13. fejezet:Újra a parketten

Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent - ez az igazi ima.

A hetek telnek. Suli táncpróba,suli táncpróba,ezek váltakoznak.Igen,újra táncolok,az álmaimat követnem kell.Nem adhatom fel ebben az egyben biztos vagyok.Anya sem szeretné.Így legalább ki is tudok kapcsolódni a sok stressz után.Ben segít tanulásban a jegyeim is jók,Greg a nyári koreográfiákat tanítja be,amik kimaradtak.Minden tökéletes.
Harryéknek nem megy egy koncertes koreográfia, ezért elviszem őket a táncpróbára és betanítom nekik.A többieknek is mondtam,ők nevetve egyeztek bele,hogy ránk fér a kikapcsolódás,mert hogy nekünk ez az lesz.Csak hitték, hogy az lesz.A többi táncos ült a terem szélén,Gregnek megmutattam a koreográfiát,Harryéket megkértem,hogy álljanak be,de azt sem tudták mit kérek.Zayn azt mesélte,hogy a koreográfusuk egyszer ott hagyta őket,hogy ő nem szenved velük tovább,pedig annyira nem nehéz esetek, Zayn nem tudja megkülönböztetni a jobbot és a balt.,Harry egy katasztrófa,de az más tészta,Louis elég jól mozog és hamar betanul mindent,Liamék pedig próbálkoznak.Úgy döntettem,hogy egyesével megtanítom nekik a lépéseket. Louissal kezdtem,aki 10 perc alatt megtanulta.Aztán Zaynnel folytattam,mert neki csak az irányokat kellett megtanítanom. Niallel és Liammal már sokkal több gondom volt, de talán fél óra alatt velük is megment.Természetesen külön külön.Aztan jött Harry. Az a tanulás maga volt a rémálom.Futkározott,mint a mérgezett egér,ha nem,akkor pedig rám mászott.Már azt hittem, hogy felpofozom.
-Ha még egyszer a közelembe jössz,megütlek-szóltam rá.
-De,de egy méterre állok tőled-magyarázkodott.
-Érzem a combod a combomon,tényleg egy méter-mondtam idegesen,rá néztem Gregre ő a térdét csapkodta,úgy röhögött,együtérez.
-Na jó, akkor legyen 50 centi- kacsintott.
-Harry,rajtam van a kezed-nyavalyogtam.
-Huh,akkor 40 centi,mosolygott rám.
-Fogd be és táncolj- mutattam a parkettre.
Újra hozzám ért.
-Ha még egyszer hozzám érsz,levágom a kezed-pirítottam rá.
-Hé!-két métert hátra lépett.
-Örülök,hogy nem vagy rajtam-kacsintottam.
Továbbra is maga volt a rémálom a tanítása,még mindig rám mászott és én gyűlölöm,ha ennyire belejönnek a szférámba.Még egy ilyen kiherélem,odafutottam Alysonhoz és megkérdeztem,hogy hogyan tanítsak be egy botlábú zaklatónak egy koreográfiát.Azt válaszolta,hogy hagyjam abba,ezzel nem segített,mert hogy nézne ki a koncerten,hogy mindenki táncol,csak Harry nem.Visszaindultam Harryhez és Ester utánam szólt,hogy heréljem ki.
-Figyelj Styles! Engem nem tudsz az ágyadba dugni,válaszd ki melyik testrészed vágjam le,ha még egyszer a közelembe jössz!-pirítottam rá.
-Héhé,nyugi van!Nem is voltak ilyen szándékaim-kezeit maga elé tartva mellém lépett.
Harry 10 perc múlva meg is tanulta.
Úgy döntöttem, hogy megmutatom mit is tudnak a ,,profik".Odahívtam magamhoz Greget és betettem egy lassú számot, ami az új koreográfiánkhoz van.A többiek is kettesével csatlakoznak mögénk aztán van benne gyors rész,de Greggel és velem kezdődik a tánc.Felvettük a lassúzáshoz tökéletes pózt, majd átadtuk magunkat a zenének.Hallottam a fiúk felől a morgást,hogy ez a koreográfia egy bűn,végül Harry kiborult,hogy Greg folyton hozzám ér és kirohant.Ebbe meg mi a fene ütött?Bámultam utána,hogy ez most mi volt,de nem csináltam semmit,pedig még Louis is intet,hogy menjek ki,de folytattam a táncot,Greg újra magához húzott és elkiabáltam magam,hogy 10 perc szünet.Kirohantam az épület elé, ahol Harry ült a lépcsőn.Rögtön rám is mordult:
-Menj vissza Greghez,hadd tapizzon!
-Mi bajod van?- böktem vállba dühösen.
-Mert én nem érhetek hozzád,de ő tapizhat-mondta.
-Tapizni? De nem tapiz! Ha ez a koreográfia, akkor ezt kell tenni! Téged meg miért zavar?És az,hogy te tapizz az nem volt benne a koreográfiában!-magyaráztam neki.
-De az sem volt-tiltakozott.
-De néha előfordul a táncosoknál,hozzád is hozzád értem.Különben is cigire jöttem, nem téged ápolni!
-Mire jöttél?- pupillái kitágultak a döbbenettől.
-Cigizni jöttem.
-Te mióta cigizel?
-Jól van Louis zavart ki-árultam el az igazat.
-Mert?
-Te barátod,de nekem kell egy szál cigi-beszéltem.
-Bocsi, de nálam nincs, azt Zayntől kell kérned!
Zayn épp ebben a percben lépett ki egy doboz cigivel a kezében.
-Zayn kaphatok egy szálat?-néztem rá.
-Mióta cigizel? Jó ne válaszolj, nem érdekel a sötét múltad, se a lázadó tini életed. Tessék-nyomta a kezembe.
-Jézusom,már bulizni is együtt fogtok járni-nyavalygott Harry.
Zayn rám kacsintott és a próba végén megdumáltuk,hogy este bulizunk.Ez a jó élet.Persze Harrynek nem tetszett,mert hogy vagy én cipelem haza Zaynt a hátamon, vagy ő engem.Megérkeztünk a szórakozóhelyre.Én a pult egyik felén piáltam, Zayn a másik végén csajozott,egyszer csak körbe nézett és hangosan kijelentette,hogy:
-Bocsi,lázadó tini a láthatáron-odajött hozzám.
-Mi van?- néztem fel rá.
-Mond hogy ez csak víz- bökött a kis pohárra a kezemben.
-Ez víz- vontam vállat.
Zayn belekortyolt és megrázta a fejét.
-De ez nem is víz.
-Te kérted,hogy ezt mondjam-nevettem rá.
-Na gyere hazamegyünk- fogta meg a kezem.
-Nem-tiltakoztam.
Felkapott a hátára és kivitt a szórakozóhelyről.Majd az épület előtt beültetett az autóba.
-Most miért viszel haza?-kérdeztem.
-Mert- vont vállat.
-Egy kicsit részeg vagyok, talán-vontam vállat.
-Kicsit?- vonta fel a szemöldökét.
-Talán nagyon,de attól még meg tudom kérdezni,hogy Harry szerelmes-e belém-beszéltem.
-Kicsilány, hé! Miből gondolod ezt?-nézett rám meglepetten.
-Mér nem?-kérdeztem.
-Hagyjuk ezt a témát- mondta majd elindította az autót.
-De látom rajta és ahogy hozzám ér-vontam vállat.
-Figyu, te túlságosan is részeg vagy, inkább aludj- nevetett.
-Úgy érzem direkt nem mondod el-nevettem.
-Rosszul érzed.
Feltettem a lábam a műszerfalra,aminek Zayn nem örült,és bekapcsoltam a zenét,néhány perc múlva leparkolt a ház előtt.A kulcsommal nem találtam be a kulcslyukba,végül Zayn bejött velem és megkértem,hogy maradjon nálunk.Megágyazott magának a kanapén majd is is dőlt.Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.

12.fejezet:Már az első nap

Sziasztok!A rész felkerült,ahogy ígértük.Továbbra is várjuk a kérdéseiteket(egy előző részben olvashattok erről).Jó szórakozást a részhez!Várjuk a komikat!Puszi:Amy és Liza♥:)

A korai keléstől való félelem megmérgezi az álmokat, tele van ideges, bűntudatos, idő előtti felriadásokkal és rémálmokkal, amelyekben elaludtam és lekéstem a taxit, a repülőt és az egész hátralévő életemet.

London édes London! El sem hiszed, mennyire hiányoztál.Sokkal jobb barátokkal lenni egy ismert környezetben, mint félig idegenekkel egy ismeretlen helyen.De kimondottan szeretem az új embereket Bristolban.De azért jó volt végre Londonban lenni.Csak az a tudat zavart, hogy másnap újra suli. Lexi,Alyson,Eric,Ben,Nate és én elmentünk vásárolni pár ruhát.Felszabadultan éreztem magam.De szomorú,hogy Ericnek egy nyár nem volt elég ahhoz,hogy felnőjön,habár neki, egy év sem lenne elég.Mindenki vett magának egy csomó cuccot,én alig találtam valamit.Lehet, hogy stílust kéne váltanom?Eric szerint,ha színesen öltözködnék egy csomó ruhát találmnék magamnak.Lehet, hogy igaza van?Habár nem azt hiszem, neki sosincs igaza.Alexa megnyugtatott,hogy neki is ezt mondja,nincs más szövege.Azt hiszem, hogy az Ő esetére találták ki a boldogok a lelki szegények mondást. Ben és Nate még mindig csipkelődnek egymással. Nate a külsejével foglalkozik,Ben próbál csajozni.Természetesen sikertelenül.Én mondtam neki,hogy én szeretem,de neki az nem elég.Kis telhetetlen. Na, de ő tudja.Este amikor hazamentem Lily vacsorával várt.Csak Sophie,Chris és a nem beszélek senkivel,flegma vagyok David ült az asztalnál.Az egész vacsora eléggé érdekes hangulatban telt ennek hála.Próbáltam beszélgetni Chrissel,de David savanyú arca valahogy megzavart.Akkor most háború van vagy mi a fene?Igyekszem ezzel nem foglalkozni.Lezuhanyoztam és beültem a laptopom elé sorozatot nézni.Valamikor éjfél körül kapcsoltam ki.A reggelem nem is indulhatott volna jobban. Sikeresen elaludtam a legelső iskolanapomon.Persze semmim,semmim nem volt előkészítve.Kirohantam a szobámból. Gyorsan ettem valamit.Befutottam a fürdőszobába.Kerestem valami ruhát és jöhetett a kedvenc rész előszedni a tavalyi cuccokat,amik ki tudja milyen állapotban vannak.Közben nonstop szólt a telefonom.Felváltva hívott Nate,Ben és Alexa.Mindenki azt akarta tudni, hogy hol vagyok.Azt mondtam,hogy már úton.Persze egy kicsit túloztam, mert az összes hívásnál épp fel-le futkároztam a lakásban a cuccaimat kutatva.Kirohantam a lakásból,még pont elértem a buszt.Mekkora mázli ilyenkor,hogy sok ember van reggelente.Körbenéztem hátha látok valaki ismerőst.De nem.Vagyis de.Hova megy Alice és Rich ugyanezzel a busszal?Á,várjunk csak!Ma van a fősulis cucc.
-Sziasztok- köszöntem oda nekik.
-Katie,neked nem öt perc múlva kezdődik véletlenül a tanítás?-kérdezte Alice a telefonjából felnézve.
-Hát az könnyen megeshet- vontam vállat.
Megint elkezdett csörögni a telefon.A kijelzőn Ben neve villogott.Felvettem.
-Szia Ben,mi újság?-kérdeztem.
-Te hol a fenében vagy?Nem kellene már itt lenned?-kiabált.
-Épp a buszon állok- nevettem.
-Mit csinálsz?- hüledezett.
-Állok, mert ezek az idióta neveletlen fiúk nem hagynak leülni- magyaráztam.
-Katie,nem arról van szó!Hanem még a buszon vagy?!Te normális vagy?!
-Most mi bajod van??
A következő megállónál leugrottam a buszról,szó szerint.És elrohantam a sulihoz közeli találkozóhelyünkre.Már egyikőjük sem állt kint. Az igazgató valószínűleg bezavarta őket.A folyosók már üresek voltak.Odafutottam a faliújsághoz és megnéztem hol lesz óránk.Csak úgy száguldoztam a folyosókon.Szó szerint berontottam az osztályterembe.A többiek a szokásos évnyitó beszédet hallgatták a sulirádióban.Mikor a tanár meglátott mérgesen intett, hogy üljek lel.Ben mellett volt hely, ezért levágódtam mellé.
-Merre jártál?- suttogta.
-Elaludtam-vontam vállat.
-Van, ami sosem változik- sóhajtott.
-Ezennel a tanévet megnyitom-hallatszott a rádióból.
A tanárnő felém nézett:
-Miss Green meg sem kérdezem,hogy hol volt.De valószínűleg ugyanaz történt, mint tavaly vagy azelőtt-sóhajtott.
-De eddig mindig megszokott lepődni- kacsintottam rá.
-Akkor kezdjük a nyári beszámolóval-jelentette be a tanárnő.
-Én azt kihagynám- kiáltottam be.
-Pedig te fogod kezdeni.És holnapra kérek egy 120 szavas fogalmazást a nyaratokról-mondta és felém fordult.
-Hát akkor.Az én nyaram korántsem úgy alakult, ahogy azt tanévzárókor elterveztem. Elvesztettem egy olyan személyt, aki számomra a világot jelentette- szemeimbe könnycseppek gyűltek,de összeszedtem magam.Végül azokhoz a rokonaimhoz kerültem, akikkel évek óta csak pár szót váltottam.Ingáztam London és Bristol között.Valamint olyan barátságokat kötöttem melyek valószínűleg örökké fognak tartani.
-Köszönjük Kate-mondta a tanárnő és Ben felé fordult.
-Én a szokásos dolgaimat csináltam- vont vállat.
-És azok mik?
-Szerintem a tanárnő nem kíváncsi rá- kacsintott, mire az osztály felröhögött.
-Igazad van Ben-mosolygott a tanárnő.-És te Nate?
Elkezdtem röhögni.
-Hát én ugyanazt csináltam, mint Ben- erre az egész osztály vad huhogásba kezdett.- De nem vele.
-És mégis mik azok a tevékenységek?-kérdezte a tanárnő.
-Szerintem nem Natetől akarja hallani,akkor inkább Ben mondja el-szólaltam fel.
-Ben mesélj.
-Hát tanárnő tudja, hogy is fogalmazzam- gondolkodott.
-Csajoztatok?-kérdezte
-Pontosan!- kiáltott fel.
-Rendben, akkor nem is firtatom tovább.Alexa, te jössz.
-Tanárnő,szándékosan minket kérdezget?-kérdeztem.
-A fogalmazást úgysem írjátok meg-vont vállat.
-Ez aljas rágalom- nevettem.
-És ezt is minden évben eljátsszuk- forgatta a szemeit. Milyen jó, hogy ennyire szeret minket az osztályfőnök.-Na,szóval Alexa!
-Hát nekem a nyaram azzal telt, hogy ezzel a két idiótával voltam- mutatott a fiúkra.-És anyámnál voltam Ericcel.
-Értem, akkor eltelt nektek is a nyaratok. És Katie- a nevem hallatára felkaptam a fejem.- Őszinte részvétem!
Bólintottam.Ben simogatta a hátam.Vettem pár nagyon mély lélegzetet, majd mikor megszólalt a csengő gyorsan felpattantam a székemről és meg sem álltam a lánymosdóig.Csöngetéskor írtam Bennek,hogy hol van óránk.Mert a faliújság a suli másik zugában van.Amint megkaptam a választ feltápászkodtam a csempéről, megmostam hideg vízzel az arcom, és két szót suttogtam magam elé:Érős vagyok.Elfutottam a matek teremig.A tanár még nem volt bent, így hát leültem a szokott helyemre a hátsó padba Alexa mellé. Ez az óra is ugyanúgy telt, mint az előző. Nyári élménybeszámolók sokaságát hallgattuk végig.Plusz egy bonyolult matekpélda,amit nekem kellett megoldani a hosszas eszmecsere miatt Lexivel.Éljenek a ,,büntetések"!
-Könyörgöm,ne kelljen-néztem könyörgően Mr Taylorra.
-Green az agyamra mész- csóválta fejét.-Ülj vissza a helyedre.
Lexi a arcát a könyvébe temette és hangosan röhögött.Ben hátrafordult és valamit beszólt nekünk,mire Nate hangosan felnevetett.
-Green,Parker,Black és Rhone az igazgatóiba-mutatott az ajtó felé.
Egymásra néztünk gyorsan összeszedtük a holmijainkat és elmentünk az igazgatóiba.
-Megint miattatok ülök itt- mérgelődött Ben.
-Miattunk?-nézett fel döbbenten Nate a mobiljából.
-De ne mond,hogy nem hiányzott-böktem vállon Bent.
-Eric ma úgy köszönt el,hogy hiányzik neki az osztályfőnökünk,de azért reméli,hogy az első napon nem kell meglátogatnia-magyarázta Lexi.
-Hát pedig megfogja- vontam vállat.
-Kate, ez még csak az első napunk.
Az igazgató kilépett az irodájából.
-Már megint ti?
-Csókolom- intettem.
-Hadd találjam ki!Mr Taylor-morogta és leült a székébe
-Megeshet- válaszoltam.
-Nem tudtatok volna jövőhétig várni? Mivel húztátok ki a gyufát?
-Nevettünk-vontam vállat.
-Tudjátok,hogy nincsenek kötélből az idegei-kezdett bele szokásos mondókájába.-Mellesleg tudjátok,hogy miért van négy szék az irodámban?
Vállat vontunk.
-Miattatok.Szerdán bünti-jelentette be az ítéletet.
-És kivel van a büntink?-kérdezte Nate.
-A színházteremben lesz-mondta az igazgató.
-Csak azt ne!-mondtuk egyszerre.
-Pedig de. A bünti pedig díszletfestés Mr.Colins-al-mondta.
-Ne már-horkant fel Ben.-Engem utál Mr Colins. Olyan ördögi szemei vannak.
-Hát drágáim előbb kellet volna gondolkoznotok. Most pedig mars vissza órára- mutotatott az ajtó felé.
-Miért van az, hogy vagy a könyvtárba megyünk könyvet rendezgetni vagy a színházterembe díszletet festeni?
-Mert tudják, hogy ezt a kér helyet kerüljük a leggyakrabban- magyarázta Lexi erősen gesztikulálva.
-Ha bemegyek a színházterembe,akkor csak alszom.Ha bemegyek a könyvtárba-magyarázta Nate,de megakadt.-Be se megyek.
Miközben ezen vitatkoztunk kicsengettek.
-Mi lesz a harmadik óra?-kérdezte Lexi.
-Ma csak két óránk van.Nem emlékszel?!- bökte őt homlokon Nate.
-De miért?- nézett rá meglepetten.
-Mert ma csak megnyitó és gyors találkozó néhány tanárral azért-magyarázta.
-Akkor kávézó-szólaltam meg.
-Pontosan- csettintett Ben.
-Nando's?-kérdezte Lexi.
-Nem,kizárt.Senkivel sem akarok összefutni ott-tiltakoztam.
-Kivel futnál össze?- ráncolta a szemöldökét Nate.
-Ne feszegessük!Irány a Starbucks-indultam a suli ajtaja felé.

A kávézó ajtaján belépve majd a guta ütött meg. Niall és Sophie enyelegtek az egyik asztalnál a másiknál pedig Harry kortyolgatta kényelmesen az italát.
-Hátra arc- szólaltam meg.
-Az ott nem Sophie?-kérdezte Ben.-Köszönjünk neki.
-Ne- de már késő volt.
Harry is hirtelen felkapta a fejét majd mikor meglátott felállt odajött hozzám és megölelt.A többiek felváltva a torkukat köszörülték.Feléjük fordultam.
-Srácok,ő itt Harry-mutattam rá.-Harry ők itt Alexa,Nate és Ben, a barátaim.
-Sziasztok- vigyorgott rájuk.
-Üljetek le hozzám.Legalább nem kell egyedül lennem és néznem tovább a turbékolást-nevetett és húzott minket az asztala felé.
Később a kis szerelmes pár is csatlakozott hozzánk.Alexának igencsak szimpatikus volt Harry és Sophie is.Mondjuk Ben és Nate eleinte kicsit ellenszenvesek voltak.Miután megittunk a kávéjainkat. Elmentünk haza.Otthon megkaptuk a letolást a sulis akciónk miatt.Időközben Davidet felhívta az igazgató.Pedig azt hittem, hogy most nem fogja.David jól letolt.Tátott szájjal hallgattam végig.Nem hittem volna, hogy ennyire szigorú is tud lenni.Nem büntetett meg és semmi egyéb,de a szavai azok eléggé fájtak. Tudom, hogy nincs jó passzban, de akkoris.Chris sincs a toppon,ő épp Sophien és Niallen van kiakadva.Eléggé meglepődtem amikor Alexa odaült mellé a kanapéra.Chris pedig csak úgy simán, magától elkezdett beszélni. Végül már nevettek is.Közelebb húzódtam és el kezdtem hallgatózni.Mire elcsíptem volna valamit, valaki megkocogtatta a vállam.Idegesen megfordultam.
-Mit akarsz?- suttogtam.
-Hallgatózni rossz dolog- csóválta a fejét Niall.
-Hagyjál!Menjél Sophiehoz-visszafordultam Alexáékhoz.
-Kate, hagyd már! Úgyis elmondja!- elrántott az ajtótól.
-Niall,te ünneprontó-puffogtam.
-Nem igaz, nem vagyok az- tiltakozott.-Csak beszélni szeretnék veled.
Leültünk a konyhába.Öntöttem magamnak narancslevet.
-Hallgatlak-szóltam Niallnek.
-Sophieról lenne szó- köszörülte meg a torkát.- Tudod, most lesz egy hete, hogy járunk és tudom, hogy nem akar felhajtást de akkor is, annyit szenvedtünk egymás miatt, hogy legalább az egy hetes fordulónkat meg kéne ünnepelni ha a többit nem is.
-Rossz emberhez jöttél-nevettem fel.
-Jaj kérlek, csak annyit mondj, hogy jó ötlet-e-könyörgött.
-Nem tudom.Nekem ez túl nyálas.De csináld,ő Sophie.És amúgy miért nem Alicet kérdezed?-néztem rá döbbenten.
-Nateval és Bennel társalog az emeleten.
-Rich?
-Lakást néz Daviddel-vont vállat.
-Ajj már ezt nem hiszem el. Na jó egy romantikus vacsiba szerintem egyikőtök sem hal bele- ezzel azügyet lezártnak tekintettem.
Visszamentem a nappaliba hallgatózni.De addigra Alexa már nem volt ott.
-Hol van Lexi?-kérdeztem Christ,aki nagyon megijedt amikor meglátott.
-Azt hiszem felment Sophie szobájába- vont vállat.
-Sophiehoz?-kérdeztem.
-Nem, Niallhez-forgatta a szemét.
Nem válaszoltam neki csak kimentem a nappaliból egyenesen az udvarra, ahol leültem a medence mellé.Harry néhány perc múlva leült mellém,minden szó nélkül.
Némán ücsörögtünk egymás mellett végül ő törte meg a csendet.
-Milyen volt az első napod?
-Már meglátogattam az igazgatóit.Kaptam büntit-nevettem.
-Gyorsan kezded- bökött oldalba.- Sokszor én is visszamennék a gimibe- sóhajtott.
-Igen?-néztem döbbenten aztán elkezdtem nevetni.-A srácokkal folyton az a büntink,hogy könyvet pakolunk a könyvtárban vagy díszletet festünk a színházban-magyaráztam
-Tudod elég uncsi sokszor a magántanárt hallgatni. Pakolni? Festeni? Szörnyen hangzik- mosolygott.
-Minden egyes ecsetvonásnál Ben nyavalyog,hogy milyen szar barátai vannak-nevettem.
-Felveszed nekem?
-Aha-válaszoltam nevetve.-Van egy komoly kérdésem-bólintott.-Alexa és Chris beszélgettek a nappaliban,de Niall kirángatott és mire visszamentem Lexi nem volt ott,mert hogy felment Sophiehoz.De amikor megjelentem Chris nagyon ijedt arcot vágott.
Harry mosolygott,majd elkomorodott.Tud valamit.

11.fejezet:David és a minyonok

Sziasztok!Ne feledjétek,hogy még mindig a kérdéseiteket várjuk!Erről bővebben az előző bejegyzésben olvashattok.És ne felejtsetek komizni sem!Puszi:Amy és Liza:)♥

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.

Chris egész délután nem jött haza,David a szobájában volt.Nem hiszem el. Mint valami 5 éves kisgyerekek. Harry elment bulizni, Sophie és Niall meg csak turbékolnak. Én pedig ülök a szobámba.Jobb már nem is lehetne. Ha most otthon lennék elmennék valahova a barátaimmal, de nem.Nekem itt kell punnyadnom. Felhívtam skypen Lexit.Ott volt nála Ben aki a telefonját nyomogatta.Ez még nagyobb kocka, mint volt.Integettem neki, kiabáltam rá, de észre sem vett.
-Ben!-ordítottam,szegény leesett az ágyról.
-Mi van?- nézett körbe ijedten.
-Katie vagyok,szia-köszöntem neki.
-Ööö, szia! Mióta is beszélünk?- kérdezte.
-Már vagy negyed órája nézem, ahogy a jövendőbeli csajoddal SMS-ezel- vontam vállat.
Alexa belenézett Ben telefonjába.
-Nateval-mosolygott.
-Ooo, hát akkor nem- nevettem.-De minek írogatsz Nateval?-kérdeztem gyanakvóan.
-Hogy aludjon ő is itt-válaszolt Ben,olyan természetes hangnemben,mintha csak azt mondaná,hogy fiú.
-Te ott alszol?-kérdeztem.
-Eric szobájában-bólintott,és egy percre kinézett a mobiljából.
-Én ezt nem hiszem el! Haza akarok menni!- kezdtem el nyafogni.
-Nem aludhatnál itt-válaszolt Ben.-Nincs több matrac.
-Lexi mellett is elférek- érveltem.
-Én miért nem aludhatok melletted?-nézett Ben Lexire.
-Mert te nem vagy lány!- ütötte őt vállba.
-Srácok,mondjuk megkérdezhetnétek,hogy mikor megyek haza,mert nagyon hiányzom-próbáltam velük beszélgetni.
-De nem hiányzol-volt vállat Ben.
-Most megütnélek-mosolyogtam,erre Alexa megütötte.
Igen,ezért vagyunk mi a legjobb barátnők.Meséltem nekik a napomról,mert Benbe végre beleköltözött a kedvesség és megkérdezte.
-Aztán voltunk sátorozni.Aha-beszéltem,erre Ben belekiabált.
-Jön Nate-kiabálta,Alexa fejbe vágta.
-Fogd be! Most épp élménybeszámolót tart!
-Itt van Nate a bejárati ajtóban.Sipirc-lökte le Alexát az ágyról,hallottam,hogy Alexa szitkozódva becsapja a szobája ajtaját.-Kiment,beszélhetünk arról a Harryről-mosolygott Ben a kamerába.
-Ajj már! Ne kezd te is!- legyintettem.
Nate egyszer csak beugrott a képbe.
-Persze a lány meg leül a földre-zsörtölődött Alexa és elkezdte püfölni Natet.
-Most mi van??- nézett fel rá idegesen.
-Az egyetlen lány a szobában leakar ülni-morogta Alexa.
-Kettő van-válaszolta Nate.
-Hol látsz te kettőt?-kérdezte Ben.
-Katie is itt van-mindenki fogta a fejét.
-De ő nem fog leülni te hülye!
-He?-bámult értetlenül Nate.
-Semmi gond-nevetett Ben.
És én még azt hittem, hogy én maradtam az idiótákkal.Rosszul hittem.Még órákon át beszélgettünk,aztán elnyomott az álom.Már éjfél is elmúlt.
Reggel nyúzottan ébredtem.Kivánszorogtam a konyháig,ahol David aludt a müzlis tál mellett.Hanry pedig olvasta az újságját. Lynda pedig a laptopját bújta és nagyon írt valamit.
-Mit csinálsz?- ültem le mellé.
-Munka-válaszolt.-Reggelizz-utasított.
-Nem vagyok éhes- vontam vállat.- Neki mi baja van?- böktem David felé.
-Buli-legyintett.- Pár óra múlva jobban lesz.
-De a szobájában puffogott egész este-válaszoltam.
-Hajnalban ment el-legyintett Lynda.
-Értem- bólintottam.-Várj, kitalálom. A sárga földig itta magát.
-Mit szólnál,ha ma elmennénk valahova és kiszakítanánk ebből a közegből?-kérdezte Harry.
-Családi nap?-kérdeztem.-Gondolod,hogy ez segít?
-Nem,de az sem segít,hogy a szomszédban van Chris-válaszolt Hanry.
-Nem állnak szóba- világosítottam fel.
-Ez a lényeg-vont vállat Hanry.-Mert akármilyen sértődöttek is,csak kötekednének-magyarázta Hanry.-Tapsasztalt vagyok,na.
-Oké azt hiszem leesett. Azt azonban még mindig nem tudom, hogy ettől mivel lesz jobb neki.
-Velünk lesz-mondta Hanry.
-Na,jó elmélkedjetek csak-állt fel Lynda.Elpakolta a laptopját a táskájába,elköszönt Hanrytől és még odaszólt nekünk.-Sok szerencsét!Sziasztok!
-Szia- intettünk, majd visszafordultam Hanryhez.- Szerintem hagyjuk üllepedni a dolgokat, minden jobb lesz pár nap múlva.
-Csak egy közös program-mondta.-Keltsük fel.
-Hagyd már!-szóltam rá.- Most olyan békés.
Csúnyán rám nézett megbökte Davidet,aki kómásan felnézett és mielőtt visszaejtette volna a fejét,Hanry nyomott elé egy pohár kávét.Csak morgott valamit majd odébb lökte a bögrét.Körülbelül fél óra múlva megkérdezte,hogy mit akartunk.Majd mikor elmondtuk hevesen tiltakozni kezdett.
-Jó,talán nem halok bele. Menjünk-vonta meg a vállát.
-Előbb öltözz fel- mutattam végig rajta,bement a szobájába.
-Na hova megyünk Hanry?-kérdeztem.
-A szomszédba- súgta a fülembe.-David autóba- kiáltotta el magát.
Ő pedig boldogan belehuppant az autóba, mint egy kisgyerek. Majd mikor Hanry megállt a szomszéd ház előtt és azt mondta, hogy megérkeztünk furán nézett rá.
-Apa,oda most nem megyek be-tiltakozott.
Rá néztem Hanryre,hogy ezt most tényleg hagyjuk.Sóhajtott egyet, kinyitotta az ajtót majd megfogta David karját és úgy kezdte el rángatni a bejárat felé.
-Apa,programról volt szó-nézett könyörgően Hanryre.
-Jól van,ülj vissza a kocsiba-sóhajtott Hanry.-Hogy mit meg nem teszek a gyerekekért!
Elmentünk a McDonald's-ba. Amíg David kiment a mosdóba,rápirítottam Hanryre.
-Hogy te milyen kreatív vagy!
-Most mi van?-kérdezte.
-McDonald's komolyan?Nézzél már rá-mutattam a mosdó felé,ahol David pár perce eltűnt.
-Nem volt semmi más ötletem.Ki akartam őket békíteni-magyarázta.
-Menjünk abba a csúszdás vízi parkba, tudod-mutogattam a levegőben.
-Rendben- vont vállat.


-Hová megyünk?Miért kellett a fürdőruha?-kíváncsiskodott David útközben a park felé.
-Titok- mosolyogtam rá.
Amikor kiszálltunk a kocsiból,David elkezdett ugrálni,mint egy öt éves.
-Mi tetszik ennyire David?-kérdeztem.
-Az a sok csúszda!
Miközben David teljesen elvarázsolva elindult a bejárat felé,rá kacsintottam Hanryre.
-Így kell programot szervezni!
-Most az egyszer te nyertél- forgatta a szemeit.
Nevettem és elindultam David után,aki már a belépőket vette.
-Nyugodj meg- veregettem vállba.
-De mondom,hogy két felnőtt és egy gyerek jegy lesz-artikulált.
-Biztos?- nézett rá az eladó.
-Három egész napos jegy lesz-állt elé Hanry.
-Tessék- mosolygott rá a nő.
-Apa ezt hogy csináltad?-kérdezte David.
-Normális vagyok-mosolygott,szétosztotta köztünk a karszalagot.
Majd kezdődött a móka.Elfutottunk az első csúszdához.Mindent többször is kipróbáltunk.Még Hanry is csúszdázott velünk.Aztán David talált magának valami hülyeséget.Volt valami vízi vár,ahol ágyúval lehetett egymásra lövöldözni.Élmény volt vele ott időzni. Hanry lefényképezett minket.Mindketten őszintén mosolygunk azon képen. Este ki is nyomtattam és ráragasztottam a tükröm tetejére, hogy mindig emlékezzek erre a pillanatra.
Másnap korán reggel ,,kedves" ébresztésben volt részem.
-Katie!Katie!Ma hova megyünk?-kiabálta David az ágyamban ugrálva.
-Sehova- dünnyögtem.
-Na!Na!-kiabálta.
-Menj Chrishez-szóltam rá.
-Katie!
-Mi van?- ásítottam.
-De apu is azt mondta, hogy elmegyünk valahova!
-Ne már-csapkodtam a párnám.
-Pedig de-vigyorgott.
-Zaklasd Sophiet, kérlek.
-10 perc Green,10 perc!-kiment a szobámból.
Kivánszorogtam a konyhába.Ledobtam magam a székre és szépen komótosan megreggeliztem.
-Na gyerekek,mit csináljunk ma?-kérdezte Hanry.
-Semmit- szólaltam fel.
-Ugorjunk be a kávézóba egy sütire,és kitaláljuk-vettette fel David,felállt és elindult a szobája felé.-Megyek öltözni.
-Hanry ennyire utálsz?- néztem rá.
-Öltözz-mutatott a szobám irányába.
-Nem- makacsoltam meg magam.
-Nem mondom kétszer-mondta Hanry és elkezdett lepakolni az asztalról.
Sóhajtottam és elindultam a szobám felé.Felöltöztem.Gyorsan emberi formát varázsoltam magamnak.Az előszobában várt rám Hanry és David.
-Mehetünk?- kérdezték egyszerre.
Bólintottam.Bevágódtunk Hanry kocsijába és elmentünk a kávézóba.David egész úton azon gondolkodott, hogy hova is menjünk ma.
-Este van Chris fellépése.Nem akarok elkésni.Szóval úgy irányítsuk-szóltam közbe,amire David arca eltorzult.
Sóhajtottam egyet, majd rájöttem,hogy a legjobb ember előtt emlegetem.
-Hol lesz?-nézett rám.
-Az egyik kávézóban.Fú,nem tudom mi a neve-gondolkodtam.
-Én tudom- mosolyodott el.
-Meg is mondod, vagy megtartod magadnak?- förmedtem rá.
-Chris megírta üzenetben.Szerintem nem fogta fel,hogy nem vagyunk barátok-váltott hirtelen komolyra.
-Szerintem nem Chris volt-vigyorogtam.
-Pedig de.
-Ne tegyél úgy,mintha más nem írhatna a telefonjáról sms-t.És amikor te írtál Sophie nevében Niallnek,Sophie telefonjáról?
-Hát de írhat- mosolygott.- Azok a szép SMS-ek.
Hanry szótlanul megállt a kávézó előtt.Bementünk és rendeltünk néhány finomságot.
-Mit szólnátok,ha moziba mennénk?-vetettem fel ötletem.
-Adnak valami jó filmet?-kérdezte Hanry.
-Gru 2?-mosolyogtam.
-Úúú olyan cukii, hogy belehaloooook- kiabálta David.
-Oké,benne vagyok-mosolygott Hanry.
Megettük a sütiket és elindultunk a moziba.A film tényleg nagyon cuki volt.Még Hanry is élvezte.A moziból kiérve megbeszéltük,hogy kinek melyik rész volt a kedvence. Davidnek a minyonok voltak a kedvencei. Hanrynek a vége tetszett a legjobban.Nekem pedig, hát minden.
Otthon gyorsan elkészültem és elmentem Lilyékkel a ,,Ki mit tud?" helyszínére.Rajtam kívül mindenki hallotta már Chris dalát,ami állítólag a sajátja,csak én nem.Hagyom magam meglepni.Hisz a meglepetés ereje mindig nagyot üt. Chris volt az utolsó fellépő.A mezőny elég erős.Nagyon jók a többiek. Kiállt a színpadra egy szál gitárral a kezében és mindenkit elkápráztatott,még engem is.A dal elején megláttam Davidet a bejáratnál. Chrisből ki se néztem volna,hogy tud énekelni,ehhez képest nagyon tehetséges.Ez a meglepetések estéje.Az eredményhirdetésnél görcsben állt a gyomrom.Biztos vagyok benne,hogy a Chris fog nyerni hiszen messze ő volt a legjobb.És persze igazam is lett.Amikor Chris lejött a színpadról,David odafutott és gratulált neki.
Aztán el is ment.Hát legalább ennyit megtett.Nagyon büszkék voltunk Chrisre. Lily hazament,Alicék csatlakoztak hozzánk és megünnepeltük az új énekesünket.Késő este, enyhén illuminált állapotban értünk haza.Persze Hanryéktől reggel meg is kaptuk a magunkét.Pedig csak egy kicsit jól éreztük magunkat.Túl jól is.
Lynda segítségével becsomagoltam,ugyanis ma hazamegyünk.Végre. El sem hiszem. Londnon, édes London, vigyázz jövök.A nap hátralévő részét Alicékkal töltöttük.Indulás előtt elbúcsúztunk mindenkitől.Majd következett a hosszú, fárasztó utazás.