A fejlécet nagyon szépen köszönjük Miss Me-nek :))

2014. március 27., csütörtök

25.fejezet: Randi

Sziasztok! Jó olvasást és mi pedig várjuk a komikat! Puszi: Amy és Liza♥

Egy újabb tökéletesen borult hétfői iskolás nap, amikor az egyik legjobb barátod még mindig nagy ívben kikerül, és rád se néz, de még köszönni sem köszön.Valószínűleg, ennél felemelőbb érzés nem létezik a világon. Egész nap csak unottan mászkálunk hárman, mert a legtöbb dolgot már megvitatjuk reggel és Nate az, aki mindig kitalál valamit, amivel feldobja az amúgy unalmas napunkat. Ebédkor is csak hárman vagyunk és mindig Bent hallgassuk az iskolai marhaságairól.És bevallom őszintén, hogy ez már egyszerűen sok. Hol marad a mosoly, meg a folytonos vidámság?
-Hiányzik- mondta egy sóhaj kíséretében Alexa, miközben Nate felé nézett.
-Nekem is- hajtottam le a fejem a padunkra.
-Nekem ne mondjátok- fordult hátra Ben, végre egy pillanatra elszakadt a fizika füzetétől. - Én imádlak titeket, de néha sok már a csajos téma, néha kéne beszélnem egy férfival- sóhajtott.
-Férfival? Hol?- néztem körbe a teremben egy igazi pasi után kutatva.
-Tudod, hogy értem- nézett rám komolyan. - Miért kell mindenből viccet csinálni?- nézett az égre.
-Miért? Nate nem azt csinálja?- kérdezte Alexa nevetve, amire Ben még komorabb lett.
-De ő egyszerűen csak hülye- vont vállat Ben.
-Mi talán nem?- vontam fel a szemöldököm.
Ben egy hatalmasat sóhajtott, arcáról leszűrhető volt, hogy most éppen azt gondolja, hogy: ,,Idiótákkal vagyok körülvéve!", valamit mormolt az orra alatt, aztán visszafordult a füzetéhez.Alexával pedig szokás szerint csak kinevettük szegény fejét.

-Nem mondod, hogy Greggel megint együtt vagytok- táltotta el a száját Ben, már akkor hoztuk fel a témát, amikor már úton voltunk haza.
-Hát igen- kezdtem el csavargatni egy tincset.
-Ugye nem kell magamat ismételgetnem, hogy ez nem jó ötlet?- nézett rám Ben olyan szigorú tekintettel.
-Nem Ben, hacsak nem vagy az apám- bevágtam egy gúnyos vigyort.
-Úgysem hallgatnál rám ugye?- forgatta a szemeit.
-Majd mondhatod, hogy igazad volt- néztem rá komolyan.
-Hú, de várom- dörzsölte össze a kezeit ,,ördögien".
Pár sarokkal odébb már el is köszöntünk egymástól, mindhárman másfelé megyünk. Így volt időm egy kicsit gondolkozni, hogy milyen lesz elmondani a többieknek is, a próbateremben, hogy újra összejöttem Greggel. Remélem, hogy nem borulnak ki teljesen. Miután otthon ledobtam a táskám és hátamra vettem a sporttáskám, útnak indultam. 
Már csak pár lépés választott el az úti célomtól, amikor rám tört a félelem és az izgulás. A szívem hevesen dobogott a tenyerem pedig ragacsos volt az izzadságtól. Mitől rettegek én ennyire? Amikor Harrynek tálaltam ki, akkor teljes mértékben nyugodt voltam. Greg az épület előtt állt és nagyon figyelte a járdát, hogy mikor tűnök már fel a távolban. Gyorsítottam a lépteimen és fél perc alatt mellette teremtem.Végig nézett rajtam, de most nem húzódott mosolyra a szája.
-Mitől félsz ennyire?- kérdezte aggódó tekintettel.
-A múltkori dolgok után nem lepődnék meg, ha hegyi beszédbe kezdenének- próbáltam úgy hangsúlyozni és beszélni, hogy Greg rájöjjön, hogy mire is célzom ezzel.
-Nem fognak, mert szeretnek téged- ezzel szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra-, nem lesz semmi gond.
-Nem magam miatt aggódom- vigyorogtam rá, amire komoly lett, majd vigyorogni kezdett.
-Gyere, menjünk be- megfogta a kezem és a hatalmas üvegajtó felé kezdett húzni.Az előcsarnokban elváltak útjaink, mert mindketten az öltöző felé indultunk, az átöltözést követően ugyanott találkoztunk.
-Készen állsz?- kacsintott egyet féloldalas mosollyal.
Kézen fogva sétáltunk be a terembe, a srácok nem is lepődtek meg, csak természetesen néztek, mint ahogy régen szoktak, még a szakítás előtt.Majd hirtelen egy emberként, meglepetten kapták oda a fejüket.
-Igen, megint együtt vagyunk- jelentette be Greg.
-Gratulálok- mondta Ryan, és már folytatta is a cipőkötőjének babrálását.-Vagyis mi?- nézett fel újra, amikor befejezte a munkát.
-Együtt vagyunk- mondtam én is.
-Most már, hogy te mondod elhisszük, azt hittem, hogy ez egy jól kitalált vicc- vakargatta az állát Zeke.
-Katie, nem vagy lázas?- közeledett felém Gina majd kezét a homlokomra nyomta.
-Most mi bajotok van?- kérdeztem döbbenten, pedig tudtam, hogy mi van.
-Mi örülünk, hidd el, csak jól álcázzuk- szólalt meg Esther is.
-Persze- forgattam a szemeim.
-Beszélhetnénk- fogta meg Aly a kezem és elkezdett rángatni a sarokba.
-Mi van?- kérdeztem suttogva.
-Azt mondtátok, titok és azért kell azzal a bunkóval randiznom, oké?- suttogta vissza indulatosan.
-Sajnálom- feleltem-, de attól még ugye elmész vele?- kérdeztem reménykedve. Szegény David teljesen összetörne.
-Megígértem- sóhajtott, és ezzel már vissza is mentünk a többiekhez, akiken úgy látszott mintha megbékéltek volna.
-Gratulálok- morogta Natalie, miközben elhaladt mellettem.
Elliot hunyorogva méregetett hol engem, hol Alyt: - Miért érzem, hogy Aly és David randijának köze van ehhez?
-Nincs- ráztam a fejem értetlenül.
Alyson mosolyogva elfordult.
-Átlátok rajtatok- járkált körülöttem Elliot.
-Dehogy látsz- nevettem.
-De Aly mond, hogy részeg voltál, amikor beleegyeztél abba a randiba- kérdezte Kelly komolyan.
-Teljes mértékben józan voltam.
-Akkor nem értelek- csóválta a fejét csalódottan.
-Szerintem nem lesz olyan rossz- erre a kijelentésére mindenki döbbenten kezdte bámulni.
-Ne reménykedj- nevettem fel.
-Miért? Egy kicsit igazán biztathatnátok- vágta be a durcás fejet.
-Ő a legnormálisabb és legokosabb pasi, akit ismerek- kezdtem beszélni, amire mindenki nevetni kezdett csak Aly lett nagyon komor.
-Ne hazudj!
-Még nem fejeztem be. Csak most kezdek belelendülni- szakítottam félbe-, egyáltalán nem undorító és ki nem állhatja a gumimacikat.
-Katie- szakított félbe.
-Bocsi- nevettem.
-Táncoljuk, még mielőtt Alyson elássa magát- vigyorgott Elliot. -Szégyenében- tette hozzá.
-Nincs benne semmi szégyen, hogy az unokatesómmal randizik- böktem vállon.
-Hallottam róla egy-két pletykát- szólt közbe Esther.
-Ő csak játssza a hülyét- mondtam.
-Én nem erre gondoltam- rázta a fejét nevetve Esther-,vele laksz és pont ezt nem tudod.
-Hát megesik- vontam vállat. - Na, kibököd végre?!
-Állítólag csodálatos egyéjszakás pasi.
-Ő a rokonom, csak úgy figyelmeztetnélek- szólaltam meg, közben ráztam a fejem.
-És van pasija is- karolt át Greg.
-Pontosan- helyeseltem.
-Aly még a végén jól jár- nevetett Jared.
-Tényleg táncoljunk- nyöszörögte Aly.
-Ünneprontó- forgatta a szemeit Kelly.


A fürdőszoba ajtónak dőlve figyeltem, ahogy David készülődik, épp befejezte a borotválkozást és haját kezdte zselézni.
-Kérlek, ne borítsd ki- könyörögtem.
-Úgy ismersz?- fordult felém mosolyogva.
-Kérlek szépen-kérleltem.
-Kedves leszek- vont vállat.
-És ne hozd haza- folytattam.
-Már járt nálunk- rázta a fejét.
-Tudod, hogy, hogy értem- forgattam a szemeim.
-Nem terveztem- rázta a fejét. -Én a lányokhoz szoktam menni.
-Na ide figyelj Anderson- kezdtem bele a fenyegető szövegbe-, ha egy újjal is hozzáérsz.
-Ki mondta, hogy ujjal?!- forgatta ki a szavaim.
-David- szűrtem a fogaim között és fenyegetően néztem rá.
-Nyugodj meg- nevetett jóízűen.
-Odébb mennél? Mosni szeretnék- lépett be a fürdőszobába egy halom ruhát tartalmazó kosárral a kezében Chris.
-Ez már nem normális, ugye tudod?- vontam fel a szemöldököm.
-Miért megint rosszul válogattam össze?- vágott ijedt arcot. - Anyu akkor tuti kinyírna.
-Nem az a baj- téptem ki a kezéből a kosarat.
-Hanem?-vonta fel a szemöldökét.
-Morgan, ez nem te vagy- böktem homlokon.
-De- és megpróbálta kiszedni a kezemből a kosarat.
-Menjél, elintézem- sóhajtottam.
-Nem - rázta makacsan a fejét.
-Chris- szólalt meg David is.
-Mondjad- fordult felé.
Még csak most volt időm megfigyelni az arcát. Szemei karikásak voltak, fáradtan pislogott maga elé, az a pimaszság, ami mindig ott bujkált a szája sarkában szomorúságra váltott át.
-Ez tényleg nem normális. Ha szereted, akkor mondjuk szépen átmehetnél hozzá- beszélt David, de Chris félbeszakította.
-Már megmondtam nektek, ne is próbálkozzatok- és ezzel kiment a fürdőszobából.
Leraktam magam mellé a földre a szennyeskosarat és tovább figyeltem, ahogy David készülődik.
-Mennem kell- fordult felém.
-Ne tedd tönkre kérlek- sóhajtottam egy utolsót-, és azt komolyan mondtam, hogy ne hozd haza.
-Mondtam, hogy én a lányokhoz megyek- kiabált vissza, amire sóhajtottam és leültem a földre.
Szegény Alyt mibe rángattam bele.Elindítottam egy mosást, majd nagyon lassan elindultam a szobám felé, mert tanulni nem volt kedvem, de muszáj.Egyszerűen ránéztem a könyvekre és hányingerem támadt.Megfogtam egy nagy kupac könyvet és ledobtam az ágyra, majd mellé feküdtem.

David szemszöge:
Alysonék lakása előtt lelassítottam egy picit és elgondolkoztam azon, hogy mit is fogok mondani neki. Igazából nem tudom, miért gondoltam, hogy ez a randi jó ölet, ez a lány nem az én világom. És mégis csak Katie barátnője. Sokkal jobb lenne, ha most szépen sarkon fordulnák és hazamennék. De abban a percben, ahogy erre gondoltam, az ajtó kinyílt és egy testhez simuló fekete ruhában lépett ki az ajtón. Kabátját éppen most húzta össze magán. Hirtelen még a lélegzetem is elállt, annyira gyönyörű volt.
-Szia- mosolyogtam rá.
-Helló- intett. - Merre megyünk?
-Ömm, én... - habogni kezdtem.
-Inkább ne beszélj, mert beigazolódni látszik az elméletem miszerint valami gorilla vagy- mosolygott rám és beült az autóba.
-Ez az David, jól kezded- motyogtam magamnak miközben hátulról megkerültem a járművet.
Beültem mellé és el akartam indítani a kocsit, de valahogy a kezeim nem akartak engedelmeskedni.
-Tudsz vezetni?- vigyorgott rám.
-Tudok- feleltem.
Minden randi az első 5 percben dől el. Nos ez a este halálra van ítélve.
-Hát, nagyon kis béna vagy- simította meg a vállamon.
-Mi lenne ha nem dühítenél fel?- néztem rá döbbenten.- Ha nem akarsz randizni, szállj ki inkább!
-Bocsi- hátradőlt az ülésben, én közben beindítottam a járművet.
-Aly- szóltam hozzá-, ne haragudj, hogy előbb úgy neked estem.
-Hát Anderson a jó modor most valahol messze áll tőled- felelte a vállát vonogatva.
-Te beszélsz?- morogtam az orrom alatt.
-Parancsolsz?- vonta fel a szemöldökét.
-Meg se szólaltam- villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.
-A vezetésre figyelj- szólt rám, felsóhajtottam, amikor végre megpillantottam az éttermet.
Leparkoltam közel az épülethez és megvártam, amíg Alyson is kikászálódik az autóból.
-Kösz a segítséget- morogta.
-Igazán nincs mit- nevettem rá.
Besétáltunk az étterembe és egy hangulatos kis asztalhoz ültünk, le akartam segíteni a kabátját, de intett, hogy ne tegyem, de azt már hagyta, hogy kihúzzam neki a széket.
-Mit kérsz?- kérdeztem meg.
Rám se nézett, csak elkezdte nézegetni az étlapot, majd megérkezett a pincér és leadtuk a rendelést.A következő pár perc nyomasztó csendben telt el.
-Van már munkád?- szegezte nekem a kérdést, először arra gondoltam, hogy folytatom a piszkálódást és megkérdezem, hogy: - Miért csak gazdag pasikra mész?-De aztán mégsem.
-Aha- bólintottam.
-Mit csinálsz?- folytatta.
-Autószerelő lettem- vontam vállat.
-És szeretsz ott dolgozni?- kérdezgetett tovább.
-Persze- bólintottam-, az autók a mindenem.
-Az jó- bólintott.
-És te?- kérdeztem. - Miket csinálsz sulin kívül?
-Táncolok, dolgozok, tanulok- magyarázta, miközben a pincér kihozta a rendelésünket.
-Mit dolgozol?- érdeklődtem. Hiába volt unalmas és sablonos a téma, valamivel muszáj volt fellendítenem a beszélgetést.
-Nem kell erőltetni a beszélgetést- intett a villájával.
-Hát jó- egyeztem bele.
Némán ettük meg a kajánkat, kicsit idegesített, hogy ennyire utáljuk egymást, ilyen rossz randin még sosem voltam, pedig volt már pár érdekes esettel is dolgom, de végül mindig jól végződött az este. Igazából ezt a helyzetet teljes mértékben menthetetlennek könyveltem el.
Alyson olyan furcsán szürcsölgette az ásványvizét, nevetni kezdtem, de nem azért, mert annyira vicces volt, hanem mert beugrott egy sztori Chrissel.
-Most miért nevetsz?- kérdezte, de ahogy elemelte a poharat a szájától majdnem magára löttyintette.
-Vigyázz- és odanyújtottam egy szalvétát.
-Jaj köszi- mosolyodott el. - Mi volt annyira vicces?
-Eszembe jutott egy Chrises sztori- belenevettem a mondatomba, Aly elkezdett nevetni rajtam, szóval még van remény.
-Elmeséled?- könyökölt rá az asztalra.
-Én elmesélném- nevettem.
-Légy szíves- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Na jó. Meggyőztél- sóhajtottam.
-Király- örvendezett magának.- Akkor gyerünk Anderson, mesélj!
-Bristolban volt egy törzshelyünk, de utáltuk a pincérnőt- kezdtem bele, de megint nevetnem kellett.
-Na és?
-Szegény csajt megbolondulásig szívattuk mindennel. Általában leadtunk egy rendelést kávéra majd kidobtuk a hisztit, hogy mi nem ezt rendeltük- meséltem vidáman ő pedig érdeklődve figyelt. - Mindig volt olyan, hogy megfenyegettük, hogy szólunk a főnökének, és nem fizetjük ki, és Jake mindig ráborította.
-Jake az a furcsa srác? Az a szőke?
-Nem, ő a másik furcsa- nevettem.
-Túl sok fura haverotok van-állapította meg.
-Neked van valami ilyen cikis sztorid?- kérdeztem.
-Nekem, unalmasabb az életem, mint a tiétek- intett egyet.- De egyet talán elmesélek.
-Na, kíváncsian hallgatom- vigyorogtam.
-Rohantam fel a suliban a lépcsőn és nem vettem észre, hogy a sálam le akar rólam esni és rátapostam, aztán leestem a lépcsőről, egyenesen egy srácra, akinek eltörött a a keze- mesélte vidáman.
-Na ez ciki- ráncoltam össze a homlokom. - Kezd érdekelni, mesélj még.
-Szegény srác, ki volt rám bukva én meg kísérgettem orvoshoz és a végén összejöttünk- mosolygott.
-Szóval, az expasijaidról akarsz nekem mesélni- vigyorogtam.
-Megeshet- vont vállat és bekapott egy darab sült krumplit.
-Akarsz hallani az exeimről?- vigyorogtam rá.
-Volt olyanod? Ne!- nevetett fel hangosan.
-Hé, ez most szíven ütött- kaptam sértődötten a mellkasomhoz.
Elkezdett csörögni Aly telefonja, ami a jobb keze mellé volt lerakva, eddig észre sem vettem. Maga elé vette, néhány perc múlva hangosan nevetett.
-Jaj, de aranyos ez a Katie, reméli, hogy nem viszel fel hozzátok, mintha egy ujjal is hozzád érnék- nevetett rám, engem ez egy kicsit szíven ütött, utálom, amikor szemétkednek velem, már közel járok hozzá, hogy felálljak és itt hagyjam.
-Pedig még senki sem panaszkodott- kacsintottam.
-Leghosszabb kapcsolatod?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Fél év- feleltem szinte azonnal. - Neked?
-Fél év- vágta rá.
-Végre van bennünk közös- mosolyogtam, de az ő arca komor maradt.- Mi a baj?
-Én nagyon szerelmes voltam, de a srác dobott- magyarázta.
-Jaj nem tudtam- kezdtem azonnal szabadkozni.
-Juj bevetted- nevetett-, én dobtam ki őt, mert hát van, hogy elmúlik az a láng.
-Igen, mindig én szoktam szakítani, többnyire két nap után- vontam vállat.- Rájövök, hogy a partnerem nem is olyan helyes, amikor süt a nap- vigyorogtam.
-Ez buta volt- nézett rám komolyan, majd nevetni kezdett.
-Csak őszinte,- vontam vállat- de komolyan néha rossz, ha valaki bulikban csajozik.
-Mondja ezt az igazi szakértő- nevetett.
-Miért jöttél velem randizni?-szegeztem neki a kérdést.
-Azt nagyon jól tudod- nézett rám komolyan.
-És miért öltöztél ki így? Vehettél volna farmert is- hajoltam közelebb.
-Mindenkinek jár egy esély-vont vállat.
-Még nekem is?- kérdeztem meglepetten.- Egy született idiótának is?
-Már nem gondollak akkora idiótának- mosolygott rám.
-Na ne mond, - vigyorogtam.
-Néha csak jobban meg kell ismerni az illetőt, mielőtt véleményt alkotunk róla- mosolygott aranyosan.
-Te megtetted- néztem komolyan.
-Ne haragudj, de amiket ti Chrissel csináltok, az nekem sok- magyarázta. - 20 éves vagy.
-Csak nem akarok felnőni ennyi az egész. Mi az élvezet abban, hogy egész nap gürizel, mint egy állat és elfelejted, hogy mi is az élet? Elfelejtesz szórakozni és mindent csak szürkében látsz- vázoltam fel a nézeteimet-, ezért nem fogok sohasem teljesen megkomolyodni, mert akkor elveszne belőlem minden, ami egy picit is egyedivé tesz.
-Én azért egyszer szeretnék megkomolyodni, karriert, családot, gyerekeket. Te ilyenekben nem gondolkozol?- kérdezte.
-Én is szeretnék- feleltem-, de nem mindegy az sem, hogy miként lesz karriered, gyereked vagy családod. Lehetsz te egy befásult aktakukac, aki azt sem tudja, mi az a nevetés, vagy lehetsz egy jófej szülő, aki képes együtt szórakozni a gyerekével.
-Ezzel egyetértek, de vigyázz, nehogy átess a ló másik oldalára- válaszolt. - Nem akarsz feleséget?
-Gondolod, hogy valakinek kellek? Az a nő még nem született meg- vontam vállat.
-Lehet, hogy már találkoztál is vele- mosolygott-, sosem lehet tudni, hogy ki fog egyszer többet jelenteni.
-Tényleg nem- válaszoltam, aztán fizettünk.
Segítettem felvenni a kabátját és kimentünk az étteremből, már akartam nyitni a kocsit, amikor megszólalt.
-Nem akarsz sétálni?- kérdezte.
-Meg fogsz fázni- válaszoltam.
-Egy kis nátha nem árthat- csóválta a fejét-, meg nincs olyan hideg.
Mellésétáltam, és belém karolt, mosolyogva lenéztem.
-Nem úgy volt, hogy egy ujjal sem fogsz hozzám érni?- vontam fel a szemöldököm.
-Azóta eltelt néhány óra és megváltoztak a dolgok- nézett fel rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
Egy fejjel alacsonyabb volt nálam, és kicsit vicces volt, ahogy felnéz rám.
-Csak nem megkedvelsz?- nevettem rá.
-Ott még nem tartunk- nézett komolyan.
-Hazudsz- csóváltam a fejem.
-Csak füllentek, az nem ugyanaz- nevetett.
-De nem értem, hogy neked miért nincs barátod- álltam meg egy pillanatra.
-Épp az igazit keresem- felelte.
-Üdv a klubban!
-Volt az a srác, aki szakított velem és azóta nem tudok megbízni a pasikban- magyarázott.
-Hé, nem te dobtad?
-Volt több pasim is- rázta a fejét.- Ne gondold, hogy egynél megálltam.
-Bocsi- tartottam magam elé a szabad kezem.
-És mi a helyzet az első csókkal?- kérdezte.
-13 voltam- gondoltam vissza.
-Az első szerelem?- nézett rám mosolyogva.- Én 14 voltam.
-Talán még nem voltam szerelmes. Volt olyan akit nagyon szerettem, de szerelmes még nem voltam- mondtam ki az igazságot.
-Én voltam, de többnyire barmokba- nézett az égre.
-Nálatok lányoknál valamiért ez mindig így van- kezdtem el ezen morfondírozni-, vajon miért?
-Én is megválaszolom, ha te is megválaszolod, hogy miért nem állapodtok meg- kacsintott rám.
-Cseles, cseles- nevettem-, igazából fogalmam sincs.
-Én sem tudom igazából, nézd meg Katiet is-nézett rám.
-Igazad van- vontam vállat-, de nehéz veletek.
-Chris hogy van?- kérdezte.
-Meggyagyult- feleltem-, takarítani kezdett.
-Na ne!- egy pillanatra megállt.
-Legalább elvégzi helyettünk is- néztem a jó oldalát a dolgoknak.
-Hát így is lehet nézni!
-Mióta táncolsz?- kérdeztem meg. Ez volt az egyetlen normálisnak tekinthető téma, ami eszembe jutott.
-Egészen kicsi korom óta, ott ismertem meg Katiet is. Imádok táncolni- miközben erről beszélt csillogott a szeme.
-Ezzel is szeretnél foglalkozni?- érdeklődtem tovább.
-Mellékállásként esetleg- felelte-, de én ügyvéd leszek.
-Az komoly-kiáltottam fel.- Én nem is gondolkoztam azon, hogy mit akarok csinálni.
-De nem akarsz örök életedben autószerelő lenni?- nézett rám a szeme sarkából.
-Nem- ráztam a fejem-, ez csak olyan átmeneti meló. Abban biztos vagyok, hogy autókkal akarok foglalkozni csak abban nem, hogy mit is. Gondolkoztam autókereskedésen, de túl drága lenne elkezdeni.
-Szurkolok neked- mosolygott rám.
-Már ki is nézted a fősulit?- folytattam tovább.- Idén érettségizel ugye?
-Hát igen- sóhajtott-, öregszem- nevetett.- Igazából 3 helyre beadtam a jelentkezésem, köztük az Oxfordba és a Cambridgebe is. A harmadik az nem ilyen híres- magyarázta. - Minden vágyam, hogy az Oxfordba járhassak.
-Annyira okos vagy?- vigyorogtam rá, kicsit provokálni akartam.
-Le szeretnéd tesztelni?- kacsintott.
-Nem, nem- ráztam a fejem. - Én nem vagyok egy zseni.
-Azt tudom- nevetett.
-És a fősuli mellett fogod bírni a táncot is?
-Remélem, mert nem akarom abbahagyni- mosolygott.
- Nem lesz nehéz összhangban a tartani a sulit, a táncot és a barátokat?
-Biztos nehéz lesz- láttam némi félelmet a szemében.- Kezdelek megkedvelni- fordult felém mosolyogva.
-Jaj, azt hiszem mennünk kell, mert megígértem Katienek, hogy nem viszlek fel hozzánk-villantottam egy ezer wattos vigyort.
-Jaj ugyan- bokszolt a vállamba.
-De komolyan- tettettem félelmet-, azt mondta, hogy megöl.
-És, ha hozzám jönnél? Akkor én vinnélek fel téged és az nem volt benne az egyezségben.
-Te tényleg okos vagy- nevettem.
-Nem mintha felvinnélek magamhoz- nevetett rám.
-Jaj, de gonosz vagy- lebiggyesztettem a számat.
-Ugyan te- lökött meg egy picikét.-Egy jó kis filmhez mit szólnál? Már fáj a lábam cipőben. 
-Mit szólnál ha holnap délután elmennénk moziba?- érdeklődtem. - Mennem kéne szemmel tartani az ovisokat, akikkel élek. Abban a családban is csak Lily normális.
-Te tartanád szemmel? Ez jó vicc volt- kezdett el nevetni-, de a mozi nagyon jól hangzik.
Lassan visszasétáltunk a kocsimhoz.
-Na gyere akkor hazaviszlek- nyitottam ki neki az autó ajtót.
A házuk előtt leparkoltam és úriemberhez méltóan kisegítettem őt a járműből.
-Akkor holnap?- kérdezte mosolyogva.
-Ötre itt vagyok érted- mosolyogtam.
-Köszi az estét- ölelt meg-, szerintem egy ideig nem fogom elfelejteni- nyomott egy puszit az arcomra, és elindult be a kapun. - Szia- fordult vissza félúton.
-Szia- intettem nevetve.
-Hé, nem adtad meg a számodat- lépett vissza párat.
-Hm?- vontam fel a szemöldököm, kicsit meglepődtem.
-Ha már te nem kérted el- forgatta a szemét.
-Jaj ne haragudj- csaptam a homlokomra.
Gyorsan lediktáltam neki a számot ő pedig megcsörgetett.
-Így máris sokkal jobb- nevetett.
Figyeltem, ahogy bemegy a házba, és becsukja maga mögött az ajtót. Azt hittem, hogy ez az este egy katasztrófa lesz, de kellemesen csalódtam.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése