Sziasztok! Meg is érkezett az új részünk! Puszi: Amy és Liza♥
-Lily, Lily- a többiek már elmentek én pedig javában kutattam a táncos ruháim között.-Ez jól néz ki?- fordultam meg előtte.
-Szerintem az eddigiek is jól néztek ki- válaszolt, amolyan nem értem, hogy mi történik körülöttem arccal.
-Kérlek, ez komoly- nyafogtam.
-Fiú van a dologban?- vonta fel a szemöldökét.
-Lehet- feleltem nemes egyszerűséggel. Nem akartam elkiabálni semmit sem mielőtt még bármi is komolyra fordulna.
-Táncos fiú?- felcsillant a szeme.- A saját lányom szerelmi életéből kimaradtam, akkor legalább te mesélj.
-Megeshet- nevettem. - Ne aggódj nem maradtál ki a szerelmi életéből. Niall előtt nem volt semmi- nyugtattam.
-Most már sokat leszek itthon- jelentette be vidáman.
-Kirúgtak?- kerekedtek el a szemeim.
-Nem kell ingáznom- vigyorgott.
-Juj ez nagyon jó- mosolyogtam vissza. - Most már tényleg itt lesz a munkád Londonban?
-Egyelőre igen,- bólintott vidáman - tegnap dőlt el, azért jöttem haza később.
-Örülök neked. De jó az öltözékem? - húzkodtam magamon a felsőt.
-Szerintem eddig ez a legjobb- mosolygott.
Alighogy eldöntöttem, hogy mit veszek fel Greg már meg is érkezett és dudált.
-Megyek, majd jövök-kiáltottam vissza az ajtóból.
-Szőkére cserélted Fürtöskét?- kiabálta vissza, egy pillanatra lefagytam, majd kitört belőlem a röhögés, hogy már ő is kezdi.
-Persze- válaszoltam, utána becsuktam az ajtót, Greg kipattant az autóból, üdvözlésképpen megcsókolt.
-Hmmm,-mosolyogtam- ilyen fogadtatás gyakrabban is jó lenne.
-Többieknek el akarod mondani?- kérdezte már akkor amikor úton voltunk.
-Később igen- válaszoltam, ő bólintott és az út további részében nem szólt hozzám.
-Szomjas vagyok- jelentettem be. - Nem állsz meg gyorsan a Starbucksban? Kellene egy jeges kávé.
Némán bólintott és lekanyarodott az útról.
-Most mi van?- érdeklődtem. - Olyan csendes vagy.
-Én értem, hogy miért akarod titkolni, anélkül, hogy kimondod, de utálom- bökte ki a problémáját, amit mélyen éreztem.
-Én csak,- kezdtem bele, de idő kellett mire összeszedtem a gondolataim- csak nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen. Nem akarok én lenni a téma.
-Akkor én leszek a titkos pasid- kacsintott.
-Tudod mit, pontosan- bólintottam és nyomtam egy puszit az arcára- e miatt ne szomorkodj. Majd, ha eljön az ideje, mindenki megtudja.
A táncterem előtt állt a csapat többi tagja, amikor megláttak minket, nagyon elámultak, Greg azonnal kipattant a kocsiból.
-Útközben felvettem, nehogy elkéssen a törött kezű báránykánk- mondta a többieknek, miközben becsapta mögöttem a kocsi ajtaját.
-Jaj de nagylelkű lett mostanában valaki- forgatta a szemeit Alyson.
-Aly, a nagylelkűségről te is beszélhetnél- kacsintottam rá, amire ő csak súgott nekem, hogy azonnal fejezzem be.
-Mit csinált?- nézett rám Elliot.
-Randizni fog Daviddel- vigyorogtam.
-Tessék?- esett le azonnal Esther álla. - Te beteg vagy?
-David szívózik velem és így leszáll rólam- magyaráztam a többieknek.
-A beteg állat unokatesód Davidről beszélünk, akit Alyson a sárga földig szid?- vonta fel a szemöldökét Elliot.
-Igen róla,- bólintottam- de nem beteg állat, csak mondjuk értelmi fogyatékos.
-Ha ezt túléled, szobrot emelünk neked- veregette meg Gina szegény önfeláldozó barátnőm vállát.
-Lehet, hogy nem lesz annyira szörnyű- bizonygatta Aly.
-Igen- vontam fel a szemöldököm.
-Mondom ANNYIRA!
-Imádkozunk érted- vigyorgott Kelly.
-De, ne már- szomorodott el.
-Nem megyünk be?-kérdeztem a többieket, így legalább egy pillanatra leszállnak Alyről.
-Jaj de- nevetett fel Kelly. - Kinél van a kulcs?- nézett körbe, Natalie épp most rohant be közénk.
-Bocsi, ne haragudjatok a késésért, nálam van a pótkulcs- jelentette be.
-Semmi, semmi- legyintettem.
Bementünk a táncterembe és a srácok rögtön az új koreográfiát akarták látni.Bekapcsoltuk a zenét és beálltunk úgy, ahogy kell.Körülbelül két órás volt a próba, azután elköszöntünk és Greggel hozzájuk indultunk.
-Van itthon valaki?- kiabálta amikor beléptünk az ajtójukon.Reakció azonban nem érkezett. Amire Greg megcsókolt.-Ezek szerint miénk a ház?- kacsintott.
-De jól néz ki a nappali- szólaltam meg, amikor beértünk a nappaliba, amikor legutóbb itt voltam, akkor fekete fehér volt, most már barna.
- Hát igen- ölelte át derekam-, kicsit rég jártál erre.
Megcsókoltam, végül a kanapén kötöttünk ki.
-Tuti, hogy senki sem fog hazajönni?- kérdeztem két csók között.
-Nem- ezzel elkezdte lehúzni a pólómat. - Vagy nem akarod?
-Hülye kérdés- nevettem rá.
-Régen sem volt ellenvetésed- súgta a fülembe.
-Van, ami sosem változik- feleltem, újra megcsókolt. -De komolyan a kanapétokon?
-Miért ne?- rázta a fejét.
-Ne már- nyavalyogtam, ezzel felállt, felkapott és elindult velem a szobája felé. -Itt is festettetek?- néztem körbe.
-Pár hete, de, ha nem akarod, mond meg- beszélt.
-Hidd el, megmondanám- morogtam.
Végül Greg pólója és egyéb ruhadarabjai is lekerültek.
-Nehogy megbánd nekem- viccelődött, szúrós szemekkel néztem rá.
-Most mi van?- nevetett.
-Semmi- újabb csókok követték egymást.
-Lily nem fog kiakadni?- nézett ám aggódva.
-Nem úgy akartam hazamenni, hogy képzeld lefeküdtem az exemmel- magyaráztam neki.
-Hmm, pedig azt hittem- nyomott egy puszit a homlokomra.
-Tudod, mi jutott eszembe?- kérdeztem, a szokásos na mond arcot vágott.- Én nem akarok titokban lenni veled.
-És ezt most akarod megvitatni?- vonta fel a szemöldökét.
-Igaz, nem- ezzel kigombolta a nadrágomat.
-Akkor meg?- és egy puszit nyomott a hasamra.
-Mik ezek a kockák?- böktem meg a hasát.
-Egy kis edzés, tudod, néha nem árt- célzott az én hasamra.
-Igen?- vontam fel a szemöldököm.
-Igen- bólintott,megcsókoltam és a hajába túrtam.
-Hiányoztál-suttogta.
-Te is nekem- suttogtam vissza.
-Ezt meg tudnám szokni- nevettem, miközben megszárítottam zuhanyzás utáni nedves hajam.
Utána visszafeküdtünk az ágyára, fejem a mellkasán pihent. Nyomott egy puszit az arcomra és akkor kattant a főbejárat zárja.
De nem reagáltunk rá, csak maradtunk egy helyben.
-Szeretném, ha elmondanánk másoknak is, hogy együtt vagyunk- súgtam.
-Kezdjük anyummal?- kérdezte.
-Én holnap vacsi közben majd bejelentem- mondtam, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam.
-Szerintem utána- nevetett.
-Közben, mert miközben Hanry eszi a desszert pudingot mindig jókedvű- nevettem.
Kisétáltunk a konyhába, ahol Greg anyukája már javában készítette a vacsorát.
-Szia drágám- köszönt vidáman Gregnek.
-Csókolom- intettem be.
-Ismerős volt a sporttáska- mosolygott.
-Anyu mondanunk kell valamit- kezdett bele.
-Igen?- vonta fel a szemöldökét.
-Az a helyzet, hogy megint együtt vagyunk.
-Gratulálok- ezzel megölelgetett minket.- A sporttáskából sejtettem.
-Komolyan?- kérdeztem meglepetten.
Invitált engem is vacsorára, de inkább haza akartam menni, Greg még gyorsan hazadobott kocsival.
-Megjöttem- kiáltottam mikor beléptem a lakásba, David és Chris szembe jöttek velem.
-Most már hivatalos, ugrott a randid- vigyorogtam Davdre.
-Ne- kiáltotta és letérdelt a földre a drámai hatás miatt.
-Milyen randi?- vonta fel a szemöldökét Chris.
- Ő és Aly- mikor ezt kimondtam Chris elkezdett nevetni.
-Annak a lánynak te úgy sem kellenél- nevetett még mindig.
-Én ehhez a randihoz ragaszkodom- nyavalygott David.
-Nyugodj meg ember,- nevettem- lesz randi.
Ott hagytam a két hülyét kínlódni az előszobában, és bementem a szobámba, ahogy végig feküdtem az ágyon megcsörrent a mobilom, Harry hívott.
-Szia- vettem fel idegesen.
-Szia! Igazából el akartam mondani, hogy két hétre eltűnök- jelentette be.
-Hova?- kérdeztem meglepetten.
-Koncertek a környékbeli városokban- magyarázta.
-Én is szeretnék neked valamit mondani, mielőtt mástól tudod meg- mondtam.
-Hallgatlak- hangjában valami érdekeset véltem felfedezni.
-Nem telefon téma.
-Mondd el- szólt rám.
-Összejöttem Greggel- jelentettem be, amire a vonal másik végén néma csend lett.
-Hogy mi?
-Jól hallottad- sóhajtottam.
-Tíz perc múlva szokott helyen- ezzel lerakta a telefont.
Gyorsan felöltöztem és már indultam is.Lily nem repesett, amikor az ajtó felé indultam, de sikerült rávennem, hogy elengedjen.Harry már ott volt a szokásos helyünkön, amikor odaértem .
-Szia- köszöntöttem.
-Nem azt mondtad, hogy nem szeretted?- esett nekem rögtön.
-Én, én- kezdtem a mentegetőzést.
-Te mi?
-Nem a te dolgod- reagáltam.- Az egy dolog, hogy nem szerettem, de megváltozott, azt hittem megértőbb leszel.
-Sajnálom, hogy nem úgy reagáltam, ahogy szeretted volna- fújtatott dühösen.
-Hát- zavaromban mosolyogtam.
-Ez nagyon kedves búcsúajándék- hátat fordított nekem beszéd közben.
-Figyelj rám- fogtam meg a vállát és magam felé rángattam- te a barátom vagy.
-Ezért nem értem, hogy miért jó neked vele lenni- nézett a szemembe.
-Mert,- kezdtem bele- mert megváltozott.
-Te életed, szóval azzal vagy, akivel akarsz- nézett a szemembe.
-Na, ezt eltaláltad- helyeseltem-, úgy vagyok vele, ahogy akarok, és akkor, amikor akarok.
-Ugye nem?- nézett rám mérgesen.
-Nem ez volt az első alkalom- néztem rá.
-Vele?- sütötte le a tekintetét.
-Ő volt eddig az egyetlen komoly kapcsolatom.
-De hát, nem is szeretted- kiabálta.
-És akkor?- vontam vállat.
-Rosszul vagyok tőled- szűrte a fogai között.
-De hát min hisztizel, amikor te és én nem is járunk?- kiabáltam vissza.
-Attól még félthetlek, nem?
-Szállj le rólam- néztem rá dühösen.
-Te mondtad- ezzel beült az autójába és eltűnt.
Döbbenten álltam a járda közepén és bámultam utána, nem értettem, hogy most mi történt.Könnyek kezdték csípni a szemeimet, de visszanyeltem őket. Pont Harry Styles miatt nem fogok sírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése