Az éjszaka közepén felébredtem,hosszú percekig csak forgolódtam,aztán a könnyek patakokban folytak végig az arcomon.El fogott a hiányérzet.Soha többé nem beszélhetek anyával,nem láthatom soha többet.Nem akartam felhívni se Alexát,se Ericet,se Alysont,se Bent,se Natet,nem akartam éjszaka panaszkodni nekik.Úgy éreztem,hogy az egyetlen aki meg tud vigasztalni az David.Így hát felvettem a padlóról egy vékonyabb pokrócot és köre tekertem magam.Belebújtam a puha papucsomba és halk léptekkel vánszorogtam el a rokonom rezidenciájáig.Igyekeztem minél csendesebben bemenni hozzá,fel voltam arra is készülve,hogy mélyen alszik.Beléptem a szobájába,egyszer csak a hangjára lettem figyelmes.
-Katie menj ki!Ne gyere be ide,ki tudja mi van az ágyam alatt.
Nem tágítottam.Odabotorkáltam az ágyához és leültem a szélére,majd csak bámultam a sötétben.Hangosan szipogtam.
-Úristen te sírsz?!-felült és átölelt.
-Nem,csak,csak a szememen keresztül izzadok-vontam vállat,de szorosan hozzábújtam.
-Katie,ne poénkodj el mindent-simogatta a hátam.
-De én,de.. te ezt nem értheted-hangosan sírtam.-Elvesztettem az egyetlen embert akinek a világon a legfontosabb voltam.
-De Katie,nekem nagyon fontos vagy-maga felé fordította az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
Hirtelen a testemen valamiféle megnyugvás szerűség futott végig.
-Soha nem gondoltam volna,hogy neked fogom ezt mondani,de én félreismertelek.Én nagyon kedvellek-mondtam.
-Katie,soha ne felejtsd el,bármi történjék is rám mindig számíthatsz.
Rádőltem a mellkasára,és megpróbáltam megnyugodni.
David simogatta a hátam,de egy szót sem szólt.David ásított egyet.
-Visszamegyek a szobámba,hagylak aludni.
-Nem mész te sehova-David kényelmesen elhelyezkedett az ágyában,felhúzta a takarót és megveregette maga mellett a helyet.
Én pedig csak engedelmeskedtem neki.Nem voltam túlzottan álmos,de ő is emberből van,pihennie kell.Ráhajtottam a mellkasára a fejemet.Ő pedig átkarolt.Külső szemlélő nem rokonoknak nézne minket.Nem is értem, hogy miért nem akartam idejönni.Olyan kedves emberek,szeretem őket és szerintem ők is engem.Én úgy érzem,hogy szeretem ezt a marhát itt mellettem és soha nem is utáltam.Csak éppen nem kedveltem.De az már régen volt,el kell felejtenem.David megváltozott.Hogy is mondják.Megférfiasodott.Vagy csak a történtek miatt viselkedik így.Nem tudom,de bármi is van vele,normális lett.Remélem, hogy ilyen is marasd.Hamar elnyomott az álom.Lynda hangjára ébredtem fel.
-Hanry drágám gyere ide!Ezt látnod kell.
Daviddel egyszerre ugyanarra keltünk fel,ugyanúgy feküdtünk ahogy elnyomott minket az álom.
-Anya,ne kiabálj-morogta David.
-Ezt le kell fényképeznünk!-és már futottak is a gépért.
-Én ezt nem bírom-motyogta David.
-Olyan aranyosak-motyogtam.
Már vissza is tértek kezükben a készülékkel és le is fotóztak minket.
-Anya,apa hagyjátok el a szobámat!Kívül tágasabb-David megfogott egy párnát és feléjük dobta.
De a párna az ajtót érte,mivel Lyndáék egy kiléptek a szobából és becsapták az ajtót.Felálltam megigazítottam magamon a pizsamát és beleléptem a papucsomba.
-Katie én azt nem vigasztalásképpen mondtam,amit mondtam,úgy is gondolom-szólt David.
-Tudom-mosolyogtam rá.
-David én nem ismerem anyukádat,de gondolom ez volt a riasztás,hogy menjünk reggelizni nem?
-Ki tudja-vont vállat és ő is felállt-de éhes vagyok.
Együtt kimentünk a konyhába,az asztalra már el volt készítve a reggelink.Hanry pedig egy bőröndöt cibált végig a lakáson.Furcsán néztem rá.Nem értettem,hogy most mit is csinál.Néha szoktam én is hasonló ügyetlen lenni olyankor anya mindig azt mondta,hogy olyan vagy mint a bátyám.Hanry ránk nézett.
-Most mit bámultok?Segítsetek inkább-mordult ránk.
-De miben?-kérdeztük majdnem egyszerre.
-Semmiben.Lusta banda-morogta és el kezdte rángatni a bőröndjét.
-Hanry már nem azért,de be van akadva a kereke-mutattam a bőröndjére.
-Jé!Tényleg! Hogy eddig nem vettem észre?!-csapott a homlokára.
-Már tudom kire ütött David-motyogtam ezt követően leültem a székre.
-Hallottam!- szólt oda.
-Hupsz-nevettem és leültem az asztalhoz.
Tettem a tányéromra pirítósokat és kedvem szerint megkentem őket.
-Srácok nekem mennem kell.Vár a taxi-szólalt meg a hátam mögül Hanry.
-Apa miért tömeg közlekedsz?-kérdezte David.
-Andrew ki jön az állomásra értem.És amúgy sem szeretnék autózni-válaszolt.
-Hát rendben!Puszilom őket-felálltam és megöleltem.
Hanry megölelte Davidet is és Lyndát is.
-Nagyon vigyázz Katiere és anyukádra-nézett Davidra.
-Meglesz- bólintott.
-Sziasztok-Lynda kikísérte Hanryt,mi pedig befejeztük a reggelizést és mentünk készülődni.
Evés közben megbeszéltük,hogy ma berendezzük a szobámat.Szegény srác.Még nem tudja,hogy mire vállalkozott.
Daviddel megegyeztünk,hogy gyalogolunk,majd hazaszállíttassuk a cuccokat.Egybeköti egy Andreson féle városnézéssel.Már előre félek,hogy mi lesz ebből.Elindultunk az első látványosság amit látnom kellett az a Morgan ház volt.Nem kellett messzire mennem. Pontosabban csak át kellet ugranom a kerítésen.Aztán végre tényleg kezdetét vette a városnézés.Megmutatta a legismertebb szórakozóhelyekre,megígérte,hogy legközelebb majd este jövünk és bulizni is fogunk.
-Na ez egy jó kis bútorüzlet-mutatott egy hatalmas épületre.
-Akkor vásárolunk?-néztem fel rá.
-Vásárolunk-bólintott és kinyitotta előttem az ajtót.
-Nem tudom mi kell-néztem körbe.
-Íróasztal,könyvespolc-mondta David és rá mutatott a felsorolt tárgyakra.
-És még?-kérdeztem.
-Szerintem kellene pár képet venni,de művészieket,meg valami vacakokat-magyarázta David.
-Hogyan tudod mire van szükségem-bokszoltam vállba.
-Hát akkor vessük bele magunkat!-és elindult és engem is húzott maga után.
-Induljunk.
-Kell függöny is,szőnyeg is-sorolta tovább David.
-Meg persze egy gyönyörű látkép New Yorkról-folytattam
-He?-nézett rám David.
-Kép.
-Az megvan!De miért nem Londonról?-kérdezte kíváncsian.
-Mert New York lesz és kész-mosolyogtam.
-Hát te tudod-vont vállat.-Akkor keressünk egy olyan képet.
-A szobám maradjon fehér.És feldobjuk színekkel-mondtam.
-Ahogy gondolod- válaszolta és egy kis lámpát rakott a kosárba.
-David mi az?Azt miért?
-Hogy ne legyen sötét a szobádban- úgy beszélt hozzám,mint egy retardálthoz.
-Jó van.Nézd ott van a kép-mutattam egy gyönyörű képre.
-Meg akarod venni igaz?-nézett rám gyanakvóan.
-Hát persze!Itt nem hagynám!
Megvettünk mindent,amit akartunk.Daviddel annyira jól éreztem magam.Jó párszor mosolyogtam is.Néha kiakadt azon,hogy miért kell mindennek feketének,fehérnek,szürkének és pirosnak lennie,de aztán gyorsan le is nyugtattam.Az apróbb dolgokat kézben vittük,David befutott a Starbucksba kávéért.Az emberek idiótának nézték és nem is tévedtek.Egy halom táskával a kezünkben énekelve sétálgattunk.Mikor a házhoz értünk akkor a kiszállítók már nagyba hurcolkodtak be a házba.Csípőre tett kézzel figyeltem a munkájukat.Néha oldalra billentettem a fejem,ilyenkor úgy nézhettem ki,mint egy 5 éves kislány.David mögém lépett és két copfot csinált.Hátrafordultam és rá mosolyogtam.Lynda nem díjazta,hogy ebéd helyett a szobámat rendezzük be.Ragaszkodott hozzá,hogy délután elmenjünk ruhákat venni hárman.Nem volt sok kedvem hozzá,de belementem.
-Ezt a New Yorkos izét az ablakoddal szembe?-kérdezte David.
-Dobd ki rögtön az ablakon nem?-vigyorogtam rá.
-Oké,de te mondtad-kinyitotta az ablakot és kilógatta rajta a képet.
-David-erősen vállba bokszoltam.
-Mivan?-kérdezte nevetve.
-Tedd le!-kiabáltam rá.
Felakasztotta az ablakommal szembe az általa választott Mickey egeres kép mellé.Kezdtem egyre otthonosabban érezni magam.Nagyon kedvesek voltak,meg akartak ismerni.Igyekeztek,hogy minél jobban érezzem magam náluk,pedig nekem az elég volt,hogy a családommal lehetek.Még ha csak nagybátyám családja is,de akkor is a rokonaim.Nekem már csak ők vannak,meg persze az apám,de fogalmam sincs,hogy őt hol találom,de nem is érdekel.Ő nem keres,és én sem fogom.Otthonosan berendeztük a szobámat.Hangulatos volt.Otthon kicsit szürkébb és idegenebb volt.Ez ilyen búvóhelyesre sikeredett.Ez lesz az én bristoli búvóhelyem a világ elől.Ha Londonban lesz szobám, akkor az is hasonló lesz.Lynda addig dörömbölt az ajtón,amíg nem mentünk ebédelni.Elfogyasztottuk mindent,amit kitett elénk.Utána elmentünk vásárolni.
Szinte az összes üzletet bejártuk,és majdnem mindenhol vettünk valamit.Lyndával aztán lehet vásárolni.Lynda átváltott tinilánnyá.David pedig olyan mint egy kisgyerek.Minden vicces dolgot magára aggatott.Kész élmény velük ruhát venni.Akárhányszor megfogtam egy fekete pólót vagy csak rá néztem,Lynda már oldalba bökött és mondta,hogy:
-Jaj micsoda szép színes-nevetett.
-Tudom-vontam vállat.
Az is kiderült,hogy örülnek,hogy náluk kell lennem és nem egy árvaházba vittek.Meg hogy Davidnek nem is volt kérdés,hogy veel mehetek Londonba.És hogy Hanry mennyire kikészült.Csak előttünk nem akarja mutatni.Az egész Andreson család ki van készülve csak előttem nem akarják mutatni,azért,hogy egy kicsit elfelejtsem a történteket.Szép dolog tőlük,de engem nem zavar,ha kimutassák az érzelmeiket.Megöleltem Lyndát David pedig csatlakozott.Lehet, hogy néhány ember furcsállta a viselkedésünket,de nem izgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése