-Kate,mit szólsz ehhez?Hát nem cuki?-kérdezte miközben felemelte a csilli-villi rózsaszín felsőt.
-Ez, ez rózsaszín- mutattam végig rajta,egy fintor kiséretében.
-Akkor az?-mutatott egy másikra.
-Mit szólnál ahhoz?- böktem egy gyönyörű lila kardigánra.
Rázta a fejét, a kezembe nyomott pár felsőt,amit gondolt és mondta, hogy próbáljam fel és kiválasszuk mit veszünk meg.Mikor kimentem az első rózsaszín felsőben,Alexa megsajnált és keresett a stílusomhoz paszoló ruhákat.Milyen jó, hogy itt van velem.
Végül Andrew vett nekem pár felsőt,Lexi megvette a lila kardigánt,Eric pedig vett nekem egy kék sálat.
Láttam,hogy Lexi nézeget egy nyaklámcot,de visszateszi,amikor kimentek én még gyorsan fizettem és megvettem azt a nyakláncot.Biztosan örülni fog neki.Miután mindenkinek vettünk ajándékot a Parker család tagjainak és nekem,beültünk a pláza éttermébe enni.Jól laktunk és folytattuk utunkat.Most jöttek a szülők.Andrew segített Lilynek,Hanrynek és Lyndának ajándékot venni.Szép dolog a karácsony. Főleg akkor ha van is rá pénzed.Nekem volt,mert ősszel dolgoztam egy kávézóban a
belvárosban,jól fizettek.Hanryvel egész könnyen mentek a dolgok,mert Andrew nagyon jól ismeri.Mondjuk Andrew ajándékán sokat törtem a fejem, mert Hanry nem volt hajlandó segíteni nekem,pedig minden este felhívtam.Lyndának vettem egy szakácskönyvet,mivel egyet fizetsz kettőt kapsz akció volt.Lilynek könyveket nézegettem,arról,hogy hogy hogyan neveljem a tini fiamat,de Andrew lebeszélt,így inkább nem vettem ilyen könyvet.Pedig szerintem jól jönne neki.Szóval álltam a könyvesbolt közepén és nem tudtam mit vegyek neki.Aztán megláttam magát a könyvek könyvét. A One directon életrajzokat. De rá kellett jönnöm, hogy most nem Sophienak vásárolok.Szóval megvettem Sophienak és Lilynek vettem egy regényt.Ez így pont jó.Mára épp elég volt a vásárlásból.Hazaérve elrejtettem a szobámban az ajándékokat és lementem a konyhába,csináltam magamnak egy kakaót.Majd a TV elé kuporodtam. Kerestem valami aranyos filmet és élveztem a csendet.Lily csatlakozott hozzám egy tál ropi társaságában.
-Mit szólsz a lányom és Niall akciójához?- kérdezte hirtelen.
-Ő dolguk- vontam vállat,- de Sophie hibája.
-Lehet, de utálom így látni őt- szemében őszinte aggodalom ült.
-Én is,állandóan a szobámban lóg-válaszoltam.
-Még ez lesz egy ideig. Ennyire még sosem tört össze.
-Nem tudom,hogy hármuk közül kire haragudjak jobban-forgattam a szemem.
-Hármuk?-nézett döbbenten rám Lily,francba,nem tudta.
-Ööö igen,mert tudod,izé szóval Chris utálata meg minden- hebegtem össze-vissza.
-Katie,ne magyarázkodj,inkább hagyjuk-intett.
Egy vállvonással jeleztem, hogy jobb is.Amikor David megérkezett elmentünk együtt sétálni,mert vagy ezer éve beszélgettünk utoljára úgy,hogy csak ketten voltunk.Szeretek vele beszélgetni. Olyankor általában előtör az érett énje.Melegen felöltöztünk és kimentünk az utcára,hűvös szél fújt,a mára bejelentett havazás eddig még elmaradt.
-Na mizu?- kezdte David.
-Parkerékkel töltöttem a napot,-válaszoltam-leszívták az agyamat.
-Még volt mit leszívni?- nevetett.
-Vicces fiú vagy-forgattam a szemem.-És a te napod milyen volt?
-Szokásos- vont vállat.- Vettem egy csomag gumimacit és új hadsereget építettem de ezenkívül nem történt semmi.
-És a barátaid?-kérdeztem.
-Rich és Alice már készülődnek hazafelé,Chris pedig most sztároskodik-vont vállat,kicsit szomorúnak tűnt nekem.
-Fura ugye?- néztem rá.- Elveszik tőled a tesódat. Elszomorító.
-Igen, de tudod a mikor szomorú vagyok csak dobom a szomorúságot és inkább király vagyok- kacsintott.
Nevetyni kezdtem rajta,ez egyre hülyébb.
-Lexiről és Chrisről mit gondolsz?-kérdeztem nevetve.
-Cukik- válaszolta.
-Csak ennyi? Cukik?-most komolyan,ennyit mond?
-Sok mindent tudok,amit te nem-vigyorgott.
-Akkor avass be- követeltem.
-Nem lehet. Tesó eskü-vágott együttérző arcot.
Kiskutyaszemekkel bámultam rá.
-Jinx eskü, jó? Ha elmondanám neked Chris azt tehetne velem amit csak akar-magyarázta.
-Úgy fogok tenni,mint aki semmiről sem tud,becsszó-mosolyogtam rá,és most az egyszer komolyan is gondoltam.-Unokatesó eskü-nyújtottam a kisujjam.
-Felejtsd el Katie! Ez nem az a mese- rázta a fejét.
Kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jó akkor csináljuk úgy,hogy válaszolok a kérdéseidre,az nem ugyanaz,mintha elmondanám-jelentete ki komolyan.
-Tényleg nem ugyanaz-elkapott a röhögőgörcs.Ez komolyan ilyen hülye?
-Akor még azt se- makacsolta meg magát.
-Na jó-megköszöróltem a torkom és komolyra váltottam.-Chris akar tőle valamit?
-Lehet- válaszolt.
-Szereti?- folytattam.
-Lehet.
-Csak azt tudod mondni, hogy lehet?- kérdeztem mérgesen.
-Lehet.
-David-kiabáltam rá, és egy öreg néni,aki az út másik oldalán ballagott minket nézett.
-Ne veszekedjetek,olyan aranyosak vagytok-kiabált nekünk.-Szép pár!
-Jaj, mi nem-elkezdtem nevetni-ő csak a rokonom.
-Persze kincsem- legyintett.
Amikor a néni tovább ballagott,akkor Davidre néztem.
-Ha már egy pár vagyunk,akkor válaszolj igennel és nemmel-vigyorogtam.
-Jó-forgatta a szemét.
-Járni fognak?- kérdeztem újra.
-Lehet- nevetett.
Belebokszoltam a vállába,amire hangosan feljajdult.
-De tényleg lehet,Alexán múlik-kiabálta.
-Óóó- tátottam el a számat.
-További kérdés?-nézett rám.
-Chris szereti?Történt valami amiről tudnom kéne?
-Katie erre nem felelhetek-rázta a fejét.
-Tudod milyen érzés amikor a legjobb barátod kizár az életetből,nem kell elmondanom.Tudni szeretném,mert engem senki sem avat be,mindenki hamarabb fogja megtudni mint én-egy könnycsepp folyt le az arcomon.
-Hagyd abba, kérlek- ölelt át.
-Hiányzik Alexa, a nyár előtt,anya halála előtt, mindent együtt csináltunk-mondtam.-És már összevesztünk Chris miatt.
-Ne sírj kérlek,ne kezdj el sírni-kétségbeesést véltem felfedezni a hangjában.
-Hiányzik anyu is- olyan régen elnyomtam ezeket a könnyket magamban.
-De most ne kedj el sírni,én elhiszem.Na,elmesélek neked mindent Chrisékről-mondta.
-Nem David, nem kérek a szánalomból. Haza akarok menni!-jelentettem ki.
-Jó akkor visszafordulunk- muttott az irányba.
-Nem oda haza, hanem oda, ahol anyával laktunk haza- magyaráztam.
David elém állt és semerre nem hagyott lépni.Kiakartam kerülni, de nem hagyta.Csak el akartam futni messzire.Egyik kezével megfogta a csuklómat és erősen fogott a másik kezével is.
-Itt vagyok neked és ne hisztizz,mindjárt karácsony-kezdett beszélni.
-Nem hisztizek, de hagyj békén!- egy erős mozdulattal kiszabadítottam a kezemet és rohanni kezdtem.
Ő pedig utánam és egy ügyes mozdulattal belelökött a fűbe,ő elbotlott a lábamban és mellém zuhant.Mérges voltam rá.
-Sajnálom-mondta,furcsán néztem rá és rögtön magyarázásba kezdett,-én indítottam el ezt az érzés lavinát és sajnálom.
-Kérlek David hagyd abba. Egyedül akarok most lenni- jelentettem ki.
-Nem amíg el nem mondtam,hogy Chris Alexa lelkére beszélt,hogy beszéljen veled és mondjon el mindent-vigyorgott.
-David szeretlek, de erre nincs szükség állítottam le.
-És elmondom,hogy mit mondott-kezdett bele,mindegy nem szakítom félbe,úgy sem száll le rólam.
Türelmesen végighallgattam majd mikor befejezte csak felálltam a fűból és otthagytam.De mivel nem lehet lerázni,ezért utánam futott.És amikor kiabálásra nyitottam volna a számat el kezdett szállingózni a hó.Megenyhültem.Kiabálás helyett Davidhez bújtam.
-Sajnálom a hisztit- szipogtam.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el-mosolygott.
-Szóval összegzem,úgy néz ki hogy Chris szerelmes,de fél,mert nem akarja összetörni Lexi szívét?-kérdeztem.
-Valahogy így- bólintott.
-Kicsit idegsít, hogy tőled kellett megtudom-vigyorogtam.
-Törődj bele- veregetett vállon.
Nevetve elindultunk haza.Átkarolta a vállam és így élveztük a hóesést.Örülök,hogy megismertem Davidet és közel kerültünk egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése