Sziasztok! Sajnáljuk, hogy nem volt rész, megint lusták voltunk átnézni a már megírt részt. Jó olvasást!
Puszi: Amy és Liza♥
Másnap a suliban minden a szokásos forgatókönyv szerint történt. Nate és Lexi összevesztek valamin matek óra közben, és ennek az lett a vége, hogy könyvvel kezdték ütni egymást és amikor mi megpróbáltuk szétszedni őket büntit kaptunk. Mehettünk könyveket pakolni a poros könyvtárba. Nate összeszorított szemmel nézett ránk és a terem másik végében pakolászott. Én meg annyira féltem, hogy szemmel megöl, hogy elbújtam az egyik polc mögé. Amúgy nem értem, hogy miért az én hibám minden, amikor ők kezdték. Alig vártam, hogy vége legyen a büntetésnek, bár én nem nagyon vettem ki a részem a munkából, ezért nem is igazán fáradtam el, közben Alyvel megbeszéltem telefonon egy találkozót. Megpróbálom kiszedni belőle a randijuk minden egyes apró részletét. A büntetés utolsó néhány perce nem akart eltelni, nagyon lassan mozgott a mutató az ajtó fölé akasztott hatalmas órán. Egyszerűen minden másodperc óráknak tűnt. Szóltam a többieknek, hogy sietek és köszöntem a tanárnak, aztán már ki is mentem a teremből. Gyorsan fogtam egy taxit és már úton is voltam a kávézó felé, ahol találkozni fogunk. Alyson már bent ült egy asztalnál.
-Régóta vársz?- sóhajtottam és leültem a székre.
-Tíz perce- legyintett.
-És mi volt tegnap?- kérdeztem hatalmas vigyorral.
- Beszélgettünk- mosolygott vissza.
-Ennyi?- kérdeztem meglepetten.
-Ma is találkozok vele- mondta, miközben kortyolt a kólájából.
-Mi?- kiabáltam, a szomszéd asztalnál ülő idős házaspár akkora szemekkel nézett rám, mintha szellem lennék.
-Jól hallottad. Moziba megyünk- ivott bele a gyümölcslevébe.
-Megkedvelted?- kérdeztem döbbenten.
-Hááát- húzta el a szót.- Igen.
-De ugye nem akarsz semmit?- kérdeztem rémültem, nagyon reméltem, hogy nemet mond.
-Ugyan kérlek, azért olyan messzire nem megyek- nevetett.
-Mond, hogy nem fogsz játszani a szívével?- néztem rá idegesen.
-Egy picit- vont vállat.- Láttad a Barátság extrákkalt, nem?
-Egyik kedvencem. De hogy jön ez ide?- aztán elgondolkoztam.- Na ne! Tönkre fogod őt tenni.
-Ugyan, erős gyerek- legyintett-, kell valaki, aki móresre tanítja végre.
-Alyson, de nem te leszel az a lány, csak te sérülnél, ő nem olyan típus, mint akikkel eddig volt dolgod. Ő aztán tényleg leszarja az érzéseidet- próbáltam győzködni, nem tetszett az ötlet, hogy az unokatesóm az egyik barátnőmmel.
-Kate figyelj- hajolt előrébb-, kell neki valaki, aki lehozza őt a földre és észhez téríti, hogy a lányok szíve nem játék és az a valaki én leszek.
-De te nem vagy olyan- csaptam az asztalra. - Figyelmeztetni fogom- már majdnem kirohantam, amikor nevetni kezdett.
-Viccelek- nevetett.
-Nem volt vicces- forgattam a szemeim. - Komolyan nem fogod bántani?
-Csak el vagyok vele, aztán lehet, hogy mégis- kacsintott.
-Aly- néztem rá csúnyábban.
-Nyugodj meg- nevetett-, még a végén jófiút faragok belőle.
Nagyon rémült arcot vághattam, mert ebbe inkább bele gondolni sem akarok, hogy David jófiú és Aly meg David, megráztam a fejem, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek.
-Csak ne tedd tönkre- sóhajtottam-, egy kis megleckéztetés még nem árthat, de ne te járj rosszul. Az ő törött szívét gumimacival lehet gyógyítani, de a tiédet nem.
-Ne félts engem, Greg miatt is tarthatnék hegyi beszédet- magyarázta vigyorogva.
-Az más tészta- ráncoltam a homlokom.
-Nem sokkal, mindkettő egy tahó- nevetett fel. - De mennem kell, mert nem sokára találkozunk.
-Hát jó. Nekem pedig tanulnom kéne, különben megbukok- sóhajtottam.
Kifizette a saját rendelését, és együtt kimentünk az utcára, a sarkon elköszöntünk egymástól. Lehet, hogy rossz ötlet volt összehozni nekik azt a randit. Egész végig az járt a fejemben, hogy, hogy lehettem ilyen hülye,de végül eszembe jutott, hogy én azt gondoltam, hogyha ennyire utálják a másikat, akkor nem fogják megszeretni egymást egyik napról a másikra. -Katie, te idióta- morogtam magam elé. Ezt jól összehoztam az már biztos. Ha ebből szerelem lesz, hát én megeszem a kalapom.
Végre a házunk előtt jártam, gyorsan be is mentem, az ajtót pedig becsaptam magam mögött.
-Sziasztok!- kiabáltam.
-Szia- reagált vissza Chris. - Csak én vagyok!
-Többiek?- kérdeztem és erre egy vállrántás volt a válasz.
-Hogy vagy?- ültem le mellé a kanapéra. -Rossz nap?
-Rossz év- sóhajtott.
-Na öntsd ki a szíved- öleltem meg ezt a szomorú kismacit.
-Csillog az egész lakás- mutatott körbe-, de még mindig nem lett jobb kedvem, pedig azt hittem, hogyha tisztaság lesz körülöttem, akkor az agyam is kitisztul- magyarázta.
-Nagyot tévedtél- mosolyogtam. -Lexi miatt ne legyél szomorú.
-Pedig- lábával a szőnyeget rugdosta.
-Szedd össze magad és menj át hozzá és kapd el- ütöttem vállba.
-Szia Katie-ezzel felállt és felrohant az emeletre.
Ez most komolyan megcsinálja, amit mondtam? Benéztem a szobájába, hátha készülődik, de nem, békésen szunyókált az ágyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése