32.fejezet:Natalie titka

Az utolsó táncpróba. Több hétnyi készülődés és most itt tartunk. Ahogy a tükörbe nézek egy halom ijedt, fáradt arcot látok visszatekinteni rám. Próbáltunk koncentrálni, de alig tudtunk figyelni, megsajnáltam a többieket, és lekapcsoltam a zenét.
-Kate, most ezt miért?- vonta fel a szemöldökét Ryan. - Elfáradtál?
-Nem- ráztam a fejem mosolyogva- csak beszélnünk kell. Tudom, hogy nagyon izgultok, meg azt is, hogy ez az eddigi legnagyobb versenyünk, de nekünk menni fog- lelkesítettem a csapatot.
-Várjál, te tudod, hogy a legjobb londoni csapatok is részt vesznek ezen? És jók vagyunk, de nem annyira. Kellenek új tagok- kezdett bele mondókájába Natalie, de amikor dühös pillantásokat kapott válaszul csöndbe maradt.
-Nem kell ide új tag- csapta őt fejbe Esther- jók vagyunk, nagyon jók. Állj hozzá így, kell nekünk a pozitív energia!
-Srácok, igaza van- szólalt meg Kelly, egy emberként kaptuk rá a tekintetünket.-De új táncosokkal csak a baj lenne és elölről kellene kezdeni.
-Én ismerek pár embert- csillant fel Natalie szeme.
-Két nap van a versenyig- mordult fel Greg.
-Ha továbbjutunk a válogatókon, csak utána gondoltam- mosolygott Natalie.
-Az után sem kell- ráztam a fejem- mi így vagyunk összeszokva, ők csak bekavarnának nekünk.
-Legalább át kellene gondolni, és tőled vártuk a támogatást- nézett rám Gina.
-Én nem támogatom- ráztam a fejem.
-Srácok, először jussunk be, utána összeveszünk ezen- szólt ránk Zeke.
-Igazad van- verte őt vállba Esther- folytathatjuk? Most bennem van a lendület.
-Pihentetni kéne a lábad- lépett mellé és karolta át Jared, szemében az aggódás apró szikrái jelentek meg.
-Jaj dehogyis- legyintett- nincs semmi baja, higgy nekem- nyomott egy puszit az arcára.
-Utoljára, utána pihenjünk- szólalt meg Greg.
-Utána Starbucks?- kérdezte Gina.
-Én benne vagyok- jelentette ki Aly szinte azonnal. Persze a kis kávé mániás sose hagyná ki a lehetőséget.
-Más tervünk volt- Greg átkarolt, közben vigyorgott.- De egy kávé belefér.
-Akkor csináljuk és menjünk inni!- kiáltotta Jared.
-Akkor álljunk be-csapta össze a tenyereit Natalie, és mellém sétált, a melegítőjének ujja egy pillanatra felcsúszott, és mindenféle kék zöld foltokat pillantottam meg, de azonnal visszahúzta a pulcsi ujját.
Utána elindították a zenét és csak a táncra figyeltem. Pár perc múlva a szám egyre csak halkulni kezdett majd felvettük a végső pózt és vége lett.
-Csajok nektek mennyi idő kell a zuhanyzásra?- kérdezte Elliot közben a sporttáskájában kutatott.
-Hát legyen 15 perc, oké?- felelte Natalie.
Mindenki összeszedte a cuccait és gyorsan az öltözők felé mentünk. Alysonék zuhanyzás közben szokás szerint a hülyeségeikről beszélgettek, és a pasikról.
-Na és mi van veled és Greggel?- kiabált nekem Esthert- ez most komolyabb mint a múltkori futó valamitek?
-Úgy tűnik- kiabáltam vissza.
-Szereted? - jött a kérdés Natalie felől.
-Nem tudom- próbáltam túlkiabálni a víz csobogását.
-Szóval nem- állapított meg ennyiből Gina.
-Én ilyet nem mondtam- háborodtam fel.
-Azt se, hogy szereted- szólalt meg Natalie, és már felöltözve sétált elő.
-De- kezdtem volna bele a magyarázkodásba, azonban semmi sem jutott az eszembe.
A lányok csak nevettek rajtam, aztán már nem is foglalkoztak velem tovább, miután mindenki elkészült mentünk is a fiúkhoz az épület elé.
-Na végre- szólalt meg Ryan, amikor meglátott minket.
-Pontosan 20 percet voltunk bent- nevettem és megfogtam Greg kezét.
-Az öt perccel több a beígértnél- ütögette az óráját Zeke.
-Belehaltatok?- kérdezte Kelly kicsit mogorván.
-Csak háromszor kellett újraéleszteni- vágott komolya arcot Elliot.
-Na jó, nekem ez sok- legyintett Gina.
-Nekünk is az volt- vágott közbe hirtelen Ryan.
Az egész úton a Starbucksig a fiúk nyávogtak, mint valami kislányok, mikor beértünk mindenki kért magának valamit és leültünk egy nagyobb asztalhoz, de még székeket is kellett odahúzni. Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk szombaton. És a többieket eszembe juttatták, hogy rokonokat is vihetünk, még nem szóltam Hanrynek. Pedig szerintem már épp ideje lenne. Örülnék neki, ha ott lenne és támogatna engem. Majd, ha hazamentünk felhívom.
Mindenféle témáról beszéltünk, olyan régen viselkedtünk már úgy mint egy csapat. Feltöltöttük egymást pozitív energiákkal és ez volt a lényeg. Távol ültünk az ajtótól, de amikor belépett több ember nevetgélve, akkor arra felfigyeltünk. Natalie egy pillanatra rémült lett és elbújt Ryan háta mögé, közben a sála után nyúlt.
-Francba- csapott az asztalra.- Mennem kell- hangja nagyon rémült lett, közben a szeme sarkából a pult felé nézett, már a kabátját ráncigálta magára.- Szombaton találkozunk!- intett és gyors léptekkel ment ki a Starbucksból.
-Fél- szólaltam meg.
-Mitől?- ráncolta a szemöldökét Ryan.
-Attól, aki most bejött- intettem a fejemmel a pult felé- láttam hogy tele van ütésnyomokkal. Szerintetek van valakije aki bántalmazza őt?
-Ütésnyom?- nevetett Jared. -Táncos, nekünk is vannak sérüléseink.
-Tudom milyenek a táncos sérülések, ez nem az- ráztam a fejem.
-Most arra célzol, hogy- kezdett bele Kelly.
-Hogy valami nagyon nincs itt rendben- fejeztem be a mondatát.
-Én még ennyire nem láttam félni, amikor bejöttek ezek a fiúk az ajtón, megijedt, félt, és elrohant- magyarázta Elliot.
-Segítenünk kell neki- jelentette ki Esther.
-Nem szereti, ha beleártjuk magunkat a dolgaiba- szólt közbe Zeke.
-Jó, de ez nem valami piti ügy. Szüksége van ránk- győzködte Kelly.
Megbeszéltük, hogy majd megkérdezzük, hogy mi van vele.
Meggyőztem Greget, hogy jöjjön át hozzám.
-De ugye semmi One Direction tag nincs a közelben?- kérdezte útközben.
-Nincs- vágtam rá rögtön, gyanakvóan rám nézett.
-Ki?- kérdezte.
-Sophie pasija- válaszoltam, amire egy halk morgást hallatott.
-Na jó- sóhajtott- egyet még talán kibírok, de remélem, hogy nem lesz semmi meglepi tag.
-Nem lesz- mosolyogtam.
-De muszáj?- nyafogott.
-Légy férfi és bírd ki- szóltam rá.
Nem válaszolt semmit, csak mosolygott és némán vezetett tovább.
A ház előtt állva csak ült, hiába kérleltem, hogy jöjjön, nem mozdult, ezért elkezdtem puszilgatni a nyakát.
-Kérlek- suttogtam a fülébe, hátha hatással leszek rá.
Kiugrott a kocsiból, hiába örültem, hogy na meggyőztem, hát nem. Néha megtorpant és csak állt és nézte az ajtót.
-Az csak egy nagy barna fadarab- löktem egyet rajta-, nem esz meg!
Rám mosolygott és elindult, előkerestem a kulcsomat és már ki is nyitottam. Lerakodtunk az előszobába és már el is indultunk volna, de Chris elénk sétált, izzadtan, hiányos öltözékben, egy törölközővel a vállán.
-Ez meg mi?- kérdeztem ijedten.
Úgy tett mintha ott sem lennék, és kezet nyújtott Gregnek:
-Csá haver!
-Csá!- Greg viszonozta a gesztusát.
-Többiek?- kérdeztem.
-Anya a Jasonnel veszekedik skypen a dolgozószobában, David a szakácskönyvet nyálazza, Sophiék pedig egymást nyalogatják a konyhában- magyarázta. - Egyéb kérdés?
-Nem nincs- rázta a fejét- ez így is túl sok infó volt így egyszerre.
-Én pedig lezuhanyzom, mert tornáztam- kiabálta vissza.
-Szuper- szóltam utána- hát akkor irány a konyha!
Sophie amikor megpillantott minket, felugrott az asztaltól és üdvözölte Greget. David a szakácskönyv mögül integetett párat.
-Főzni tanulsz?- vontam fel a szemöldököm.
-Nem, kiválasztom a vacsorát- nevetett. -Aztán megfőzöm.
-Na szóval, Niall, ő a barátom Greg- mutattam a mellettem álló páromra.
-Szia-nyújtott kezet kedvesen.
-Miattad csörgött múltkor Katie telefonja állandóan?- vonta fel a szemöldökét.
-Nem, dehogyis- rázta hevesen a fejét- egyáltalán nem.
-De- suttogtam a fülébe.- Segítek ennek a szerencsétlennek- David mellé léptem.
-Ennek a szerencsétlennek van lelke is- kapott a szívéhez sértődötten.
-Ezt csináljuk- mutattam az egyik receptre.
-Nekem nem kell a segítséged- makacskodott- egyedül fogom csinálni.
-De szerintem, nagyon is kéne- szólt közbe Sophie is.
-Nem, mert én vagyok a főzés királya- vigyorgott az unokatesóm.
-Hagyjuk a főzés királyát- fogtam meg Greg kezét és kihúztam a konyhából.
Bementünk a szobámba és leült az ágyamra, vagyis elfeküdt rajta.
-Szerinted jók leszünk szombaton?- kérdeztem, és hozzábújtam.
-Nem csak jók, a legjobbak- kacsintott.
Felismertem, hogy csak megjátsza magát, régóta ismerem már, nem tud becsapni.
-Greg- szóltam rá.
-Na jó- sóhajtott- lenne min javítani, de attól még jók leszünk.
-És Natalie ötlete?- kérdeztem,
-Meg kell fontolni- nézett rám.
-Én nagyon ellene vagyok. Mi így vagyunk jók és ezen nem akarok változtatni- magyaráztam.
Greg egy szót sem szólt, csak némán tanulmányozta a plafont.
Láttam rajta, hogy valami nagyon aggasztja őt, csak nem akarja elmondani.
-Mi a baj?- simítottam végig a karján, ő pedig egy ügyes mozdulattal magára húzott engem.
-Nagy mázlim van veled- suttogta.
-Mi bánt? -kérdeztem.
-Natalie- bökte ki.
-Mi van vele?- ráncoltam a szemöldököm. - Te is azon a kávézós eseten töröd a fejed?
-Én a hét elején- kezdett bele, de csöndben is maradt.
-Ha elkezdted fejezd is be- szóltam rá ingerülten.
-Amikor Chris jött érted, én gyalogoltam- kezdett bele a mesélésbe és sokszor megakadt.-Útközben kiabálásra lettem figyelmes, az egyik ilyen mellékutcából.
-És?- siettettem.
-Ismerős hangot hallottam- mondta.-És odamentem, Natalie volt valami pasassal, aki kiabált rá, ő pedig a falhoz préselődve sírdogált- fejezte be.
-Hogy mi?- néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Utána a pasi ott hagyta, és ő elmondta, hogy a pasija-magyarázta.
-De miért nem szól nekünk?- kérdeztem értetlenül.
-Másnap elmentem hozzá, és ez a csávó futott ki a házukból, megmondtam, hogy hagyja már békén Nataliet- magyarázta.
-Megvert téged?- kezdtem el aggódni.
-Nem, csak azt válaszolta, hogy maradjak ki ebből és ők szeretik egymást- keze ökölbe szorult.
-Közbe kell lépnünk-jelentettem ki a lehető leghatározottabban.
-Nem- szólt rám.- A történetnek még nincs vége.
-Akkor folytasd- sóhajtottam. - De miért kel ekkora szüneteket tartani közben?
-Bementem a házba és Natalie a szobájában kuporgott sírva, és elmondta, hogy ezt a csávót minden zavarja és mindig kiabál vele- folytatta.
-De akkor miért nem dobja ki?- vágtam közbe.
-Mert szereti- mondta Greg.
-De ez hülyeség! Bántalmazza őt és kiabál vele! Rettegésben él szegény lány- csattantam fel.
-A pasit az is zavarja, hogy táncol velünk és kitalálta, hogy biztos valamelyikünkkel kavar az ő kis Natalije, és ezért vannak azok a sérülések a kezén- beszélt.
-Még valami?- Kérdeztem.
-Ki akar lépni a csoportból- sóhajtott.
-Miért?- csattantam fel.
-Azért, hogy ne bántsa őt többé- felelte, mintha ez annyira egyszerű lenne.
-Azért akar tagokat felvenni?- csaptam a homlokomra.
-Pontosan-felelte- látod ezért erőlteti ennyire.
-És te ezért nem szóltál közbe- kezdett kitisztulni minden.
-Igen- bólintott- megígértem neki, hogy tartom a szám.
-De a pasi- kezdtem volna a mondókámba.
-Kérleltem, hogy szakítson vele, mert ez nem szerelem, de nem, fejébe vette, hogy kilép- mondta.
-Nem hagyhatom- jelentettem ki-, ez nem az e mese.
-Nem, te ebből szépen kimaradsz- hangja szokatlanul nyugodt volt.
-De nem- kezdtem ellenkezni.
-Ez nem kérés volt-nézett a szemembe.
-Szüksége van ránk- bizonygattam.
-Mégis kéne a segítség- kiabált David.
-Szerinted ég valami?- néztem ijedten Gregre.
-Még nem- nevetett Greg és segített felállnom.
-Szerintem siessünk- megfogtam a kezét és elkezdtem magam után rángatni.
Sophiék már a nappaliban voltak, és Lily most lépett ki a dolgozószobából.
-Mi történt itt?- sápadt le azonnal Lily arca.
-Mr. Én tökéletes szakács vagyok rántottát készített- feleltem.
-Nem rántottát- Chris a fürdőszoba felől sétált.
-Akkor mit?- fordult felé Sophie, időközben már a nappaliba költöztek Niallel.
-Tükörtojást- kezdett el nevetni.
-De mást néztél a szakácskönyvben- beszéltem.
-Lebeszéltem- nevetett Chris.
-Értem- bólintottam. - Komolyan ezt elrontottad?
-Én főzök- kiáltott fel Lily.
-Megbeszéltétek a dolgokat azzal a csávóval?- vonta fel a szemöldökét Chris.
-Jason- forgatta a szemét Lily.
-Azzal-legyintett az idősebb Morgan testvér.
Lily csak nevetve reagált és elkezdett főzni David segítségével.
Így legalább majd valami ehető is kerül azt asztalra.Nem engedtük Greget vacsora nélkül elmenni, persze aztán megbántam, hogy marasztaltam.A többiek elárasztották őt milliónyi kérdéssel. Plusz még Niallel is összehaverkodott, ezért egy kicsit csalódtam benne.Pedig azt mondta, hogy nem szeretne vele beszélgetni. Na erről ennyit.Búcsúzáskor megsúgta, hogy csak megjátszotta.Én pedig mint jó barátnő bólogattam, de egyáltalán nem hittem el. Nekem ő nem tud hazudni. Miután elment kényelembe helyeztem magam a kanapén, és úgy döntöttem, hogy most akkor felhívom Hanryt, és megkérem, hogy kísérjen már el szombaton. Ötödszöri próbálkozásra végre felvette a telefont.
-Szia, hogy vagy?-köszönt bele vidáman.
-Én jól. Mi újság Bristolban?- kérdeztem.
-Minden a szokásos- felelte- és minek köszönhetem, hogy megkerestél?
-Szombaton lesz egy versenyem, és szükségem lenne rád - magyaráztam, de közbevágott.
-Milyen verseny? Mikor? Miért csak most szólsz?- bombázott kérdéseivel
-Mert eddig elfelejtettem- sóhajtottam. - Eljössz?
-Talán nem dolgozom- válaszolt.
-Nemleges válasz nincs- nevettem.- Mindenki vihet valakit a családjából, és szeretném, ha engem te kísérnél.
-Ez megható- játszott sírást.
-Hanry- nevettem.
-Jó elmegyek- egyezett bele- akkor ma el is indulok hozzátok, hogy időben odaérjek.
-Hanry csütörtök van- mondtam.
-És holnap péntek?- kérdezett vissza.
-Igen.
-Akkor még nem tudok indulni, holnap még dolgozom, de majd akkor holnap elindulok- magyarázott.
-Ennyire el vagy tévedve?- nevettem.
-Lynda dolgozik, magamnak kellett főznöm, és hát aztán ki is kellett takarítanom a konyhát és eléggé szétszórt vagyok- magyarázta.
-Jaj értem- nevettem-, akkor szedd össze magad és holnap gyere.

31.fejezet: Party hard

Megkezdtük az év partijának szervezését. Nate apukája tudott nekünk szerezni egy helyet a bulira, csak az a gáz, hogy vasárnap délig kitakarítva át kell adni a kulcsokat. Na kíváncsi leszek. Valószínűleg abból nem lesz semmi se. Hét elején az volt a probléma, hogy kiket hívunk meg, azt is a legnagyobb titokban kellett tartani. Egyszerűen Ben nem tudhatott semmiről se. Meghívtuk Jeremyt és mindenkinek meg lett hívva a párja, csak hát Alyson mellé Davidet hívtuk. Mondjuk Alyt nem sokkolta annyira ez a tény, mint azt vártuk volna. Elég nehéz volt a többi olyan ember meghívása, akiket nem ismertünk annyira, mert nem tudtuk, hogy kit szeretne meghívni erre a bulira.Végül ezt is megoldottuk. Aztán jött a hét második nagy problémája, a dekorálás, vigyáznunk kellett, hogy ne legyen túl sok, mert az nem tetszene neki.Meg hát persze az étel és ital választás. Végül minden meglett és sikerült beszerezni, és szerintem ez lesz élete legszebb élménye. Megszereztük a legszuperebb és legolcsóbb DJ-t Londonban. Ha ez a buli nem fog bejönni neki, akkor már semmi. Ennyire válogatós ő sem lehet. Alig bírtam kivárni a a bulit, kíváncsi voltam az arcára. De előtte még túl kell élnem a szombati napot, mert pénteken megyünk valami énekes cuccra, Chris hívott meg. Biztos nagyon izgalmas lesz, főleg, hogy elméletileg Harry a ,,hivatalos" párom aznap este. De még ennek ellenére is jól tudtam magam érezni, és most már tartok a buli helyszínére és remélem nem bánom meg, hogy Natera bíztuk azt, hogy odahozza Bent. Még mindig nem tudja hogyan, szerintem majd csak azzal az ürüggyel hozza oda, hogy valamit mutatni akar. Még az anyukáját is beavattuk. Remélem, hogy nagyon meglepődik, mert ha nem azt kudarcként könyvelném el. Miután üzenetet kaptam Natetől, mindannyian elbújtunk, hogy, amikor belép egyszerre mondhassuk neki, hogy: MEGLEPETÉS! Sophie az utolsó pillanatban futott be.Gyorsan körülnézett, hogy hol van szabad hely majd elrejtőzött. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt és már csak barátaink érkezését vártuk. Az ajtó kicsapódott.
-Ez egy jó hely, mondom, ne nyavalyogj- hallottam meg Nate hangját, miközben nyitotta az ajtót.
-Jaj már, de hát tök sötét van bent- nyöszörögte Ben.
-Ne rinyálj, kérlek- szólt rá.
Nate ebben a pillanatban felkapcsolta a villanyt.
-Meglepetés- kiabáltuk egyszerre.- Boldog szülinapot!
-De srácok, ezt nem hiszem el- hatódott meg.
-Örömkönnyek?- kérdeztem rögtön.
-Ahha- nevetett.
Olyan büszke voltam magamra, hogy olyan bulit szerveztem, ami még tetszett is az ünnepeltnek, ez ritka pillanat volt. Mindenki odaadta neki az ajándékot aztán kezdődhetett a party. Ben volt az első a táncparketten, ami elég meglepő volt a furcsa tánctudású sarokban meghúzódó barátunktól. Végül néhány feles után már a tánc is jobban ment neki és összemelegedett valami barna csajjal. Az italos asztalnál épp valami pia után kutattam, amikor megjelent mellettem vigyorogva Nate.
-Pacsi- tartotta a magasba a kezét.
-Pacsi- csaptam bele.
-Azt gondoltam, hogy azért bejön neki a buli, de azt, hogy ennyire- vigyorgott és a a barna csajjal smároló Benre mutatott.
-Hát neki bejött- nevettem- úgyis régen volt csajjal, mennyi ideje is? Három hónapja?- gondolkodtam.
-Két és fél- javított ki Nate-, azért nem mindegy.
-És neked ki a kiszemelted?- érdeklődtem.
-Nekem is ő lett volna, de megelőztek- vigyorgott.- Amúgy Kristen a neve és a másik osztályba jár- magyarázta.
-Te honnan tudsz róla ennyit?- vontam fel a szemöldököm.
-Jó szárnysegéd dolga mindent megtudni a tesója csajáról- kacsintott.
-Ó, most komolyan van kiszemelted?- kérdeztem.
-Volt, de Jeremyvel táncol, szóval ezt is cseszhetem- nevetett.
-Hát ezt buktad- löktem oldalba- tele van a hely lányokkal gyerünk- biztattam.
-Jó nyugi. Inkább figyelj Benre, mert úgy tűnik, hogy ezek ketten hamarosan lelépnek- bökött feléjük.
Intettem egyet, ő pedig ott hagyott, én pedig a szemem sarkából megpillantottam egy érintetlen poharat és egy vodkás üveget. Miközben megtöltöttem a poharam az itallal és meg is ittam, addig valaki mellém érkezett.
-Mizu?- hallottam meg Ben hangját.
-Hol a barátnőd?- vontam fel a szemöldököm.
-Melegedett a hangulat, és hát én nem vagyok David Anderson- vakargatta a tarkóját.
-Te hülye vagy- csaptam vállba.
-Csak viccelek- nevetett- italt viszek magunknak.
-Ideje, hogy legyen csajod- nevettem.
-Nekem nem kell csaj- vont vállat- most egy kis kaland is jól jön- kacsintott majd visszament a lányhoz.
Ben és a kalandok, eddig még csak egy komoly kapcsolata volt és azóta nagyon nehezen ismerkedik, na erre is kíváncsi leszek.
-Gyere táncolni- jelent meg David és a kezemnél fogva húzni kezdett.
Ránézésre megállapítottam, hogy már ő se a szomjas kategóriába tartozik. A mozgása is erről árulkodott, de azért táncoltam vele, de aztán megérkezett Alyson és azonnal ott is hagytam őket kettesben, szenvedjen vele egyedül. Odanéztem Benék felé, akik még mindig összemelegedve táncoltak. Chris épp felém tartott.
-Lexi?- kérdeztem.
-Táncol a barátaival, akik vele egykorúak- válaszolt.
-Legyen- vontam vállat épp a parkett felé kezdett húzni engem.
-David elég részeg- nevetett, a vállam fölött nézett.
-Nem baj az- legyintettem- buli van, és nézz csak Benre.
-Hol is van most?- kérdezte.
-Akkor eltűntek- nevettem
-Hát valakinek bejött- gondolkodott el.
-Neked is- ütöttem vállon.
-Aú- kapott a fájó ponthoz- ez nyomot fog hagyni.
Az egész éjjelt végig táncoltam hol Lexivel, hol Chrissel, táncoltam Jerrel és Sophieval is. Reggelre a lábaim teljesen kikészültek. Hatkor estem haza, alig két óra alvás után mentem is vissza segíteni Natenak kitakarítani. Fájt a fejem és karikásak voltak a szemeim, de én hősiesen söpörtem fel a termet. Nate a Starbucksból szerzett kávéinkból csak annyi energiát tudott szerezni, hogy néhány poharat összeszedjen. Egyszerűen kialvatlanok és használhatatlanok voltunk. De azért végül csillogott-villogott a terem a tisztaságtól. Nemhiába, mi jó csapat vagyunk.

30.fejezet:Idén összejött

Sziasztok! Jó szórakozást kívánunk az új részhez és sajnáljuk, hogy megint ennyi idő telt el két rész között.Puszi:Amy és Liza♥

Alexa szemszöge: 
Remélem sikerülni fog úgy tennem, mintha elfelejtettem volna Ben szülinapját, pedig igazából nem. Talán még így, hogy Katie orvoshoz ment, mert leveszik a gipszét, és úgy, hogy Nate fogorvoshoz ment, könnyebb is lesz, kisebb az esély arra, hogy véletlenül elszóljuk magunkat, hogy nem felejtettük el. Ezt eddig minden évben megpróbáltuk, de valamiért sosem jött össze. Mindig Nate volt a hibás. Tavaly Ben fél óra után beköpte, hogy nem kell tovább játszani, mert ő tudja, hogy nem felejtettük el. Idén nagyon csalódott lesz szerintem. Attól függetlenül, hogy sosem beszél róla, tudom, hogy jól esik neki, hogy gondolunk rá. Igaz, hogy általában arról panaszkodik, hogy miért ,,hatalmas" bulit tartunk, de a végén valamiért ő lesz a buli lelke. De szegény, ha tudná, hogy most még csak azt se tudjuk, hogy hol tartjuk a meglepetés bulit, ami idén tényleg az lesz és nem hagyom senkinek, hogy elszólja magát. Ma délután szépen egy tortával és az ajándékokkal átmegyünk hozzá. A bulit pedig majd holnap elkezdjük szervezni, hiszen hétfő van és szombaton lesz, nem vagyunk elkésve.A telefonom csörgése zökkentet ki komoly gondolkodásomból.
-Na kinek nincs gipsze?- hallottam Katie vidám hangját.
-Kinek lesz matekja két perc múlva?- ezzel próbáltam figyelmeztetni, hogy valaki még iskolába is ment ma.
-Nekem nem- nevetett-, egész napos igazolás.
-Azt gondoltam, hogy nem jössz be- nevettem, miközben a terembe beérve lepakoltam a padomra.
-Hülye lennék- szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy ezt mondja. - Inkább elmegyek valamerre Lilyvel. Ma szabadnapos és azt mondta, hogy ráfér a pihenés.
-Jó szórakozást, ha plázába mentek akkor ott lesz apa is Erickel, családi nap- nevettem.
-Akkor oda nem megyünk- mosolygott. - Szeretnék kicsit kettesben lenni Lilyvel. Náluk lakok, de szinte nem is ismerjük egymást.
-Beszámolsz neki arról, hogyan szöktél ki bulizni?- kérdeztem, közben intettem Bennek, aki egy ajándéktáskával a kezében cammogott a padunkhoz, valószínűleg valamelyik zseni haverja meglepte valami könyvvel.
-Azt azért nem, de te se hangoztasd- nevetett.
Elköszöntünk egymástól és Benhez fordultam.
-Voltál olvasni álmaid könyvét?- vontam fel a szemöldököm.
-Nem, valaki megvette az utolsó könyvet, egy világ omlott össze bennem- láttam arcán a szomorúságot, de milyen boldog lesz, ha megtudja, hogy az utolsó könyv az övé.
-Istenem, hogy bírtad?- nevettem rá.
-Ez nem vicces. Tragikus- nyafogott.
-Miért nem olvasod online?- vontam fel a szemöldököm.
-Vagy a könyvet vagy sehogy nem olvasom- rázta a fejét.
-És még válogatsz is- forgattam a szemeim.

Mr Taylor a szokásos barna nadrágjában volt, amihez kockás inget viselt, aktatáskáját az asztalra rakta, majd a tábla elé sétált.
-Szeretném látni a házikat- ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem lemásolni, mert valahogy ez most nagyon távol áll tőlem, amit veszünk.
-Azt én is- kuncogtam.
-Parancsol, kisasszony? Van házija?- állt fölém.
-Van. Töltsek?- az egész osztály röhögni kezdett én pedig büszkén tekintgettem körbe.
-Van magánál alkohol?- meredt rám.
-Dehogy, én jó gyerek vagyok- vigyorogtam.
-Most mondanám, hogy menjen az igazgatóiba, de mindig én küldöm magukat oda, és amúgy is jó kedvem van ma- magyarázta, amire halkan nevetni kezdtem.
-Köszönöm- néztem rá.
-Nos Ms. Parker, ehhez ne szokjon hozzá- kacsintott-, de ez tényleg jó poén volt.
Valami baj van a tanár úrral, lehet , hogy részeg, vagy lázas, minden esetre, ezek közül bármi is történt, meglepődtem.
Legalább nem kell festegetnem, vagy könyveket pakolnom. Mr Taylor egész órán nem úgy viselkedett, ahogy szokott, önmagához képest nagyon kedves és segítőkész volt. Elgondolkoztam a dátumon és eszembe jutott. Neki is ma van a szülinapja! Tényleg, egyszerre van neki a kedvenc diákjával.

Az óra után odamentem hozzá.
-Segíthetek valamiben?- nézett fel rám.
-Boldog születésnapot szerettem volna kívánni- mondtam, Ben nem messze állt tőlem és elég magasra felcsúszott a szemöldöke.
Gondolom, hogy mik járhatnak a fejében. Valószínűleg hasonlók, mint például:,, az enyémet elfelejtette, de az utált tanáráét nem." 
Van egy olyan tippem, hogy gondolatban most nagyon sokszor le lettem gyilkolva.
Már a teremből kifelé sétáltunk Bennel, amikor felemelte az ajándéktáskát.
-Fogalmam sincs, hogy Matt honnan tudta, hogy nekem ez tetszene- mondta, még mielőtt megmutatta volna, gyorsan elsétáltam.
Megnéztem az órámat és még volt hátra 5 percem a szünetből. Komótosan odaballagtam a szekrényemhez és ráérősen pakolgattam a cuccaimat. Szegény Ben, be se fog minket engedni az ajtón délután, amikor megyünk felköszönteni. Szerintem vérig sértődött az előbbi kis akcióm után. Az utolsó óráimat némaságban ültem végig, mert Ben nem igazán szólt hozzám. Bezzeg, majd amikor tortával a kezemben fog látni engem a küszöbén. 
Az utolsó órám után apáék a suli előtt vártak rám. Olyan régen jöttek már értem és vittek haza suliból.Beültem a hátsó ülésre és hallgattam, ahogy a bátyámmal eszik egymás agyát.
-Én vagyok az apád- hangzott el a már jól megszokott mondat apa szájából, amikor nem tudja észérvekkel meggyőzni a csökönyös bátyámat, aki amúgy ugyanolyan, mint ő.
-De- folytatta volna Eric a vitát, viszont ilyenkor jön az is, amikor elveszti a szócsatát.
Apa felnevetett, a testvérem pedig durcásan hátradőlt az ülésben.
-Milyen volt a suli?- kérdezte apa.
-Csak a szokásos- vontam vállat.
-Ma van Ben szülinapja nem?- fordult hátra Eric.
-Aha és eljátszottam, hogy elfelejtettem- mosolyogtam.
-Idén sikerült?- kérdezte apa.
Büszkén bólintottam.
-Jaj, apu majd elviszel a cukrászdába? Nekem kell elmennem a tortáért.
-El, és még sütit is ehetünk- olyan boldog lett.
-Biztos vagy benne , hogy neked jó ötlet a süti?- nézett rá Eric. - Egyre nagyobb a pocid.
-Ki szólalt meg- sóhajtott.
-Bocsi apu- vont vállat-, csak őszinte vagyok.
-És hova megyünk?- kérdezte, gondolom tőlem.
-Oda, ami ott van a kereszteződésben- magyaráztam.
-Melyik kereszteződésben?- enyhén megrázta a fejét.
-Tudod, ami a Starbucks mellett van- ráncoltam a homlokom.
-Melyik mellett?
-Apa- sóhajtottam-, ahova szoktunk járni.
-Jól van na. Ne egyél meg- nevetett. -És hova szoktunk járni?
-Apa én kiszállok- sóhajtott Eric.
-Csak viccelek- mosolygott.- Jaj de befásult valaki.
Felsóhajtottam és vártam, hogy végre odaérjünk.
Bementünk és kiválasztottuk a szimpatikus sütiket, majd leültünk egy eldugottabb asztalhoz.
-Mi van veletek Chrissel?- kérdezte apa, nagyon meglepett kérdése, felnéztem, és Eric vigyorgott.
-Semmi, nincs semmi se- mosolyogtam.
-Tudok rólatok- böködött felém a villájával.- És nem zavar- mosolygott-, annyira.
-Annyira?- néztem fel rá.
-Ha egy ujjal is hozzád mer érni, bajok lesznek- kacsintott.
-Jössz és megvered?- nevettem fel.
-Akár- ennek a válasznak köszönhetően egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcomról.
-Csak viccelek- lökött oldalba.
-De jó- felsóhajtottam.
-Vagy nem?- vigyorgott rám.
-Apu- csaptam vállba- most már megeszem a sütidet.
-Vagy én a tiédet- mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
-Ez nem az ovi- mondta komolyan Eric.
-Igazad van- porolta le apu az öltönyét. Nem értem, hogy miért hord mindig öltönyt? Kinek képzeli magát?
-Apa, miért hordasz mindig öltönyt?- vontam fel a szemöldököm.
-Nincs más ruhája- jelentette be bátyám.
-Eric- csaptam fejbe.
-De igaz- nyavalygott, és a fájó pontot szorongatta.
-Nem igaz, csak már megszokásból veszem ki az öltönyt a szekrényből- magyarázta apa.
-Megszokás, mi?- röhögött a bátyám.
-Holnap elmehetünk vásárolni- jelenettetem be, amire Eric megveregette apa vállát.-Hárman.
-Gyerekek- kezdett bele a hegyi beszédbe-, én szeretek öltönyt hordani és ez az egyéniségemhez tartozik.
-De legalább családi programokon ne hord azt- nézett rá Eric.
-Hordjak inkább mackónadrágot?- vonta fel a szemöldökét.
-Úgy is kevésbé lennénk feltűnőek- mondtam, és egy öreg néni felé biccentettem, aki már hosszú percek óta minket bámul.
-Ez nem feltűnő- rázta a fejét.
-Dehogy- ráztam én a fejem.
Néhány perc múlva úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, a cukrászda elől kellett visszarohannom a tortáért.
-Szia- intettem a pincérnőnek.- Rendeltem egy tortát Parker névre.
-Egy pillanat- lapozgatott a füzetébe- igen már egy órája elvitte egy fiú, Nateként mutatkozott be- magyarázta, gondolhattam volna, hát persze.-Azt mondta, hogy megbeszéltétek.
-Csak éppen velem nem beszélte meg senki- sóhajtottam.
-De ugye nem baj, ha odaadtam neki?- vágott nagyon kétségbeesett arcot.
-Nem dehogyis- mosolyogtam rá.
Elköszöntem és kisétáltam az épületből.
-Hol a torta?- nézett végig rajtam a bátyám. -Már meg is etted?
-Nate gyorsabb volt- sóhajtottam és már tárcsáztam is a számát.
-Haló?- szólt bele.
-Elvitted a tortát?- sóhajtottam.
-Milyen tortát?- kérdezte.
-Ne szórakozz, hol van?!- pirítottam rá.
-Milyen süti? Ben torájára gondolsz?- kérdezte, de már hallottam, hogy visszafolytja a nevetést.- Az a cukrászdában.
-Nate, ide figyelj nálad van, vagy nincs nálad?- akartam rövidre zárni a beszélgetést.
-Kacsintgat rám- válaszolta.
-Na azért- sóhajtottam.
Miután hazaértünk és átöltöztem már csak azt vártam, hogy a többiek is megérkezzenek, és remélem, hogy a torta is épen fog megérkezni. Hiszen, ha Natenél van akkor sosem lehet tudni. 
Elsőként Katie jelent meg, aki azonnal megkritizálta apa mackónadrágját, ami akkor került rá, miután hazajöttünk és úgy döntött, hogy akkor laza apa lesz.
-Látod, én mondtam- nyafogott apu kezében egy fakanállal, ugyanis épp valami szószt csinált a tésztára.
-Beteg?- suttogta a fülembe Katie.
-Dehogyis- ráztam a fejem nevetve.
-De mi lenne, ha nem úgy csinálnád?- kritizálta Eric aput, ebből megint veszekedés lesz, szerintem le kéne lépni.
-Merre jár már ez az idióta?- türelmetlenkedtem.
Ebben a percben megszólalt a csengő, gyorsan felvettem a kabátomat és a cipőmet és már ki is nyitottam az ajtót.
-Nyomás- indultam el Nate anyukájának autója felé.
-Hogy sikerült amúgy a tervünk?- kérdezte Nate.
-Vérig sértődött- válaszoltam.
-Szerinted be fog engedni?- nevetett Katie.
-Majd az anyukája- válaszoltam.
Beszálltunk Nate anyukájának autójába, aki vidáman köszöntött minket.
-Nate már mondta nektek, hogy megvan a meglepetés buli helyszíne?- kérdezte.
-Tényleg?-kérdezte Katie.
-Anya, én akartam elmondani- nyavalygott Nate.
Az út hátralévő része csendben telt.
Ben anyukája engedett be minket az ajtón.
-Csókolom- mosolyogtunk-, Ben?
-Épp durcizik- legyintett- szobájában megtaláljátok.
Nagyot sóhajtottunk, kabátunkat felakasztottuk és már mentünk is a birodalma felé.
Az ajtaja előtt elkezdtük énekelni a boldog szülinapot így rontottunk be hozzá. Ben kissé mérgesen nézett fel a könyve mögül, majd látszott, hogy vonásai lágyulnak és mosolyra húzódik a szája.
-Idén összejött- nevetett fel.
-Elhitted?- kérdeztem döbbenten.
-Rendesen megsértődtem, hogy Mr Taylorhoz odamész, hogy boldog szülinapot kívánj, és hozzám nem, aztán akarom mutatni az ajándékom és elrohansz- Ben már nevetve mesélte a mai nap történéseit. - Jobban megy neki, mint neked- nézett Natera.
-Szégyen- csóválta a fejét Katie.
-Boldog szülinapot haver- Nate a barátjához sétált, hogy megölelje, de közben a tortát lehelyezte az asztalra.
Mindannyian felköszöntöttük a kis szülinapost.
-Üdv a 17 évesek között- nevetett Katie.
Ben sorban megnézte az ajándékait.
-Nem mondod, hogy megvetted? - elsőként a Natetől kapott játékot emelte magasba, szeme szikrázott a boldogságtól.
Amikor Katie ajándékára pillantott hangos nevetésben tört ki.
-Ez komoly?- mutatta fel neki- napokig kerestem.
-Amikor visszamentem megnézni a Csontvárost- macskakörmöket rajzolt a levegőbe. -Megvettem az utolsót, gondoltam túléled, hogy nem tudod elolvasni a könyvesboltban, mivel megkapod a szülinapodon- vigyorgott barátnőm.
-Nagyon köszönöm- mosolygott meghatottan a barátunk.
Utána a tőlem kapott pulcsit nézte.
-Nem mondod, azt hittem, hogy nem figyelsz, amikor ruhákat nézegettem- mosolygott.
-Nem akarsz tortát enni?- fogta a hasát Nate.- Korog.
-Jaj, de persze együnk- kiment a szobából és egy késsel meg tányérokkal tért vissza.
-De ugye idén nem lesz semmiféle meglepetés buli?- kérdezte miközben a tortát vágta, remélem, senkinek sem jár el a szája, hiszen ez is a meglepetés része.- Mert a tavalyi sem sikerült valami fényesen.
-Nem, dehogyis- ráztuk a fejünket.
-Ez a meglepi buli- nevetett Katie.
-Tuti?- kérdezte Ben felvont szemöldökkel.
-Tudnál róla- nevetett Nate. -Nem tudunk titkot tartani.
-Csak te nem tudsz- veregettem vállon.
-Hé- vágta be a sértődött arcot.
-Lexinek igaza van- nevetett Ben.- Mindig miattad buktatok le. A többieknek ment a titoktartás.
-Összetöritek a lelkem- kapott a szívéhez.
-Miért, van?- bökte oldalba őt Katie.
-Van- nézett durcásan.- És arra is csak én emlékszem, amikor Mr Taylor matekon mondta, hogy hányadik szülinapja van és Katie megkérdezte Bentől, hogy neki hányadik van ma? Akkor nem én rontottam el, szerintem- mellkasán összekulcsolta a két karját,.
-Mi?- néztünk rá- ilyen nem is volt.
-Álmodtad- veregette meg a vállát Ben.
-De én- kezdett el dadogni.
-Semmi baj, szeretünk- ezzel Katie átölelte Natet.
-Nem kell hazudni- ölelte vissza.
-Egyetek tortát- mutatott Ben a tányérokra.
-Nem kell kétszer mondani- ezzel Nate maga elé vette az egész tortát és enni kezdett.
Ben kivette a kezéből.
-Úgy gondoltam, hogy mindenki.
-Ja. Akkor pontosítanod kellett volna- ráncolta össze a homlokát.
Közös erővel az egész tortát elpusztítottuk, nem maradt más csak pár morzsa a tányér közepén.