27.fejezet:Mindenki boldog

Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész! Jó olvasást hozzá!

Puszi: Amy és Liza♥

Eltelt egy újabb hétvége és egy újabb fantasztikus hétfőnek nézek elébe, reggel elaludtam, futottam Chris kocsija után, hogy vegyen fel és vigyen el iskolába, de természetesen ott hagyott. Szóval lekéstem az első órát, magamra borítottam az ebédemet, persze, hogy ilyenkor veszek fel fehér nadrágot. A napom fénypontja az volt, hogy Nate megtisztelt szavaival, pontosabban három szóval.
-De béna vagy-, és kiröhögött, aztán segített lepucolni a ruhámat, utána leültünk az asztalunkhoz, mert Alexáék nem jöttek ebédelni, érdekes.
-És minek köszönhetem megtisztelő jelenléted?- kérdeztem kedvesen.
-Hiányoztatok- válaszolt.
-Ó, te voltál azon megsértődve, hogy az új barátaimmal lógok, és szerinted Ben többre tartja magát, Alexa meg Alexa- soroltam a bűneit, amire próbált észérvekkel válaszolni, de végül mindig becsukta a száját, rájött, hogy igazam van.
 -Ne haragudj, rám! Szereztem szombatra jegyeket, kettőt- lobogtatta a levegőben.
-Szóval csak azért békültél ki velem, hogy ne kelljen egyedül menned- néztem rá gyanakvóan.
-Nem, tényleg hiányoztál- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Jaj, Nathaniel rád nem lehet haragudni-ezzel megöleltem.
Délutánra megbeszéltük, hogy átviszem Alexáékhoz, mert Ben és Alexa együtt fognak filmezni, segítek szegény srácnak a békülésben, nélkülem nem menne. Eléggé leszidta a barátainkat, szegény gyerek a vesztébe rohan.
Ötkor találkoztunk két sarokra Lexiék házától, Nate szokás szerint elkésett.
-Ne kezdj mentegetőzésbe, hogy a kutyád elvitte a nadrágod, mikor nincs kutyád- kiáltottam.- Nem hiszem el még egyszer.
-Azon is csodálkozom, hogy először elhitted- nevetett rám.- Bennek egy hét múlva szülinapja lesz, kell valami parti az azutáni hétvégére- kacsintott.
-És hol szervezzük?- kérdeztem felvont szemöldökökkel.-Az a helyszín nem jó, ahol az én bulimat tartottuk.
-Mér?- vigyorgott rám.
-A sztriptízbár nem előnyös egy lány szülinapjára- gesztikuláltam.
-Nekem bejött-nevetett fel.
-Engem az egyik táncosnőnek néztek és fizettek is nekem- motyogtam.
-Az vicces volt-nevetett fel.
-Neked lehet- láttam magam előtt az eseményeket, amikor az a nagydarab zsíros hajú, izzadt pasi megpróbált letapizni és én megpofoztam. Még a hideg is kirázott.
-Nem tehetek róla, hogy ismerem a tulajt- tette a kezét a vállamra.
-Elég baj az, hogy ilyen embereket ismersz- forgattam a szemeim.
-Beszélek apával, hogy beszéljen valami haverjával, akinek kávézója van- vigyorgott Nate.
-Szegény tulaj- nevettem-, még nem tudja mire vállalkozik.
-De tuti ne a sztriptízbárossal beszéljek?- kérdezte Nate.
-Tuti- válaszoltam.- Honnan ismered amúgy?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dolgoztam nála- vont vállat.
-Mi?- csodálkoztam.
-Az állatkereskedésében, de ott nem tarthattuk a bulidat. Különben is azt mondta, hogy arra az estére bezárja, csak a jobb keze elfelejtette- magyarázta Nate.
-Aha, állatkereskedés, persze- ebből egy szavát sem hittem el.
-Tudod, 2 éve- magyarázta.
-Jaj emlékszem, akkor kaptam egy papagájt szülinapomra- csaptam a homlokomra.
-Pontosan- mosolygott.
-Azt hittem el kell költöznöm a papagájommal együtt- nevettem rá, aztán grimaszolni kezdtem, utána feltűnt, hogy a Parker ház előtt állok.
-Szerintem jó kis ajándék volt- vont vállat.
-Persze az is jó volt, amikor agyon csipkedte a kezem- elevenítettem fel a fájdalmas kalandjaimat életem első és utolsó kisállatával.
Bekopogtunk a ajtón, Andrew nyitotta ki, épp telefonált és intett, hogy legyünk csendben, letettük a kabátunkat az előszobába és a nappaliba mentünk, amikor barátaink észrevettek minket döbbenten néztek.
-Te behoztad a sátánt?- pislogott Ben.
-Épp most békültem ki a sátánnal- vontam vállat mosolyogva.
-Helyesbítek, néhány órával ezelőtt- vigyorgott Nate.
-Inkább csukd be a szád, mert összeveszünk- ütögettem meg a vállát.
-Bocsi Lexi, hogy annyiszor megbántottalak- kezdett bele mondókájába.- Bocsi Ben, amiért azt mondtam, hogy te többnek gondolod magad és sajnálom az utána következő egyéb, szép dolgokat. Sajnálom és hiányoznak a barátaim. Nem érzem jól magam a deszkások között. Tudjátok milyen egyedül érezni magad egy csomó ember között?- tette fel a nagy kérdést, amire döbbenten néztem rá. Ez most belőle jött ki?
-És látom, hogy már nem vagy ugyanaz az ember- csukta be az eddig tátott száját Lexi.
-Kitéptek belőlem egy darabot- sóhajtott-, sosem leszek képes újra ránézni a paradicsom levesre- sóhajtott szomorúan.
-Hogy mi?- vontam fel a szemöldököm.
-Jobb, ha nem tudod- legyintett-, a lelki békéd bánná.
-Nathaniel- állt fel Benjamin és megölelgette barátját.
-Naty- ugrott neki Lexi és a hatalmas lendülettől elterültek a földön.
-Úgy hiányoztatok- ugortam hegyéjük, Ben pedig felettünk át karba tett kézzel.
-Ne legyél már ilyen halál komoly- nézett rá Lexi és lerántotta közénk a földre.
Erre már ő is elnevette magát.Aztán leporoltuk magunkat és leültünk a kanapéra, mint a normális emberek, semmi lábfelrakás az asztalra, semmi lábfelrakás a támlára.
Úgy tettünk, mintha normálisak lennénk, ugyanis Andrew figyelt minket és azt hitte, hogy mi nem tudunk róla.
-Na lássuk csak, gondolom Ben nem csajozott be ezalatt az idő alatt, Katieről tudok, csicseregtek a kismadarak. Ohh Lexi, mi van a szerelmi életeddel?- kérdezte, mire Ben felkiáltott, amire Andrew leejtette a poharát.
-Ne meséld el! Ne! Ne!- kiabált Ben és elkezdett szaladgálni a szobában.
-De engem érdekel- mosolygott Nate.
-De tudod hányszor hallottam már? Kezdtem megőrülni, én voltam egyetlen férfi közöttük- nézett az égre Ben.
-Én sem hallottam még elégszer, köszi Nate- tettem fel a lábam az ölébe.
-Gyerekek, legalább azt várjátok meg, amíg elmegyek- szólt be nekünk Andrew.- Van, amit jobb nem tudni.
Intettünk neki, aztán vártuk, amíg becsapódik a bejárati ajtó és Lexi belekezdett a mesélésbe.
-Ti hülyék vagytok- nézett komolyan Nate. - Szeretjük egymást, de nem lehetünk együtt- próbálta utánozni Chris hangját.
-Ma pedig randizom egy évfolyamtársunkkal- jelentette be Lexi.
-Hogy mit csinálsz? - kiabáltam.
-Randizok- vont vállat-, nem várhatok rá örökre. Nem lépett, én pedig fiatal vagyok. Hol itt a gond?
-Lexi, de ott van Chris- mondtam.
-Én is tudom- nyelt egyet-, de nem várhatok rá örökre, ha bármikor megjelenne én a nyakába ugornák, de eddig ez nem történt meg, inkább csillogósra takarítja a házukat, nem fogok rá várni- nézett rám.
-Nem fognak randizni- suttogta Nate. - Ezt elintézzük.
-Én intézem el- suttogtam.
Csendesen összepacsiztunk, ezzel megpecsételve az egyezséget.
-Lexi nekem mennem kell- pattantam fel-, Sophie szívügyei tudod- nevettem.
-Sophieval csak a baj van- nevetett Ben. - Vigyél sok zsepit!
Felkaptuk a kabátunkat, aztán Nateval megbeszéltük hogy hogyan vegyem rá Christ, hogy áttolja a seggét Lexihez. Aztán meséltem neki az elmúlt hetekről.
-Tegnap átjön hozzám Greg, hogy kicsit együtt legyünk, erre folyton csöng a telefonom, mert Niall és Sophie éppen veszekednek. Greg olyan ideges volt, hogy alig bírtam átrángatni hozzájuk- meséltem.
-Szegény te- nevetett.- Legalább zajlik az élet, örülj neki.
-Hát, én tegnap nem örültem neki,- emlékeztem vissza az előző nap eseményeire, aztán megráztam a fejem, ma nagyon sokszor kalandozom el.
-Valamikor elmehetnénk a táncosokkal is bulizni már- mosolygott Nate.
-Felszeded Nataliet?- kacsintottam.
-Nem kell Natalie- rázta a fejét.
-Akkor ki kell?- tudakoltam.
-Hmm lehet, hogy bepróbálkozok Esthernél vagy Kellynél- vont vállat.
-Esther veszett ügy- veregettem vállon.
-Mer'?- nézett csalódottan.
-Jareddel alakul valami- vigyorogtam.
-Na, megérkeztél haza- mutatott a házra.-Majd hívj, hogy mit sikerült elérni- vigyorgott.
-Este gyere skypera mindent elmesélek- mentem be a kapun.
Becsaptam magam mögött az ajtót, Lily közben bőrönddel tartott felém.
-Te?- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Egy barátnőmmel kirándulok kicsit, ő is ügyvéd a cégnél- megölelgetett és ott hagyott az előszobában. Aztán összefutottam Daviddel is.
-Hol van Christopher?- néztem rá komolyan.
- A szobájában, de ne öld meg- szól utánam, mert már közben elindultam a lépcsőn.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd, amikor felértem, kivágtam az ajtóját és ráugrottam az ágyára, ahol épp békésen szunyókált.
-Mi van?- nézett rám ásítozva.
-Lexi ma randizni fog valakivel- jelentettem be, amire rögtön felébredt.
-Micsoda?- lett hirtelen nagyon szomorú.
-Azt mondta, hogy még mindig a nyakadba borulna, ha megjelennél, de ha nem mész, nem fog rád várni örökké- próbáltam meggyőzni.
-Akkor menjek?- vonta fel a szemöldökét.
-Szereted, nem?- kérdeztem. - Akkor menj és tedd tönkre azt a randit- mutattam az ajtó felé -, de ne alsógatyában.
-Ó, jó ötlet- gyorsan előkapott egy farmert és már rohant is.
-A cipőt se felejtsd el!- kiáltottam utána, a biztonság kedvéért.
-Végre- lépett be Chris szobájába David és pacsiztunk.

Alexa szemszöge:
Már majdnem kész voltam és csak Dylan érkezését vártam, amikor valaki csöngetett. Gyorsan megigazítottam magamon a ruhát és a hajamat is, majd kinyitottam az ajtót hatalmas mosollyal az arcomon. Azonban nem a ma esti partnerem állt előttem, hanem Chris, nem értettem, hogy most mi történt, már egy ideje nem láttam.
-Eric a szobájában van- léptem el az ajtóból.
-Én nem hozzá jöttem- felelte határozottan, majd átkarolta a derekam és megcsókolt,nem tudtam megszólalni, csak döbbenten néztem rá.-Nem randizhatsz- jelentette ki-, vagyis, de csak nem vele. Szeretném, ha velem jönnél el valahova, mert szeretlek.
Nem találtam a szavakat, ezért megcsókoltam.
-Ez egy igen?- kérdezte reménykedve.
-Olyan régóta várok erre- szorosan megöleltem.- De te inkább lakást pucoltál- nevettem a fülébe.
-Bocsi- mosolygott-, máskor inkább leiszom magam.
-És mi lenne, ha csak simán átjönnél hozzám?- néztem rá mosolyogva.
-Én egészen ma délutánig úgy gondoltam, hogy jobb nekünk külön- magyarázta szomorúan, miközben még mindig szorosan ölelt.
-Komolyan?- néztem fel rá.- De mégis itt vagy.
-Katie- mosolygott.
-Tudtam, hogy benne van a keze- nevettem fel.
-Hé, ő igazán jó lelki szemetesláda- bizonygatta.- Szegényke, biztos elege volt belőlem. Nem panaszkodott?
-Nem,- ráztam a fejem, majd mosolyra húztam a számat. - Sophiet akarja megölni. Veled nem volt baja, csak dührohamot kapott ettől a hülyeségedtől.
-Szóval panaszkodott- nevetett.
-Csak Sophiera- vontam vállat.
-Ne is mond,- panaszkodott- dalt akartam írni, és folyton csöngött a telefonom, millió sms-t kaptam Harrytől, hogy szóljak Sophienak- forgatta a szemét, már elengedett és a nappali felé indultunk.
-Még jó, hogy én nem beszélek velük- sóhajtottam.
-Azt hiszem, hogy akkor féltékeny is lennék- nézett le rám szigorúan, aztán elnevette magát.
-Fel kell hívnom Dylant, hogy nem megyek a randira- elkezdtem keresni a telefonomat.
Gyorsan tárcsáztam a számát és megvártam, amíg felveszi.Elmagyaráztam neki a dolgokat, hogy mégis miért mondom most le, és nagyon megértő volt.Legalább nem kezdett el velem veszekedni, amikor letettem a telefont Eric jelent meg köreinkben hatalmas vigyorral az arcán.
-Csak ellenőriztem, hogy ideértél-e- vigyorgott Chrisre.- Katie szólt.
-Kinek írt még?- kérdeztem érdeklődve.
-Nem tudom, mi zajlik a hátatok mögött, de nagyon boldog, hogy sikerült összehoznia egy párt- ezzel nevetve visszament az emeletre.
-Fú, meddig fogjuk mi ezt hallgatni tőle- nevetett fel Chris.- Lesz mivel zsarolnia minket.
Ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig szorosan megölelt.
-Engem nem érdekel- sóhajtottam-, végül is mindent neki köszönhetünk.
-Jó azért ennyire ne legyünk hálásak- mondta.
-Pedig- nyomtam egy puszit az arcára-, megérdemli.
-Én úgy sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam- kezdett beszélni, mélyen a szemébe néztem.
-Nem kell ezért bocsánatot kérned- nyugtattam meg-, ebben mindketten hibásak vagyunk.
Megcsókolt, utána végig feküdt a kanapén én pedig ráfeküdtem a mellkasára.
-Örülök neki, hogy itt vagy velem- suttogtam.
-És most mi lesz velünk?- kérdezte bátortalanul.
-Ugyan mi lenne?- nevettem.- Szokj hozzá Morgan, hogy most már nem mehetsz akármikor csajozni.
-Most akkor mi együtt vagyunk?- éreztem a hangjában a félelmet.
-Aha- bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon.
Felsóhajtott és végig simított a hátamon.
-Szeretlek- mosolygott, én pedig megcsókoltam.
-Meddig maradsz?- kérdeztem.
-Ameddig csak akarod- mosolygott rám.
-Akkor hívj haza, hogy csak holnap várjanak- kacsintottam.
-Neked sulid van- nézett rám szigorúan.
-Ráér- legyintettem-, majd reggel hazamész.
-Felelősségteljes vagyok- mosolygott.
-Nem vagy- vigyorogtam rá.
-Igazad van, nem vagyok- nevetett fel.- Hát akkor majd reggel hazamegyek.
-Apa nincs otthon- vigyorogtam.
-Anya sincs, David amúgy is falazna-számolt a kezén. 
-És Sophie meg Katie?- érdeklődtem.
-A húgomnak meg van a saját gondja is- vont vállat.- Nem hiszem, hogy pont velem foglalkozna- nevetett.- Katie meg hát hidd el, hogy örülni fog neki, hogy maradok- magyarázta.
-Eric magával van elfoglalva, de akkor korán kell kelnünk- mosolyogtam rá.
-Benne vagyok- nevetett.-Nem akarok szemtelen lenni, de van kaja?- kérdezte vigyorogva.
-Én szoktam főzni, de ma nem csináltam semmit- jelentettem be.
-Akkor főzünk?- mosolygott rám, és kacsintott, én pedig megpróbáltam felkelni és ezáltal belekönyököltem a hasába.
-Ne ilyen durván, na- segített nekem felkelni, miközben egyik kezével a fájó pontot dörzsölte.
-Bocsi- vontam válla-, nem direkt volt.
Besétáltunk a konyhába, ahol semmi főtt kaja nem volt.
-Csináljunk spagettit- csillant fel Chris szeme.
-Otthonosan mozogsz a konyhánkban- néztem rá gyanakvóan.
-Egy étteremben dolgozok, sokszor látom,hogy, hogy készíti a kajákat a szakács- válaszolta.
-A miénkben- mutattam a kezében lévő zacskó tésztára, amit már kivett a szekrényből.
-Eric haverja vagyok- vigyorodott el.
-Na jó- nevettem-, te főzöl én figyelek.
Én ülve figyeltem, ahogy befejezi a munkát. Utána a lépcső aljához mentem, hogy szóljak a bátyámnak.
-Eric, kaja- kiabáltam fel.
-Chris csinálta?- jött a kérdés.
-Igen- kiabáltam vissza, közben felvont szemöldökkel néztem magam elé, aztán visszaindultam a konyhába, ahol Chris vigyorgott az orra alatt.
-Akkor megyek- kiabálta a bátyám és már hallottam a fejem fölött, lépések zaját.
-Nem kérdezek rá- néztem furcsán Chrisre, aki tányérokat pakolgatott az asztalra.
-Jobb is- nevetett.
Mindhárman leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a mennyei spagetti elfogyasztásának.
-Ugye nem alszol itt? - kérdezte a bátyám teli szájjal.
-Nem, dehogy- válaszoltunk egyszerre, mire felvonta a szemöldökét.
-Jól van, akkor hagyjátok nyitva a szoba ajtót- vigyorgott Chrisre.
-Tudod, hogy nem csinálok semmi olyat a húgoddal- nézett rá komolyan Chris.
-Ajánlom is- hadonászott a villájával Eric. Eme tettének hála a fél konyha paradicsomszószos lett.
A paradicsomszószos csempére néztem, majd a bátyámra és ezt többször megismételtem.
-Feltakarítom- sóhajtott Eric.- Rabszolgahajcsár!
-Én meg sem szólaltam- ráztam a fejem hitetlenül.
-Csak gondoltad- mutogatott, mint egy kisgyerek.
-Akkor gondoltam, legyen, ahogy gondolod- vontam vállat.
-Amúgy gratulálok nektek- vigyorogva mutogatott ránk.- Megsínylette volna a barátságunk, ha a húgom eszik miattad még egy doboz fagyit- fenyegetően hadonászott a villájával Chris előtt.
-Jó nem vagy ninja- leszorítottam a kezét az asztalra.
-Akkor késsel hadonásznék- vigyorodott el Eric.
-Azzal se- ráncoltam össze a szemöldököm.
-De akkor már csak a kanál marad- biggyesztette le az ajkait.
-Eric, és hogy van az a Amelia vagy mi a neve?- vigyorodott el Chris.
-Cornelia- nézett komolyan Eric.
-Igen, igen ő-legyintettem rá.
-Most Euláliával lógok- vont vállat.
-Európával?- kérdezte meglepetten Chris.
-Ne kérdezd- suttogtam.
-Okés- bólintott rá.
Végül megnéztünk pár filmet és már Eric erősködött, hogy Chris maradjon.Ez olyan, mint egy párhuzamos univerzum.