.-És ti hogy megvagytok Niallel?- kérdezte Alice mosolyogva Sophietól.
-Nem hagyom annyiban- súgtam Alicenak, aki vigyorgott Sophie pedig felsóhajtott.
-Mi volt ez?- néztem rá gyanakodva.
-Mi?- kérdezte ijedten.
-Ez a sóhaj.
-Ez a nem értem a pasikat sóhaj- vont vállat.
-Na mesélj! Mi történt?
Sophie nem válaszolt csak némán ült, mi pedig vártunk.Már azt hittem, hogy megkukult, amikor szólásra nyitotta a száját,de újra becsukta és nem szólt semmit.Még vártam pár percig, aztán mikor nem kezdett el beszélni, leszökteltem.
-Na!- kiáltott rám.
-Mondjad már el!
-Csak nem értem- vont vállat.
-Mondd el- utasítottam, próbáltam szigorú lenni és sikerült, mert bocsánatkérően nézett rám.
-Hát tudod, Niall a múltkori eset után elégé féltékeny- vont vállat- mindenre és mindenkire.
-Milyen eset?- nézett gyanakvóan Alice.
-Jaj, te nem tudod? Hát Louis karácsony előtt véletlenül lesmárolt és Niall ránk nyitott.
-És rá féltékeny?- kérdeztem, mert ez lenne a logikus, de Niall esetében ki tudja.
-Meg Liamre, Jeremyre- sorolta.
-Liamre?- kérdezte elkerekedett szemekkel Alice.
-Jeremyre?-nevettem fel.
-Érzékeny a lelke,- vont vállat- de nem hibáztatom.
-Én hibáztatnám- tört ki belőlem. -Mit csinált ez a két szerencsétlen, amivel kihozták Niallből a harcias tigrist?
-Ők semmit, de Louis mindent, és épp ezért van az, hogy ilyen lett,- csapott a vízre- vagyis az én kezem is benne volt a dologban.
-Nem csináltak semmit? -kérdeztem.
-Jeremy megölelt még múltkor, Liam pedig tett egy megjegyzést a felsőmre- válaszolt Sophie.
-Furcsa egy gyerek ez a Niall- könyveltem el magamban.
-Meg persze ott van még Chris. Őt se értem- folytatta tovább.
-Miért is?
-Tudod volt az a kis ügy, meg minden, és azóta eléggé érdekes.
-Sophienak van a legtöbb gondja hármunk közül- nevetett fel Alice.
-Ó, Alice- vigyorogtam.- Mi van Jakeval?
A vak is látja, hogy valami alakul köztük, de tagadják.
-Seeemi- nyújtotta el az e betűt.
Bevetettem a szokásos ne mond nekem tekintetemet, mire Alice vigyorgott és vörösödni kezdett.Na már alakul az a vallomás.
-Jaky olyan cuki- mondta. Szerintem nem cuki, á szóval szerelmes, vagy nem ugyanarról az emberről beszélünk,
-Cuki?- vonta fel a szemöldökét Sophie.
-Olyan kedves- mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
-Arról a Jakeről beszélünk, aki egy vérfarkashoz hasonlít?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mert szerintem ebben a srácban semmi cuki nincs. Egy kiscica az cuki, de ő nem- folytatta Sophie,amit elkezdtem, mire lepacsiztunk.
-Ne bántsátok, nem is ismeritek- vágta be a durcit.
-Nem?- kérdezte Sophie felvont szemöldökkel.
-Na jó, te lehet.
-Ez jó volt- hallottuk meg Rick hangját.
-David olyan, mint egy hóember- hallottuk meg Chris hangját is.
Szóval eddig tartott a nagy síelés, csajos program vége.
-Sziasztok!- sétált be Louis az ajtón.- Azta medencés buli! Beszállhatok?
-Jacuzzi- forgattam a szemem és már ki is szálltam.
-Akkor nem?- nézett szomorúan.
-Hát nem- rázta a fejét Sophie.
-Ha a lányok nem csatlakoznak, én attól beülök- jelent meg Harry Louis háta mögött.- Csak megkeresem a fürdőgatyám, bár nekem nincs akadály.
-Miért hozott mindenki fürdőruhát?- kérdezte Alice döbbenten, neki még mindig ezen kattog az agya.
-Tudod, amikor foglaltuk a házat, akkor fel volt tüntetve, hogy van jacuzzi-magyarázta Harry.
-És nekem miért nem szóltatok?- vonta kérdőre őket.
-Mi szóltunk, csak valószínűleg nem figyeltél- bökte őt vállon Zayn.
-Nagyon el voltál varázsolva Jack üzenetétől- csatlakozott hozzánk Rick is, Alice csak vörösödött.
-Ne bántsátok- szólaltam meg.
-Téged is tudnánk kivel piszkálni- jelent meg egy ördögi vigyor Louis arcán és Harry felé biccentett.
-De nem fogjátok- szólt rá Harry.
-Honnan veszed?-kérdezte Zayn.
Már kezdett zavarni a fiúk tekintete magamon, ezért körbetekertem magam egy törölközővel és gyors léptekkel elsétáltam.Ennyit a nyugodt napunkról.Megtörölköztem, melegen felöltöztem, ki akartam menni egy kicsit sétálni.Úgy terveztem, hogy egyedül leszek, de a sors valamiért mindig közbeszól,Harry úgy gondolta, hogy most ő bizony elkísér engem, bár erre nem kérte senki. Nem messze a háztól belelökött a hóba, gondolhattam volna, hogy hátsó szándéka van, neki mindig van.Én pedig szinte azonnal bosszút akartam állni, felugrottam és el akartam lökni, de sejtette,hogy mit akarok, ezért magával rántott, arcunk közel volt egymáshoz, zöld szemei megbabonáztak, de nem engedtem a kísértésnek és valahogy sikerült felkelnem.
-Jaj már, múlt héten bezzeg hagytad- morgott.
-És azóta meg is bántam, mert barátok vagyunk, vagyis úgy érzem, és nem fogok ilyenekbe belemenni- mondtam, ezt magamnak akartam csak bemagyarázni, hiszen nagyon is szerettem volna.
-Valóban?- vonta fel a szemöldökét- pedig egy kis barátság extrákkal mindig jó móka- kacsintott.
-Harry- sóhajtottam.
-Megvagytok- hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül.
-Na én megyek is, megszabadultál tőlem- nézett rám Harry.- Élvezzétek egymás társaságát- ezzel elsétált.
-Mi volt ez?-kérdezte Zayn meglepetten.
-Harry valamit összekevert egy más dologgal- válaszoltam, láttam Zaynen hogy gyanakszik.
-A múltkori kis csókotokra célzol?
-Aha- bólintottam.
-Meg fog bántani- állapította meg.
-Én fogom megbántani- mondtam halkan, de meghallotta.
-Tessék?- kérdezte.
-Semmi- tagadtam.
-Hallottam, csak rákérdeztem hátha rosszul- mondta.
-Dehogy hallottad.
-Katie, te nem vagy ilyen- állt velem szembe.
-Te nem tudod, milyen vagyok- vigyorogtam.
-Ugyan kérlek- legyintett.
-Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve és nekem ez nem számít- mondtam, mire Zayn csak vigyorgott.
-Üdv a klubban- tárta szét a karjait.- Csak azt ne hidd, hogy én elhiszem, hogy neked nem számít a Harrys dolog.
-Pedig elhiheted- vontam vállat.
-Ezt utálom benned és Chrisben is. Ti a fejetekbe veszitek, hogy rosszak vagytok a másiknak- emelte fel kicsit a hangját.
-Nekem Harry a barátom és téma lezárva- szóltam rá.
- Elég legyen! Hagyd ezt abba, jó?- parancsolt rám.
-Zayn, barátok vagyunk a göndör haveroddal- kiáltottam rá.
-Miért kell hazudnod?
Életemben először most voltam a legőszintébb és nem hisz nekem.Nem értem, hogy miért nem.
-Jó akkor váltsunk témát- törte meg a csendet Zayn.
- Jó.És miért jöttél utánunk?- kérdeztem.
-Többiek elmentek, én pedig gondoltam, hogyha rátok találok,akkor veletek leszek, ha nem akkor céltalanul kóborgok- válaszolta.
-Értem. Hát akkor kóboroljuk kettesben- vetettem fel.
-Oké- bólintott.
Csendben sétálgattunk a frissen hullot hóban.Hirtelen ötlettől vezérelve elfeküdtem a hóban, Zayn felnevetett és csatlakozott.Hóangyalokat csináltuk, majd lezavartunk egy páros hócsatát.A ház kongott az ürreségtől, amikor beléptünk, a bejáratnál ledobtuk magunkról a kabátot és a cipőt és és elindultunk befelé, Zayn kikerült és felment a szobájába átöltözni, én pedig benéztem a nappaliba, Harry nem volt ott,de a tűz égett.Elindultam a szobám felé, de utamba került az ajtó mellett Chris, aki egy lányt csókolt hevesen a fal mellett. Hirtelen dühös lettem, miatta vesztem el a legjobb barátomat, amikor én megmondtam, hogy ő is csak olyan, mint a többi.Alexáról beszél és amikor nincs a közelében, akkor egy más lánnyal van.
-Mit képzelsz te? Hogy tudod ezt megtenni Alexával?- kezdtem el kiabálni.
Chris azonnal több lépést hátrált a lánytól.
-Ki vagy te? Az anyám?- kiabált rám. - Bocs, az nincs itt.
-Hogy tudod ezt megtenni Alexával, akibe állítólag beleszerettél?- szegeztem neki a kérdést.
-Nem a barátnőm és most pont kiverem a fejemből- válaszolta, mire annyira dühös lettem, hogy pofon vágtam.
-Neked van barátnőd?- kérdezte a butácska szőke lány.
-Nincs neki- válaszoltam és berohantam a szobába, az ajtót becsaptam magam mögött.
Dühösen levágtam magam az ágyra és becsuktam a szemem, amikor valaki kopogott, akkor csak egy morgással válaszoltam.
-Mi volt ez?- dugta be a fejét Harry.
-Menj ki- lépett be az ajtón Chris és mogorván szólt Harrynek.-Beszélnem kell vele.
-Ilyen állapotban nem kéne- próbálta kihúzni a szobából Harry.
-Neked nem osztottam lapot- válaszolta Chris.
-Chris menj innen!- szóltam rá.
-Nem, mert ez az én szobám is- válaszolta és leült a Daviddel közös ágyuk szélére.
-Akkor én megyek ki- kikerültem és elindultam ki, de elkapta a kezem. -Engedj el- sziszegtem.
-Nem!
-Ó, dehogyisnem- ráléptem a lábára és kimentem.
A nappaliba mentem, a tűz fénye betöltötte az egész szobát, a kandalló előtt ott kuporgott fürtös barátom, leültem mellé és átöleltem.
-Nyugodj meg- simogatta a hátam.- Minden rendben?
-Nincs- ráztam a fejem.- Megbántottam a legjobb fiú barátom, és Chris- ideges lettem és erősen megütöttem a földet.
-Gyere te- olyan erősen szorított magához, hogy szinte levegőt sem kaptam, de nem érdekelt. Jó érzés volt ennyire közel lenni hozzáKözelsége megnyugtatott.
-Sajnálom, én voltam a hülye- mondta.-Nem kellett volna.
-Ne rontsd el a pillanatot- csitítottam le.
-Nem rontom, na- egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszönöm- suttogtam.
Órákig ott ültünk a tüzet figyelve, élveztük, hogy nincs nyüzsi és ,,üres" a ház. A kandalló előtt nyomott el minket az álom.

18.fejezet: Jó barát

Sziasztok! Megérkeztünk az első résszel ebben az évben.  
Jó olvasást! Puszi: Amy és Liza♥

Morganék jobban meglepődtek az érkezésünkön mint ahogy mi azt vártuk.Chris szerint az, hogy én tehettem fel a csúcsdíszt több,mint megtisztelő. Nem értem hogy mi olyan nag dolog ebben, de hát ők tudjak.Abban a napban semmi extra nem volt,mert megérkeztünk,kajáltunk,fát díszítettünk,kajáltunk,tévéztünk,kajáltunk és tévéztünk,ja és a legjobbat kiahagytam. Lily és Sophie egymillió képben örökítették meg a napot.Szerintem egy fotóalbumnyi képünk lett csak arról a napról.Másnap reggel ajándékoztunk,az volt a fénypontja az ünnepeknek,Chrisék arca,amikor megláttok az ajándékaikat.Felbecsülhetetlen.Sophie nagyon kreatív volt, vett nekem felsőt,amit használhatok táncra és egy szivecskés nyakláncot.Chris vett ehy cuki pulcsit, aminek az elején egy alvó cica van,majdnem kihagytam a legfontosabbat, az egyik ajndékcsomagom alján ott lapult a CD,Chris első és szerintem utolsó lemeze.Azt hittem, hogy már meg sem kapom.Üres lenne az életem,de esküszöm,ha híres lesz,akkor dedikáltatom vele és ezt fogom árulni,még lehet, hogy sokat fog érni valamikor.Hanryéktől kaptam csomó ruhát,David volt a legkreatívabb vett egy egyszerű papucsot. Állìtólag le van égve.Lily vett nekem parfümöt.
Mindent összvetve jó kis karácsonyom volt,nem gondoltam volna,hogy anya nélkül is érezhetem jól magam.Viszont mikor eszembe jutott elszomorodtam,de legalább már nem fakadok sírva.Hanryék éreztetik velem,hogy szeretnek és nem változott meg semmi.Jó érezni, hogy van családom,Hanry a rokonom,de Lynda is olyan kis aranyos,nagyon megszerettem őket.David pedig olyan, mint a nem létező testvérem.

A fénypont az ünnepek után következett be,amikor megérkeztek az One Direction fiúk,akik nagyon színes ajándékokkal készültek,a kreativitás nem áll közel hozzájuk,de azért okoztak meglepetéseket, és a Zayntől kapott sapka, ami ugyanolyan volt mint az övé,nagyon ötletes volt,szerintem csak benyúlt a szekrényébe és kihúzott egyet. Liamtől és Nialltől fejenként kaptam egy-egy illatgyertyát,az egyiken egy unikornis volt,azt hittem,hányok, mikor megláttam,de azért az illata jó volt. Ahhoz képest,hogy gazdagok elég sóherek,és nem erőltették meg magukat, már azt hittem, hogy egy autót kapok, de nem, vagyis kaptam egy játék Ferrarit, a kreatív Tomlinsontól. Harry volt talán a legtalálékonyabb és nagyvonalúbb az összes közül, vett egy Hannah Montanás párnahuzatot és pokrócot, utána leintett, mielőtt dührohamot kapok,hogy ezt az unokahúgának vette,aztán az unokahúga megmondta neki, hogy nem szereti és látni sem akarja, aztán kiderült,hogy a testvérének nincs is gyereke,utána megkaptam az eredeti ajándékomat, az Így jártam anyátokkal összes évadát, kiegészítőkkel együtt, amiről kiderült,hogy az enyém,de hozzá vette a 9.évadot és ezért legyek nagyon hálás.Miután kijelentettem,hogy ez volt a legjobb ajándék,Zayn besértődött és kénytelen voltam azt mondani,hogy a sapkája is tetszett,ami amúgy tényleg tetszett,csak én rosszul mutatom ki.

Miután megünnepeltük a Szilvesztert úgy,ahogy azt illik, Zayn az est közepére berúgott én pedig egy órával később követtem és koccintottunk az új évre egy pohár vízzel, de csak mi ketten.A többieknek járt pezsgő is. Igazságtalanság.Nem mintha hányás nélkül meg tudtuk volna inni, szerencsére ezt az egészet Hanryéknek nem kellett végig nézni, mert bálozni mentek. Találtak Lilynek valami ügyvédet, valami Alexet.Női neve van, de ez csak nekem tűnik fel.A többiek ezt mind okésnak tartották, szerintük kell neki a kikapcolódás.Másnap fejfájással ébredtem, mintha a fejem szét akarna robbanni. Szóval egész nap aludtam és élőhalott módjára mászkáltam. Már el is felejtettem, hogy milyen érzés másnaposnak lenni,mióta itt élek, másodszor rúgtam be, de valahogy mindig Zaynnel.Ez egy jelnek tűnik.Valamikor este úgy döntöttem, hogy elég volt az ébrenlétből, muszáj kialudnom magam. Zayn furcsa módon jól viselte a másnaposságot,amit azzal magyarázott, hogy ő már megszokta,engem is meg kéne rá tanítania.
Kilenc körül arra ébredtem, hogy Harry az ágyam szélén ül és engem figyel alvás közben, amikor megpillantottam a fejemre húztam a takarót, mire csak nevetni kezdett.
-Jó reggelt napfény- köszönt.
Egy morgással válaszoltam, ő pedig csak lehúzta rólam a takarót, majd, amikor feléfordultam nagyon vigyorgott, akkor jöttem rá, hogy csak egy felsőben és bugyiban aludtam. Hátba vágtam és visszarántottam magamra a takarót.
-Na,- nyafogott.- Miért kellett?
Megforgattam a szemem és most már a hátamra feküdtem, hogy jobban láthassam az arcát.
-Mit akarsz?- ma nem voltam jópofizós kedvemben.
-Azt, hogy felöltözz,- magyarázta, majd egy vigyor költözött arcára- nem mintha nem tetszett volna, amit látok, de szerintem így nem szeretsz az utcán mászkálni.
-Nem is fogok az utcán mászkálni- mordultam fel.
-Pedig fogsz, 10 perc múlva vsszajövök és ha nem leszel felöltözve, akkor én segítek-kacsintott és kiment a szobából.Nagyot sóhajtva kimásztam az ágyból, inkább felöltözök, mert ez a végén tényleg felöltöztet és már így is sokat látott,vagyis többet,mint, amit kellett volna.És látom rajta, hogy bármire képes lenne.Gyorsan felöltöztem, és kisminkeltem a magam, el akartam készülni 10 perc alatt, hogy hamarabb leérjek és sikerült. Harry a konyhaasztalnál ült a többi fiú társaságában és úgy döntöttem,hogy leégetem. Odaléptem mellé, majdnem leültem az ölébe és egy hajtincsét az ujjamra csavartam.
-Nem kell felöltöztetned, nagyfiú- mikor ezt kijelentettem az összes fiú hangos nevetésben tört ki, Harry egy szemforgatással véleményezte és kilökött az öléből.
-Hát haver, ez szívás- nevetett Niall.
-Te beszélsz? Én legalább nem várok a teniszezésel nyár óta- vágott vissza.
Chris erre megveregette Niall vállát, én pedig, hogy még jobban szivassam Harryt, közel léptem hozzá és felhúztam melegítőjének cipzárját.
-Ezt elfelejtetted, Te teniszbajnok- kacsintottam.
Harry elém lépett és csuklómat elkapva kirángatott az előszobába, falnak nyomott és megcsókolt.
-Csak, hogy tudd én nem ijedek meg-reagáltam.
Erre én megcsókoltam, nekem ez most csak szórakozás volt.
-Nem akartam semmit megzavarni fiatalok- amikor felnéztünk Lily nevetve hátrált ki az előszobából.
-Ez nem az, aminek látszik-szabadkoztam azonnal.
-Én meg elhiszem- kiabált vissza, felvettem a kabátomat és a Zayntől kapott sapkát.

-Te végig tudtad, hogy jönni fog- boxoltam Harry vállába.
-Szerintem én nyertem- szemei csillogtak, láttam bennük valami ördögit.- És élveztem is.
-Megsúgom, hogy én is- mondtam, de komolyan is gondoltam.
-Komolyan?-kérdezte rekedtes hangján.
-Igen, de csak hogy tudd, a játéknak még nincs vége- vigyorogtam rá.
Vigyorogva léptünk ki a hideg, havas utcára.A ház előtt még állt a hatalmas hóember,amit néhány napja építettünk. Apró pelyhekben hullott a hó. Csak egy pillanatra bámészkodtam el, de a baj már meg is történt,ráléptem egy befagyott pocsolyára és sikeresen hátraestem volna, ha Harry nem kap el.Pár centméter távolság volt köztünk, azonnal kiszabadítottam magam a karjai közül.
-Mi csak barátok vagyunk- motyogta maga elé Harry, majd maga elé kapta tekintetét.- Ugye tudod, hogy ez nem komoly?
-Én ezt nem veszem komolyan-nevettem fel, én ezt teljesen viccnek vettem.
Tovább sétálgattunk fel-alá az utcákon, de azért most már óvatosabban lépkedtem.
-Amúgy, hogy állsz a csajokkal?- tettem fel Harrynek egy kérdést, és felé néztem.
-Érdekesen- vont vállat.- És te a pasikkal?
- Sehogy- vigyorogtam.
-És nem akarsz velük valahogy állni?- nevetett.
-Ha magadra célzol, akkor nem- vigyorogtam rá, nekem az ilyen göndör cuki fiúk és a sztárok nem az eseteim, de ezt csak úgy magamnak jegyeztem meg.
-Nem magamra, én ezt csak a piszkálásod miatt csináltam ma- mondta, láttam, hogy igazat mond.
Talán megtaláltam a legjobb fiú barátomat egy nőcsábász személyében. Ki hitte volna?Ezek a fajta fiúk mindig elkerültek engem, mert nem jártam olyan helyekre ahol megfordulnak és a vörös hajam és sötét öltözékem sem éppen vonzó számukra. De Harry más, Ő nem ítélt el elsőre. Az egész bandából szerintem ő a legnormálisabb, a többiek szerint talán Niall és Liam, de szerintem pont a másik három.Igazából egyikkel sincs különösebb gondom.
-Katie- gondolataimból Harry hanngja szakított ki.
-Hm?- néztem fel.
-Bocsi a reggeliért- nézett rám bűnbánóan.
-Ne bánj meg semmit- vigyorogtam rá.
-Mert?- meglepte a válaszom.
-Soha ne bánd meg a múltat mert akkor az ki fog hatni a jövődre is.
-Te ezt hol olvastad? - nézett rám döbbenten.
-Lyndának van egy egész jó életbölcsességes könyve- vontam vállat.
-A menő lány olvas?- gúnyolódott.
Morcosan ránéztem.
-Miért?- kérdeztem.- Szerintem az tök jó, én nem teszem magam hülyének, hiszen nem vagyok az.
-Na jó, igazad van- forgatta a szemeit.- De életbölcsességek, komolyan?
- Olvassak pletykalapot, ahonnan csak ti folytok?- kérdeztem és egy kis szánalmat próbáltam mutatni.
-Jobb lenne.
Néma percek következtek, szinte nem is beszéltünk, csak a földet néztünk mindketten.
-Teljesen más vagy, mint amilyennek képzeltelek- vallottam be.
-A média kialakított rólam egy képet, ami nem igaz- sóhajtott.
Közben valami parkhoz értünk, Harry szemben velem egy padnak támaszkodott és beszélni kezdett.
-Az emberek csak azért akarnak velem jóban lenni, mert híres vagyok és van pénzem- beszélt.
-Nyugi, én nem azért- vállára tettem kezemet.
-Nem vagy vicces. Soha nem tudhatom, hogy ki az igaz barátom, de a Morgan és Anderson családban megbízok.
-Én nem viccnek szántam- néztem rá komolyan.- Én a barátod vagyok, szóval elvárom, hogy megbízz bennem.
-Miért te bízol bennem?- suttogta.
-Meglepő, de igen- válaszotam, és mellé álltam.- Mióta Alexa megismerte Christ, azóta alig beszélünk, Benékkel pedig csak távolodunk.
-Sajnálom.
-Minden ami eddig biztos pont volt az életemben szép lassan tönkremegy és ez olyan rossz,mintha Isten azt akarná, hogy a régi életem teljes mértékben tűnjön el- éreztem, hogy a hangom megremeg és erősen kellett visszafolytanom a könnyeimet.
-Tudod, szerintem nemsokára minden megoldódik,hiszen a barátaid szeretnek téged- mosolygott rám.
-Te ezt nem érted,- ráztam a fejem- neked mindig ott lesznek ők négyen és a családod, a szüleid és a testvéred,de nekem nincs anyukám, apukám pedig még kiskoromban elhagyott. Ja igen és egyke vagyok. Félek, hogy egyedül maradok- sóhajtottam.
-Ha más nem is, én mindig melletted leszek- mosolygott.- És Lyndáék annyira szeretnek téged.
-Megígéred, hogy örökre a barátom leszel?- kérdeztem félve.
- Nem ígérek olyat, amit lehet, hogy nem tudok betartani, de amíg lehet- mosolygott és megölelt.
-Köszönöm- suttogtam.
- De te is igérd meg, hogy mellettem leszel- súgta a fülembe rekedtes hangján.
-Itt leszek neked- nyomtam egy puszit az arcára. - Sokat jelentesz nekem.-De szerintem ne ölelkezzünk az utcán,- ezzel elnegedett- mert nem akarok megint magyarázkodni, minden kapcsolatomat a rohadt média teszi tönkre.
-Ezt a kapcsolatot nem teheti- erősítettem meg.
A nap további részében kicsit meséltem neki anyáról, és a régi időkről, ő szintén mesélt a családjáról.Jól esett vele ez a beszélgetés. Sokat segített.

17.fejezet:Karácsonyi meglepetés

Sziasztok! Ebben az évben ez az utolsó és megfogadjuk így az év utolsó napján,hogy jövőre több lesz a rész! Na puszi: Amy és Liza♥

December 23.-a,a nap amikor már csak egy nap van karácsonyig és a nap, amikor én és David kora reggel elmegyünk Bristolba,hazamegyünk.Izgatottan keltem fel reggel,de kicsit sajnáltam,hogy mi is itt hagyjuk Sophiékat,ahogy Harryék is.Elmegyünk és majd csak ünnepek után jövünk vissza,pedig jó lenne velük ünnepelni.Útnak indultunk kocsival,David bekapcsolta a rádiót,karácsonyi számok szóltak egész délelőtt.A jó hangulat tehát adott volt.David is arról beszélt,hogy ez lesz az első karácsonya, hogy nem Morganékkal ünneplik.Őt is komolyan érinti a dolog.Bristolba érve láttuk,hogy a közlekedés kicsit mintha meghalt volna,mivel behavazott a város.Ez a fránya hó.Bekanyarodtunk a megszokott utcába,ahol található az Anderson ház, a ház előtt Hanry havat söpört,még sosem láttam őt ilyen keményen dolgozni.Morganék előtt már el volt söpörve a hó.Kipattantam a kocsiból,de nem vette észre,hogy leparkoltunk,mert bele volt merülve a munkába.
-Sziaaaa!- dobtam neki egy hatalmas hógolyót.
-Megjöttek a gyerekeink-nevetni kezdett és belelökött a hóba.
-Ez nem volt szép- poroltam le magamról a havat.
David és én kiemeltük a csomagjainkat és bementünk a konyhába köszönni Lyndának.Ott sürgött-forgott a konyhában Már most a holnapi vacsit készítette.leültem a konyhába és figyeltem, ahogy dolgozik mert nem engedte,hogy segítsek,David pedig kiment havat söpörni az apukájával.
-Neked nem furcsa,hogy nem Morganékkal vagy?-kérdeztem meg.
-Hát de- sóhajtott.
-Úgy sajnálom, hogy ott kellett őket hagynunk-mondtam,és eszembe jutottak a reggeli dolgok.-Tudod milyen hisztit levert a két nagyfiú?
Nevetni kezdett.
-Húsz éve velük karácsonyozok-nevetett fel újra,-legalábbis az egyikkel karácsonyozom húsz éve.
-Nem szabad megtörni ezt a hagyományt.
-Nem is-ebben a percben belépett a lakásba Hanry és David.-Gyerekek hozzátok fel a műfát a garázsból!
Furcsán néztünk rá,hiszen David mesélte,hogy soha sem állítottak műfát,Lynda készül valamire és mivel elküldött minket, szóval itt még lesz valami.Lementünk a pincébe és kerestük a műfát.
-A szüleid valamire készülnek-mondtam,miközben kihúztam egy dobozt a polcról.
-Á, ebben biztos lehetsz-intett.
Egész nap csináltuk,amit Lynda mondott,és korán bedőltünk az ágyba.
Reggel hajnalok hajnalán valaki a vállamat rázogatta.
-Katie azonnal kelj fel-mondta,közben újra megrázott.
-Lynda hajnali öt van-amikor az órára pillantottam azt hittem, hogy rosszul van.
-Oda kell érnünk 8-ra a Londonba,mert akkor kezdődik a nap Morganéknál-válaszolta.
-Mi van?- kárdeztem.
-Öltözz,csomagolj,irány London-válaszolta.
-Komoly?-döbbenten bámultam Lyndára.
-Hát persze. Teljes mértékben komoly vagyok- bólintott.
A másik szobából kihallatszott David és Hanry szócsatája,vagy minek is kell ezt nevezni,ami arról szólt,ha ők ezt eltervezték,hogy úgy is együtt karácsonyozunk,akkor David minek vezetett idáig és költötte benzinre az utolsó pénzét.Én magam pedig úgy döntöttem,hogy nem idegesítem a másik Anderson szülőt és kimászok az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe és rendbeszedtem magam.David is megérkezett és a jobb oldalamon borotválkozni kezdett.
-Muszáj itt tollászkodnod?- böktem oldalba.
-Szőrösön nem állíthatok be a legjobb barátomékhoz karácsonykor-vont vállat,végül is nem zavar,készülődjön.
Gyors sminkelés után bementem a konyhába és egy pohár gőzölgő kávé mellett befaltam egy hatalmas szelet kalácsot.
Lynda és Hanry több halom kajával egyensúlyoztak a kocsi felé.
-Ugye tudjátok, hogy nincs világvége?- kérdeztem,már bejárati ajtónak támaszkodva.
-Tudod mennyit esznek ezek a gyerekek?-nevetett Lynda.
David közben már a bőröndjeinket tette be a kocsiba,miközben veszekedett a szüleivel,akik folyton rászóltak,hogy még véletlenül se érje baj a kajákat.Milyen jó,hogy nem volt időnk kicsomagolni!Így visszavisszük azt,amit hazahoztunk.
-Meddig maradunk?-érdeklődtem.
-Ha Morganék engedik akkor majd csak szilveszter után jövünk vissza-vigyorgott Hanry,közben már mellettem állt az előszobában.
-Komolyan?- David kezéből kiestek a táskák.
-Igen, kisfiam. Na, de most csukd be a szád, még belerepül a légy- nevetett Lynda.
Lynda következő lépése az volt,hogy engem piszkáljon.
-Katie,vedd a kabátod és az ajándékaidat is tedd az autóba,öt perc és indulunk-szót fogadtam,de aztán jött a következő,nem tudtam hova tenni az ajándékaim.
Ha a csomagtartóba teszem, meglátják viszont, ha a kezemben tartom akkor sem jó mert pár órás út alatt kényelmetlen lenne a kezemnek.Végül mégis a csomagtartóban kötöttek ki,de aztán jött a következő, hogy összenyomja a kaját. Már kezdtem ideges lenni.David is ugyanígy érzett,ugyanúgy bedobta az ajándékokat és bevágódott a hátsó ülésre.Melléültem és fülhallgatóval a fülemben hátradőltem és vártam, hogy elaludjak.A tervem sikerült,az út felét végigaludtam,de a másik felében,akárhogyan is próbálkoztam aludni már nem tudtam. Amikor már nagyon unatkoztam elkezdtem David arcát böködni.Csináltunk képeket,és feltöltöttünk egyet instagramra,és fölé írtuk,hogy kirándulásra készen, arra a célra, ha Chrisék látnák.Nekik meglepetés az érkezésünk.Kíváncsi vagyok a reakciójukra.Davidnek sikerült kihisztiznie,hogy út közben megálljunk kaját venni.Így hát a halom kaja elfogyasztésa és pisiszünet után megérkeztünkBekopogtunk az ajtón és vártuk,hogy kinyíljon.

16.fejezet:Christmas is coming to town

Végre eljutottunk odáig,hogy már csak egy hét van karácsonyig.Első ünnep anya nélkül.Parkerékkel vásárolok ajándékokat.Érdekes egy menet lesz, mit ne mondjak. Az elmúlt hetekben karácsonyi vásárban voltam Davidékkel,Sophieval dekorációkat csináltam,de a legviccesebb még hátra van.Ajándékot venni a Parker család tagjainak.Nos Lexivel még egyszerű dolgom volt.Vettem neki egy kismacit,ami egy bocsánat feliratú szívecskét tart,egy felsőt amire vágyott.Ezzel ő letudva.Bementünk a következő ruhaboltba és Andrew el kezdett nekem ajándékot keresni.
-Kate,mit szólsz ehhez?Hát nem cuki?-kérdezte miközben felemelte a csilli-villi rózsaszín felsőt.
-Ez, ez rózsaszín- mutattam végig rajta,egy fintor kiséretében.
-Akkor az?-mutatott egy másikra.
-Mit szólnál ahhoz?- böktem egy gyönyörű lila kardigánra.
Rázta a fejét, a kezembe nyomott pár felsőt,amit gondolt és mondta, hogy próbáljam fel és kiválasszuk mit veszünk meg.Mikor kimentem az első rózsaszín felsőben,Alexa megsajnált és keresett a stílusomhoz paszoló ruhákat.Milyen jó, hogy itt van velem.
Végül Andrew vett nekem pár felsőt,Lexi megvette a lila kardigánt,Eric pedig vett nekem egy kék sálat.
Láttam,hogy Lexi nézeget egy nyaklámcot,de visszateszi,amikor kimentek én még gyorsan fizettem és megvettem azt a nyakláncot.Biztosan örülni fog neki.Miután mindenkinek vettünk ajándékot a Parker család tagjainak és nekem,beültünk a pláza éttermébe enni.Jól laktunk és folytattuk utunkat.Most jöttek a szülők.Andrew segített Lilynek,Hanrynek és Lyndának ajándékot venni.Szép dolog a karácsony. Főleg akkor ha van is rá pénzed.Nekem volt,mert ősszel dolgoztam egy kávézóban a
belvárosban,jól fizettek.Hanryvel egész könnyen mentek a dolgok,mert Andrew nagyon jól ismeri.Mondjuk Andrew ajándékán sokat törtem a fejem, mert Hanry nem volt hajlandó segíteni nekem,pedig minden este felhívtam.Lyndának vettem egy szakácskönyvet,mivel egyet fizetsz kettőt kapsz akció volt.Lilynek könyveket nézegettem,arról,hogy hogy hogyan neveljem a tini fiamat,de Andrew lebeszélt,így inkább nem vettem ilyen könyvet.Pedig szerintem jól jönne neki.Szóval álltam a könyvesbolt közepén és nem tudtam mit vegyek neki.Aztán megláttam magát a könyvek könyvét. A One directon életrajzokat. De rá kellett jönnöm, hogy most nem Sophienak vásárolok.Szóval megvettem Sophienak és Lilynek vettem egy regényt.Ez így pont jó.Mára épp elég volt a vásárlásból.Hazaérve elrejtettem a szobámban az ajándékokat és lementem a konyhába,csináltam magamnak egy kakaót.Majd a TV elé kuporodtam. Kerestem valami aranyos filmet és élveztem a csendet.Lily csatlakozott hozzám egy tál ropi társaságában.
-Mit szólsz a lányom és Niall akciójához?- kérdezte hirtelen.
-Ő dolguk- vontam vállat,- de Sophie hibája.
-Lehet, de utálom így látni őt- szemében őszinte aggodalom ült.
-Én is,állandóan a szobámban lóg-válaszoltam.
-Még ez lesz egy ideig. Ennyire még sosem tört össze.
-Nem tudom,hogy hármuk közül kire haragudjak jobban-forgattam a szemem.
-Hármuk?-nézett döbbenten rám Lily,francba,nem tudta.
-Ööö igen,mert tudod,izé szóval Chris utálata meg minden- hebegtem össze-vissza.
-Katie,ne magyarázkodj,inkább hagyjuk-intett.
Egy vállvonással jeleztem, hogy jobb is.Amikor David megérkezett elmentünk együtt sétálni,mert vagy ezer éve beszélgettünk utoljára úgy,hogy csak ketten voltunk.Szeretek vele beszélgetni. Olyankor általában előtör az érett énje.Melegen felöltöztünk és kimentünk az utcára,hűvös szél fújt,a mára bejelentett havazás eddig még elmaradt.
-Na mizu?- kezdte David.
-Parkerékkel töltöttem a napot,-válaszoltam-leszívták az agyamat.
-Még volt mit leszívni?- nevetett.
-Vicces fiú vagy-forgattam a szemem.-És a te napod milyen volt?
-Szokásos- vont vállat.- Vettem egy csomag gumimacit és új hadsereget építettem de ezenkívül nem történt semmi.
-És a barátaid?-kérdeztem.
-Rich és Alice már készülődnek hazafelé,Chris pedig most sztároskodik-vont vállat,kicsit szomorúnak tűnt nekem.
-Fura ugye?- néztem rá.- Elveszik tőled a tesódat. Elszomorító.
-Igen, de tudod a mikor szomorú vagyok csak dobom a szomorúságot és inkább király vagyok- kacsintott.
Nevetyni kezdtem rajta,ez egyre hülyébb.
-Lexiről és Chrisről mit gondolsz?-kérdeztem nevetve.
-Cukik- válaszolta.
-Csak ennyi? Cukik?-most komolyan,ennyit mond?
-Sok mindent tudok,amit te nem-vigyorgott.
-Akkor avass be- követeltem.
-Nem lehet. Tesó eskü-vágott együttérző arcot.
Kiskutyaszemekkel bámultam rá.
-Jinx eskü, jó? Ha elmondanám neked Chris azt tehetne velem amit csak akar-magyarázta.
-Úgy fogok tenni,mint aki semmiről sem tud,becsszó-mosolyogtam rá,és most az egyszer komolyan is gondoltam.-Unokatesó eskü-nyújtottam a kisujjam.
-Felejtsd el Katie! Ez nem az a mese- rázta a fejét.
Kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jó akkor csináljuk úgy,hogy válaszolok a kérdéseidre,az nem ugyanaz,mintha elmondanám-jelentete ki komolyan.
-Tényleg nem ugyanaz-elkapott a röhögőgörcs.Ez komolyan ilyen hülye?
-Akor még azt se- makacsolta meg magát.
-Na jó-megköszöróltem a torkom és komolyra váltottam.-Chris akar tőle valamit?
-Lehet- válaszolt.
-Szereti?- folytattam.
-Lehet.
-Csak azt tudod mondni, hogy lehet?- kérdeztem mérgesen.
-Lehet.
-David-kiabáltam rá, és egy öreg néni,aki az út másik oldalán ballagott minket nézett.
-Ne veszekedjetek,olyan aranyosak vagytok-kiabált nekünk.-Szép pár!
-Jaj, mi nem-elkezdtem nevetni-ő csak a rokonom.
-Persze kincsem- legyintett.
Amikor a néni tovább ballagott,akkor Davidre néztem.
-Ha már egy pár vagyunk,akkor válaszolj igennel és nemmel-vigyorogtam.
-Jó-forgatta a szemét.
-Járni fognak?- kérdeztem újra.
-Lehet- nevetett.
Belebokszoltam a vállába,amire hangosan feljajdult.
-De tényleg lehet,Alexán múlik-kiabálta.
-Óóó- tátottam el a számat.
-További kérdés?-nézett rám.
-Chris szereti?Történt valami amiről tudnom kéne?
-Katie erre nem felelhetek-rázta a fejét.
-Tudod milyen érzés amikor a legjobb barátod kizár az életetből,nem kell elmondanom.Tudni szeretném,mert engem senki sem avat be,mindenki hamarabb fogja megtudni mint én-egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Hagyd abba, kérlek- ölelt át.
-Hiányzik Alexa, a nyár előtt,anya halála előtt, mindent együtt csináltunk-mondtam.-És már összevesztünk Chris miatt.
-Ne sírj kérlek,ne kezdj el sírni-kétségbeesést véltem felfedezni a hangjában.
-Hiányzik anyu is- olyan régen elnyomtam ezeket a könnyket magamban.
-De most ne kedj el sírni,én elhiszem.Na,elmesélek neked mindent Chrisékről-mondta.
-Nem David, nem kérek a szánalomból. Haza akarok menni!-jelentettem ki.
-Jó akkor visszafordulunk- muttott az irányba.
-Nem oda haza, hanem oda, ahol anyával laktunk haza- magyaráztam.
David elém állt és semerre nem hagyott lépni.Kiakartam kerülni, de nem hagyta.Csak el akartam futni messzire.Egyik kezével megfogta a csuklómat és erősen fogott a másik kezével is.
-Itt vagyok neked és ne hisztizz,mindjárt karácsony-kezdett beszélni.
-Nem hisztizek, de hagyj békén!- egy erős mozdulattal kiszabadítottam a kezemet és rohanni kezdtem.
Ő pedig utánam és egy ügyes mozdulattal belelökött a fűbe,ő elbotlott a lábamban és mellém zuhant.Mérges voltam rá.
-Sajnálom-mondta,furcsán néztem rá és rögtön magyarázásba kezdett,-én indítottam el ezt az érzés lavinát és sajnálom.
-Kérlek David hagyd abba. Egyedül akarok most lenni- jelentettem ki.
-Nem amíg el nem mondtam,hogy Chris Alexa lelkére beszélt,hogy beszéljen veled és mondjon el mindent-vigyorgott.
-David szeretlek, de erre nincs szükség állítottam le.
-És elmondom,hogy mit mondott-kezdett bele,mindegy nem szakítom félbe,úgy sem száll le rólam.
Türelmesen végighallgattam majd mikor befejezte csak felálltam a fűból és otthagytam.De mivel nem lehet lerázni,ezért utánam futott.És amikor kiabálásra nyitottam volna a számat el kezdett szállingózni a hó.Megenyhültem.Kiabálás helyett Davidhez bújtam.
-Sajnálom a hisztit- szipogtam.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el-mosolygott.
-Szóval összegzem,úgy néz ki hogy Chris szerelmes,de fél,mert nem akarja összetörni Lexi szívét?-kérdeztem.
-Valahogy így- bólintott.
-Kicsit idegsít, hogy tőled kellett megtudom-vigyorogtam.
-Törődj bele- veregetett vállon.
Nevetve elindultunk haza.Átkarolta a vállam és így élveztük a hóesést.Örülök,hogy megismertem Davidet és közel kerültünk egymáshoz.

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!Nagyon boldog karácsonyt és gazdag Jézuskát kívánunk mindenkinek!Puszi♥

15.fejezet:Lefelé ívelő kapcsolat

Persze megint elaludtam, mint mindig,állandóan,megint siethetek,kapkodhatok.Ez már megszokássá vált nálam.Gyorsan elkészültem és a reggelimet a kezemben vittem.A buszon gyorsan megettem a szendvicsemet,mert nincs is jobb úgy kajálni,hogy közben kétszer szétesik.Lerohantam a buszról és Lexiék még nem voltak ott.Gyorsan tárcsáztam Ben számát, de nem vette fel.Nate sem és Lexi sem vette fel,egyszer vagyok itt időben.Komolyan és még én várjak,ezért szoktam késni.Már vagy öt perce ott ácsorogtam, amikor egy fekete autó fékelt le előttem.Mi a fene ez? Hirtelen komoly pánik lett úrrá rajtam, hogy most vagy elrabolnak vagy nem tudom,egyszer csak nyílt az ajtó és Chris feje bukkant elő.A hátsó ülésről pedig Lexi integetett.
-Hát te? Hol van Nate és Ben?-kérdeztem.
-Suli után meg megyünk kajálni együtt-magyarázta Chris.-És el is viszlek titeket.
-Nate beteg,Ben suliban van már-válaszolt Lexi.
-Nem ám szóltál volna otthon,hogy ne buszozz te szerencsétlen, mert elviszlek titeket,tartozol nekem a buszjegy árával-förmedtem Chrisre.-Ja és tudod,hogy mennyire megijedtem?
-Ugyan téged senki se rabolna el- legyintett.
-Már ne is haragudj,de nem nekem fészkelt a fejemre egy madárcsalád-legyintettem,mert Chris haja tényleg úgy nézett ki,ez a göndörség nem áll jól neki.
-Te csak ne sértegess!
-Ne rajtam vezesd le,hogy David nem akar a barátod lenni.De ezzel a hajjal csak rontasz a helyzeten-nevettem.
-Inább szállj be- morgott.
Útközben kedvem lett volna meghalni.Miért kell hallgatnom a nyáladzásukat?Inkább kiugrottam volna.Végre kiszálltunk a kocsiból és bejutottam az iskolába,ennek sem örültem még ennyire.
-Legközelebb feltétlenül szólj, ha Chris akar minket suliba hozni,mert akkor betipegek egyedül-förmedtem Lexire.
-Most mi bajod van?- kérdezte értetlenül.
-Alexa,de most ha nem haragszol mennék matekra-kikerültem.
-Katie,osztálytársak vagyunk!-futott utánam.
-Örülök,hogy szerelmes vagy,de nem szeretem ha reggel az arcomba toljátok,hogy ,,olyan kis édi vagy", ,,jaj ne mondj ilyet Chris''-utánoztam őket egy ,,kis" túlzással.
-Katie, ha ez zavar akkor inkább- kezdett beszélni de inkább ott hagytam.
Lexi megint utánam futott.
-Nem érted?
-Ugyanoda megyek-magyarázta.
-Menj másik úton-vontam vállat.
Felgyorsítottam a lépteimet, hogy még véletlenől se érjen utol.Csak azzal nem számoltam,hogy padtársak vagyunk és nem volt hova menekülnöm,mert Ben volt szíves odaülni az egyik osztálytársunk mellé.Beültem az egyik padba majd vártam, hogy megszólaljon a csengő.Alexa nemsokára meg is érkezett és leült melém.
-De most te haragszol Chrisre?-kérdezte Lexi.
Nem szólaltam meg.Hál Istennek Mr Taylor becammogott a tanterembe.
-Katie,miért nem szólsz hozzám?-kérdezte Lexi.
-Hagyjál már!Nem haragszom rád,csak nem vagyok kiváncsi arra,hogy milyen cuki ez a Chris-súgtam vissza.
-De én nem is beszéltem róla.
-De szeretnél-súgtam vissza.
-Parker,Green-kiáltott ránk Mr Taylor.
-Elnézést- mondtam majd folytattam az írást a füzetembe.
-De most az a bajod,hogy nem szólt,hogy ő hoz minket suliba?
-Lexi!-olyan hangosan kiabáltam rá,hogy mindenkiominket nézett.
Mr Taylor az ajtó felé mutatott.
-Szerintem nem kell mondanom,hogy hova menjetek-nézett ránk komolyan.
-Kérem ne- néztem rá kiskutyaszemekkel.
Szigorúan nézett és az ajtó felé mutatott.Bedobáltam a cuccom a táskába és kirohantam a teremből.Lexi pedig utánam.
-Ez is miattad van-mondtam Lexinek,miközben kinyitottam az igazgatói ajtaját.
-Jó napot- motyogtam mikor ránk nézett.
-Mi történt?-kérdezte.
-Zavartuk a matek órát-válaszoltam,rutinos voltam ebben.
-Egy órás elzárás,festegettek-válaszolta.
-Kérem-Lexi szomorúan nézte.-Ez is a te hibád!
Kimentünk a folyosóra és leültünk az egyik padra.Még jó,hogy csak rövid napunk lett volna,szóval nem kell azon idegeskednem,hogy sokáig kell bent lenni.Utolsó óra után,mentünk a színházterembe.
-Csókolom- köszöntöttem a művészetkultúra tanárnak.
-Már megint?- nevetett.
Csak vállat vontam majd bedoptam a sarokba a táskám és odamentem a kávégéphez.
-Két cukorral?- néztem rá.
-Hát perszehogy- kacsintott.
Lexi előpakolta a festékeket.
-Szerintem alapból minden délután bejöhetnének-nevetett.
-Hát, inkább nem. Jobb nekem otthon- mosoyogtam.- Parancsoljon- nyomtam a kezébe a gőzölgő kávét.
-Kaptam egy olyan feladatot,hogy a pincei tantermeket takarítsuk ki és szereljük be,amolyan művészrész lesz-magyrázta a tanárnő.
-Lesz táncossarok is?- csillantak fel a szemeim.
-Lesz-nevetett.
-És mikor csináljuk?-kérdeztem.
-Legközelebbi bünti-mosolygott és eltűnt a szertárban.
-Olyan nem lesz- kiáltott utána Lexi.
-Dehogyisnem- nézett vissza és kacsintott
-Mit festettünk legutoljára?A Halloweeni dekorációkat a suliba uye?-kérdeztem,közben kinyitottam a szekrényt,feltételezem,hogy ami ebben a szekrényben van,azt mind mi csináltuk.
-Ezt még nem fejeztük be- vettem ki egy félig kifestett valamit.
A tanárnő hamarabb elengedett minket, a suli előtt már várt ránk Chris.Szemeimet forgatva kikerültem és tovább sétáltam.
-Ti miért voltatok tovább suliban?-kérdezte.
-Bünti,de legalább most végre azzal a tanárnővel akit szeretünk és nem Mr Colinssal aki utál minket,elég hogy ő a könyvtáros-magyarázta Lexi.
-De múltkor még a színházterembe is beette magát-forgattam a szemem.-Az a miénk és a tanárnőé.
-Ahha a miénk. Nem lenne a miénk ha te nem intéznéd mindig úgy- támadt rám Lexi.
Nem szóltam semmit,és elmentem velük enni.Én csak ültem az asztalnál ők meg beszélgettek.Ez az, a legjobb barátnőm leváltott.

14.fejezet:Szárnysegéd leszek

Sziasztok! Időben körülbelül két héttel hamarabb járunk mint a másik blogban(I need a hero).
Jó olvasást! Puszi:Amy és Liza♥

A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.

Soha,soha az életemben nem iszok többet, egy kortyot sem, fejfájás,hányinger,ez az igazi kellemes reggel.Zayn egy kancsó vízzel piszkál.
-Hagyj már békén- morogtam neki, mikor már ötvenedszerre bökött meg.
Aztán végül megittam, visszaaludtam, mikor legközelebb felébredtem, a fejfájás elmúlt és körülbelül 11 óra volt.Kivánszorogtam a konyhába, leültem a székre és a fejemet a hideg asztalra hajtottam. Sophie leült velem szemben.
-Neked meg mi a fene bajod van?- kérdezte.
-Zayn nem mesélt?-nyöszörögtem.
-De, perszeTudod, ő a legjobb barátom és mindent megbeszélünk-nevetett Sophie.-Haha,NEM!
-Buli!-válaszoltam.
-Ó, hát akkor mindent értek- mosolygott.
-Fiúk?-kérdeztem,már felnéztem Sophiera.
-Niallék ma nem jönnek,Zayn is már elment,valami közös programot csinálnak,a főiskolásaink és a még mindig haragos David elmentek valahova,Chris pedig stúdiózik,és hívott minket,hogy később nézzünk be.Lehetőleg kettőtig-magyarázta.
-Értem,Akkor ketten maradtunk- néztem rá.
-Ja,igen.Anya megérkezik nemsokára és aztán már nem fog utazni többet,Londonban lesz a munkája-mosolygott Sophie.
Örül amikor Lily otthon van,és én is,olyankor úgy érzem,mintha a családom még mindig meg lenne.
-Mit csináljunk?- dobolt az asztalon.
-Nem megyünk be a stúdióba?-vetettem fel ötletem.
-Lenne kedved?-csillant fel a szeme.
-Chris hangjához?Bármikor-válaszoltam.
Összeszedtük magunkat-ami nekem egy kicsit tovább tartott,mert elég zombi formám volt-, taxiba szálltunk és már úton is voltunk.A stúdióba érve el kezdtük keresni a termet ahol vannak,találomra bementünk egy ajtón.Meghallottuk Chris hangját,épp egy rockos dalt énekelt,amikor megpillantott minket,mosolygott,intett egyet majd folytatta a dalt tovább.Már most olyan,mint egy profi.Imádom a hangját.Néha leállították őt, kijavították az apró hibákat.De csak olyanok voltak,hogy adjon bele többet,ez egy vidám dal.Hamarosan befejezték,és a mi újdonsült sztárunk a Starbucksba akart menni.Mi azonban leszavaztuk őt,végül Nando's-ba mentünk.Ettünk egy jót majd beszélgettünk.Felhívtam Lexit,hogy majd jöjjön át délután hozzánk.Nem kellett őt sokáig győzködni.Persze mindjárt Chrisről kérdezősködött.Mi van,amiről én nem tudok?Másnapos vagyok,nem hülye!Mik lesznek még itt? És miért nem mond el nekem semmit se?Elegem van,komolyan.
-Föld hívja Katiet-hadonászott előttem Chris.
-Mi?- tértem vissza a földre.
-Nem akarsz indulni?-kérdezte Chris vigyorogva.
-Ömm,még kell fizetni,de én nem látok senkit akinek lehetne-válaszoltam.
-Már Chris volt olyan úriember és fizetett-vigyorgott Sophie.
-Mi a fene?-néztem ijedten Chrisre.-Ki vagy te és mit csináltál Chrissel?
-Van pénzem- nevetett.
-Pár hete hogy is volt?-nevettem rá.-Katie, de csak adjál a sörre és visszaadom,na!
Megforgatta a szemeit majd beült az akkor rendelt taxiba.Ránéztem Sophiera,aki az arckifejezésemen csak nevetett.Na ez szép. Engem már mindenki kinevet.De most komolyan?Milyen már,hogy Chrisből rendes ember lesz?! Ez vicces.Ez egy párhuzamos univerzum.Amikor hazaértünk Rich,Alice és David a nappaliban nevetgéltek,amikor megérkeztünk David sértődött kisgyerek módjára felrohant az emeletre.Miért nem tudnak kibékülni?!Mint az ovisok esküszöm.Aztán végül Sophie és Alice elmentek valahova,Rich felvonult az emeletre Davidhez,én is követtem a példáját és felrohantam az emeletre.Filmszakadás,elaludtam.Mikor felébredtem furcsa hangok, nevetések halatszottak fel a szobámba.Talán megérkezett Lexi,el is fejetettem hogy hívtam.Félkómás állapotomban lecsoszogtam a lépcsőn.Alexa és Chris ültek csak a nappaliban,a köztük lévő távolság minimális volt.Úgy röhögtek valamin, hogy azt hittem menten leesnek a kanapéról.
-Zavarok?-lépdeltem be lassan a nappaliba.
Azonnal elhúzódtak egymástól.
-Te sose- Lexi azonnal felpattant és a nyakamba ugrott.
Chris pedig felállt és nagyon mosolygott,amikor elhaladt mellettünk,kacsintott egyet Lexire. -Nem is zavarok tovább,majd holnap talizunk-szólt még vissza Lexinek.
-Ez meg mi volt?- böktem őt vállba.
-Semmi-nevetett és leült a kanapéra. -Óhh,dehogy.Nem is tetszik neked Chris-legyintettem és leültem mellé,kiejelentésemre olyan vörös lett,mint a paprika.
-Ááá tudtam, tudtaaaam!!- kezdtem el kiabálni.
-Ne hallja az egész ház-csitított.
-Na jó, mondj le mindent- böködtem.
Csak mosolygott és nem válaszolt. -Jó akkor kérdezek én-vontam vállat és rögtön belevágtam a közepébe.-Miért tűntél el olyan hamar a nappliból és Chris miért viselkedett furán?-elkomorodott. -Chris majdnem meg...-belekezdett de nem folytatta.
-Ha elkezdted fejezd is be!- pirítottam rá.
-Megcsókolt-bökte ki. -Mi?-kiabáltam.
-Csak majdnem-vont vállat,-de aztán felmentem az emeletre.
-Mi az hogy majdnem??- értetlenkedtem.
-Közelebb hajolt,én meg felálltam és felmentem az emeletre.De már tisztáztuk,hogy félreértettük egymást,mert én nem az egyéjszakás vigasztalója akartam lenni,hanem a barátja-magyarázta LExi.
-Értem, szóóóval akkor nem is lesz semmi- tudom, hogy utálja mikor elnyújtom a szavakban a betűket így most direkt ezt a trükköt vetettem be.
-Hát ugye,mivel sokat vagyok itt nálatok,ezért sokat találkozunk,beszélgetünk.Ezért igen csak jól alakulnak a dolgok-mosolygott.-De ebből nem lesz szerelem.
Csak bólogattam neki.
-De amúgy mindig olyan aranyosan beszélgettek,mi van?Mesélj már-piszkáltam. -Hát eleinte csak meghallgattam és vigasztaltam a Davides ügy miatt,aztán már másról is beszéltünk és egyre többet keressük egymást-magyarázta,persze én direkt belevágtam.
-Lexi neked ő bejön- jelentettem ki.
-Kedvelem,nagyon jófej és kedves gyerek. -Chris?-néztem döbbentem.-Neked Chris bejön?
Ezt a témát legalább egy órán át boncolgattuk.Én már eldöntöttem,hogy segítek nekik,hadd legyenek boldogok,megérdemlik mindketten,felcsapok szárnysegédnek.Felmentem az emeletre,hogy lehívjam Christ és meglepő módon egyedül volt és énekelgetett.
-Gyere le- intettem neki.
Amikor Alexa meglátott minket a szemeiből kiolvastam,hogy meg fogok halni.Legalább úgy halok meg, hogy egy tökéletes párt összehoztam.
-Chris van alakuló kapcsolatod?-nevettem rá,Alexa csúnyán nézett rám.
-Nem nincs. Mert?- nézett rám meglepetten.
-És bejön valaki?-nevetettem.
-Lehet- vont vállat.
-És neked Alexa?-mosolyogtam rá. -Hagyd szegény lányt.Nem mindegy,kivel jön össze?-pirított rám Chris.
-Nekem mint legjobb baratnőnek nem.
-Chris,ígérd meg,hogy nem hülyíted Lexit,és ne mond, hogy köztetek semmi sem alakul,mert nem vagyok vak-szóltam rá.
Csak nagyokat pislogott rám, majd nevetni kezdett.
-Alexával még csak ismerkedünk,de nem fogom hülyíteni,tudod én nem az a fajta fiú vagyok.De Kate te hülye vagy-nevetett.
Vállba vertem majd lehuppantam a kanapéra.Én csak féltem Alexát Christől,de lehet,hogy nincs okom,mert akármilyen is kétlem,hogy meg tudná bántani a legjobb barátnőmet,látom,hogy néz rá.Itt lesz valami,de leszállok a témáról.