28. fejezet: Ajándékvásárlás extrákkal

Sziasztok! Jó szórakozást kívánunk a részhez! 

Puszi: Amy és Liza♥

Úgy feküdtem le tegnap este, hogy végre valami jót is tettem ezen a héten, ezzel kimerítettem az évi jó cselekedeteim. Remélem, hogy idén nem kell már több párt összehoznom vagy kibékítenem. Minden visszaállt a régi kerékvágásba, Nate, Ben és Lexi a szokásos helyünkön vártak rám. Csak az zavart, hogy a barátnőm nem bír leszakadni a mobiljáról. Valószínűleg egy ideig nem fogjuk látni szép barna szemeit.Azzal, hogy sikerült összehoznunk őt Chrissel mindenki boldog lett. Bennek nem kell többet végighallgatnia ugyanazt a sztorit Lexitől, és visszakapta a legjobb barátját, én azért, mert miattam vannak együtt, Nate pedig csak simán örült, hogy újra együtt a csapatunk. Szóval mindenki boldog, de még Mr. Taylor milyen boldog lesz, ha meglát engem Nate mellett.Van egy olyan érzésem, hogy ma díszletet festünk, de megúsztuk, mert ma mintha jókedve lett volna a mindig mogorva tanár urunknak. Szóval ma nem kell dolgoznunk. Bennek volt egy kis elintéznivalója az ebédszünetben, ezért legalább lesz egy kis időnk, hogy megbeszéljük a születésnapjával kapcsolatos kérdéseket.
-Akkor hol tartjuk?- kezdtem a legfontosabbal.
-Azt már tudjuk, hol nem- sóhajtott Nqte.
-Lexi szerinted?- kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna, elhúztam előle a telefonját és becsúsztattam a táskámba. -Szerinted?
-Szerintem neked jól áll a vörös- bólintott.
Nateval egymásra néztünk, és mindketten sóhajtoztunk.
-Melyik asztalhoz ülünk?- kérdeztem és körbenéztem az ebédlőben.- Ülhetünk mondjuk Emily és a csajok közé- vigyorogtam.
-Hölgyem ön szerint hol tartsuk Benjamin születésnapját?- könyökölt az asztalra Nate, amire Alexa fújtatva hátradőlt.
-Ne idegesíts Nate- mondta komolyan.
-Komolyan mondtam- nevetett.- Katie leszavazta a sztriptízbárt.
-De hát még messze van a szülinapja- értetlenkedett Lexi.
-Egy hét- jelentettem be, amire arca minden színűre váltott.
-Ma fogjuk megvenni az ajándékát Katievel- magyarázta NAte.
-Megyek én is-jelentette ki-, a tavalyi macskás bögre nem volt jó ötet.
-De a telefonod nálam lesz, egész délután- vigyorogtam Lexire, aki csak rázta a fejét.
-Ne tedd ezt velem- könyörgött.
Ördögien felnevettem és már nem adtam neki vissza a mobilját. Így kell barátnőt nevelni mesteri fokon.Rögtön suli után a legközelebbi plázába siettünk.
-Na mit vegyünk?- dörzsöltem össze a tenyerem.
Tanácstalanul néztek rám, talán Bennek a legnehezebb az ajándék vásárlás, ennek soha semmi nem tetszik, és nagyon komolyan vesz mindent. Kezembe vettem egy plüssmacit, Nate pedig csúnyán rám nézett.
-Ne egy plüssmacit vegyél neki- a polcra mutatott.
-De te is azt vettél nekem-akadékoskodtam.
-De ő pasi- magyarázott nekem, mint egy kisgyereknek.
-Akkor parfümöt- azt hittem, hogy ez egy jó ötlet, de Nate rázta a fejét.
-Azt nekem vegyél- mosolygott.- Vegyél neki könyvet, mondjuk.
-Milyen könyveket szeret?- kérdeztem.- Szerintem megveszem neki a One Direction életrajzot.
-Azt karácsonykor elsütötted- forgatta a szemeit.- Jó tüzelő lett belőle.
Most tűnt fel, hogy Alexa be sem jött velünk ebbe az üzletbe.
-Hol van Lexi?- kérdeztem, ijedten néztünk körbe, és ekkor pillantottam meg barátnőmet boldogan kisétálni egy üzletből, aztán befutott hozzánk.
-Na, ki a zseni?- kikapott egy pólót a táskájából. -Nem akarta erre költeni a zsebpénzét, de nagyon bejött neki- lengetett a levegőben a felsőt.- És egy videojátékot is kinézett magának, de arra sem akarja elkölteni a spórolt pénzét.
-Azt én veszem meg- kiáltott fel Nate, ezzel sikerült megelőznie.-Nem tudom minek neki pénz, ha úgy sem vesz meg semmit.
-Mit nézett még ki magának?- érdeklődtem.
-Egy házat a hegyekbe- vigyorgott Alexa.- Ez nehezen megvalósítható.
-Megyek megveszem a játékot- mondta Nate és ezzel már el is ment.
-Azt felejtsd el- rohantam utána.- Lexi mi a neve a játéknak?
Gyorsan megmondta majd az üzletben megláttam a fejvesztve jobbra- balra nézelődő Natet én pedig gyorsan leemeltem a játékot a polcról, meglebegtettem a szemei előtt és beálltam fizetni a kasszához.
-Nyomi- nevettem ki szegény gyereket.
És ekkor kihúzta a zsebéből a játékot és mellette felmutatta a számlát.
-Csak húztalak- vigyorgott.
-Most csak viccelsz ugye?- idegeskedtem.- Vidd vissza!
Szomorúan raktam vissza a helyére a játékot és kullogtam ki a boltból.
-Együnk- nyöszörögtem.
-Okés-mosolygott Lexi.- Jaj, ne szomorkodj. Te is találsz neki valamit.
-Tavaly is olyan ajándékot vettem, hogy nem tudom eldönteni, hogy sírt-e vagy nevetett rajta- nyavalyogtam, amire Nate rátette a kezét a vállamra.
-Nyugodj meg- simogatta a vállam. - Sírt.
-Annyira gonoszak vagytok- imitáltam hisztit.
-Gyerekek-szólalt meg Nate, amire megtorpantunk.- Ben írt, hogy merre vagyunk, hogy nem kajálunk-e együtt.
-Hívd ide- jelentettem be, végre egy kis remény.- Hátha valamire célozni fog és végre meglesz az ajándék.
-A remény hal meg utoljára- biztatott Lexi-, de te ebbe ne éld bele magad, sosem beszél a szülinapjáról.
Miután Nate beszélt vele, kisétáltunk az épület elé, hogy ott megvárjuk.
-Mi lenne, ha eljátszanánk, hogy elfelejtettük?-vigyorogtam, de a többiek először nem értették.- Hogy elfelejtettük a szülinapját.
-Én aznap úgyis fogorvoshoz megyek- tette hozzá Nate.
-Nekem leszedik a gipszem- jelentettem be.
-Ilyen hamar eltelt az idő?- kérdezte a döbbent Lexi.
-Hát igen- bólintottam-, repül az idő ha valaki szerelmes.
Szemforgatással reagált, aztán már láttuk barátunkat feltűnni az utca végén.Füléből a szokásos zöld fülhallgató lógott ki.
-Veszek neki új fülest- vigyorogtam, Nate arckifejezése miatt a mosoly lefagyott az arcomról.
-Szerelmes abba a fülhallgatóba- mondta.
-És ha esetleg történne egy baleset vele?- kezdett el azonnal kattogni az agyam.
-Hagyd békén a fülhallgatóját- nézett rám komolyan Nate.
-Sziasztok!- intett Ben, aki időközben hallótávolságba került.
-Szia- mosolyogtam rá.
-Úgy elrohantatok- vakargatta a tarkóját. -Kerültök?- nézett végig mindhármunkat gyanakvóan.
-Dehogy- válaszolta Alexa.
-Mi sose- nevettem rá.
-Gyanúsak vagytok ti nekem- nézett végig rajtunk.- Na mindeeegy. Bejöttök velem a könyvesboltba?- kérdezte.
-Aha- hajtottuk le a fejünket, ugyanis tudtuk, hogy most legalább két órányi dögunalom vár ránk könyvek között.
Nate különböző regényekből olvasott fel nekem részleteket hülye hangsúlyozással, amíg Alexa és Ben könyveket keresgéltek.
-Megtaláltam életem könyvét- állt mellém Ben.
-De jó, akkor vedd meg és mehetünk- sóhajtottam.
-Nincs pénzem- szomorkodott- majd valamelyik nap bejövök ide és elolvasom.
-Vidd ki innen- suttogtam Ben háta mögött Lexinek.
-Gyere menjünk- nézett rá szomorúan Lexi.
-Én láttam egy könyvet a bolt másik felében, azt még megnézem, menjetek előre-szólaltam meg gyorsan.
-Okés- vontak vállat majd elindultak a kajáldák felé.
Miután elmentek rájöttem, hogy nem tudom, hogy melyik könyv az.Gondoltam, hogy felhívom Lexit, de a telefonja nálam van. Szóval marad Nate, aki kétlem, hogy tudja.
-Szia Tyler! Hogy vagy?- szólt bele a telefonba.
-Kérdezd meg Lexit, hogy mi a könyv címe- mondtam a telefonba.
-Nem Tyler, nem adok kölcsön- tiltakozott.
-Mi? Ki az a Tyer? Nate ne ma játssz titkos ügynököt, gyerünk bökd már ki annak az idióta könyvnek a címét- ripakodtam rá idegesen.
-Haver, én nem tudok segíteni, majd visszahívlak később- ezzel letette a telefont, nem Nate fogja megmenteni az életem.
Néhány perc múlva rezgett a zsebem és egy sms-t kaptam, amiben le volt írva a cím. Mégsem annyira hülye. Gyorsan megkerestem a polcokon és amikor láttam, hogy az az utolsó darab örültem magamnak.Gyorsan fizettem és elrejtettem a táskámba, nehogy Ben gyanút fogjon, azonnal rájönne, mert én soha sem veszek könyvet. Azt pedig utálja, ha valamit ki akarunk helyette fizetni. Ő olyan, hogyha nincs pénze akkor ki sem mozdul velünk. Mondjuk mindig van pénze, csak nem akarja elkölteni. Szóval igen ő ilyen kis sóher, de mi így szeressük a hülye fejét.Amikor odaértem hozzájuk már ettek és nekem is kértek ki egy hamburgert, leültem közéjük és nekiláttam az evésnek.
-Na vettél valamit?- érdeklődött Lexi.
-Úgy ismersz te engem?- nevettem.- Csak Sophie emlegetett valami Csontvárost vagy mi a fenét és azt néztem meg.
Ben nem gyanakodott csak folytatta az evést nyugodtan.
-Csontváros, mi?- nevetett Nate.- Szegény Sophie szörnyű ízlése van.
Az asztal alatt megrúgtam utána visszaadtam Lexinek a telefonját.
-Oh végre, végre, végre- hálálkodott és már írta is az újabb SMS-t.
-Mit tettél?- nézett fel Ben a kajájából.
-Ki?- néztünk rá meglepetten.
-Visszaadtad Lexinek a mobilját- jelentette be.- Elvesztettük.
-Ez mind a te hibád- fordult felém sóhajtozva Nate.
-Jaj, nem akarom, hogy megromoljon a kapcsolata Chrissel, azért mert keveset beszélnek- vigyorogtam.
-Hidd el, pont amiatt nem fog- nyugtatgatott Ben.
Elkezdtünk egy teljesen általános témáról beszélni, és szándékosan kérdezgettük Lexit, aki mindenre igennel és nemmel válaszolt.
-Hülye vagy?- kérdezte Nate, és közben megbökte Lexi kezét.
-Igen- bólintott, mind a kettő fiú hatalmas nevetésben tört ki.
-Veszel nekem Ferrarit?- kérdezte Nate.
-Igen- válaszolt barátnőm.
-Biztos?- kérdezett tovább Nate.
-Igen- válaszolt unottan.
-Pirosat?- nevettek
-Igen- bólintott.
-Holnap?- kérdezte Ben, amire már én is kitörtem a nevetésben.
-Természetesen- válaszolt Lexi.
-Király- pacsiztak össze a fiók.
-Várjatok, mi?- nézett fel Lexi.- Nem emlékszem, mire mondtam igent.
-Majd holnap az autókereskedésben megtudod- pacsiztak a fiúk.

-Én nem megyek sehova- rázta hevesen a fejét.
-De megígérted, hogy veszel nekünk egy Ferrarit- biggyesztette le az ajkát Ben. Lexi vállat vont és újra elmerült az sms-ek olvasásában. Akkor a srácok nem kapnak autót.