14.fejezet:Szárnysegéd leszek

Sziasztok! Időben körülbelül két héttel hamarabb járunk mint a másik blogban(I need a hero).
Jó olvasást! Puszi:Amy és Liza♥

A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.

Soha,soha az életemben nem iszok többet, egy kortyot sem, fejfájás,hányinger,ez az igazi kellemes reggel.Zayn egy kancsó vízzel piszkál.
-Hagyj már békén- morogtam neki, mikor már ötvenedszerre bökött meg.
Aztán végül megittam, visszaaludtam, mikor legközelebb felébredtem, a fejfájás elmúlt és körülbelül 11 óra volt.Kivánszorogtam a konyhába, leültem a székre és a fejemet a hideg asztalra hajtottam. Sophie leült velem szemben.
-Neked meg mi a fene bajod van?- kérdezte.
-Zayn nem mesélt?-nyöszörögtem.
-De, perszeTudod, ő a legjobb barátom és mindent megbeszélünk-nevetett Sophie.-Haha,NEM!
-Buli!-válaszoltam.
-Ó, hát akkor mindent értek- mosolygott.
-Fiúk?-kérdeztem,már felnéztem Sophiera.
-Niallék ma nem jönnek,Zayn is már elment,valami közös programot csinálnak,a főiskolásaink és a még mindig haragos David elmentek valahova,Chris pedig stúdiózik,és hívott minket,hogy később nézzünk be.Lehetőleg kettőtig-magyarázta.
-Értem,Akkor ketten maradtunk- néztem rá.
-Ja,igen.Anya megérkezik nemsokára és aztán már nem fog utazni többet,Londonban lesz a munkája-mosolygott Sophie.
Örül amikor Lily otthon van,és én is,olyankor úgy érzem,mintha a családom még mindig meg lenne.
-Mit csináljunk?- dobolt az asztalon.
-Nem megyünk be a stúdióba?-vetettem fel ötletem.
-Lenne kedved?-csillant fel a szeme.
-Chris hangjához?Bármikor-válaszoltam.
Összeszedtük magunkat-ami nekem egy kicsit tovább tartott,mert elég zombi formám volt-, taxiba szálltunk és már úton is voltunk.A stúdióba érve el kezdtük keresni a termet ahol vannak,találomra bementünk egy ajtón.Meghallottuk Chris hangját,épp egy rockos dalt énekelt,amikor megpillantott minket,mosolygott,intett egyet majd folytatta a dalt tovább.Már most olyan,mint egy profi.Imádom a hangját.Néha leállították őt, kijavították az apró hibákat.De csak olyanok voltak,hogy adjon bele többet,ez egy vidám dal.Hamarosan befejezték,és a mi újdonsült sztárunk a Starbucksba akart menni.Mi azonban leszavaztuk őt,végül Nando's-ba mentünk.Ettünk egy jót majd beszélgettünk.Felhívtam Lexit,hogy majd jöjjön át délután hozzánk.Nem kellett őt sokáig győzködni.Persze mindjárt Chrisről kérdezősködött.Mi van,amiről én nem tudok?Másnapos vagyok,nem hülye!Mik lesznek még itt? És miért nem mond el nekem semmit se?Elegem van,komolyan.
-Föld hívja Katiet-hadonászott előttem Chris.
-Mi?- tértem vissza a földre.
-Nem akarsz indulni?-kérdezte Chris vigyorogva.
-Ömm,még kell fizetni,de én nem látok senkit akinek lehetne-válaszoltam.
-Már Chris volt olyan úriember és fizetett-vigyorgott Sophie.
-Mi a fene?-néztem ijedten Chrisre.-Ki vagy te és mit csináltál Chrissel?
-Van pénzem- nevetett.
-Pár hete hogy is volt?-nevettem rá.-Katie, de csak adjál a sörre és visszaadom,na!
Megforgatta a szemeit majd beült az akkor rendelt taxiba.Ránéztem Sophiera,aki az arckifejezésemen csak nevetett.Na ez szép. Engem már mindenki kinevet.De most komolyan?Milyen már,hogy Chrisből rendes ember lesz?! Ez vicces.Ez egy párhuzamos univerzum.Amikor hazaértünk Rich,Alice és David a nappaliban nevetgéltek,amikor megérkeztünk David sértődött kisgyerek módjára felrohant az emeletre.Miért nem tudnak kibékülni?!Mint az ovisok esküszöm.Aztán végül Sophie és Alice elmentek valahova,Rich felvonult az emeletre Davidhez,én is követtem a példáját és felrohantam az emeletre.Filmszakadás,elaludtam.Mikor felébredtem furcsa hangok, nevetések halatszottak fel a szobámba.Talán megérkezett Lexi,el is fejetettem hogy hívtam.Félkómás állapotomban lecsoszogtam a lépcsőn.Alexa és Chris ültek csak a nappaliban,a köztük lévő távolság minimális volt.Úgy röhögtek valamin, hogy azt hittem menten leesnek a kanapéról.
-Zavarok?-lépdeltem be lassan a nappaliba.
Azonnal elhúzódtak egymástól.
-Te sose- Lexi azonnal felpattant és a nyakamba ugrott.
Chris pedig felállt és nagyon mosolygott,amikor elhaladt mellettünk,kacsintott egyet Lexire. -Nem is zavarok tovább,majd holnap talizunk-szólt még vissza Lexinek.
-Ez meg mi volt?- böktem őt vállba.
-Semmi-nevetett és leült a kanapéra. -Óhh,dehogy.Nem is tetszik neked Chris-legyintettem és leültem mellé,kiejelentésemre olyan vörös lett,mint a paprika.
-Ááá tudtam, tudtaaaam!!- kezdtem el kiabálni.
-Ne hallja az egész ház-csitított.
-Na jó, mondj le mindent- böködtem.
Csak mosolygott és nem válaszolt. -Jó akkor kérdezek én-vontam vállat és rögtön belevágtam a közepébe.-Miért tűntél el olyan hamar a nappliból és Chris miért viselkedett furán?-elkomorodott. -Chris majdnem meg...-belekezdett de nem folytatta.
-Ha elkezdted fejezd is be!- pirítottam rá.
-Megcsókolt-bökte ki. -Mi?-kiabáltam.
-Csak majdnem-vont vállat,-de aztán felmentem az emeletre.
-Mi az hogy majdnem??- értetlenkedtem.
-Közelebb hajolt,én meg felálltam és felmentem az emeletre.De már tisztáztuk,hogy félreértettük egymást,mert én nem az egyéjszakás vigasztalója akartam lenni,hanem a barátja-magyarázta LExi.
-Értem, szóóóval akkor nem is lesz semmi- tudom, hogy utálja mikor elnyújtom a szavakban a betűket így most direkt ezt a trükköt vetettem be.
-Hát ugye,mivel sokat vagyok itt nálatok,ezért sokat találkozunk,beszélgetünk.Ezért igen csak jól alakulnak a dolgok-mosolygott.-De ebből nem lesz szerelem.
Csak bólogattam neki.
-De amúgy mindig olyan aranyosan beszélgettek,mi van?Mesélj már-piszkáltam. -Hát eleinte csak meghallgattam és vigasztaltam a Davides ügy miatt,aztán már másról is beszéltünk és egyre többet keressük egymást-magyarázta,persze én direkt belevágtam.
-Lexi neked ő bejön- jelentettem ki.
-Kedvelem,nagyon jófej és kedves gyerek. -Chris?-néztem döbbentem.-Neked Chris bejön?
Ezt a témát legalább egy órán át boncolgattuk.Én már eldöntöttem,hogy segítek nekik,hadd legyenek boldogok,megérdemlik mindketten,felcsapok szárnysegédnek.Felmentem az emeletre,hogy lehívjam Christ és meglepő módon egyedül volt és énekelgetett.
-Gyere le- intettem neki.
Amikor Alexa meglátott minket a szemeiből kiolvastam,hogy meg fogok halni.Legalább úgy halok meg, hogy egy tökéletes párt összehoztam.
-Chris van alakuló kapcsolatod?-nevettem rá,Alexa csúnyán nézett rám.
-Nem nincs. Mert?- nézett rám meglepetten.
-És bejön valaki?-nevetettem.
-Lehet- vont vállat.
-És neked Alexa?-mosolyogtam rá. -Hagyd szegény lányt.Nem mindegy,kivel jön össze?-pirított rám Chris.
-Nekem mint legjobb baratnőnek nem.
-Chris,ígérd meg,hogy nem hülyíted Lexit,és ne mond, hogy köztetek semmi sem alakul,mert nem vagyok vak-szóltam rá.
Csak nagyokat pislogott rám, majd nevetni kezdett.
-Alexával még csak ismerkedünk,de nem fogom hülyíteni,tudod én nem az a fajta fiú vagyok.De Kate te hülye vagy-nevetett.
Vállba vertem majd lehuppantam a kanapéra.Én csak féltem Alexát Christől,de lehet,hogy nincs okom,mert akármilyen is kétlem,hogy meg tudná bántani a legjobb barátnőmet,látom,hogy néz rá.Itt lesz valami,de leszállok a témáról.