Futólépésben megyek a táncpróbára a szakadó esőben.Ránéztem az órámra.A fenébe,már így is elkéstem.Felnéztem ez égre.-Imádlak London-motyogtam magam elé.
Szorosabbra húztam magamon a kabátot és gyorsítottam a tempómon.Pár perc múlva csurom vizesen beléptem az épületbe.Gyorsan átöltöztem és rohantam a tükörterembe.A többiek a földön feküdtek és szemmel láthatóan unatkoztak.Mikor beléptem a terembe mindenki rám nézett és hirtelen felpattantak.Beálltunk a helyünkre és elkezdtünk táncolni.Ha bekapcsolják a zenét akkor magával ragad,elfelejtek mindent,csak átadom magam a táncnak.Évekkel ezelőtt kezdődött a zene iránti szeretetem.Kicsi voltam amikor anya beíratott a tánciskolába.Az első órám előtt nem voltam lelkes,mert mindig a tüllszoknyák és a balerinák jutottak eszembe a táncról és én nem akartam balettozni.A tánctanár,Sam,akihez kerültem akkor kezdett 19 évesen,végtelen türelemmel rendelkezett.Az összes társammal sikerült a táncórák folyamán összebarátkoznom.Lényegében a mai napig azokkal táncolok akikkel a kezdetektől fogva egy órára járok.Ahogy cseperedtünk úgy lett egyre fontosabb a tánc és egyre többet lógtunk a tánciskolában azokon a napokon is amikor nem volt óránk,sőt már azután is amikor már nem jártunk tánctanárhoz.Az összes oktatóval jó volt a kapcsolatunk.Üres tánctermet lehetetlen volt találni,ezért volt,hogy az udvaron táncoltunk.Végül Sam felajánlotta,hogyha a pincében kitakarítjuk a tánctermet akkor oda lejárhatunk bármikor.Így hát néhányan összefogtunk,kitakarítottuk a pincét,kifestettük és felszereltük.Így alakult meg az a kis csapat aki a mai napig együtt táncol.Elmélkedésemből Greg hangja szakított ki,megráztam a fejem.Greg ott állt mellettem és vigyorgott,majd szólásra nyitotta a száját.
-Rossz lépés.Nem ez következik-vigyorgott rám.
Na,igen Greg.Az elejétől kezdve együtt táncolunk,kikészít a mérhetetlen beképzeltségével.Két évvel idősebb nálam.Sokáig ő volt a fiú barátom,akivel bármit megtudtam beszélni,de már régóta csak két haver vagyunk akik együtt táncolnak,mi az oka,hogy ez így alakult,azt nem tudom.
Idétlenül rávigyorogtam majd ügyet sem vetve rá visszafordultam és néztem a tükörbe,a többiek újra beszámoltak és folytattuk a táncolást.Most azonban tökéletes lett. Mindenki tudta, hogy mi a dolga.A koreográfiánk hivatalosan is tökéletes és elkészült.Ebben aztán nincs hiba.A próba szokás szerint vidáman telt.Na igen,mi meg a komolyság két különböző dolog.A próba után rögtön az öltöző felé vettük az irányt átöltöztünk,lezuhanyoztunk.
-Mit fogsz ma csinálni?- jött oda hozzám Alyson.
-Nem tudom.Szerintem megyek haza,majd amit anya kitalál,vagy busszal megyek haza vagy ő visz.Attól függ,mert ha busz akkor fél órám van még Londonban-magyaráztam.
-Értem.Elmegyünk a Starbucksba?
-Mit szólnál ha holnap mennénk?-kérdeztem.
-Tegnap is ezt mondtad.
-Tényleg holnap-mondtam.
-Azt akarod,hogy ezt elhiggyem.
-Lis,kell vennem egy pár új táncos cuccot,kivel mással venném meg?!
-Na jó.De ha holnap nem jössz el,akkor bajok lesznek- kacsintott.
-Lis te meg a fenyegetéseid.De most lépek srácok-intettem egyet és kimentem az öltözőből.
Eric már az épület előtt várt rám.Meg is lepődtem rajta,miért Eric?!Nem úgy volt,hogy anyu jön és megyünk egy kicsit vásárolni?
-Na végre azt hittem sose jössz-morgott,nem ilyen szokott lenni,biztos valamelyik lány elküldte a fenébe.
-Miért te jöttél?-kérdeztem,miközben beszálltam a kocsiba.
-Apunak és Janettnek még van egy kis elintéznivalójuk,de nem sokára majd ők is jönnek-mondta-Amúgy örülhetnél,hogy ilyen fantasztikus társaságod van.
-Nem látszik mennyire örülök?-vágtam be egy grimaszt.
-De,nagyon-mondta fintorogva és beindította a kocsiját.
-Megy még ez a száz éves masina?-kérdeztem nevetve.
-Igen Kate.De ha nem akkor majd haza toljuk-vigyorgott rám.
Bekapcsoltam a rádiót pont a kedvenc számom ment feltekertem a hangerőt és elkezdtem énekelni.Eric fogta és letekerte a hangerőt,én újra visszahangosítottam és ő újra letekerte,ezt még ötször eljátszottuk.
-Kate,ha mégegyszer megcsinálod ezt velem,akkor kiszállhatsz a kocsiból és mehetsz gyalog-mondta,mintha enegem ezzel megfenyegetne.
-Az megváltás lenne-nevettem rá-nem tudom mi bajod van tök jó szám.
-Más a zenei izlésünk-monda és az út hátralévő részében már nem szólt hozzám többet.
Ericcel egész jó a kapcsolatunk,nemszoktunk ilyenek lenni.Hátradőltem az ülésen betettem a fülembe a füllhallgatómat és maximumra telertem a telefonomon a hangerőt.Alighogy elkezdtem hallgatni kiesett a fülemből pontosabban nem kiesett hanem valaki kitépte.
-Te ettől nem süketülsz meg?-kérdezte.
-Most meg mi bajod van?Már nem a rádióban hallgatom-kiabáltam rá.
-De így is hallgatom-mondta.
-Mikor érünk már hozzátok?Vagy nem odamegyünk?-kérdetem.
-De odamegyünk,csak tudod egy dugó közepén állunk-mondta.
-Mi?NE!-kiabáltam.-Egy percnél többet nem akarok egy levegőt szívni veled.
-Pedig fogsz.15 percet biztos,ha csak nem szállsz ki,amit viszont nem engedek.
-Hát ez nagyon szuper!-hátradőltem az ülésen, és többé nem is figyeltem arra,amit Eric mond.Néha felnéztem, láttam, hogy mozog a szája,de nekem hiába beszélt.
Pár perc múlva újra kitépte a fülemből és ideges fejjel bámult rám.
-Hozzád beszélek!
-Jaj de édes vagy mikor idegeskedsz-tettem rá még egy lapáttal.Így varázsoltam még feszültebbé az eddig is feszült hangulatot..
-Katie!Nem vagy vicces!Csodálkozom,hogy anyukád kibírja melleted!
-Anyukám így szeret engem.Még táborba se szerette ha megyek mert hiányoztam neki.És gondolom ezen a nyáron se küld sehova -mondtam.
-Milyen biztos vagy benne-nevetett fel Eric.
-Miről tudsz amiről én nem?-éreztem hogy valamit titkol.
-Én aztén semmiről.
-Gyerünk Eric!Bökd ki! Mit tutsz,mert ha nem akkor elmondom apukádnak, hogy esténként néha napján elszöksz otthonról-fenyegettem meg.
-Miért te nem szoktál?Akkor én is beköplek téged!
-Ugyan kérlek,rajtam már meg sem lepődnek,viszont rajtad annál inkább!Mond már el-kiabáltam rá,hirtelen elindult a kocsival.
-Ez most már nem derül ki-nevetett rám.
-Klassz-motyogtam az orrom alatt, és csak bámultam ki az ablakon.
Pár perc múlva leparkolt a Parker ház előtt,ami vagy háromszor akkora volt mint a miénk.
-Tessék befáradni-leállította a motort, és elindult a ház felé.
-Jó,tudom az utat ne várj meg-morogtam.
Az előszobába ledobtam a sporttáskám még mielőtt Eric megszólalt volna.
-Érezd magad otthon-mikor észrevette hogy ez már megtörtént rám nézett-Látom mondani sem kell.
-Akkor még nem vagy vak!Miért is nem haza vittél?
-Már elmondtam,hogy anyukádnak még van pár elintéznivalója majd érted jön.Rossz a hallásod vagy hogy is mondják azt?Izé amnéziás vagy?
-Nem képzeld,csak már nem vagyok kislány!Egyedül is elvagyok otthon.
-És mivel mész haza?A busz egy óra múlva megy-kiabált rám.
-Hol van Alexa?-kérdeztem.
Alexa a legjobb barátnőm volt már az ovi óta gyakorlatilag a szüleink is emiatt lettek barátok.Ismerték egymást azelőtt is,de mivel minket folyton össze kellett engedni ők is összenőttek.Nevezhetitek annak aminek csak akarjátok, de mi igaz barétok vagyunk.
-Nem tudom,mert eddig a te formás popódat furikáztam haza-szakított ki elmélkedésemből Eric bunkózása.Ma valahogy a szokásosnál is flegmább én meg a szokásosnál is többször gondolkozok el apróságokon.
-Te testvéred! Neked igazán illene tudnod!
-Alexa a nappaliban a kanapén fekszik-hallottuk az emlegetett személy hangját.-Lehetőleg az ide vezető úton ne öljétek meg egymást!
Odasétáltam hozzá és megöleltük egymást.Eric utánam jött és mikor elengedtem Alexát morogni kezdett az orra alatt.
-Alexa miégis milyen szinű a hajad?-kiabált.
-Talán színvak vagy?-kérdezte vissza higgadtan.
-Nem vagyok színvak.De ezt ki engedte meg?!-ordítozott tovább,én meg csak levágódtam a kanapéra mint aki jól végezte dolgát.
-Nekem nem kell hozzá engedély-vont vállat.
-Úgy érzem már megint Katie keze van a dologban-ordítozott.
-Mi?! Nem! Most kivételesen nem én tettem!- kiáltottam rá, miért engem okol mindig minden miatt?
-NEM?!A te hajad is frissen festett-húzta meg a hajam.
-Ne huzigáld a hajam te idióta-kiabáltam rá.
-Láttál te már frissen festett hajat?Mert az nem ilyen!-mutogatott rám Alexa.
-Hanem?
-Enyém a frissen festett-mondta Alexa.
-De ő van rád rossz hatással-böködött felém Eric.
-Ugye tudod, hogy én is itt vagyok Parker?!- vertem vállba.
-Leszarom-oditott rám.
-Míg ti kinyírjátok egymást én a konyhában leszek-mondta Alexa és eltűnt a konyhában.
Már pont neki estünk volna egymának amikor kivágódott a bejárati ajtó és cipők kopogását hallottuk.Andrew letépázta rólam Ericet,anya pedig engem Ericről.
Anyáék már edzettek voltak ebben a dologban eléggé.
-Hé gyerekek!Nem az állatkertben vagyunk!
-De megtámadott ez a gorilla-ordítottam továbbra is.
-Engem meg egy csimpánz!-vágott vissza Eric.
-Már megint miért estetek egymásnak és nevezitek egymást mindenféle állatnak?-kérdezte Andrew,látszott,hogy elég nehéz öltönyben lefogni Ericet,ugyanis szemmel látható volt,hogy nagyon igyekszik nehogy elszakítsa a zakóját.
-Mert rossz hatással van Alexára!
-Szerintem ne vesézzük ki,hogy ki kire van rossz hatással.Mellesleg ha Alexa haja a téma,én azért már ordítoztam vele-mondta Andrew,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Annyira nyugodt az életünk,soha nem veszekedünk.Chh..az egész egy hazugság,miden nap összeveszünk valamin.
-Igen,az a téma! Én a helyedben levágnám kopaszra!
-Elegem van már abból,hogy akárhányszor mi késünk és rád bizzuk a láynokat Eric erre jövünk haza.Ilyenkor szuperhősnek érzem magam-mondta anya és engem pedig az ajtó felé löködött.
-Akkor ne bízzátok rám őket!Ennyi.Már kezdek nem bírni velük.
-Eric nőj már fel-szólt rá Andrew és elkezdte felfelé vinni a lépcsőn.
-Anya, te meg akarsz szabadulni tőlem?Eric azt mondta!-szegeztem, neki a kérdésem már a kocsiban ülve.
-Szerintem Eric nem ezt mondta,túlzol.Tudhatod amúgy is hogy Eric,hogy fogalmaz-mondta anya.
Az a háromnegyed óra ami a házunkig vezetett csöndben telt.Egészen vacsoráig nem beszéltünk egymással,de nem azért mert össze vesztünk vagy ilyesmi,hanem azért mert én ,,tanultam",anya pedig főzött.Leültünk az asztalhoz és anyával megbeszéltük.hogy telt a napunk.Elmeséltem neki reggeltől kezdve mindent, majd ő következett.Nem is tudom mi lenne velem,ha ezt nem csinálnánk meg minden nap.Az Erices dolgot is többször megvitattuk,de anya is úgy gondolta,hogy talán tényleg én vagyok rossz hatással Alexára a hülyeségeimmel.Szerettem anyával lenni ketten és nem zavart,hogy csak ketten vagyunk.Az sem zavart,hogy nem ismerem az apámat,mintahogy az sem hogy nincs testvérem.Látva hogy Eric milyen hülye úgy érzem,hogy jobb is.
Már kezdtem volna mosogatni,mikor anya rám szólt,hogy üljek vissza.
-Katie,meg kell beszélnünk valami fontosat-ajjaj,ha így kezdi,akkor az nem lehet jó dolog.
-Katonai suli?
-Nem.Ne aggódj nem ilyen.Csak kicsit nyaralni mész- mosolygott,szóval erről beszélt Eric.
-Miért érzem úgy hogy a hely nem fog tetszeni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Tudod van Hanry nagybácsid Bristolban.
-Akarod mondani Anglia másik sarkában.Igen és?Nehogy azt mond,hogy oda száműzöl.
-De,csak egy kicsi időre.Már olyan régen láttak téged. Tudod van az unokatestvéred David. Biztos neki is nagyon hiányzol.
-Neki biztos-nevettem fel-Anya az 100%,tudod annyira jó a kapcsolatunk.
-Kicsim, több, mint 10 éve nem láttátok egymást.
-Több mint 10?Csak kettő.Anya ne túlozz már-kiabáltam-és mennyi időre akarsz odaküldeni?Egész nyárra vagy életem hátralévő részére?
-Ne dramatizáld ennyire túl.
-De ott vannakl a hülye szomszédok. Az a Chris,vagy ki!
-Ők nemsokára Londonba költöznek.
-Még jobb.
-Katie! Ők a rokonaid!
-Chrisék?Milyen ágon?-néztem rá.
-Nem ők! Davidék!
-Mikor kell mennem?
-A nyár közepén majd valamikor két hétre-jelentette be anya az ítéletet.
-Kegyetlen vagy-sóhajtottam.
-Mész és kész-mondta anya.
-A szobámban leszekl-mondtam és elrohantam a szobám felé.
Beledőltem az ágymba.Nem hiszem el!Miért nem lehetek itthon?Sokkal jobb nekem itt!!
Ha anya azt akarja,hogy oda menjek akkor elintézem,hogy meggondolja magát.Mert hogy én oda nem megyek az is biztos.Abból nem eszik.Elalvás előtt az járt a fejemben,hogy Ericcel milyen bunkó voltam ma,holott tőle jobb fiú barátot keresve sem talál az ember.De akármilyen lelketlennek is tűnök van lelkem és holnapra lelkiismeretfurdalásom is lesz.És tudom,hogy egyszer lesz olyan dolog ami miatt az érzéseimet majd mélyen elzárom.Remélem,hogy az az idő még messze van.És nem David Anderson vagy valami aranyosnak hitt srác miatt fog bekövetkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése