Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.
Chris egész délután nem jött haza,David a szobájában volt.Nem hiszem el. Mint valami 5 éves kisgyerekek. Harry elment bulizni, Sophie és Niall meg csak turbékolnak. Én pedig ülök a szobámba.Jobb már nem is lehetne. Ha most otthon lennék elmennék valahova a barátaimmal, de nem.Nekem itt kell punnyadnom. Felhívtam skypen Lexit.Ott volt nála Ben aki a telefonját nyomogatta.Ez még nagyobb kocka, mint volt.Integettem neki, kiabáltam rá, de észre sem vett.
-Ben!-ordítottam,szegény leesett az ágyról.
-Mi van?- nézett körbe ijedten.
-Katie vagyok,szia-köszöntem neki.
-Ööö, szia! Mióta is beszélünk?- kérdezte.
-Már vagy negyed órája nézem, ahogy a jövendőbeli csajoddal SMS-ezel- vontam vállat.
Alexa belenézett Ben telefonjába.
-Nateval-mosolygott.
-Ooo, hát akkor nem- nevettem.-De minek írogatsz Nateval?-kérdeztem gyanakvóan.
-Hogy aludjon ő is itt-válaszolt Ben,olyan természetes hangnemben,mintha csak azt mondaná,hogy fiú.
-Te ott alszol?-kérdeztem.
-Eric szobájában-bólintott,és egy percre kinézett a mobiljából.
-Én ezt nem hiszem el! Haza akarok menni!- kezdtem el nyafogni.
-Nem aludhatnál itt-válaszolt Ben.-Nincs több matrac.
-Lexi mellett is elférek- érveltem.
-Én miért nem aludhatok melletted?-nézett Ben Lexire.
-Mert te nem vagy lány!- ütötte őt vállba.
-Srácok,mondjuk megkérdezhetnétek,hogy mikor megyek haza,mert nagyon hiányzom-próbáltam velük beszélgetni.
-De nem hiányzol-volt vállat Ben.
-Most megütnélek-mosolyogtam,erre Alexa megütötte.
Igen,ezért vagyunk mi a legjobb barátnők.Meséltem nekik a napomról,mert Benbe végre beleköltözött a kedvesség és megkérdezte.
-Aztán voltunk sátorozni.Aha-beszéltem,erre Ben belekiabált.
-Jön Nate-kiabálta,Alexa fejbe vágta.
-Fogd be! Most épp élménybeszámolót tart!
-Itt van Nate a bejárati ajtóban.Sipirc-lökte le Alexát az ágyról,hallottam,hogy Alexa szitkozódva becsapja a szobája ajtaját.-Kiment,beszélhetünk arról a Harryről-mosolygott Ben a kamerába.
-Ajj már! Ne kezd te is!- legyintettem.
Nate egyszer csak beugrott a képbe.
-Persze a lány meg leül a földre-zsörtölődött Alexa és elkezdte püfölni Natet.
-Most mi van??- nézett fel rá idegesen.
-Az egyetlen lány a szobában leakar ülni-morogta Alexa.
-Kettő van-válaszolta Nate.
-Hol látsz te kettőt?-kérdezte Ben.
-Katie is itt van-mindenki fogta a fejét.
-De ő nem fog leülni te hülye!
-He?-bámult értetlenül Nate.
-Semmi gond-nevetett Ben.
És én még azt hittem, hogy én maradtam az idiótákkal.Rosszul hittem.Még órákon át beszélgettünk,aztán elnyomott az álom.Már éjfél is elmúlt.
Reggel nyúzottan ébredtem.Kivánszorogtam a konyháig,ahol David aludt a müzlis tál mellett.Hanry pedig olvasta az újságját. Lynda pedig a laptopját bújta és nagyon írt valamit.
-Mit csinálsz?- ültem le mellé.
-Munka-válaszolt.-Reggelizz-utasított.
-Nem vagyok éhes- vontam vállat.- Neki mi baja van?- böktem David felé.
-Buli-legyintett.- Pár óra múlva jobban lesz.
-De a szobájában puffogott egész este-válaszoltam.
-Hajnalban ment el-legyintett Lynda.
-Értem- bólintottam.-Várj, kitalálom. A sárga földig itta magát.
-Mit szólnál,ha ma elmennénk valahova és kiszakítanánk ebből a közegből?-kérdezte Harry.
-Családi nap?-kérdeztem.-Gondolod,hogy ez segít?
-Nem,de az sem segít,hogy a szomszédban van Chris-válaszolt Hanry.
-Nem állnak szóba- világosítottam fel.
-Ez a lényeg-vont vállat Hanry.-Mert akármilyen sértődöttek is,csak kötekednének-magyarázta Hanry.-Tapsasztalt vagyok,na.
-Oké azt hiszem leesett. Azt azonban még mindig nem tudom, hogy ettől mivel lesz jobb neki.
-Velünk lesz-mondta Hanry.
-Na,jó elmélkedjetek csak-állt fel Lynda.Elpakolta a laptopját a táskájába,elköszönt Hanrytől és még odaszólt nekünk.-Sok szerencsét!Sziasztok!
-Szia- intettünk, majd visszafordultam Hanryhez.- Szerintem hagyjuk üllepedni a dolgokat, minden jobb lesz pár nap múlva.
-Csak egy közös program-mondta.-Keltsük fel.
-Hagyd már!-szóltam rá.- Most olyan békés.
Csúnyán rám nézett megbökte Davidet,aki kómásan felnézett és mielőtt visszaejtette volna a fejét,Hanry nyomott elé egy pohár kávét.Csak morgott valamit majd odébb lökte a bögrét.Körülbelül fél óra múlva megkérdezte,hogy mit akartunk.Majd mikor elmondtuk hevesen tiltakozni kezdett.
-Jó,talán nem halok bele. Menjünk-vonta meg a vállát.
-Előbb öltözz fel- mutattam végig rajta,bement a szobájába.
-Na hova megyünk Hanry?-kérdeztem.
-A szomszédba- súgta a fülembe.-David autóba- kiáltotta el magát.
Ő pedig boldogan belehuppant az autóba, mint egy kisgyerek. Majd mikor Hanry megállt a szomszéd ház előtt és azt mondta, hogy megérkeztünk furán nézett rá.
-Apa,oda most nem megyek be-tiltakozott.
Rá néztem Hanryre,hogy ezt most tényleg hagyjuk.Sóhajtott egyet, kinyitotta az ajtót majd megfogta David karját és úgy kezdte el rángatni a bejárat felé.
-Apa,programról volt szó-nézett könyörgően Hanryre.
-Jól van,ülj vissza a kocsiba-sóhajtott Hanry.-Hogy mit meg nem teszek a gyerekekért!
Elmentünk a McDonald's-ba. Amíg David kiment a mosdóba,rápirítottam Hanryre.
-Hogy te milyen kreatív vagy!
-Most mi van?-kérdezte.
-McDonald's komolyan?Nézzél már rá-mutattam a mosdó felé,ahol David pár perce eltűnt.
-Nem volt semmi más ötletem.Ki akartam őket békíteni-magyarázta.
-Menjünk abba a csúszdás vízi parkba, tudod-mutogattam a levegőben.
-Rendben- vont vállat.
-Hová megyünk?Miért kellett a fürdőruha?-kíváncsiskodott David útközben a park felé.
-Titok- mosolyogtam rá.
Amikor kiszálltunk a kocsiból,David elkezdett ugrálni,mint egy öt éves.
-Mi tetszik ennyire David?-kérdeztem.
-Az a sok csúszda!
Miközben David teljesen elvarázsolva elindult a bejárat felé,rá kacsintottam Hanryre.
-Így kell programot szervezni!
-Most az egyszer te nyertél- forgatta a szemeit.
Nevettem és elindultam David után,aki már a belépőket vette.
-Nyugodj meg- veregettem vállba.
-De mondom,hogy két felnőtt és egy gyerek jegy lesz-artikulált.
-Biztos?- nézett rá az eladó.
-Három egész napos jegy lesz-állt elé Hanry.
-Tessék- mosolygott rá a nő.
-Apa ezt hogy csináltad?-kérdezte David.
-Normális vagyok-mosolygott,szétosztotta köztünk a karszalagot.
Majd kezdődött a móka.Elfutottunk az első csúszdához.Mindent többször is kipróbáltunk.Még Hanry is csúszdázott velünk.Aztán David talált magának valami hülyeséget.Volt valami vízi vár,ahol ágyúval lehetett egymásra lövöldözni.Élmény volt vele ott időzni. Hanry lefényképezett minket.Mindketten őszintén mosolygunk azon képen. Este ki is nyomtattam és ráragasztottam a tükröm tetejére, hogy mindig emlékezzek erre a pillanatra.
Másnap korán reggel ,,kedves" ébresztésben volt részem.
-Katie!Katie!Ma hova megyünk?-kiabálta David az ágyamban ugrálva.
-Sehova- dünnyögtem.
-Na!Na!-kiabálta.
-Menj Chrishez-szóltam rá.
-Katie!
-Mi van?- ásítottam.
-De apu is azt mondta, hogy elmegyünk valahova!
-Ne már-csapkodtam a párnám.
-Pedig de-vigyorgott.
-Zaklasd Sophiet, kérlek.
-10 perc Green,10 perc!-kiment a szobámból.
Kivánszorogtam a konyhába.Ledobtam magam a székre és szépen komótosan megreggeliztem.
-Na gyerekek,mit csináljunk ma?-kérdezte Hanry.
-Semmit- szólaltam fel.
-Ugorjunk be a kávézóba egy sütire,és kitaláljuk-vettette fel David,felállt és elindult a szobája felé.-Megyek öltözni.
-Hanry ennyire utálsz?- néztem rá.
-Öltözz-mutatott a szobám irányába.
-Nem- makacsoltam meg magam.
-Nem mondom kétszer-mondta Hanry és elkezdett lepakolni az asztalról.
Sóhajtottam és elindultam a szobám felé.Felöltöztem.Gyorsan emberi formát varázsoltam magamnak.Az előszobában várt rám Hanry és David.
-Mehetünk?- kérdezték egyszerre.
Bólintottam.Bevágódtunk Hanry kocsijába és elmentünk a kávézóba.David egész úton azon gondolkodott, hogy hova is menjünk ma.
-Este van Chris fellépése.Nem akarok elkésni.Szóval úgy irányítsuk-szóltam közbe,amire David arca eltorzult.
Sóhajtottam egyet, majd rájöttem,hogy a legjobb ember előtt emlegetem.
-Hol lesz?-nézett rám.
-Az egyik kávézóban.Fú,nem tudom mi a neve-gondolkodtam.
-Én tudom- mosolyodott el.
-Meg is mondod, vagy megtartod magadnak?- förmedtem rá.
-Chris megírta üzenetben.Szerintem nem fogta fel,hogy nem vagyunk barátok-váltott hirtelen komolyra.
-Szerintem nem Chris volt-vigyorogtam.
-Pedig de.
-Ne tegyél úgy,mintha más nem írhatna a telefonjáról sms-t.És amikor te írtál Sophie nevében Niallnek,Sophie telefonjáról?
-Hát de írhat- mosolygott.- Azok a szép SMS-ek.
Hanry szótlanul megállt a kávézó előtt.Bementünk és rendeltünk néhány finomságot.
-Mit szólnátok,ha moziba mennénk?-vetettem fel ötletem.
-Adnak valami jó filmet?-kérdezte Hanry.
-Gru 2?-mosolyogtam.
-Úúú olyan cukii, hogy belehaloooook- kiabálta David.
-Oké,benne vagyok-mosolygott Hanry.
Megettük a sütiket és elindultunk a moziba.A film tényleg nagyon cuki volt.Még Hanry is élvezte.A moziból kiérve megbeszéltük,hogy kinek melyik rész volt a kedvence. Davidnek a minyonok voltak a kedvencei. Hanrynek a vége tetszett a legjobban.Nekem pedig, hát minden.
Otthon gyorsan elkészültem és elmentem Lilyékkel a ,,Ki mit tud?" helyszínére.Rajtam kívül mindenki hallotta már Chris dalát,ami állítólag a sajátja,csak én nem.Hagyom magam meglepni.Hisz a meglepetés ereje mindig nagyot üt. Chris volt az utolsó fellépő.A mezőny elég erős.Nagyon jók a többiek. Kiállt a színpadra egy szál gitárral a kezében és mindenkit elkápráztatott,még engem is.A dal elején megláttam Davidet a bejáratnál. Chrisből ki se néztem volna,hogy tud énekelni,ehhez képest nagyon tehetséges.Ez a meglepetések estéje.Az eredményhirdetésnél görcsben állt a gyomrom.Biztos vagyok benne,hogy a Chris fog nyerni hiszen messze ő volt a legjobb.És persze igazam is lett.Amikor Chris lejött a színpadról,David odafutott és gratulált neki.
Aztán el is ment.Hát legalább ennyit megtett.Nagyon büszkék voltunk Chrisre. Lily hazament,Alicék csatlakoztak hozzánk és megünnepeltük az új énekesünket.Késő este, enyhén illuminált állapotban értünk haza.Persze Hanryéktől reggel meg is kaptuk a magunkét.Pedig csak egy kicsit jól éreztük magunkat.Túl jól is.
Lynda segítségével becsomagoltam,ugyanis ma hazamegyünk.Végre. El sem hiszem. Londnon, édes London, vigyázz jövök.A nap hátralévő részét Alicékkal töltöttük.Indulás előtt elbúcsúztunk mindenkitől.Majd következett a hosszú, fárasztó utazás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése