18.fejezet: Jó barát

Sziasztok! Megérkeztünk az első résszel ebben az évben.  
Jó olvasást! Puszi: Amy és Liza♥

Morganék jobban meglepődtek az érkezésünkön mint ahogy mi azt vártuk.Chris szerint az, hogy én tehettem fel a csúcsdíszt több,mint megtisztelő. Nem értem hogy mi olyan nag dolog ebben, de hát ők tudjak.Abban a napban semmi extra nem volt,mert megérkeztünk,kajáltunk,fát díszítettünk,kajáltunk,tévéztünk,kajáltunk és tévéztünk,ja és a legjobbat kiahagytam. Lily és Sophie egymillió képben örökítették meg a napot.Szerintem egy fotóalbumnyi képünk lett csak arról a napról.Másnap reggel ajándékoztunk,az volt a fénypontja az ünnepeknek,Chrisék arca,amikor megláttok az ajándékaikat.Felbecsülhetetlen.Sophie nagyon kreatív volt, vett nekem felsőt,amit használhatok táncra és egy szivecskés nyakláncot.Chris vett ehy cuki pulcsit, aminek az elején egy alvó cica van,majdnem kihagytam a legfontosabbat, az egyik ajndékcsomagom alján ott lapult a CD,Chris első és szerintem utolsó lemeze.Azt hittem, hogy már meg sem kapom.Üres lenne az életem,de esküszöm,ha híres lesz,akkor dedikáltatom vele és ezt fogom árulni,még lehet, hogy sokat fog érni valamikor.Hanryéktől kaptam csomó ruhát,David volt a legkreatívabb vett egy egyszerű papucsot. Állìtólag le van égve.Lily vett nekem parfümöt.
Mindent összvetve jó kis karácsonyom volt,nem gondoltam volna,hogy anya nélkül is érezhetem jól magam.Viszont mikor eszembe jutott elszomorodtam,de legalább már nem fakadok sírva.Hanryék éreztetik velem,hogy szeretnek és nem változott meg semmi.Jó érezni, hogy van családom,Hanry a rokonom,de Lynda is olyan kis aranyos,nagyon megszerettem őket.David pedig olyan, mint a nem létező testvérem.

A fénypont az ünnepek után következett be,amikor megérkeztek az One Direction fiúk,akik nagyon színes ajándékokkal készültek,a kreativitás nem áll közel hozzájuk,de azért okoztak meglepetéseket, és a Zayntől kapott sapka, ami ugyanolyan volt mint az övé,nagyon ötletes volt,szerintem csak benyúlt a szekrényébe és kihúzott egyet. Liamtől és Nialltől fejenként kaptam egy-egy illatgyertyát,az egyiken egy unikornis volt,azt hittem,hányok, mikor megláttam,de azért az illata jó volt. Ahhoz képest,hogy gazdagok elég sóherek,és nem erőltették meg magukat, már azt hittem, hogy egy autót kapok, de nem, vagyis kaptam egy játék Ferrarit, a kreatív Tomlinsontól. Harry volt talán a legtalálékonyabb és nagyvonalúbb az összes közül, vett egy Hannah Montanás párnahuzatot és pokrócot, utána leintett, mielőtt dührohamot kapok,hogy ezt az unokahúgának vette,aztán az unokahúga megmondta neki, hogy nem szereti és látni sem akarja, aztán kiderült,hogy a testvérének nincs is gyereke,utána megkaptam az eredeti ajándékomat, az Így jártam anyátokkal összes évadát, kiegészítőkkel együtt, amiről kiderült,hogy az enyém,de hozzá vette a 9.évadot és ezért legyek nagyon hálás.Miután kijelentettem,hogy ez volt a legjobb ajándék,Zayn besértődött és kénytelen voltam azt mondani,hogy a sapkája is tetszett,ami amúgy tényleg tetszett,csak én rosszul mutatom ki.

Miután megünnepeltük a Szilvesztert úgy,ahogy azt illik, Zayn az est közepére berúgott én pedig egy órával később követtem és koccintottunk az új évre egy pohár vízzel, de csak mi ketten.A többieknek járt pezsgő is. Igazságtalanság.Nem mintha hányás nélkül meg tudtuk volna inni, szerencsére ezt az egészet Hanryéknek nem kellett végig nézni, mert bálozni mentek. Találtak Lilynek valami ügyvédet, valami Alexet.Női neve van, de ez csak nekem tűnik fel.A többiek ezt mind okésnak tartották, szerintük kell neki a kikapcolódás.Másnap fejfájással ébredtem, mintha a fejem szét akarna robbanni. Szóval egész nap aludtam és élőhalott módjára mászkáltam. Már el is felejtettem, hogy milyen érzés másnaposnak lenni,mióta itt élek, másodszor rúgtam be, de valahogy mindig Zaynnel.Ez egy jelnek tűnik.Valamikor este úgy döntöttem, hogy elég volt az ébrenlétből, muszáj kialudnom magam. Zayn furcsa módon jól viselte a másnaposságot,amit azzal magyarázott, hogy ő már megszokta,engem is meg kéne rá tanítania.
Kilenc körül arra ébredtem, hogy Harry az ágyam szélén ül és engem figyel alvás közben, amikor megpillantottam a fejemre húztam a takarót, mire csak nevetni kezdett.
-Jó reggelt napfény- köszönt.
Egy morgással válaszoltam, ő pedig csak lehúzta rólam a takarót, majd, amikor feléfordultam nagyon vigyorgott, akkor jöttem rá, hogy csak egy felsőben és bugyiban aludtam. Hátba vágtam és visszarántottam magamra a takarót.
-Na,- nyafogott.- Miért kellett?
Megforgattam a szemem és most már a hátamra feküdtem, hogy jobban láthassam az arcát.
-Mit akarsz?- ma nem voltam jópofizós kedvemben.
-Azt, hogy felöltözz,- magyarázta, majd egy vigyor költözött arcára- nem mintha nem tetszett volna, amit látok, de szerintem így nem szeretsz az utcán mászkálni.
-Nem is fogok az utcán mászkálni- mordultam fel.
-Pedig fogsz, 10 perc múlva vsszajövök és ha nem leszel felöltözve, akkor én segítek-kacsintott és kiment a szobából.Nagyot sóhajtva kimásztam az ágyból, inkább felöltözök, mert ez a végén tényleg felöltöztet és már így is sokat látott,vagyis többet,mint, amit kellett volna.És látom rajta, hogy bármire képes lenne.Gyorsan felöltöztem, és kisminkeltem a magam, el akartam készülni 10 perc alatt, hogy hamarabb leérjek és sikerült. Harry a konyhaasztalnál ült a többi fiú társaságában és úgy döntöttem,hogy leégetem. Odaléptem mellé, majdnem leültem az ölébe és egy hajtincsét az ujjamra csavartam.
-Nem kell felöltöztetned, nagyfiú- mikor ezt kijelentettem az összes fiú hangos nevetésben tört ki, Harry egy szemforgatással véleményezte és kilökött az öléből.
-Hát haver, ez szívás- nevetett Niall.
-Te beszélsz? Én legalább nem várok a teniszezésel nyár óta- vágott vissza.
Chris erre megveregette Niall vállát, én pedig, hogy még jobban szivassam Harryt, közel léptem hozzá és felhúztam melegítőjének cipzárját.
-Ezt elfelejtetted, Te teniszbajnok- kacsintottam.
Harry elém lépett és csuklómat elkapva kirángatott az előszobába, falnak nyomott és megcsókolt.
-Csak, hogy tudd én nem ijedek meg-reagáltam.
Erre én megcsókoltam, nekem ez most csak szórakozás volt.
-Nem akartam semmit megzavarni fiatalok- amikor felnéztünk Lily nevetve hátrált ki az előszobából.
-Ez nem az, aminek látszik-szabadkoztam azonnal.
-Én meg elhiszem- kiabált vissza, felvettem a kabátomat és a Zayntől kapott sapkát.

-Te végig tudtad, hogy jönni fog- boxoltam Harry vállába.
-Szerintem én nyertem- szemei csillogtak, láttam bennük valami ördögit.- És élveztem is.
-Megsúgom, hogy én is- mondtam, de komolyan is gondoltam.
-Komolyan?-kérdezte rekedtes hangján.
-Igen, de csak hogy tudd, a játéknak még nincs vége- vigyorogtam rá.
Vigyorogva léptünk ki a hideg, havas utcára.A ház előtt még állt a hatalmas hóember,amit néhány napja építettünk. Apró pelyhekben hullott a hó. Csak egy pillanatra bámészkodtam el, de a baj már meg is történt,ráléptem egy befagyott pocsolyára és sikeresen hátraestem volna, ha Harry nem kap el.Pár centméter távolság volt köztünk, azonnal kiszabadítottam magam a karjai közül.
-Mi csak barátok vagyunk- motyogta maga elé Harry, majd maga elé kapta tekintetét.- Ugye tudod, hogy ez nem komoly?
-Én ezt nem veszem komolyan-nevettem fel, én ezt teljesen viccnek vettem.
Tovább sétálgattunk fel-alá az utcákon, de azért most már óvatosabban lépkedtem.
-Amúgy, hogy állsz a csajokkal?- tettem fel Harrynek egy kérdést, és felé néztem.
-Érdekesen- vont vállat.- És te a pasikkal?
- Sehogy- vigyorogtam.
-És nem akarsz velük valahogy állni?- nevetett.
-Ha magadra célzol, akkor nem- vigyorogtam rá, nekem az ilyen göndör cuki fiúk és a sztárok nem az eseteim, de ezt csak úgy magamnak jegyeztem meg.
-Nem magamra, én ezt csak a piszkálásod miatt csináltam ma- mondta, láttam, hogy igazat mond.
Talán megtaláltam a legjobb fiú barátomat egy nőcsábász személyében. Ki hitte volna?Ezek a fajta fiúk mindig elkerültek engem, mert nem jártam olyan helyekre ahol megfordulnak és a vörös hajam és sötét öltözékem sem éppen vonzó számukra. De Harry más, Ő nem ítélt el elsőre. Az egész bandából szerintem ő a legnormálisabb, a többiek szerint talán Niall és Liam, de szerintem pont a másik három.Igazából egyikkel sincs különösebb gondom.
-Katie- gondolataimból Harry hanngja szakított ki.
-Hm?- néztem fel.
-Bocsi a reggeliért- nézett rám bűnbánóan.
-Ne bánj meg semmit- vigyorogtam rá.
-Mert?- meglepte a válaszom.
-Soha ne bánd meg a múltat mert akkor az ki fog hatni a jövődre is.
-Te ezt hol olvastad? - nézett rám döbbenten.
-Lyndának van egy egész jó életbölcsességes könyve- vontam vállat.
-A menő lány olvas?- gúnyolódott.
Morcosan ránéztem.
-Miért?- kérdeztem.- Szerintem az tök jó, én nem teszem magam hülyének, hiszen nem vagyok az.
-Na jó, igazad van- forgatta a szemeit.- De életbölcsességek, komolyan?
- Olvassak pletykalapot, ahonnan csak ti folytok?- kérdeztem és egy kis szánalmat próbáltam mutatni.
-Jobb lenne.
Néma percek következtek, szinte nem is beszéltünk, csak a földet néztünk mindketten.
-Teljesen más vagy, mint amilyennek képzeltelek- vallottam be.
-A média kialakított rólam egy képet, ami nem igaz- sóhajtott.
Közben valami parkhoz értünk, Harry szemben velem egy padnak támaszkodott és beszélni kezdett.
-Az emberek csak azért akarnak velem jóban lenni, mert híres vagyok és van pénzem- beszélt.
-Nyugi, én nem azért- vállára tettem kezemet.
-Nem vagy vicces. Soha nem tudhatom, hogy ki az igaz barátom, de a Morgan és Anderson családban megbízok.
-Én nem viccnek szántam- néztem rá komolyan.- Én a barátod vagyok, szóval elvárom, hogy megbízz bennem.
-Miért te bízol bennem?- suttogta.
-Meglepő, de igen- válaszotam, és mellé álltam.- Mióta Alexa megismerte Christ, azóta alig beszélünk, Benékkel pedig csak távolodunk.
-Sajnálom.
-Minden ami eddig biztos pont volt az életemben szép lassan tönkremegy és ez olyan rossz,mintha Isten azt akarná, hogy a régi életem teljes mértékben tűnjön el- éreztem, hogy a hangom megremeg és erősen kellett visszafolytanom a könnyeimet.
-Tudod, szerintem nemsokára minden megoldódik,hiszen a barátaid szeretnek téged- mosolygott rám.
-Te ezt nem érted,- ráztam a fejem- neked mindig ott lesznek ők négyen és a családod, a szüleid és a testvéred,de nekem nincs anyukám, apukám pedig még kiskoromban elhagyott. Ja igen és egyke vagyok. Félek, hogy egyedül maradok- sóhajtottam.
-Ha más nem is, én mindig melletted leszek- mosolygott.- És Lyndáék annyira szeretnek téged.
-Megígéred, hogy örökre a barátom leszel?- kérdeztem félve.
- Nem ígérek olyat, amit lehet, hogy nem tudok betartani, de amíg lehet- mosolygott és megölelt.
-Köszönöm- suttogtam.
- De te is igérd meg, hogy mellettem leszel- súgta a fülembe rekedtes hangján.
-Itt leszek neked- nyomtam egy puszit az arcára. - Sokat jelentesz nekem.-De szerintem ne ölelkezzünk az utcán,- ezzel elnegedett- mert nem akarok megint magyarázkodni, minden kapcsolatomat a rohadt média teszi tönkre.
-Ezt a kapcsolatot nem teheti- erősítettem meg.
A nap további részében kicsit meséltem neki anyáról, és a régi időkről, ő szintén mesélt a családjáról.Jól esett vele ez a beszélgetés. Sokat segített.