3. fejezet:Még nem veszíthetlek el

Sziasztok!Itt a rész!:)
Üdv:Amy és Liza:)♥
Köszönjük a komit!:)

Reggel alig bírtam felkelni.De muszáj volt,mert Greg kitalálta,hogy a fél napot töltsük próbával.Ja mintha nem lenne jobb elfoglaltságom.Reggel mikor kimentem a konyhába anya már ott ült és kávézott.
-Jó reggelt- mosolygott rám.
-Szia anya!Hát te?-kérdeztem.
-Nem látod kávézom- nevetett.
-Eric?
-Hazament,elég hogy is mondjam mosott fos volt nem?- nézett rám mosolyogva.
-Hát igen!Már egy ideje itt volt nálunk-leültem a vele szemben lévő székre.
-Tudom-mosolygott anya.
-Te tudtál róla és hagytad?
-Én kértem meg.
-Hát köszi-játszottam a sértődöttet.
-Nyugodj már meg.Biztos jól szórakoztatok.
-Persze.Anya eltudnál vinni egyre a táncpróbára?
-Meddig leszel?-közben anya reggelit készített.
-Hatig-hétig ameddig Greg akarja-válaszoltam.
-Greg egy rabszolga hajcsár.
-Nem nem az.Csak,csak,na jó,neked van igazad- sóhajtottam.
-Most a verseny miatt csinálja?
-De legalább van beleszólásunk.Ő a tapasztaltabb az tény,de szerintem vannak nála tehetségesebbek.
-Ne aggódj,ennek vége aztán újra normális lesz.
-Greg?-nevettem el magam.-Normális?
-Róla beszéltünk nem?-nézett rám.
-Igen.Pont ezért lepődtem meg ennyire- mutattam magamra.
-Na reggelizz,aztán kitakarítunk-tapsolt anya.
-Na hazajött a rabszolga hajcsár.
-Hallottam!- figyelmeztetett.
-Tudom,az is volt a célom- vontam vállat mosolyogva.
Megreggeliztünk,elmosogattunk,aztán elosztottuk a munkákat.A szobámmal kellett kezdenem,bár szerintem így másra nem nagyon lesz időm,ugyanis az én szobám,hogy is mondjam,mint egy szeméttelep.Megfogtam a felmosó vödröt pár rongyot és elindultam a szobám felé.Anya rám kiabált.
-Húzd szét a sötétítőt,te denevér!Sötétben nem lehet takarítani!
-Én tudok-vontam vállat és folytattam tovább.
-Kate-szólt utánam anya.
Ahogy kérte engedtem be fényt a kriptámba.Bár ne tettem volna.Ami a szobámban uralkodott azt nem kellett volna világosban látnom.És anyának sem,úgy érzem.
-Kislányom!Mi a fene ez?Olyan, mint egy szemétdomb!-.kiabált.
-Anya,menj ki.Még neki sem álltam-próbáltam kilökdösni a szobámból.
-Nem!Addig itt fogok állni, míg rend nem lesz!
-Anya!
Anya végül kiment.Közben azért imádkozott,hogy ne legyenek patkányok az ágyam alatt.Azok nem voltak.Viszont találtam felsőket, nadrágokat,cipőket és még sorolhatnám.Amikről már azt hittem,hogy rég elnyelte a föld.Nem a föld nyelte el hanem a kaja kupacom.Megtaláltam a kabala felsőmet is,ami miatt hatalmas hálát adtam Istennek.Meg a Gregtől kapott cuki kis felsőmet,amit mentem szétnyírok.Habár, megtartom.Rosszabb időkben még hasznát vehetem.Ráz a hideg ha belegondolok,hogy én ezzel a felfújt hólyaggal jártam.Hogy is gondolhattam akkor,hogy működni fog köztünk?De nem emiatt romlott meg a kapcsolatunk.Egyszerűen ő csak Greg.Képtelen szeretni valakit,magán kívül.Akkor nagyon félreismertem őt.Ericcel annyit veszekedtem,mert ő megmondta még mielőtt kezdtem vele.Félt,hogy megsérülök.Greggel pár nap múlva vége lett,pont azért mert nem illettünk össze.De jóban maradtunk,de egyszer csak annyira elszállt magától,hogy nem tudok vele egy légtérben megmaradni sem.Visszagondolva sokkal jobb,hogy megmutatta valós oldalát.Na lényegtelen,most nem gondolkoznom,hanem rakodnom kell,mert sosem végzek.Talán két óra után mondhattam el azt,hogy jól nézett ki a szobám.Anya mindig mosolygott mikor vittem ki a piszkos ruhát,a mosást elvégezte,csak azon nevetett,hogy volt még ruhám a szekrényben.Nem volt,de ezt nem kellett megtudnia.Most legalább kiderült,hogy miért kellett folyton vásárolni járnom.Na szóval délben csillogott a szobám,aztán gyorsan lezuhanyoztam felöltöztem és mentem próbára.Anya elvitt engem ahogy megbeszéltük.A többiek mér ott várakoztak az ajtó előtt. Greget még nem láttam sehol sem.Ezért,tuti,hogy ma rálépek a lábára.Véletlenül neki mentem Natalienak.Ő meg idegesen rám nézett.
-Nézz a lábad elé-szólt rám.
-Most mi a bajod?Nincs még itt a szívszerelmed?-vetettem oda.
-Fogd be Katie!Ez most nem volt szép tőled!-pirított rám.
Én ,,teljesen véletlenül" löktem rajta egyet.Natalie meg visszalökött.Ryan elráncigált tőle.
-Ezt még megbánod!- szólt utánam.
-Te normális vagy?Különb vagy mint ez a nő-nézett mélyen a szemebe Ryan. 
-Tudom én azt!Csak felhúzott!
-Nézz rám Green!-szólalt meg Ryan.-Nem tudom mit eszik benne Greg és mit szeret benne!Te ezerszer jobb fej vagy.
-Ne előttem próbáld felszedni-szólt oda fintorogva Greg.
-A te csajod húzta fel.Én csak nyugtatgatom-szólalt meg Ryan.
-Milyen csajom?-döbbenten kérdezte Greg.
-Hát ő!-mutatott az érintett felé.
-Már bocs,de Natalie nem a csajom.Soha nem volt és soha nem is lesz-tiltakozott.
-Akkor ezt neki magyarázd meg-szándékosan nekimentem Gregnek mikor elhaladtam mellette.
Még utólag hátrafordultam és láttam,hogy félrehívja Nataliet.Natelie elég hevesen mutogat és dühös.A csapat normális tagjai elmentek átöltözni velem együtt.Mikor bementünk a próbaterembe mit látok?Natalie az én szokásos helyemen a kanapén heverészik.Már indultam volna felé.De két kéz megfogott.Hátrafordultam Alyson és Ryan magasodtak fölém.
-Nem csinálsz semmit-szólalt meg végül Alyson.
-Nem?Majd meglátod-ezzel Alyson szorításából kiszabadultam,Ryan pedig teljesen szembefordított magával.
-Maradsz!-úgy bánt velem,mint egy rossz kiskutyával,de nem érdekelt.
-Eszem ágában sincs! Megakarom tépni!
-Nem fogod-nézett mélyen a szemembe.
-Úgy ismersz te engem?-vontam fel a szemöldököm
-Majd kitalálom,hogy tartsalak itt-vigyorgott rám.
-Kötve hiszem!-hirtelen belecsíptem a kezébe és azonnal elengedett.
Utánam rohant és átkarolta a derekam.
-Engedj el!- kapálóztam.
-Nem engedlek-egyre közeledett felém.
-Nem hallod!Megakarom ölni!De most komolyan,kinek hiányozna?-hisztiztem tovább.
-Nyugi tigris!-állt mellém Zeke.
-Tépj meg engem kislány-bökött oldalba Elliot.
-Nem!Én őt akarom!- mutattam Natalie felé.
-Ryan smárold le csak hallgasson már el-szólt oda Jared.
-Mi?Nem!Eszedbe ne jusson!-szóltam Ryanre.
-Akkor befogod?-kérdezte.
-Én azt nem mondtam!
Ryan arca egyre közeledett,én tényleg hagynám,ha nem a többiek előtt szeretne megcsókolni.
-Na jó!Nyertetek!- vágtam be a durcit.
Greg nem tágított már csak pár centiméter választott el minket egymástól.
-Kezdhetünk?-kérdezte Esther.
Ryant nem zavarta megcsókolt.Beletúrtam a hajába.Mindenki elkezdett huhogni.
-Na jó ebből elég!-állt fel Natalie-komolyan kezdjünk, vagy inkább menjetek szobára.
-Kussolj már,most mit zavarod őket?!-mordult fel Greg.
-Csak azért csinálják,hogy bosszantsanak minket!-mordult fel.
-Engem nem bosszant!Natalie,Katie legalább beletörődik,hogy mi nem leszünk egy pár,de te nem fogod fel!Na jó,Ryan kérlek fejezzétek be!Élvezem,de táncpróba-tapsolt Greg,közben nevetett.
Elváltunk egymástól,majd rápillantottam Kelly-re,aki pénzt nyomott Jared kezébe.
-Én mondtam,hogy megteszik!- nevetett fel Zeke.
-Nézzétek azt az arcot amit vág Natalie-nevetett Elliot.
-Ez minden pénzt megér-nevettem el magam.
-Ti fogadtatok?-kérdezte meglepetten Natalie.
-Miért mit gondoltál?
-Na jó,takarodj csillagom-nevetett Zeke.-Állj a helyedre az pedig nem mellettem van.
-Oké,oké! karjait védelmezően maga elé emelte.
Elkezdtünk táncolni és Greg többször szándékosan hozzám ért.Ma nem szóltam rá semmit,de esküszöm,ha ezt holnap is eljátssza megölöm.Tartottunk egy tíz perces szünetet.Greg a mi úgy nevezett bandánkba ült le,ami Alysonból,belőlem,Elliotból,Estherből és mindenki másból állt,aki nem Gina volt és Natelie.Gina mindenkivel jóban volt,beleértve Natelieval is.
-Jól átvertük Nataliet-nevetett fel Alyson.
-Fú,láttátok az arcát?-nevetett fel Greg.
-Te tudtad,hogy poén?-kérdezte Elliot.
-Először elhittem,de ha valami lenne köztetek akkor azt a legjobb haverom elmondaná-magyarázott Greg.
-Jók voltatok!-csapot Ryan tenyerébe Elliot.
-Esther neked mi a véleményed?
-Greg nem smárolod le te is?-nevetett fel Esther.
-Kösz, most kihagyom-vont vállat.
-Kérleek!-könyörgött
-Fogadtatok ugye?-nézett rájuk.
-Ahha-nevetett fel Elliot.-Szóval kérlek ne!
Greg mellém ült és átkarolta a vállam.Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Tessék!-nézett rájuk.
-Smárold le te gyökér!Mutassam be hogy kell?-méltatlankodott Esther.
-NEM!Kösz, de most nem fogom lesmárolni!
-De nekem kell a pénzem!-bökte vállba.
-Itt mindenki fogad?-kérdeztem.
-Ahogy mondod!Szóval Greg vagy lesmárolod Katiet,vagy vesztek 50 fontot!-szólt rá Esther.
-Lesmárolom,ha hagyod hogy Jared meg téged-nevetett Greg.
-Na jó!Tessék a pénzed!-nyomta Jared kezébe a pénzt.
Erre Greg lesmárolt,Gina pedig hátba dobott valamivel.
-Elég ebből!-szólt ránk.
Jared pedig odament Estherhez.
-Hagyd..Nem.Nem.Nem engedem.
-De,de,de! Én is megtettem te is megfogod!-kiabáltam rá.
Jared pedig lesmárolta,erre Natelie felállt és kiviharzott a teremből.
-Ez most jól esett! Istenem,ha tudnám,hogy ilyennel bosszantani lehet,már rég megtettem volna- terült el a padlón Jared.
-És kit csókolgatnál Jared?-kérdezte Esther.-Mert hogy én nem hagynám.
-Pedig élvezted-vigyorgott Jared.
-Ez nem igaz!-Esther a karjait keresztbe fonta a mellkasán.
-Nem?Esther,Esther-csóválta a fejét Jared.
-Jó próba vége.Natalie úgy se ment messzire,ha meghallja a zenét úgy is visszajön-állt fel Greg.
-Remélem, hogy nem-motyogtam.
Folytattuk a táncolást.Próba után hülyéskedtünk,megcsörrent Alyson teelfonja és elment telefonálni.Szomorúan tért vissza közénk.Hiába kérdeztem mi van nem mondott semmit,csak annyit hogy ma neki kell elvinni engem Parkerékhez.A kocsiúton egy szót sem szólt hozzám.Nem tudtam,mi ez a rossz kedv.Egész idáig olyan boldog volt,most pedig.Elvitt Parkerékhez aztán elköszönt és elhajtott.Beléptem a lakásba és megrémültem.Mindenki az asztalnál ült,és könnyeikkel itatták az egereket.
-Andrew te sírsz?-léptem közelebb,mikor megláttam,hogy a Parker család összes tagjának kisírt a szeme.
-Katie,figyelj,ülj le-szipogta Alexa.
Leültem Andrewwal szemben,ő pedig megpróbált beszélni.
-Kate,történtek a délután folyamán dolgok és...-elcsuklott a hangja.
-Mi és?Valamelyikőtök mondja már el!-kiabáltam rájuk.
-Édesanyád..-kezdett bele Alexa,de nem folytatta.
-Mi az Isten történt?Mondjátok már el-kiabáltam.
Nem mondtak semmit,csak néztek maguk elé.
-Mi történt anyuval?-ordibáltam.
-Édesanyád meghalt-bökte Adnrew.
-Mi?!Nem!Az nem lehet!Hogyan?Nem!Nekem csak ő van!Kérlek!Ez nem jó vicc!-kiabáltam.
-Mi ilyennel nem viccelünk-vigasztalt Andrew.
-Én a vendégszobába leszek-mondtam szipogva és elrohantam.
-Katie!Gyere vissza! Kérlek!-szólt utánam Eric.
-Ne haragudjatok,de most nem.
-Hagyd most őt-szólt rá Andrew.
-Beültem a sarokba,arcomat a tenyerembe temettem és torkomszakadtából sikítottam.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Eric berohant hozzám.
-Tudjuk,hogy nehéz- ölelt magához.
-Nem,nem tudod.Honnan is tudhatnád-förmedtem rá.
-Nem ugyanolyan,de kisgyerek voltam,amikor elhagyott minket anya-magyarázta.
-De Andrew itt van.
-De akárhogy is próbálkozik,nincs sok ideje ránk.
-De neked az anyukád életben van!Akkor mehetsz el hozzá,amikor csak akarsz!
-De nem akarok-mondta Eric.-De én vigasztalni jöttem.
-Akkor inkább ne beszélj.
Újra megölet és így ültünk talán órákon át.Vagyis kb két órát,aztán Eric kiment a szobából én meg ott sírdogáltam egyedül a szoba sarkában.Nem tudom elhinni.Anyu nem!Egyszerűen ez csak egy rossz álom.Anya hiánya olyan volt,mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.Elkeserített,hogy soha többé nem láthatom.Nem tudom,hogyan fogok nélküle élni.Én erre még nem voltam felkészülve.Nekem még szükségem van anyára.Még olyan fiatal volt és.Sírtam és elmélkedtem amikor újra kivágódott az ajtó.Felnéztem és Greg állt vörös könnyes szemekkel az ajtóban.
-Katie!Most tudtam meg.Részvétem!-szipogott.
-Greg.
-Én tudom,hogy furcsa tőlem hallanod,de nagyon szerettem az anyukádat.Csodálatos ember volt.
-Én tudtam mindig is,hogy mélyen ott van még benned az a Greg,akit szerettem-szipogtam,Greg pedig leült mellém a földre és átkarolt.
-Át fogod vészelni
Szorosan átöltetem.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos.
-Erős lány vagy.
-Greg,hogy halt meg?
-Autóbaleset a helyszínen meghalt.
-Bárcsak ne kérdeztem volna-sóhajtottam.
Greg ott maradt,végig ölelt és vigasztalt,nekem ez annyira jól esett.Mostantól egy hatalmas űr lesz a szívemben,amit soha senki nem tölthet majd be.
-Aludnod kellene-vett az ölébe Greg és vitt az ágyamba.
-Nem akarok!-kiáltottam rá,tudom,hogy nem volt szép tőlem.
-De fogsz aludni-mondta,letett az ágyamra és lefeküdt mellém.
-Nem!Minek?Semmi értelme!
-Miért nem akarsz aludni?
-Rémálmok gyötörnének.
-Én itt maradok éjszakára és beszélek veled.
-Nem kell Greg!Ez túl nagy áldozat lenne tőled!
-De én itt maradok és csend!Tessék egy zsepi-nyomta a kezembe.
-Greg!Menj el-szóltam rá.
-Kényelmes az ágy bocsi-mosolygott rám.
-Ha te mondod-vontam vállat.
Lecsuktam szemeimet.Újra rám tört a zokogás.Greg magához húzott.Jól esett a törődése.
-Greg nem kell valamelyik csajodhoz menned?-kérdeztem még mindig sírva.
-Hányszor mondjam,hogy nem a csajom!Te most fontosabb vagy- simított végig a hátamon.
-De nem Natalira gondoltam.És örülök,hogy itt vagy velem-átöleltem.
Csak így feküdtünk,néha a szipogásom megtörte a csendet,mely a szobában uralkodott.Greg megsimogatta a hátam,de nem nagyon szólt.Tudta,hogy most nem vágyom beszélgetésre.Greg bealudt én meg még a szemem sem tudtam lehunyni,körülbelül 6 körül sikerült elaludnom.Reggel arra ébredtem,hogy félig Greg mellkasán fekszem,Greg a hátamat simogatja és engem néz.
-Hogy vagy?-suttogta.
-Hogy kellene lennem?Mintha kiszakították volna a szívem-sírni kezdtem.
-Jó,sajnálom,hogy felhoztam,nem akartam- csitítgatott.
-Nem..te vagy-sírtam.
Hiába akartam megszólalni,könnyeim belém fojtották a szót.
-Ne beszélj.Ne sírj,attól sem lesz jobb-nyugtatott Greg.
-De,de jobb lesz-bólogattam.
-Nekem most mennem kell.Ha valami kell csak hívj és itt leszek-beszélt.
-Ne menj el!Kérlek!-tartottam vissza.
-Eric és Alexa is itt vannak- mosolygott rám.
-Igazad van.Ők is osztoznak a fájdalmamban-mondtam.
-Rendben-adott egy puszit a homlokomra és kiment az ajtón.
-Greg-visszafodult.
-Igen?
-Ezt itt hagytad-nyújtottam felé a telefonját.-Plusz tartozol egy öleléssel.
Szorosan magához ölelt,majd elindult.
-Mindent köszönök.
-Ezen nincs mit köszönnöd-fordult vissza,majd becsukta az ajtót.
Greg visszajött a szobámba.
-Akkor jössz próbálni,amikor már kész leszel újra közénk jönni.Ha nem tudsz jönni akkor Esthert vagy Kellyt berakjuk a helyedre.
Ezt követően Greg tényleg elment,többször már nem jött vissza.Egy ideig nem zavart senki sem.Valószínűleg azt gondolják,hogy jobb nekem egyedül,de ez nem igaz.Kell valaki,akihez beszélhetek.Kisétáltam a konyhába,az egész Parker család az asztalnál ült,de a szokásos jókedvük eltűnt.Andrew rám pillantott és intett,hogy üljek le.
-2 óra múlva megy a vonatod Bristolba.A nagybátyád az egyetlen rokonod.
-Tessék?Nem akarok oda menni!-kiabáltam.
-Kate,nézz rám.Ők is ugyanúgy elveszítettek valakit,min te-nézett rám Andrew.
-Igazad van.Elmegyek.
Ericnek kellett elvinni hozzánk a cuccaimért,mert ő volt az egyetlen aki még akkor is erős tudott maradni mikor minden veszni látszott.Fajó szívvel pakoltam be a hatalmas bőröndbe.
-Készen vagy?-kérdezte Eric,a szóbám falának támaszkodott.
-Igen-felemeltem a bőröndöm.
-De ez csak pár ruha-csodálkozott.
-Ez egy hatalmas bőrönd.Más dolgoknak is kell a hely.
Miután mindent bepakoltam amire szükségem lehet,elindultunk vissza Parkerékhez,mert még ott is volt pár holmim és el kellett búcsúznom mindenkitől.
Fájdalmas búcsút vettem mindenkitől.Aztán beültem Andrew autójába és kihajtottunk a vonatállomásra.
-Vigyázz magadra.És mond meg Hanrynek,hogy legkésőbb holnap utazzon ide-mondta Andrew.
-Te ismered a nagybátyámat?-hitetlenkedtem.
-Ügyvéd vagyok.És ismerjük egymást egy ideje-mondta.
-Persze megmondom-bólintottam.
-Le fogod késni a vonatot-megölelt és közelebb tolt az ajtóhoz.
-Köszönöm mindent-szipogtam-szia.
A három órás utat végig sírtam.Az emberek nagyon furcsán néztek rám,nem értették,hogy mi bajom van.Leszálltam a vonatról és fogalmam sem volt kit kell keresnem.Nem tudtam merre menjek.Pár percnyi keresgélés után megpillantottam egy napszemüveges férfit.Nem tudtam miért,de úgy éreztem,hogy ő Hanry.Végül is anyával nagyon hasonlítottak egymásra.Odasétáltam hozzá és letettem mellé a bőröndöm
-Hanry te vagy az?-kérdeztem.
A válasz az volt,hogy megölelt engem.Annyira jól esett.Odasétáltunk az autójáig.
-Hanry nálatok kell maradnom?-kérdeztem,miközben beszálltam a kocsiba.
-Úgy néz ki,de szerintem megoldható,hogy Londonban maradhass.Vannak ott jó barátaink-hangja szomorú volt.
-Én nem akarok senki terhére lenni-újra elkezdtem sírni.
-Ilyenre ne is gondolj!Nagyon kedves emberek.Van egy veled egyidős lánya is-megpróbált mosolyogni.
-Csak nem Morganékre célzol?-kérdeztem egy picit ijedten.
-David is oda fog költözni,hamarosan őt is oda fogja kötni az élete.
A kocsiút halkan telt.Hanry leparkolt egy két hatalmas házat összekötő parkolószerűségre,ahol elfért négy kocsi.Csodálkozva nézelődtem körbe-körbe.A szomszéd háznál már egy picit megnőtt a fű gondolom az lehet Morganéké.
-Az ott Morganék háza?Magas a fű nem?-kérdeztem.
-Ne is mond,le kell nyírnom még mielőtt Londonba megyek.Andrew nem mondta,hogy mikor menjek?
-Szeretné, ha holnapra ott lennél- válaszoltam.
-Remélem David még ma hazaér,Lynda már hívta,hogy azonnal jöjjön haza.És David vezetési stílusát ismerve a három órából simán kettőt csinál-mondta aggódva.
-Nem kellene így vezetnie,történt már tragédia a családunkban-szólaltam meg.
-Nem kell aggódnod,azért bízom benne-mondta megnyugtatóan.
Hanry megfogta a cuccaim és elindult az ajtó felé és intett,hogy kövessem.A lakásba lépve azonnal megcsapott a friss vanília illat.
Alighogy beléptem Lynda,legalábbis mivel más családtag nem volt.Ezért feltételezem,hogy Lynda rohant felém.
-Annyira sajnálom ami anyukáddal történt-átölelt.
Viszonoztam az ölelését.
-Gyere-elkezdett húzni a vanília illat irányába.
-Ööö..lassabban kérlek!-szóltam rá.
-Ne haragudj-nézett rám bűnbánóan.
-Mi ez a vanília illat?-kérdeztem.
-Sütit sütöttem-vágta rá.
-Tényleg?
Leültetett a konyhaasztalhoz és pár szelet sütit elém rakott.
-Lynda nem leszek a terhetekre?-kérdeztem.
-Nem.David kirepült és felnőtt.Unalmas lenne az élet.Kell egy lázadó tini-mutatott a hajamra.
-Nem vagyok lázadó-tiltakoztam.-Csak más a világnézetem.
Miután megettem a sok sütit,elálmosodtam.
-Azt hiszem le kellene pihennem-ásítottam.
-Gyere megmutatom a szobádat-állt fel Hanry megfogta a cuccaimat és előttem haladva mutatta az utat.-Ez itt David szobája.Soha,de soha ne nyiss be,jó tanács.A mellette lévő ajtó pedig a tiéd.
-Ööö..szuper.Szóval miért is ne nyissak be?-kíváncsiskodtam.
-Lynda múltkor megtalálta a halott Frankyt az ágya alatt.
-Nyugtass meg hogy az egy állat.
-A volt hörcsöge-vont vállat.-azt se tudtuk,hogy van egy hörcsöge.
Sikerült aludnom egy keveset.Mikor felébredtem,halk beszélgetést hallottam a konyha felől.Felálltam és elindultam kifelé,ahogy közelebb értem,felismertem David hangját.